.

PlayStation.Community

2017.04.17. 17:39 Játékteszt
39 hozzászólás
Szerző: Sanada
Értékeld a cikket!
Tiniszerelmek és haláldémonok.

Így belegondolva, milyen érdekes folyamat is az alkotás. Vegyük csak például a művészeteket: nem tudjuk, ki vagy kik voltak azok az ősemberek, akik egy nap a puszta létfenntartáson túl maguk, vagy mások szórakoztatására elkezdték a barlangfalakat maszatolni és puszta zörejeket valami egységes dologgá varázsolni, és akiknek állhatatos munkájuk okán megszületett a zene és a festészet. Bár ez a kérdés valószínűleg amúgy se nagyon foglalkoztatna senkit - a tudományokkal ellentétben a művészeteknél nem pusztán azokat tartjuk számon, akik innovatív módon valami új stílust hoztak létre, hanem ugyanilyen fontosak voltak azok, akik egy adott stíluson belül valami kiemelkedőt alkottak. A kimagasló alkotások születése pedig nem egy mindennapos dolog, lásd, az őskortól számítva még évezredeket kellett várni, mire az ókor kitermelte az első olyan művészeti alkotásokat, amiket ma már remekműként tartunk számon, és még további évszázadok voltak szükségesek míg az emberi kéz és elme által életre hívott alkotások olyan munkákkal tetőztek be, mint Picasso kubizmusban fogant Síró nője, vagy Roden gondolkodója.

Most ne menjünk bele abba, hogy a digitális szórakoztatás mennyire tekinthető művészetnek, de véleményem szerint a videojátékok pont ugyanezt a fentebb olvasható fejlődési ívet írják le, még ha számottevően kisebb formában is. Hogy rögtön egy kicsit a témába vágjak, vegyük például szemügyre a JRPG-ket: még ha öreg motoros is vagy a témában, valószínűleg akkor se tudnád most kapásból megmondani, hogy melyik volt a legelső japán körökre osztott szerepjáték. Ugye, hogy benned is csak a kimagasló alkotások maradnak meg amik sokkal később jöttek? A Final Fantasy hetek, a Dragon Quest nyolcak, meg a Persona 4-ek. Pedig nem ezek a játékok találták fel a spanyolviaszt, mégis kivétel nélkül a zsáner csúcsaiként tekintünk rájuk, noha megjelenésükre csak évtizedekkel azután került sor, minthogy egyáltalán létrejött az a stílus amin belül nagy dolgokat vittek véghez. A fejlődés egy lassú, időigényes folyamat, no - végső soron ez az, amit ki akartam nyögni a magam szerény képességeivel -, valamint azt, hogy sokszor bizony jelentős időnek kell eltelni, mire egy-egy stílus kitermeli a maga remekműveit.
És hogy mire ezek a nagy szavak holmi művészetekről és alkotásokról? Azért, kedves hölgyeim és uraim, mert azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy most, 2017 áprilisában olyan történelmi pillanatnak vagyunk tanúi, amit a japánok már tavaly szeptember óta tudnak: a JRPG műfaj egy új szintre lépett. Nem kevesebbet állítok ugyanis, hogy a Persona 5 nem pusztán az idei év egyik legjobban várt és legnagyobb címe, de ugyanakkor egy zsáner csúcsa és betetőzése is egyben. Olyasvalami, amit már nagyon rég volt példa a videojátékok történetében!
I am thou, thou art I

Ami a sztorit illeti, a Persona 5 nem sokat teketóriázik holmi felvezetésekkel, és a New Game módra való bökés után egyenest a közepébe dobja a tisztelt játékost: kezdetben azt láthatjuk, hogy hőseink Phantom Thieves (Fantom Tolvajok) ködnéven futó kis csoportja éppen egy kaszinóból szeretnének ellopni valamilyen nagy értékkel bíró aktatáskát. Egy darabig rendben is megy minden, rutinszerűen fut az akció, amikor hirtelen valahol porszem csúszik a gépezetbe, minek után álarcos főszereplőnket jól képzett (feltehetőleg kormányközeli) ügynökök elkapják és elszállítják vallatásra. Pár elejtett megjegyzésből annyit azért megtudunk, hogy tégla volt a csapattársak között, tehát egy jó barátnak hitt valaki árulása vezetett a bukáshoz.
Hé, hé, hé, álljunk csak meg egy pillanatra: fantom tolvajok, kormányügynökök, ki árult el kit - mi van??? Ha esetleg az előbbi intermezzo megtekintése után a fejedet vakargatva úgy érzed, nem értesz az egészből semmit, ne aggódj - a hiba nem a te készülékedben van. A játék ugyanis szándékosan a teljes történet közepén nyit, de csak azért, hogy ezzel motiválja a játékost annak megismerésére. A játékidő tetemes része egyfajta flashback: miközben hősünket egy elzárt szobában vallatják, az ő visszaemlékezéseiből tudhatjuk meg, mi is történt a múltban, hogy az emlékdarabokat átélve tudjuk meg hol siklottak ki a dolgok, ki lehetett az áruló, és úgy egyáltalán: miről is van szó itt tulajdonképpen?

