PlayStation.Community

2017.05.05. 15:32 Interjú
7 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Értékeld a cikket!
Ki mivel tartozik a játékoknak? Mi a háttérben levő feszültség oka?

A Waypoint jóvoltából egy nagyon érdekes beszélgetés került ki Andrzej Sapkowski és Dmitry Glukhovsky között. Előbbi egy lengyel író, aki a The Witcher (magyarul Vaják) könyveket alkotta, míg utóbbi egy orosz szerző, akit a Metro művekről ismerhetünk. Ugyan jelentősen különböznek témáikban és mondanivalójukban is, mindkét sorozat osztja valamilyen formában szláv gyökereit, illetve sikeres videojáték adaptációk is készültek történeteik alapján. Ami azonban a cikk szempontjából érdekes, az az írók mentalitása közötti hatalmas különbség.
Köztudott, hogy Sapkowski nem igazán kedveli Geralt videojátékos kalandjait. Ennek számos oka van, de a benne rejlő keserűség fő forrása az lehet, hogy nem kap jogdíjakat. Ez, természetesen, kizárólag az ő hibája: nem hitt a videojátékok médiumában, így egy „itt-és-most” pénzösszeget követelt. Úgy vélte, letudja az egészet, gyors hasznot húz, a játékok meg úgy is elbuknak. Évekkel később döbbent csak rá, mekkorát tévedett. Ennek ellenére Londonban mégis előadást tart arról, hogy miként hat a narratív videojátékozás a történetmesélésre. Hogy miért teszi ezt?

”Kényszer. Önszántamból nagy eséllyel nem mennék bele ilyesmibe. Ismerem azonban kötelezettségeimet. Amikor meghívnak egy eseményre, azt teszed, amit a szervezők elvárnak. Senkit nem érdekel, hogy tetszik-e vagy sem nekem.”

Legalább őszinte, ugye? Mint a cikkből kiderül, Sapkowski egy karizmatikus egyéniség, aki csak ontja a szót. Határozott véleménye van mindenről, és nem zavarja, ha ezzel nem értenek egyet mások – vagy megbánt valakit. Feldobta hát az interjú készítője, hogy ha már elmegy, bízik-e abban, hogy tanulhat is valami újat?
„Erősen kétlem” – felelte Sapkowski, majd felhozta Rudyard Kiplingtől a Kelet és Nyugat Balladáját: „A Kelet az Kelet, a Nyugat az Nyugat, a kettő soha nem találkozhat.” Szerinte, tehát, az irodalom és a videojátékok is ilyenek. Nincs baj az adaptációval, de más világ a kettő. „Minden egy képregénnyel kezdődött, majd jött a televíziós műsor, aztán a film, utána a könyv. És ez az egész így passzol is. Baromság.”
Írhatta volna ő is a játékokat, adaptálva saját történeteit. „Ha azt állítod, hogy mindent meg tudsz tenni, akkor semmit se tudsz majd elvégezni” – volt erre a felelete. Így, Sapkowski elutasította a CD Projekt RED felkérését, amikor még a 2007-es első videojátékon szorgoskodtak. Természetesen egyrészt a könyvek által felemésztett idő és energia is akadályát képezte ennek, másrészt azonban egyszerűen úgy gondolja, a játékok nem jók történetmesélésre.

”Más célt szolgál egy videojáték. Másképp működik. Mennyire lehet valódi tartalom a szövegek sorai közt, amikor a hős besétál egy erdőbe és beszélgetni kezd egy mókussal? Ebbe hol az irodalom? Hol a helye a mélységnek vagy kifinomult nyelvezetnek, amelyekkel a játékok növelheti a kultúrát? Nincs helye.”

Így a CD Projekt RED nélküle vágott bele. Az ajánlat szerint a könyvek alapján készült volna egy eredeti sztori, amibe ő bele is egyezett: „Ez már a ti gondotok”. Megemlítette, hogy „csak egy idióta mondana nemet egy olyan ajánlatra, amely sok pénzt jelent”. Útközben azonban romlott a kapcsolata a fejlesztőkkel.

”Semmi bajom a játékkal. Szerintem kiváló termék. Minden dicséretet megérdemel érte a CDPR. Általában sincs bajom a videojátékokkal. Azokkal sem, akik, játszanak velük, még akkor is, ha én soha nem játszottam, és nem is fogok. A baj azzal kezdődött, amikor a játék belerondított a piacomba.”

„30 évvel ezelőtt írtam az első Witcher sztorit. Amikor a találkozókra megyek, senki nincs a közönségben, aki velem egykorú lenne. 69 éves vagyok. Senki más. Mindenhol csak kölykök. Honnan tudnák ők – főleg Németországban, Spanyolországban és Amerikában -, hogy a könyveimnek nincs köze a játékokhoz? Hogy nem a játékok alapján írok könyveket? Ők ezt nem tudhatják, a CDPR pedig bátran rejtegeti a játék eredetét. A mikroszkóppal kivehető kisbetűs rész árulja csak el, hogy ’a könyv alapján készült’.”

