.
 

PlayStation.Community

2017.08.05. 17:43 Játékteszt
6 hozzászólás
Szerző: Onimushaman
Értékeld a cikket!
Nagygépes gyilokfesztivál, duplázva!

Aki szerint egy szoftver újrakiadása egy új platformra minimális változtatásokkal lehúzás, az most forduljon el egy kicsit. Az eredeti Danganronpa még a Sony első hordozható masinájára jelent meg 2010-ben, majd a folytatása 2 évvel később érkezett ugyancsak PSP-re.
A szoftver stílusát tekintve egy nyomozós visual novel kevés játékelemmel (aki esetleg játszott a ZeroEscape trilógiával, az egy kategóriával lentebb célozva be tudja lőni, mire számíthat). Japánban a két játékot pimpelt grafikával, bővített tartalommal, valamint az érintő funkciókat kihasználva portolták PS Vita-ra egy dupla csomagban. Mire elért az angol nyelvterületekre, újfent külön lehetett csak megvásárolni az ősi epizódokat. A kis Vita-ra azóta bővült a Danganronpa család egy folytatással, illetve egy köztes spin-off epizóddal, amit eszgé kivesézett már korábban. Emellett több anime feldolgozás és novella is tágítja a beteges japán játék univerzumát, amit elsőre nehéz befogadni az avatatlanoknak.
És, hogy ne maradjanak ki a legmodernebb konzollal érkezők sem a buliból, itt a Danganronpa 1-2 Reload, immáron PlayStation 4-re. Jó hír a sorozat szerelmeseinek, hogy úton vannak az említett "only Vita" epizódok angol nyelvű PS4 verziói is.

Danganronpa: Trigger Happy Havoc

A full idióta alcímmel ellátott első részben egy iskolás osztály bezárva találja magát szeretett intézményében. Az igazgatóság helyét egy plüss-robotmedve, Monokuma vette át, aki két opciót ajánl fel: a tanulók életük végig bezárva maradnak a suliban, vagy pedig elkezdik egymást gyilkolászni. Minden emberölés után tárgyalás következik, ahol, ha a tettest nem sikerül fülön csípni, az szabadulást nyer a rémálomból (a többiek kárára, mert őket elpusztítja Monokuma).
A Danganronpa ügyesen vegyíti a Persona, ZeroEscape, és Phoenix Wrigth stílusjegyeit, majd adja hozzá debil báját. A szereplők tökéletesen kimerítik a sztereotípia fogalmát, ugyanakkor valódi egyéniségek, karakterük remekül lett megírva. Rengeteg túlmagyarázott szöveg található benne (végtére is visual novel), egy egyszerű bemutatkozást is percekig képesek nyújtani. Ha nem szöveget olvasunk, akkor belső nézetben mászkálhatunk az iskolában, szóba elegyedhetünk sorstársainkkal (barátságot köthetünk velük), ls kereshetünk rejtett érméket a kapszulamasinába különféle ajándéktárgyakhoz.

Minden fejezet tárgyalással végződik, mivel a gonoszkodó mackó ad elég ösztönzőt egy újabb gyilkossághoz. Ilyenkor nyomozhatunk a helyszíneken, gyűjthetjük a bizonyítékot a tárgyalásra. Logikus gondolkodással, a bizonyítékok alapos tanulmányozásával, valamint társaink érveléseire támaszkodva kikövetkeztethetjük a gyilkos kilétét. Egy mini játékot képzeljünk el, az állításokra rálőve cáfolhatjuk meg a megfelelő bizonyítékkal az adott beszélőt. Fokozatosan bonyolódik ez a játék, de odafigyeléssel, ha később nehezebben is, de megtalálhatjuk a helyes válaszokat.

A Dangan képi világa egész stílusos a 2D-s, könyvből kivágott figuráival. Egy szobába belépve az rétegesen épül fel előttünk, a program úgy dobálja le egymás után sebtében a bútorokat és a szereplőket. Látszik rajta, hogy régi fejlesztés, de egyáltalán nem nevezném rondának. Nincs erre jobb szó, mint hogy az egész olyan danganronpás. Sajnálatos viszont, hogy a szereplők minősége elüt kissé a tereptárgyakétól, mintha az utóbbira sajnálták volna az időt. Az összkép jó, de egy gyenge átlagost adhatok csak rá. A zenei betétek és a szinkronok is teljesen rendben vannak, a bömbölő főcímzenére minden egyes indításnál jót boogieztam. Választható angol és japán hangsáv, jómagam az utóbbit preferálom.
Nagyon rá lehet hangolódni erre a műre, de ugyanakkor picit vontatott is. Nem egyszer fordult elő velem, hogy kora este leültem, mert érdekelt egy fejezet vége, de a kaland egy két órás tárgyalással, fél órás monológgal bonyolódott, majd a következő fejezet is bő fél órával nyitott. Menteni pedig csak ezek után tudtam, természetesen manuálisan. Többször is Rest módban kellett hagynom a PS4-et, mert fáradtan meló után belealudtam egy hosszabb dialógusba, elnyomkodni pedig eszem ágában sem volt a párbeszédeket. Nagyon megszeretem a programot a történet végére érve, így nagy lelkesedéssel ugrottam fejest a folytatásba.
Danganronpa 2: Goodbye Despair

