.
 

PlayStation.Community

2017.06.11. 17:12 PlayStation Network
4 hozzászólás
Szerző: martin
Értékeld a cikket!
A kacifántos történeteket nem mindig az élet írja...

Egy kecses technokrata varázslólány,
Egy bohókás arisztokrata erőember,
Egy bátor agyturkász kalandornő,
És egy bányász kisfiú, akinek azt hazudják, hogy a Holdon dolgozik.
Milyen közös sorsot szán az élet ennek a négy különös idegennek?


Ha most megkérdeznéd tőlem, melyik a kedvenc videojátékos zsánerem, azonnal rávágnám, hogy a kalandjáték. Te erre valószínűleg bőszen bólogatnál, aztán mindketten egyszerre jönnénk rá, hogy manapság már tisztán olyan kategória, hogy "kaland", talán nem is létezik. Vagyis de...
Mert hát kalandjáték ugyebár az a stílus, ahol a történet és a történetvezetés a játék egyik alappillére, s melynek folyamatosan jelen kell lenni a teljes játékidő alatt, lehetőleg minél inspirálóbb, megutaztatós formában. Nagyon fontos ezen felül a többnyire kötetlen mászkálás, maga a kalandozás, a felfedezés, és igazán az már mindegy is, hogy kiegészítő opcióként néha harcolni, gondolkodni, vagy ügyeskedni is kell (esetleg egyszerre mindhármat), ezen összetevők soha nem mehetnek az első két alkotóelem rovására.
A több mint másfél millió(!) példányban értékesített indie(!)-produktum, a Teslagrad mögött álló Rain Games aktuális munkája, a World to the West egy igazi kalandjáték. Az efféle habkönnyűnek tűnő, varázslatosan szórakoztató, de emellett mégis komplex szoftverek sajnos manapság már a blockbuster-kategóriában nincsenek - vagy nem igazán vannak - jelen, azonban az indie-fejlesztők még veszik a fáradtságot arra, hogy visszanyúljanak a gyökerekhez, és minőségi formában tisztelegjenek a 8 és 16bites éra felejthetetlen klasszikusai előtt.
A WTTW pontosan úgy indítja meséjét, ahogy az a Kalandjátékok Nagykönyvében az "ideális kezdés" címszó alatt meg vagyon írva: egy furcsa, régies, nehezen korba helyezhető, izgalmasnak tűnő, de főleg sokat sejtető világban jársz, ahol néhány gyerek egy ősi teleportáló-gépezetet talál egy titokzatos zugban. Addig-addig játszanak vele, míg egyiküknek sikerül aktiválnia a masinát. És akkor meg is történik a baj...
Az irányítást ezek után kapod kézhez. Az első kilenc(!) fejezet során az lesz a feladatod, hogy a folyamatosan csapongó, térben ide-oda ugráló, így egyre többet felfedő, de ezáltal a friss kérdéseket is tovább halmozó történetben megismerkedj a négy főszereplővel és a game kezelésével.
A mechanika alapját a figurák eltérő, egymás után megszerezhető képességei adják, melyekkel a felmerülő problémákat (gyk.: logikai és ügyességi feladatokat) lehet leküzdeni:

- Lumina a Teslamancer kábítani képes ellenfeleit, szakaszokat előre teleportálni, energiagömböket útjára engedni.
- Knaus az árva fiú ásójának segítségével vakondként a földbe bújni, korcsolyázni, dinamittal robbantani.
- Teri a kalandornő szakadékok felett lendül át, állatokat tud megdelejezni sáljával, majd az irányított lények képességeit kihasználni.
- Lord Clonington az erőművész ugyanakkor hősiesen mászik fel objektumokra, emellett vadul tör és zúz.

Mind a négy hőssel egy-egy, az agytekervényeket felfrissítő, bevezető küldetést kell abszolválni, melyeknek végére nem csak megismered összes képességüket, de a még menedzselhetően méretes, a felfedezetlen területeket csak homályosan ábrázoló, súlyosan labirintusszerű világtérképen (mely áll egy felszíni és egy földalatti térségből) is egy pontra gyűjtöd a figurákat, ahol a tényleges kaland valójában még csak akkor indul.
A kaland során többnyire szabadon - amikor és ahogy a sztori engedi - kolbászolhatsz karaktereiddel. Bizonyos helyeken több figurával is tovább tudsz jutni más-más megoldást választva, máshol viszont csak és kizárólag egy hős képességei tesznek majd jó szolgálatot. Előfordul, hogy valakivel "utat kell törni" egy másik szereplőnek, és ha éppen úgy hozza a mese, még boss-harcokba is belefuthatsz a sztori fordulópontjainál.
Ami a komplikációt hozza, hogy figuráid között nem válthatsz bármikor szabadon. Ez csak a világban fellelhető, checkpointként (quick save) pontként is funkcionáló totemoszlopoknál lehetséges, és ott is csak úgy, átlépsz ugyan a másik hősre, de ő annál a totemnél aktiválódik, ahol hagytad. Ennek eredményeképpen kap a WTTW egy igazi kalandjátékos ízt, hisz a tényleg kacifántos, nagyon labirintusosra vett, de szerencsére még nem idegesítően komplikált területet minden szereplő szemszögéből fel kell egy idő után fedezni a sok ide-oda baktatásnak hála.