„A CDPR terjeszti azt is, hogy a játékok tettek engem népszerűvé Lengyelországon kívül is. Ez hazugság. Én tettem híressé a játékokat. Minden Nyugati fordítás – beleértve az angolt is – az első játék előtt került kiadásra.”


Zavarja azonban az is, hogy a játék rajzai és képei díszítik a könyveket, ami tovább erősítheti utóbbi kijelentését: a könyvek a játékok alapján íródtak, és nem fordítva.

„A kiadók természetesen tudják, hogy aki Witcher kalandját a játékokkal kezdte, az akár meg is veheti a könyveket. Akár. Nem nyilvánvaló ugyanis, hogy gamerek elolvassák a könyveket, vagy olvasók játszanak a játékokkal. Persze előfordul, és nem tagadom, hogy jót tett az eladásaimnak a videojáték.

Ettől függetlenül biztos benne, hogy minden újabb olvasóval egyet el is veszít. Szerinte a végeredmény ugyanaz lenne, a játékok nélkül is. Sőt, többen játszottak a játékokkal a könyvek miatt, mint fordítva. „Ezek az én számításaim, de nem lehetek biztos ebben. Tanulmányokat nem végeztem.”

Erre reagált elég nyersen Dmitry Glukhovsky moszkvai lakásából.

”Szerintem teljes mértékben téved és egy arrogáns faszszopó. A Witcher sorozatnak soha nem lett volna ilyen őrült nemzetközi olvasóbázisa a játékok nélkül. És itt nem csak a játékosokról van szó, hanem a videojáték ajtóról és a hangulatról amit ez eredményez. Maga az érzés, hogy valami nagyszerű, masszív és lenyűgöző dolog jelenik meg. Ez megragadta az emberek figyelmét. Ugyan helyi, kelet-európai jelenség maradt volna e nélkül, soha nem tört volna be Nyugatra. És ez igaz a Metro könyveimre is.”

Glukhovsky 17 évesen kezdte írni első regényét, a Metro 2033-at, majd öt évvel később online adta ki, teljesen ingyen. Aztán pont úgy esett, hogy a játékfejlesztők az első olvasók között voltak. „Andrei Proharov, a 4A Games kreatív vezetője kapott egy linket a könyvhöz a barátaitól, majd egy éjszaka alatt elolvasta. Úgy vélte, hogy tökéletes a történet következő játékukhoz.”

Az orosz író azonnal beleegyezett: imádta ugyanis a klasszikus Fallout játékokat, valamint a S.T.A.L.K.E.R.-t is, amibe besegített a 4A Games. „Úgy döntöttem, hogy kihasználom ezt a lehetőséget saját történetem elmesélésére, és egyáltalán nem tartottam veszélynek drága tulajdonom számára a videojátékokat” – folytatta. „Pont fordítva, úgy véltem, hogy az IP promotálására nagyszerű lehetőség. És pontosan így is lett.”
Glukhovsky hozzáállása az írás folyamatához is teljesen különbözik, a 4A Games partnerségén kívül is. Az író a Metro regényei mellett egy tucat könyvből álló sorozatot is működtet, amelyek szintén az ő poszt-apokaliptikus univerzumában játszódnak. Mindegyiket olyan olvasók írták, akiket szívesen fogad „munkatársként”. „Ha tehetséges emberekkel dolgozol, add meg nekik a lehetőséget, hogy értelmezzék a történetedet” – vélte Glukhovsky, és így is tett.
A 4A Games adaptálási folyamatáról beszélve elárulta, hogy az első könyvet nagyjából pontosan követték a fejlesztők, és „kiváló munkát is végeztek”. „Úgy vélem, a 2033 a világ első lírikus, szentimentális, filozofikus 3D shooter játéka.”

”Nos, a második játéknál, a Metro: Last Lightnál nem volt kész sztorijuk. Nem alapozhatták a második könyvre, ugyanis a Metro 2034 egy másik történetet mesélt el és nem az eredeti főhősről szólt, hanem az első mellékszereplőiről. Így egy különálló történetre volt szükségük. Én pedig azt mondtam: ’Felajánlom a segítségemet, de ti vagytok a profik, sok kiemelkedő játékot csináltatok már. Tudjátok, mi működik, és mi nem’.”

„Biztosra megyek, hogy minden karakterben, akivel találkozol, meglegyen az, ami minden emberben: érzések. Az érzésekkel tudunk mit kezdeni. Fontosak ahhoz, hogy higgyünk egy karakterben. És ez egy nagyon fontos dolog, amit megtanulhatnak a játékok az irodalomtól.”


Az orosz szerző már annak a generációnak a tagja, akik nem utasítják el a játékok történetmesélési potenciálját. Maga Glukhovsky sem ítéli el őket, és úgy véli, hogy lehet egy videojáték művészeti alkotás: attól függ, ki csinálja, milyen a tehetsége. „Lehet szemét, de lehet művészi is.”
Sapkowski ugyan nem osztja véleményét, és a CD Projekt RED-del sem baráti a kapcsolata, egy percig sem bánja, hogy videojáték lett népszerű sorozatából.