Ennek megfelelően ezen a ponton visszaugrunk szépen a történet legelejére, az intenzív felütést pedig egy csendes (és nagyon lassan kibontakozó) folytatás követi, ami leendő kalandjainknak tulajdonképpeni kezdete. Ott állunk egy teljesen hétköznapi névtelen japán diák szerepében (a nevét a többi Persona játékhoz hasonlóan továbbra is mi adományozzuk neki), aki a cselekmény kezdetén még semmit nem tud a későbbi eseményekről, csupán éli hétköznapi életét. Illetve annyira talán mégsem hétköznapi: hősünk nem is olyan régen a "rosszkor, rossz helyen" klasszikus példáját szenvedte el, ráadásul egy olyanét, ami később az egész életére kihatással levőnek bizonyult. Egyik éjjel egy kihalt utcában sétálva szemtanúja volt, amint egy ismeretlen részeg tag egy hölgyet molesztál, mire jó állampolgárhoz híven meg is próbált közbeavatkozni - ami sikerült is, ám pechjére azonban pont egy nagy fejesbe kötött bele, aki nem is volt rest visszaélni a befolyásával. Mire a rend derék őrei megérkeznek, a hivatalos verzió szerint már emberünk támadt rá a zaklatós fószerra - utóbbi tehát megússza az esetet, mi pedig büntetett előéletű állampolgárként szépen a társadalom perifériája sodródunk, megbélyegzettként. És ha ez még nem lenne elég, a hatóságok próbaidő címén áthelyezik hősünket megfigyelésre egy teljesen új környezetbe, családtól, otthontól távol - ahol aztán egy másik középiskolában, egy mogorva kávézótulajdonos gondjaira bízva magunkat kellene boldogulnunk. Nem túl jó kilátások. De sok búslakodásra nincs sok idő, az új környezet hamarosan új barátokat és kalandokat hoz magával, ráadásul nem is akármilyeneket!

Tokióval ugyanis nincs minden rendben: városszerte megszaporodott azon esetek száma, amikor teljesen hétköznapi emberek csavarodnak be látszólag egyik pillanatról a másikra, mozdonyvezetők siklatják ki minden ok nélkül a szerelvényeiket, bolti eladók vetkőznek le anyaszült meztelenre a vevőik előtt, sofőrök hajtják bele járművüket az út menti árkokba. A bizarr esetek úgy tűnik, egyre inkább kezdenek úrrá lenni a városon. És ha mindez nem lenne elég, hőseink egyik pillanatról a másikra válnak passzív megfigyelőből maguk is a groteszk események részeseivé -akaratukon kívül ugyan, de felfedezik, hogy a látható, valós világon túl létezik egy másik világ: a Metaverse.
A Metaverse egyfajta bizarr árnyékvilág, a mi földi életünk egy sötét mása, ahol az emberek természete a valódi alakjukban mutatkozik meg. És tekintve, hogy mennyire aljas, énközpontú természetű a legtöbb ember, ez bizony nem egy Disneyland: leginkább egy ijesztő, sötét, horrorszerű metró-aluljáróra hajaz az egész, ahol a szenvedés és a kétségbeesés az úr. A hely ráadásul mintha még táplálná is az emberi aljasságot: azok a személyek, akik a való életben a leginkább ki vannak szolgáltatva saját beteges vágyaiknak és önzőségüknek, itt amolyan urak szerepében tetszelegnek. A diákjait szexuálisan zaklató tesitanár, a tanítványai munkáit kisajátító és mások tollával ékeskedő festőművész, a fiatalokat droggal megmérgező és tönkretevő díler, és minden egyéb kétes alak, akik nem restek a saját céljaik érdekében átgázolni másokon ezen a helyen olyan nagy hatalommal bírnak, hogy az erejük túlmutat a Metaverse határai - ők szinte már nem is részesei annak, hanem egy új, saját, egyéni dimenziót teremtettek mindannyian maguknak, ahol ők a teljhatalmú urak. Hiába, nem is véletlenül nevezik ezeket a helyeket Palace-nek (Palotának).

