.

PlayStation.Community

2017.07.12. 21:11 Játékteszt
10 hozzászólás
Szerző: Sanada
Értékeld a cikket!
Vidd haza a japán játéktermet!

(A teszt a PS4-es változat alapján készült.)

Elég nehezen tudom szavakba önteni, hogy a verekedős játékok rajongójaként mennyire ambivalens érzéseket keltett bennem ez az utóbbi időszak. Az egyik szemem nevet, mert több éves pangás után most ismét ébredezni látszik téli álmából a műfaj (értsd: egy éven belül több cím is kijött a műfajban), a másik viszont sír, mivel annyira egymáshoz közel estek a megjelenések, hogy az ember el se tudja tudja dönteni, melyikbe kapjon bele, melyik kitanulására szánjon elég időt és energiát.
Tavaly év végén az Arc System Works pakolt le egy remek BalzBlue Central Fictiont az asztalra, májusban jött az Injustice 2, rá két hétre a Tekken 7, emellett pedig itt a Guilty Gear Xrd Rev 2 is a nyakunkon. Jelentősen megkönnyítené persze a dolgokat, ha egyik vagy másik cím messze elhúzna minőségben a többitől, de nem -más-más okokért ugyan, de saját megítélésemben közel egy szintűnek hoztam ki az összeset. Így már csak azt kellett eldöntenem, hogy ha már mindet nyúzni szeretném, melyiket tegyem a sor elejére, melyikkel kezdjem az ismerkedés.
Az Injustice 2 és a Tekken 7 tűnt a legesélyesebb befutónak, a Guilty Gearrel meg úgy voltam, hogy "majd egyszer", ha már a másik kettő kifutotta a saját életpályáját nálam. Aztán persze ahogy az lenni szokott, az élet közbeszólt egy GG Rev 2 tesztelési lehetőség formájában, és most konkrétan ott tartok, hogy ez a cucc többet pörög a gépemben, mint a másik kettő, amit eredetileg terveztem (és nem csak a teszt miatt). Merthogy merem állítani, cikkünk jelenlegi tárgya nem csak, hogy felér a NetherRealm és a Namco üdvöskéihez, de bizonyos tekintetben még túl is tesz azokon. Bizony feleim, a Guilty Gear Xrd Rev 2 egy eszméletlen király kis cucc!

A Guilty Geart, mint verekedős játék szériát talán nem kell bemutatnom - elég régóta futó sorozat, a gyökerei még a PS1-es időkbe nyúlnak vissza, az első rész még '98-ban debütált a kis szürkén. 2D-s Street Fighter klónként kezdte ugyan a pályafutását, de már akkor rendelkezett olyan elemekkel, amik megkülönböztették a capcomos/SNK-s bunyósoktól: ilyen volt például az ezekhez képest animésebb ábrázolás, valamint a fejlesztők rock és metál iránti rajongása, ami jelentősen érezhető a játékaikon, és ami stílusjegy immár a sorozat névjegyévé vált. Az még csak hagyján, hogy a GG játékok zenei kínálata a már előbb említett műfajokból csemegézik (és micsoda kegyetlen jó OST-je van ezeknek a játékoknak, anyám...), de maguk a karakterek is híres előadókról lettek mintázva ilyen vagy olyan módon.
Ott van például Axl Low, aki nemcsak nevében, de kinézetében is igencsak hasonlít a Guns N' Roses legendás énekesére, Axl Rose-ra; de ha már GnR, akkor ott van a Dizzy-t is a repertoárból (a banda billentyűse) nem is szólva arról, hogy a meccseket lezáró feliratot itt nem K.O.-nak nevezik, hanem Slashnak (ami pedig előbb említett együttes szintén legendás gitárosa, ugye). A sorozat már a kezdetek óta tele van ilyen és ehhez hasonló kikacsintásokkal és easter eggekkel a rock nagyjai felé, ez mondhatni tehát valóban alapeleme a sorozatnak.
Ami mint játékot illeti, az idők során igen patinás névvé nőtte ki magát a széria, és habár itthon a köztudatban megmaradt egy szép grafikájú, másodrendű animés bunyósnak az olyan sorozatok, mint a Tekken vagy a Mortal Kombat mellett, ugyanakkor a zsáner rajongóinak igen sok kellemes órát szerzett. Mondjuk az utóbbi időben volt egy elég nagy kihagyás a sorozatban: PlayStation gépen az utolsó fő rész a 2002-es keltezésű Guilty Gear X2 volt, aztán egészen a 2014-es "reneszánszig" csupán maximum régebbi részek update-elt verzióval találkozhattunk vele kedvenc konzolunkon. Az újjászületés kifejezést azonban nem véletlenül használom a három évvel ezelőtti visszatérés esetében: innentől a széria ha játékmenetben nem is, de grafikában átment 2D-ből 3D-be, és mindezt tette olyan parádésan, hogy sokan egészen a megjelenésig nem hitték el, hogy amit a képernyőn látnak, az valóban olyan lesz a kész verzió esetében is. (Gyakorlatilag a játék most úgy néz ki, mint egy meseszép 2D-s grafikájú bunyós, azzal a különbséggel, hogy a grafika igenis 3D-s "poligonos", mint arról az igen gyakran körbeforgó kamera bizonyít is!) Márpedig a cucc végül valóban olyan lett, mint az előzeteseken látható volt, minek köszönhetően a Guilty Gear MESSZE a legszebb verekedős cucc, amit a piacon lehet kapni (az ilyen "rajzolt" kategóriában mármint -az Injustice 2 is elég komoly, csak az realista megközelítést használ).
És ha már szó esett a grafikáról, akkor nem mehetek el szó nélkül a pazar audio mellett sem: a fentebb meséltek fényében gondolom nem meglepő mikor azt mondom, hogy a zenék szinte 100% pörgős gitárzúzás, és nem is olyan, ami csak a fene nagy pofonosztogatás alatt veszi ki jól magát, hanem ez már az a magas szintű kategória amit külön is szívesen meghallgat az ember.