Ebben az egész kalandozásban az a zseniális, hogy annyiszor fogsz egy-egy feltűnően beszédes, azonnal felismerhető logikai megoldásokat sugalló hely mellett elmenni, hogy ez a kedves, finoman keretezett világ lassan ismerőssé és készségszinten kezelhetővé válik. Emlékezni fogsz rá, hogy ott a barlangban bizony van egy kulcs, de ahhoz majd a Terike szükséges, és már előre dörzsölöd a tenyered az áthatolhatatlannak tűnő kőtömbök láttán, mert tudod, hogy oda a dinamitos Knaus-szal biztosan vissza fogsz majd jutni.
Így, szépen, lépésről lépésre egyre többet feltárva, a folyamatosan bontakozó és végig jelen levő, bájos képi és verbális humorral bőségesen meglocsolt történet által terelgetve, a logikai áramköreid és az ügyességed is egyfolytában próbára téve nem lesz más dolgod, mint követni a sztori egyik kulcsfigurájának számító titokzatos öreg hölgy utasításait. A részben nyitott világot megpróbálhatod persze saját fejed után menve is feltérképezni (ezt egy vérbeli kalandjátékos úgysem tudja megállni), de szerintem mindenképpen jobban jársz, ha célzottan a kijelölt feladatokat igyekszel megoldani - a végére úgyis annyit fogsz összevissza bolyongani a továbbvezető utat keresve, mint mérgezett egér a labirintusban.
Bár a történet gyakran vált térsíkot, kis hőseidet nem csak egyre jobban megismered, de biztosan meg is kedveled. Egyfelől a képességek kiismerésével egyre jobban bánsz majd velük, magabiztosabb leszel a helyzetek megoldásban, másfelől az egyénre szabott történetszálak abban segítenek, hogy egyéni motivációikat és történetüket is felfedezd. A négy hős karakterfejlődése ugyanakkor nem válik szét, hisz a látszólag teljesen elszeparált sorsok ellenére végig az az érzés vezet, hogy ők itt most bizonyosan egy kijelölt irányba mutató célért küzdenek.
A WTTW egy igazán remek, szórakoztató és intelligens kihívásokkal teli játék, mely legalább(!) 10 órás játékidővel (természetesen Youtube videókkal feleennyi idő is elég rá...) bír. Egy nagyon jópofa, hála istennek nem túlpresszionált, sehol sem túltolt, de helyenként szerencsére eléggé feszes kalandról van szó, mely nem lesz unalmas, nem lesz idegesítő, és csak annyit vár el a játékostól, hogy kicsit odafigyeljen rá. Oda kell figyelni a ráutaló jelekre, a harcok ritmusára, egy picit vissza kell menni régimódiba, és olyan, egykoron alap játékmechanikai megoldásokkal kell dolgozni, mint az időzítés, a kombinatorika, a megfigyelési képesség, vagy a türelem.
Képi megjelenítését tekintve egy, a Teslagrad rajzfilmes, nyugati képregényes stílusára hajazó, de térben ábrázolt, "klasszikus zeldás" látványvilágot hoz a WTTW. A minden akadozástól vagy zavaró hatástól mentes grafika kifejezetten kellemes a szemnek, a megjelenítés az animációktól kezdve a beláthatóságon keresztül az effektekig a helyén van.
A kezelés nem bonyolult, a képességek egyszerűen fejben tarthatóak, semmi nyögvenyelős vagy hibás részlet nincs az irányításban.
Amit pedig a végére ki szeretnék emelni, az a játék zenéje: azt hiszem, ennél aranyosabb, fülbemászóbb, markánsabb és zsongítóbb muzsikát egy ilyen retrós kaland alá el sem tudnék képzelni!

Ha most megkérdeznéd tőlem, melyik a kedvenc videojátékos zsánerem, azonnal rávágnám, én a szíven mélyén az olyan laza, de nem link kalandokat szeretem, mint a World to the West. Ez a game egy olyan valami, mint egy mesterember féltett szerszámos doboza: minden van benne és minden problémát meg lehet oldani vele - csak a megfelelő szerszámhoz kel nyúlni, a megfelelő kézzel!

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

Kiadó: SOEDESCO
Fejlesztő: Rain Games
Megjelenés: 2017.05.05.
Ár: 7490Ft
Játékosok száma: 1
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 3.7GB
Web: http://worldtothewest.com/
PSN feltöltőkártya: Platinum Shop
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
4. Richard  PlayStation.Community tag
2017.06.13. 17:58:34
LV5
Válasz 3. martin üzenetére:
Ja, ok! Akkor ezt keményen benéztem.
3. martin  Főszerkesztő
2017.06.13. 11:36:11
LV27
Válasz 2. Richard üzenetére:
link (melléknév I.)

1. Megbízhatatlan (személy), akire nem lehet számítani, aki a következményekkel nem törődve, felelőtlenül cselekszik; erkölcsileg silány; könnyelmű.

2. Megbízhatatlan személyre jellemző, vele kapcsolatos (megnyilatkozás, magatartás).

3. Értéktelen, hitvány (dolog), ami nem felel meg az elvárásoknak, követelményeknek.

4. Többé-kevésbé tisztességtelen (ügy, tett), ami erkölcsileg kifogásolható; becstelen.

Eredet [link < német: link (hamis, balkézről való) < links (bal)]
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
2. Richard  PlayStation.Community tag
2017.06.13. 10:35:13
LV5
Bele kell húznom az angol tanulásba, mert úgy látszik megint egy gyöngyszemet hagyok ki.

Miért emelted ki, hogy "nem link kalandokat". A Zelda nem jön be?
1. zodiac55  PlayStation.Community tag
2017.06.11. 19:16:54
LV11
Már a fejlesztők előző játéka is az egyik kedvenc volt, ez is meg lesz vásárolva, de hogy mikor lesz rá időm, az jó kérdés.
"Si vis pacem, para bellum."
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
World to the West
Rain Games / SOEDESCO
REMEK