Aggodalomra azonban semmi ok, kezdetben csekély létszámból álló hőseink a Metaverse felfedezése után kisvártatva maguk veszik kezükbe a dolgok irányítását, és miután elsajátították a Persona-idézés képességét, szert tesznek egy még annál is nagyobb hatalomra: egy telefonos applikáció segítségével képessé válnak kedvük szerint ki- és belépni a Palotákba, majd ellopva azok legféltettebben őrzött kincsét (átvitt értelemben a Palota uralkodójának szívét), elpusztítani azokat. Mert amelyik Palotából a Metaverse-ben ellopják a kincset, annak királya a való életben radikális változásokon megy keresztül: ezek az emberek felismerve saját hibáikat, a rájuk szakadó mérhetetlen bűntudattól vezérelve a nyilvánosság előtt vallanak színt (és ami, mivel általában felér egy beismerő vallomással, szépen a letartoztatásukhoz vezet). Ezt felismerve hőseink kötelességüknek érzik, hogy tegyenek a világért: megalapítanak egy csoportot, aminek egyetlen célja, hogy a társadalom söpredékét a Metaverse-en belül felkeressék, és kincseik elrablásával és palotáik elpusztításával helyes útra tereljék őket. Nappal a való világban egyszerű középiskolai diákok, délután a világot megváltó és megtisztító álarcos hősök -ők a Fantom Tolvajok.

...és ezzel a hosszúra nyúlt bevezetővel tulajdonképpen már előre is vetítettem mi is a fő vonal a Persona ötödik részében. Kettős életet élünk: hőseink egyszerre átlagos gimnazista diákok civilben, és álarcos igazságosztók a Metaverse-ben. Ehhez a koncepcióhoz igazodik a játékmenet is: ahogy a korábbi részekből megszokhattuk, a játék egyik fele 'slice of life' jellegű életszimulátor, a másik tradicionális dungeon crawler jellegű körökre osztott JRPG, kb. egyenlő arányban megosztva.
Aki azonban azt hiszi, hogy a sztori másról sem szól, mint holmi rosszfiúk felkutatásáról és legyőzéséről egy elvont alternatív valóságban, az nagyon téved: természetesen ahogy haladunk előre a történetben, úgy jönnek majd be folyamatosan az újabb szálak, szereplők, fordulatok. Erre pedig szükség is van, mivel ez a kaland alsó hangon is több, mint 100(!) órás, így külön taps az Atlus remek csapatának, hogy egy ilyen hosszúra nyújtott történetben szinte mindvégig képesek fenntartani a folyamatos érdeklődést a sztori folytatása iránt. Persze a fordulatos cselekmény ehhez önmagában kevés lenne - az egész sztori alá a gyújtóst az érzelemdús (hol megnevettető, hol megríkató) körítés és a remek karakterek szolgáltatják. Utóbbiak mindegyike esendő, emberi, és talán pont emiatt könnyen megszerethető, végtelenül kimunkált személyiségek, akik egy idő után annyira hozzá képesek hozzánőni a képernyő előtt ülő játékoshoz, hogy amikor a játékkal töltött hosszú hetek után a képzeletbeli színpadon végül lehull a függöny, egy darabig még szabályosan hiányozni fognak a kalandozások eme emberi kéz és elme alkotta virtuális figurákkal.
Ahogyan a korábbi részek esetében megszokhattuk, úgy a puszta szórakoztatáson túl elgondolkodtató filozófiai ihletésű témákat is feszeget a játék. A két fő téma ezúttal az önbíráskodás (pld. Jogos-e a lelki lobotómiát végezni másokon? Megváltoztathatjuk-e erőszakkal más emberek személyiségét, még ha amit cselekszenek társadalmilag elítélendő is?), valamint a számkivetettség: hőseink majd mindegyike egyfajta pária, a társadalom által ilyen vagy olyan módon megbélyegzett és kiközösített személy, így a kitaszítottság és a beilleszkedés kérdése is érdekes morális kérdéseket vet fel.