Amikor a Guilty Gearnek mostani fejezetéről kell értekeznem nincs nehéz dolgom, hiszen ismét abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a játék előző verzióját már bővebben taglaltuk ITT, így nekem csupán elég szinte az azóta történt változtatásokat, újdonságokat ecsetelnem. Ezek pedig legszembetűnőbben a főmenüben található játékmódok számában és lehetőségeiben mérhetőek le, úgyhogy lássuk is először azokat!
Kezdésként rögtön ott találjuk a legelső helyen az Online-t, ami talán nem is meglepő, hiszen ideális esetben elsősorban a világhálón bizonyíthatjuk majd rátermettségünket. Lehetőség van saját szóba létrehozására (lobby), vérre menő csatározásokra szintlépéssel és különböző titulusokkal (ranked), valamint baráti pofozkodásra (player).
Ha offline mókában törjük a fejünket, akkor az ezen módokat magába foglaló Arcade menüpontban találjuk a játéktermi story módot, ahol egy választott karakterrel kell lenyomni nyolc egyre nehezedő ellenfelet (Episode), itt van az egy gépen játszható egymás elleni bunyó (versus), amit akár lehet gép ellen is nyomni. Utolsó pontként ebben a kategóriában pedig ott találjuk M.O.M. (Medal of Millionare) módot, ami a sorozat régebbi rajongóinak biztosan ismerős. Hangzatos neve ellenére, ez leginkább egy szimpla survival módnak felel meg, ahol a folyamatosan érkező teljes roster ellen kell küzdeni, de más bunyós játékok túlélő módjával ellentétben itt nem csak a körök végén megmaradt időért és energiáért ad a cucc bónusz pontokat, hanem azt is figyeli milyen sikeres a játékos példásul kombózásban, overdrive-ok használatában, és még ezernyi más dologban.
Persze senki sem kezdi bajnokként, ezért a jövő minden nagy harcosa először jobban teszi, ha fentebbi két az online és offline bunyók előtt a Dojo móddal szemezget, hiszen itt a gyakorlás rengeteg fajtáját tárja elénk a program. Elsőként ott a játék alapjait igen egyedi és szórakoztató módon betanító tutorial, amit letudva átnézhetünk a Combo-ba, ahol egy kiválasztott harcos stílusába tehetünk egy mélyebb bepillantást. A mission ezzel szemben -ahogy arra a neve is utal- különböző feltételekhez kötött küldetéseket foglal magában, míg a training felel meg a szabad, kötöttségektől mentes gyakorlásnak.
A Story mód egy szintén offline történetes mód ahol inkább a párbeszédekkel jócskán teletűzdelt átvezetők dominálnak, semmint maguk a harcok, amik csak amolyan másodlagos szerepet töltenek be itt. Guilty Gear-szüzeknek jó hír, hogy akik semmit nem értenek az igencsak elvont és összetett történetből, azok az Arc System Works más játékaihoz hasonlóan itt is találnak egy olyan opciót, ahol szövegesen felzárkózhatnak mind a világ, mind a karakterek háttértörténetéből.
A nem mások agyongyepálásával töltött perceinkben kissé békésebb vizekre is evezhetünk a Collection menüpont segítségével, ahol többek között olyan semmiségekkel üthetjük el az időt, mint felvett visszajátszások megtekintése, a karakterekről különböző képek megtekintése, beszólásaik meghallgatása, és hasonló apróságok. Külön szót érdemel viszont a Fishing opció, ahol is egy egyedi felületen pecázhatjuk ki magunknak kis tavacskákból a gyűjthető tárgyakat, valamint a Figure mód, ahol a harcosok virtuális akciófiguráit állíthatjuk ki egy gyűjteménybe bármilyen nekünk tetsző pózban, mintha csak egy vitrinbe gyűjtenénk őket!
A főbb játékmódokon kívül ezen felül még ott a store, ahol további DLC tartalmakra költhetjük az immáron valódi pénzünket, és persze a szokásos beállításokat is megtalálhatjuk a Config menüre bökve.

