PlayStation.Community

2017.04.26. 10:00 PlayStation Network
1 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Értékeld a cikket!
Az aszteroida fogságában.

Aki anno, még a ’90-es években rongyosra játszotta a Descent című, korszakalkotó klasszikust, és szerette is, annak minden bizonnyal olyan a Sublevel Zero Redux, mint egy falat kenyér. A jelen tárgyalt és tesztelt alkotás egy vérbeli indie cucc, mégis kevés választja el attól, hogy ne legyen teljes értékű cím, mely a világot soha sem fogja megváltani, ellenben nagyobb ráfordítással, egy combosabb kiadó megtámogatásával ki tudja mi minden válhatott volna még belőle.
De azért így sem lett olyan rossz a végeredmény, sőt: a Sublevel Zero Redux egy mára már kissé elfeledett korszakot és stílust hoz vissza a köztudatba, s teszi ezt úgy, hogy a nagy klasszikusokból a legjobb, leghőbben szeretett elemeket tartotta meg, de nem ragadt le száz százalékban a múltban.
Vagyis sztorija voltaképp nincs. Kapunk egy néhány soros összefoglalást, hogy tisztában legyünk mit miért teszünk, és ne legyen minden totál homály, viszont ezt a játékot nem a kidolgozott története és összetett cselekménye miatt fogjuk szeretni.
A pár mondattal felskiccelt történet középpontjában egy mesterséges aszteroida áll, mely nagy koncentrációban különböző fémeket tartalmaz, és üregeket, melynek felderítése alapos kutatómunkát igényel egy olyan univerzumban, ami lassan darabjaira hullik, és ahol naprendszerek pusztulnak el, és születnek meg.
Az objektum felfedezése pedig, ha ez még nem derült volna ki ezek alapján, a mi feladatunk lesz.

A Sublevel Zero Redux a „six degress of freedom” (magyarul kb. hatirányú szabadság) műfaj büszke képviselője, azaz, ahogy annak idején az előbb említett klasszikusban, úgy itt is egy űrhajóban kell hely harcolnunk és helyt állnunk, miközben úgy manőverezhetünk a virtuális térben, hogy csak kedvünk tartja. Aki ismeri ezt a stílust, vagy régi motoros, az bizonyára tisztában van vele, hogy ez mit jelent: egy sima FPS-nél sokkal nagyobb koncentráció szükséges az irányításhoz, a gyors és ösztönös mozgás pedig nélkülözhetetlen abban az esetben, ha életben akarunk maradni. A szokásos fel, le, balra, és jobbra mozgásokon kívül képesek vagyunk pörögni, vagy forogni a térben, ami miatt gyakorlatilag nem létezik olyan, hogy fent és lent, nincsen hagyományos értelemben vett padló, vagy plafon, csak kanyargós, jól összerakott pályák, amelyekben kedvünkre foroghatunk úgy, ahogy a kedvünk tartja – a játék példásan kihasználja a három dimenziót.
A cuccnak azonban megvan az-az érdekes tulajdonsága is, hogy egyrészt nincs két ugyanolyan pálya, másrészt két ugyanolyan helyzetből támadó ellenség sem. Előbbi érdekességgel kapcsolatban azt lehet elmondani, hogy a program minden alkalommal véletlenszerűen generálja le a bejárható helyszíneket, utóbbival pedig azt, hogy az ellenfeleket is teljesen random módon helyezi el benne.
Apropó ellenfelek: a komplexum automatizált robotjaival gyűlik meg a bajunk, akik először egyszerűnek tűnnek, de miután szembekerülünk velük, rájövünk, hogy bizony eléggé kemény diók, a későbbiekben pedig, amikor már nem csak egyszerű drónokkal nézünk szembe, hanem trükkösebb testvéreikkel (tankok, lövegek, önmegsemmisítő gömbök például), így rájövünk, hogy nem is lesz ez annyira egyszerű, mint ahogy első látásra tűnt. A szintek végén terpeszkedő főellenségekről nem is beszélve. Alaposan meg kell küzdenünk a sikerért, mivel a játék kegyetlen nehéz. Az első két pályán még úgy ahogy átverekedi magát az ember, de idővel vért kell izzadnia ahhoz, ha mind a hat szintet le akarja nyomni.

Mondjuk ebben lesz némi segítségünk is. Kezdetben csak egy űrhajót választhatunk, azonban ahogy haladunk előre, úgy nyílnak meg az egyre jobb gépek, melyek a kinézetükön kívül is tartogatnak egy-két extrát, bővebben nagyobb sebzést bírnak, jobb a fegyverzetük, több extrát bír el a rakterük. Bekerült egy afféle fapados crafting rendszer is programba, két fegyverből egy újat is összeeszkábálhatunk, majd azt egy másik azonos szintűvel kombinálhatjuk, így igazán ütős arzenálhoz juthatunk hozzá. Egyébként a crafting a hajókra is vonatkozik, melyekhez gyorsabb hajtóműveket, és egyedi hajótesteket szerezhetünk – ehhez azonban úgynevezett nanitonok kellenek, amiket a szétlőtt ellenfelek után szedhetünk össze.

A game látványvilága remekül ötvözi az old school stílust a jelenkori igényekkel. Egy indie címhez hűen minimalista és stilizált, ugyanakkor a fénylő neonszínek pompázatosak, az alacsony poligonszám ellenére egyszerre retro és modern is. Szó, ami szó, remek összképet adnak az egyszerű textúrák a steril dizájnnal.
A játék nosztalgia feelingjére erősen rájátszik a nyolcbites jellegű zene, és a különleges hangzásvilág, mely minden ízében a műfaj régi klasszikusait idézi, mégis valahogy újszerű az egész.

A Sublevel Zero Redux kellemes game és tökéletesen teljesíti azt, ami a feladata. Aki már régóta vágyott arra, hogy egy ilyen programmal játsszon, az ne habozzon a beszerzésével, főleg, hogy ez a cucc jóval többet nyújt annál, minthogy ezeréves játékokat idéz meg és mutat be újra, csak most más formában. Önálló hangja van, képes önmagában létezni, nem csupán zsánerbéli elődeire támaszkodik.
Ha valaki csípi az ilyesmit, ráadásul komoly kihívást keres (a cuccban nincs lehetőség állásmentésre, csak a pályák végén, tehát ha kilőnek minket, kezdhetjük az egészet elölről), az tökéletes vételt csinál ezzel a játékkal.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük!)

Kiadó: Merge Games
Fejlesztő: SIGTrap Games
Megjelenés: 2016.12.22.
Ár: 5990 Ft
Játékosok száma: 1
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 759 MB
Web: http://www.sigtrapgames.com/sublevelzero/
PSN feltöltőkártya: https://www.konzolokszervize.hu/productlist.php?platf...
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
1. Odin  PlayStation.Community tag
2017.04.26. 18:20:56
LV4
Anno imádtam a Forsaken-t, Shadow Master-t és a Tunnel B1-t, szóval ez nálam kötelező vétel lesz! Kösz az ismertetőt!
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
Sublevel Zero Redux
SIGTrap Games / Merge Games
REMEK

MARTIN BELESZÓL
Heppilepsziás roham retrósoknak.