És végül a legfontosabb kérdésre válaszolva azoknak, akik a Persona 5 az első játékok a sorozatból: igen, megnyugodhatsz, úgy is érteni fogod a játékot ha korábbi részekkel egyetlen egy percet sem játszottál.
Szeress, pihenj, szórakozz

Ahogyan arra tehát fentebb is többször hivatkoztam, a játékmenet egészét két nagy, egymástól jelentősen elkülönülő egységre lehet lebontani: az egyik a legfőképp minijátékok gyűjteményéből álló 'slice of life' életszimulátor a való világban, valamint a Metaverse egészét képviselő dungeon crawler klasszikus japán stílusban fogant körökre osztott harcokkal.
Ha egészen őszinte akarok lenni, akkor azt már itt az elején kijelenthetem, hogy forradalmi változtatásokat ill. újításokat egyik téren sem hoz a Persona ötödik epizódja - de kérdem én, miért is kellene így tennie? "If it ain't broke, fon't fix it" - mondja a művelt német (ha tud angolul), és igaza is van: a Persona 4 is már olyan szépen pörgette a csúcsra a korábbi részekben bejáratott játékformulákat, hogy ahhoz valóban kár lett volna hozzányúlni, vagy akár bármilyen módon jelentősen megbolygatni. Ráadásul, mivel Persona címek olyan ritka és kedves vendégek köreinkben -most is majd' egy évtizednek kellett eltelnie mire újfent számozott formában futottunk össze vele -, ezért hajlandóak lennénk szinte azt is elnézni neki, ha csupán csak ugyanazt a szintet hoznák ugyanolyan formában, amit korábban is. De szerencsére erről szó sincs, ha a fejlődés egyszeri nagy dolgokban nem is, de számtalan apróbb változtatásban és újdonságban tetten érhető.

Mert vegyük csak például a játék életszimulátor részét: az továbbra is változatlan, hogy az egész az iskolai élet/szociális kapcsolatok/melléktevékenységek rendszerére épül (itt jegyezném meg, hogy a sorozattal csak most ismerkedők a Persona játékok alapmechanikájáról és felépítésükről a szintén a főoldalon kissé visszább található Persona történelem cikkben olvashatnak többet - itt ezekről hely hiányában kevés szó fog esni), ugyanakkor töménytelen plusz lehetőséggel igyekeztek az Atlus szorgalmas dolgozói könnyebbé tenni virtuális létünket. A teljesség igénye nélkül csak egy pár példa: búcsút inthetünk például annak, hogy egy új helyszínre érkezve egyesével caplatunk végig minden utcát, boltot, szentélyt, és szólítunk meg minden szembejövő NPC-t, mire végül kisakkozzuk mik és kik lesznek ezek közül számunkra hasznosak a későbbiekben. Az R1 gomb lenyomásával most már nem csak annak a helynek a térképe hívható le, ahol éppen tartózkodunk, hanem azon az adott ponton elérhető ÖSSZES helyszíné, amin ráadásul ikonokkal jelölve van az összes akkor elérhető tevékenység, a hétköznapi boltoktól kezdve a szabadidős tevékenységeken át mentőpontokig minden, még abban az esetben is, ha arra a helyre akkor érkeztünk éppen először! Mi több, a már bejárt helyszínekre bármikor vissza tudunk ugrani bárhonnan egyetlen gombnyomással, rengeteg unalmas caplatástól megkímélve ezzel bennünket. Mondanom se kell, hatalmas előrelépés ez a korábbi részek időhúzó kóborlása után. És ezúttal már nemcsak Tokió betondzsungelében ilyen könnyű eligazodni, de az emberi kapcsolatok bonyolult labirintusában is: a játék mindig azonnal mutatja, amint egy új lehetséges Social Link (olyan NPC-k, akivel bensőséges kapcsolatok alakíthatóak ki) jelenik meg a horizonton, de még arra is felhívja a figyelmet, hogy az adott illető éppen elérhető-e további kapcsolatépítésre, vagy valamiért éppen nem lehetséges, oder' éppen most léphetünk majd a el vele a következő szintre!
Bár apróságoknak tűnhetnek, de ezek a változtatások rengeteget javítanak a játékélmény egészébe vett minőségén, a játékos így már sokkal jobban tud fókuszálni arra, hogy éppen mit akar elérni, min akar fejleszteni, szemben a korábbi epizódokkal, ahol fejben kellett tartani egyszerre kb. ezer dolgot. És az egészben az a fantasztikus, hogy úgy szabadult meg ezektől az üresjáratoktól, hogy a játékidő nemhogy rövidebb, de még hosszabb is lett, mint az előző részek esetében - na, ez az igazi teljesítmény kérem szépen! Egy szó mint száz, a játékmenet ezen szegmense sokkal átláthatóbb és letisztultabb lett anélkül, hogy bármi akár egy kicsit is csorbult volna.