Akik játszottak a sima Revolutionnel azok már biztos itt a menüknél is kiszúrtak egy-két újdonságot, pedig azért szerencsére a Rev 2 tartogat ezen kívül mást is. Két további taggal bővült a roster, habár ebből kedvencem, Baiken "csak" visszatérő szereplő a sorozat régebbi részeiből, míg az üzletember és egy ninja keresztezéseként leírható Answer az, akit eddig soha semmilyen formában nem láthattunk a szérián belül. További jó hír karakterek tekintetében, hogy a Rev 1-ben szereplő fizetős DLC karaktereket itt most alapból megkapjuk ingyen a roster részeként, így a választható harcosok száma eléri az impozáns 25 fős számot. Az olyan szokásosnak vehető újításokon túl, amik kötelezőek egy verekedős játék folytatásának az esetében (balansz finomítása, új mozgások a harcosoknak, stb.) a játék sztori részét bővítették ki jelentősen -Jam, Haehyun, Raven és Dizzy új átvezetőket kapott az Epizód módban, és bejött egy új ún. After Story mód is, ami a fő Story mód végig vitele után válik elérhetővé.

Akik rendelkeznek a Rev 1 változattal, azok gondolom már ebből le tudták szűrni megéri-e befektetni nekik a kettes sorszámú változatba is, mindenesetre ha a válaszuk erre a kérdésre pozitív, akkor nekik további jó hír, hogy nem kell külön egy teljesen új játékot venniük ezekért a tartalmi bővítésekért. Elég csupán DLC tartalomként megvenni azokat a Store-on, szóval mindössze update-elni kell a programot a frissebb változatért (ez működik mind a PS3-as, mind a PS4-es verzió esetében).