Egy sokkal barátságosabbnak tűnő környezet várja az új osztályt a 2. részben. A zárt tereket tágas szigetcsoportra cserélték, de a felállás továbbra is a túlélésre irányul. Első próbára újrahasznosításnak véltem a szereplőgárdát, de ahogy haladtam előre, úgy kristályosodott ki bennem, hogy még az elődjénél is profibb karaktereket készítettek. Szerethető/utálható figurák egytől egyig, persze tartalmazzák a tipikus anime jegyeket. Ezúttal Monokuma mellé csatlakozik a sete-suta plüssnyuszilány is, aki szintén haláli forma.
A belső helyszíneken maradt a megszokott perspektíva, de nyitott térre érve oldalnézetbe váltunk át (tisztára, mintha egy könyvben lennénk). Újdonságként nevelgethetünk tamagochira hajazó kedvenceket. Ezek a beépített lépésszámláló után kakilnak és fejlődnek tovább elégedettségi szintjük függvényében.
Ebben a kalandban már közepes nehézségi szinten is gondjaim adódtak a tárgyalásokkal. Jóval több lehetőséget ajánl fel a rendszer, hogy összezavarjon, sokszor birkának éreztem magam egy-egy rossz válaszom után. Behoztak nem annyira szórakoztató ritmus és ügyességi játékokat is a tárgyalások alá, de a kedvenc újításom a félidőben történő mentési lehetőség volt.
Ismét jól felépített nyomozásokat kapunk sok csavarral. Egy csöppet túl lett tolva a végére, már-már MGS2 szintű machinációnak lehetünk tanúi. Sok kérdésre választ kapunk, amit a 2 játék alatt felhalmoztak, de újabbak is felreppennek utat hagyva a folytatás(ok)nak.

Extrák

Mindkét játék tartalmaz fejezetválasztást, a történet befejezése után pedig további finomságokat oldhatunk fel. Ilyen például a videó- és művészeti albumnézegető, valamint a barátságos üzemmód, ahol célunk a minél szorosabb kapcsolatok kiépítése (itt kapnak nagy hangsúlyt az ajándéktárgyak). A 2. részben kapunk még egy egyszerű felülnézetes 3D-s mini játékot a nyuszkóval, illetve egy If elnevezésű novellát.

A Danganronpa 1-2 Reload a széria rajongóinak nem nyújt semmi újat, így a hozzám hasonló, kíváncsi elsőáldozóknak tudom ajánlani. Egy jól megírt, kellően hosszú visual novel gyűjtemény, aminek könnyen a rajongójává válhatsz.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti üzleteiben, vagy a linkre kattintva meg is rendelhető.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
6. mitsuhiko  PlayStation.Community tag
2017.08.09. 14:26:06
LV1
a personához nem hasonlítanám csak azt írtam hogy olyan szinten a kedvencem.

max a sulizás miatt hasonlít meg a sok szöveg és jó hangulat miatt

a nyomozás-tárgyalás miatt inkább phoenix wright ace attorney
5. Onimushaman  Szerkesztő
2017.08.08. 19:30:15
LV23
Válasz 1. mitsuhiko üzenetére:
Csak Vitán fogom már az extra részt is. Zero Escape 3-at ajánlom!
señor
4. Onimushaman  Szerkesztő
2017.08.08. 19:29:05
LV23
Válasz 2. Red13 üzenetére:
Egy kicsit a sulizásra.
señor
3. martin  Főszerkesztő
2017.08.07. 21:14:59
LV25
Válasz 2. Red13 üzenetére:
Szerintem eléggé, de kicsit ez bugyutább, ami nem rosszabbat jelent.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
2. Red13  PlayStation.Community tag
2017.08.07. 21:10:10
LV4
Persona játékokhoz mennyire hasonlóak?
1. mitsuhiko  PlayStation.Community tag
2017.08.07. 17:11:17
LV1
vitán a kedvencem (persona 4 golden szinten)

a 3. rész várós (szintén vitára : )
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
DANGANRONPA 1 - 2 RELOAD
NIS America, Inc.
Látványosság:
Átlagos
Játszhatóság:
Szavatosság:
Kiemelkedő
Zene / Hang:
Hangulat:
Kiemelkedő
8/10
Pozitívum
Stílusos karakterek, remekül megírt és kellően hosszú történet; végre a PS4 tábor is élvezheti
Negatívum
Nehéz befogadni, de utána annál nehezebb elengedni; lényegében nagy változtatást nem kapunk a hordozható variánsokhoz képest

MARTIN BELESZÓL
A maci nem csak gonosz és ijesztő a mosolya, de a köldöke sem okés. Egy bölcs keleti tanító mondta egyszer, hogy "soha ne kezdj ronda köldökű lényekkel"...