Nem mehetek el továbbá szó nélkül a számtalan új szabadidős tevékenység (új minijátékok) mellett sem: habár már az előző Personáknak sem kellett szégyenkezniük ha kiegészítő plusz tartalomról volt szó, de most az olyan régebbi részekből ismert tevékenységek mellett - mint a részmunkaidős munkák vagy horgászat - most olyan további lehetőségek jelentek meg, mint a baseballozás, gyúrás, vagy keresztrejtvény fejtés (utóbbi, ha csak nem anyanyelvi szinten vágod az angolt, brutálisan nehéz - szerencsére az internet korában azonban nincs sok akadálya annak, hogy bárki holmi videómegosztós portálokról csak úgy kilesse a megfejtést... ). És ez még mindig nem minden: időről időre az amúgy sem túl jellemző monotonitást megtörve bejönnek a játékmenetbe olyan új és egyedi elemek, mint az alakváltozás képessége, egy képkirakós minijáték, vagy éppen egyszerűbb, szöveges alapú matematikai feladványok - de mivel minden további róluk elejtett szó csak abból az élményből venne el amit adnak, úgyhogy én most már hallgatok ezekről, mint a sír...
Harcolj, lázadj, idézz

Nyújtson azonban bármilyen sok lehetőséget is diákélet viszontagságainak teret adó virtuális Tokió, a bőség zavara sem palástolhatja ama egyszerű tényt, hogy minden plusz cicoma ellenére a P5 szívében bizony egy akkor is egy kőkemény régi vágású JRPG. Mi sem bizonyítja jobban eme állítást, minthogy bármi, a játékbeli civil életben véghezvitt eredmény - a sikeres vizsgáktól a jól végzett munkáig minden - csupán ilyen vagy olyan módon valamilyen formában felkészülés a dungeonökben ránk váró harcokra.
De még milyen harcokra! Merthogy a változás szele a küzdelmek mikéntjét sem kerülte el - ami azt illeti a ezen rész sokkal több újításon ment át, mint életszimulációs párja. Az első és legszembetűnőbb változás magukat a dungeonöket (oppardon, Palotákat, ahogy itt hívják őket) érinti: ezúttal nem random generált labirintusokat derítünk fel, hanem előre fixen megszerkesztetteket. Baj ez? Egyáltalán nem, a helyszínek így sokkal komplexebb feladatokra adnak teret annál, mintha mérgezett egér módjára szaladgálva próbálnánk felderíteni a 120. ugyanúgy kinéző szinten a húsz folyosó közül azt az egyet, ami a továbbjutást rejti magában. Ennek ellenére, ha valaki mégis a véletlenszerűen generált helyszínek felfedezésére vágyik, az is megkapja a magáét, és erről a Metaverse fog gondoskodni.

A Metaverse a Palotáktól egy teljesen függetlenül létező keszekusza labirintus, és valami olyasmi szinten funkcionál, mint a Persona 3 Tartarusa. Egyetlen, hatalmas összefüggő random generált dungeon rengeteg különböző szinttel, aminek megvannak a maga szabályai: egyszerre például sosem tölthetünk benne sok időt (így véve elejét annak, hogy a játékos csak úgy kénye-kedvére farmolhasson), mert egy idő után az itteni folyosókon megjelenik a kaszás, hogy kiiktassa kis kompániánkat - már persze csak addig, amíg elég erősek nem leszünk ahhoz, hogy magával a Halállal is szó szerint szembeszálljunk...