Most viszont egy kicsit azokhoz szólnék akik még nem igazán ismerik akár a szériát, akár ezt a legújabb epizódot, és bizonytalanok a vásárlást illetően - elvégre illene itt a fentebb található száraz felsoroláson túl azt is megindokolnom, hogy miért kaphatott olyan magas pontszámot a Rev 2, ami itt oldalt is látható. Ez a játék ugyanis elárulom, nem azért egy bivalyerős kilences, mert páva a grafikája, állandó headbangelésre késztető a zenéje, letisztult az irányítása, élvezetes a harcrendszere, vagy mert éppen a végletekig kibalanszolt a játékmenete. Nem. Mert bár ezek az előbb felsorolt állítások ugyan mind egytől egyig igazak rá, de számomra mégsem elsősorban ez adja el - és ezzel kapcsolatban nem is ezért ajánlanám másoknak -, hanem amiatt az észvesztően frenetikus hangulat miatt, amivel ez a program rendelkezik!
Így visszagondolva nem is tudom mikor játszottam utoljára olyan játékkal ami már a "press start" képernyőn meg tudott fogni, márpedig ennek a játéknak sikerült - tudniillik a kezdőképernyőn az indítást lenyomva a játék olyan csilingelő hangot hallat és a PS4 joyán a led úgy elkezd villogni, mintha az ember épp most dobott volna bele egy százast egy játéktermi automatába. Erre persze sokan legyinthetnek, hogy ez mégis milyen nüansznyi dolog, de nekem, aki a '90-es években falta a játéktermi bunyósokat, olyan hangulatbomba, amitől mindig széles vigyor ül az arcomra, valahányszor elindítom a játékot! És ez csupán egy aprócska töredéke annak a fajta odafigyelésnek a részletekre, amivel az Arc System emberei viszonyultak a legapróbb dolgok irányába is.
Mert vegyük csak például a karaktereket: az ugye nem újdonság egy verekedős játék esetében, hogy a választható karakterek mind kinézetükben, mind jellemükben egyéniségek, az azonban már annál ritkább, hogy a játékmenet teljes egésze alatt ENNYIRE erőteljesen mutatkozzon meg a személyiségük. Harcosaink a csaták teljes egésze alatt a rájuk jellemző vérmérséklet szerint kommentálnak, gesztikulálnak, grimaszolnak - utóbbi főleg akkor figyelhető meg nagyon jól, amikor egy-egy meccs lezártakor egy pillanatra kimerevedik a kép, és lehetőségünk van a harcosok arcát tüzetesebben is szemügyre vennünk: az átszellemültségtől a kétségbeesésen át a haragig mindenféle érzelmi skála azonnal leolvasható az arcukról. De ugyanilyen látványos az is, hogy ki mit csinál az egyes meccsek közt, vagy azok végeztével: Jack-O például két meccs között a lábán hordott béklyót feldobja a mennyezetre és onnan kezd el fejjel lefelé hintázni (mintegy magát így elszórakoztatva), míg Baiken, a badass félkarú japán harcosnő a győztes harcok végeztével leül pipázni, és általában valamilyen elmés életbölcsességgel látja el mind a legyőzött ellenfelét, mind magát a játékost.
De ugyanígy dicsérő szavakkal tudnám méltatni és pályákat is: az ugyebár 2D-s bunyósoktól nem idegen dolog, hogy a hátterek harc közben tele vannak érdekes animációkkal, happeningekkel, ahogy azonban ezt a Rev 2 teszi, arról ismét csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni, A küzdő feleket körbevevő környezet nem csupán dúskál és úszik különböző, a karakterektől független történésekben, de nemegyszer ilyen összefüggő kis történetek mennek végbe rajtuk. Ott van például az az utcai pálya, ahol az első meccs alatt egy háttérben álló hotelből érkező kilépő vendégek a harcosokat meglátva elkezdenek menekülni a szélrózsa minden irányába, mire a második fordulóra már a hotel dolgozói jönnek elő, akik egy kezükben tartott "Kérlek ne itt!'" feliratú táblával könyörögnek a küzdő feleknek, hogy máshol rendezzék le a nézeteltéréseiket, és ne itt ártsanak az ő üzletüknek. Besz*rás! Mindez olyan rendezéssel és operatőri munkával megtámogatva, ami már-már felveszi a versenyt egy mozgalmasabb anime harcjelenetével. Elcsépelt duma ugyan, de ez tényleg az a kategória, amit a gyakorlatban kell látni és hallani, mert puszta szavak kevéssé tudják visszaadni azt az élményt, amit a játék összegészében adni tud.
Egy szó mint száz, a Rev 2 esetében a harcosok egyetlen mozdulatában több stílus van, mint három, fele ennyit érő bunyós játék egészében. Itt a parádés prezentáció nem pusztán egy egyszerű adalék ami megtámogat egy amúgy önmagában is erős és biztos lábakon álló játékot, hanem valami olyan erőteljes elem, amivel messze kiemeli magát a többi hasonszőrű próbálkozások közül, és ami a fergeteges hangulat fő forrása is egyben.

Összességében értékelve a programot, én tartózkodnék az olyan kijelentésektől, hogy ezt nevezzem meg a jelenleg kapható legjobb verekedős játéknak. Bunyós cuccok esetében a megítélés egyébként is annyira szubjektív az egyes címek között; hiszen amelyik neked legjobban tetszik a harcrendszere vagy a kivitelezése okán, úgyis az a te szemedben a legjobb, nem igaz? Azt viszont biztosan állíthatom, hogy versus játék kategóriában nekem most ez a non-plus ultra, és mondom ezt úgy, hogy mostanában kijött még pár olyan cím ebben a kategóriában ami hasonlóan kellemes perceket okozott, de egy sem úgy, mint emez. Ezért a cuccért már akkor odavoltam amikor a harcrendszer egészét még nem is láttam át a maga teljes egészében, és még egyetlen karakter irányítása sem volt megfelelően a kezemben, köszönhetően a pazar kivitelezésnek, és az ebből adódó hangulatnak. Hát még amikor már kitanultam játszani is vele! Gyermeki lelkesedés és öröm kellemes egyvelege öntött el újra és újra egy-egy izgalmas meccs után, vagy valahányszor sikerült eladnom egy jobb kombót, vagy egy kicentizett finishert.
Szerencsére, ha objektívan kell nyilatkoznom a programról, akkor sem kell fukarkodnom a dicséretekkel, hiszen bőven megfelel azoknak a kritériumoknak, amik egy bunyós cím esetében elvárhatóak: mint az összetett és mély, ugyanakkor könnyen elsajátítható és szórakoztató harcrendszer; a pazar audiovizualitás, az egyedi és szinte minden porcikájukban különböző roster, a kielégítő offline tartalom, a jól működő online, és az ezek mellé erőteljesen társuló párját ritkítóstílusosság. A verekedős címeket futószalagon gyártó Arc System Works eddigi legjobb, leglecsiszoltabb produktuma ez, a zsáner kiemelkedő és időtálló alkotása.