„Ha nem adom el a jogokat, nem fizetem ki a lakbért” – mondja belekortyolva egy Staropramenbe.
„Nem beszélve a sörről.”

(A cikk a Waypoint interjújának a szerző által készített fordítása.)
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2017.05.10. 06:33:36
LV1
Régivágású író a manus, rossz üzletember... ennyi a magyarázat. Mondjuk írónak pár nagyságrenddel jobb, mint Glukhovsky..., a fantasy egyik legnagyobb alakja, minimum George R. Martin szintje, ha nem jobb.
6. soliduss  A Krónikás
2017.05.07. 09:58:48
LV25
Valahol olvastam ,hogy anno a Cd projekt red a profit 1% akarta adni az írónak... de neki pénz kellett..... valami bagatel összeget kért... a kiadó meg kiperkálta neki.

Majd a witcher 3-nál robbant a bomba.... és így adta el élete termékét bagóért ... szerintem ez csípi a szemét.
5. martin  Főszerkesztő
2017.05.06. 13:55:36
LV27
Összevesztek a pézikén'.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
4. videk  PlayStation.Community tag
2017.05.06. 07:50:53
LV1
+1
Kiolvastam minden könyvet,játszottam mindegyik witcherrel.a 3 3 szor végigvittem fullra.és jelentem,ahogy a játék ugy a könyv is zseniálus.sokat nem tévedtem mikorvolvastam és magam elé képzeltem a szereplöket és a helyszineket.aW3 viszont pontossan visszaadja a hangulatát
3. VictorVance  Szerkesztő
2017.05.05. 20:37:34
LV17
Válasz 2. wooltur üzenetére:
Annak idején hozott egy rossz döntést, és azóta is amiatt szívja a fogát. Nemhogy örülne, hogy az általa teremtett világ ilyen sikeres lett. Persze úgy, hogy nem kap jogdíjakat, valóban nehezebb örömködni. Meg kicsit lehet, hogy szenilis is lett öregkorára...
Örülünk?
2. wooltur  PlayStation.Community tag
2017.05.05. 20:32:22
LV16
Számomra ez új infó volt, h a Witcher egy könyv széria alapján készült és nem fordítva. Viszont Sapkowski 69 éves létére olyan mint egy hisztis gyerek, aki azért rinyál, h a játék híresebb lett mint a könyvei. pfff... -.-"
Glukhovsky pedig ügyesen lovagolta meg a játék adaptáció adta lehetőséget és az ebből járó jogdíjakat. Ugyanis ha valaki 100%-ban meg akarja ismerni az eredeti Metro trilógia (értsd Metro 2033-34-35, nem pedig az univerzum szériát) történetét, ahhoz bizony muszáj végigjátszani a Last Light elnevezésű második játékot. Sok apró utalás van a játékra amire maga a könyv nem ad magyarázatot, így az aki nem játszott vele, értetlenkedve ül majd a könyv előtt, h most miről is van szó?!
R.I.P. Brúnó :-(
1. Hidari_HUN  PlayStation.Community tag
2017.05.05. 19:25:18
LV17
egyértelműen hülyeséget beszél az öreg, és csak nem bírja elfogadni a tényeket :D de ne felejtsük el, hogy nélküle nem lenne játék se
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
TOM CLANCY'S THE DIVISION 2 (PLAYSTATION 4)
2019.03.23. 18:42 Játékteszt
0 hozzászólás
Szerző: DrZaius
A vég csak a kezdet.
LEFT ALIVE (PLAYSTATION 4)
2019.03.23. 12:41 Játékteszt
10 hozzászólás
Szerző: GrayFox
Életben maradt, de minek...
Mark of the Ninja: Remastered (PS4, PSN)
2019.03.22. 10:20 PlayStation Network
4 hozzászólás
Szerző: d80
A ninja összevissza vág.
RIOT: Civil Unrest (PS4, PSN)
2019.03.21. 16:07 PlayStation Network
4 hozzászólás
Szerző: Bandage_520
Tüntetni vs. Oszlatni.
THE LEGO MOVIE 2 VIDEOGAME (PLAYSTATION 4)
2019.03.20. 07:47 Játékteszt
3 hozzászólás
Szerző: Andras_01
Most még minden szipi-szuper.
HackyZack (PS4, PSN)
2019.03.20. 07:28 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Egyszerű, de nem nagyszerű.
Trials Rising (PS4, PSN)
2019.03.19. 08:40 PlayStation Network
16 hozzászólás
Szerző: CocytusHUN
Get the balance right.
ONE PIECE: WORLD SEEKER (PS4)
2019.03.18. 17:21 Játékteszt
11 hozzászólás
Szerző: martin
Türelem kalandot terem.
Bionik Quickshot (DualShock 4)
2019.03.18. 07:35 Techno
14 hozzászólás
Szerző: ColdHand
Ravasztuning?
Achtung! Cthulhu Tactics (PS4, PSN)
2019.03.18. 07:19 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: Sanada
Csápok és horogkeresztek.