Ha kicsit is csíped ezt a stílust, amondó vagyok, hogy ezt a kanyart ne hagyd ki.

(A játékot a kiadó biztosította. Köszönjük! A Guilty Gear Xrd REV.2 letölthető a PS Store-ból, ára 14990Ft.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
10. ColdHand  Szerkesztő
2017.07.15. 09:55:14
LV21
Az első sorozat, ahol végre normálisan kezelik a cel shading grafikai stílust! Nemrég néztem egy "összes kivégzés" videót, baszki, mintha egy atombrutál akció-anime ment volna!
...a többit képzeld hozzá.
9. Onimushaman  Szerkesztő
2017.07.13. 18:37:46
LV23
Válasz 7. MrZ üzenetére:
Sok volt az előző 5 játék.
señor
8. martin  Főszerkesztő
2017.07.13. 12:16:48
LV25
Válasz 5. Onimushaman üzenetére:
Ez igazából szarkazmus akart lenni.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
7. MrZ  La Peste Noire
2017.07.13. 09:07:56
LV11
Válasz 3. Onimushaman üzenetére:
Igeeeen?????? Igeeeen????? Nem látom a Naruto 4 platinát a listádon!!!! Box??????? Heeeee???? Heeeee? Nincs egy szál cigid testvér????? Buszjegyre kéne!!!!⅝
" Egy bolond százat csinál....ez az én hobbim. "
6. Onimushaman  Szerkesztő
2017.07.13. 08:36:29
LV23
Válasz 4. martin üzenetére:
Az a baj, hogy egy minimális készség kell mindenhez. Ha már egy egyszerű irány + 2 gomb nem megy (mondjuk a tutorialnál kiesik a játékos), akkor ott aztán lehet videókat nézni napestig. De szarni rá, egyből menni online, ott elviszik faltól falig, tehát a játék szar. Vagy a sztoriban nem tud legyőzni egy kis főnököt, aki csak pár mozdulatot ismétel. Nem lehet már eléldegélni a 90-es évek boldog emlékeiből, maximum ha a komplett baráti kör hibernálva volt ez idő alatt. Ez olyan mintha egy komolyabb autós játékban fék nélkül játszana az ember, mert nem akarja megtanulni a fék használatát.
señor
5. Onimushaman  Szerkesztő
2017.07.13. 08:19:09
LV23
Válasz 4. martin üzenetére:
Remek tutorial videók vannak ott is persze.
señor
4. martin  Főszerkesztő
2017.07.13. 07:00:26
LV25
Válasz 3. Onimushaman üzenetére:
Youtube?
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
3. Onimushaman  Szerkesztő
2017.07.13. 00:30:02
LV23
Válasz 2. MrZ üzenetére:
Practice mód? Húsos zsemle?
señor
2. MrZ  La Peste Noire
2017.07.12. 23:04:00
LV11
Kár, hogy halál szar vagyok a játékhoz. Ps2es időkben se tudtam legyőzni az utolsó gityós boszit. Pedig már akkor is bivaly metál volt a stuff.
" Egy bolond százat csinál....ez az én hobbim. "
1. snike  PlayStation.Community tag
2017.07.12. 22:14:52
LV1
Ebből nincs lemezes verzió?
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
GUILTY GEAR XRD REV.2
PQube Ltd.
Látványosság:
Kiemelkedő
Játszhatóság:
Kiemelkedő
Szavatosság:
Kiemelkedő
Zene / Hang:
Kiemelkedő
Hangulat:
Kiemelkedő
9/10
Pozitívum
Eszméletlen stílusosság; pazar kivitelezés; frenetikus hangulat; mint verekedős játék, minden szempontból hozza az elérhető maximumot
Negatívum
Nem való mindenkinek: a stílusa igen erőteljesen japános, ez sokaknál szakító ok lehet

MARTIN BELESZÓL
Melyik játék való "mindenkinek"? Egyáltalán, mi az a világon, ami mindenkinek való? Még a PSC sem lehet jó mindenkinek, pedig ez a magazin aztán közel tökéletes...