Visszatérve a Palace-féle dungeonökre, több olyan elemet is tartalmaznak, ami megkülönbözteti őket a Metaverse random labirintusaitól: ilyen például a felfedezés mikéntje. Az már ugye a korábbi részekben sem számított éppen hátrányos dolognak, ha a pályákon kóricáló ellenfeleket észrevétlenül az előtt támadtuk hátba, hogy egyáltalán észrevettek volna. Ami viszont a korábbi részekben lehetőség volt, az most szinte kötelező: igazi tolvajokhoz hűen a Paloták felfedezésének fontos eleme a sunnyogás és a megfigyelés: árnyékból árnyékba haladva, sarkok és különböző tereptárgyak mögött megbújva és azok mögül ki-kitekintve kell becserkészni az ellenlábasokat és felderítenünk az előttünk álló terepet. A szörnyeken való sikeres rajtaütés esetén a jutalmunk, hogy a harcban a kört mi kezdhetjük, ellentétes esetben az ellen kapja meg ezt a jogot - ráadásul utóbbinál további büntetésként a Paloták riasztója is működésbe lép. Ez azt jelenti, hogy valahányszor egy ellenség észrevett bennünket, úgy változó arányú pontbüntetést szenvedünk el, amiből ha kijön a 100, akkor bizony kidobnak az adott Palotából, és majd csak másnap kezdhetünk ismét újra a felfedezésnek, értékes időt veszítve ezzel. Hogy ez a detektálás kijelző éppen milyen szinten is van, az a harcokon kívül az L1 folyamatos lenyomásával tekinthető meg - ezzel nyitható meg a harmadik szem. A harmadik szem egy rendkívül fontos segítség a játékosnak, használatával - egyfajta elmosott módon látva a világot - nem csak a riasztottság mértékét tekinthetjük meg, de segítségével láthatóak meg a pályákon elszórt felszedhető tárgyak, titkos átjárók, sőt, még az ellenfelek erőssége (kék-gyenge, sárga-közepes, piros-erős) is. Elengedhetetlen eszköze tehát a továbbjutásnak, használjátok sűrűn!

Ami magukat a konkrét harcokat illeti, a való világhoz hasonlóan itt is rengeteg javítást iktattak be: a fizikai támadások és mágiák mellett bejöttek a lőfegyverek, mint a támadás egy új fajtája, az R1 gombot lenyomva most már automatikusan elnyomhatjuk azt a támadást, amire a szemben álló ellenfél éppen a legallergiásabb (feltéve, ha az adott soron következő karakter éppen rendelkezik azzal a fajta támadással), lehetőség van továbbá a csapattagok harcon belüli kicserélésére és sorrendjük megvariálására is az eredményesebb kombózás végett, és még sorolhatnám - habár már a P4-nek sem kellett szégyenkeznie abban a tekintetben, hogy mekkora szabadságot ad a játékosnak a harcokban, ám a lehetőségek száma most egyszerűen a négyzetre emelkedett!
Ami nekem mégis legjobban tetszett az nem is egy új dolog, hanem egy olyan ami a Persona első és második részéből köszön vissza: a szörnyekkel való kommunikálás lehetősége. Amennyiben bizonyos körülményeket elősegítve sikerül felülkerekedni az ellenfeleken, a megrettent monszták a kegyelemben reménykedve pénzt, tárgyat, vagy saját szolgaságukat ajánlják fel a játékosnak. Utóbbit választva még egy további rövid diskurzus következik, amiben, ha az ellen személyiségének megfelelő választ adunk, az csatlakozik hozzánk mint persona - remek módja a rendelkezésre álló personák számának megnövelésére, nem vagyunk most már tehát kizárólag csak a fúziókra utalva.
És ha már fúzió: a Velevet Room lehetőségei is nagyban megnőttek, a personák egyszerű összeolvasztásán túl beolvasztásuk vagy éppen átalakításuk is lehetséges sok minden egyéb mellett, Igor és az ő remek kivégzési módozatai segítségével.
Stílusból ötös

Nem érezném teljesnek a tesztet, ha a játékmenet puszta méltatásán túl nem ejtenék túl legalább egy pár dicsérő szót arra, ahogyan a Persona 5 tálalja magát a játékos számára, azaz a program fantasztikus prezentációjáról.
Kezdjük csak rögtön a legszembetűnőbb dologgal, a vizualitással: a főleg fekete-vörös színkombinációra épített, de ugyanakkor sokszor monokróm képeket is alkalmazó látványvilág egyszerűen olyan stílusos, és annyira passzol a játék egyéniségéhez, hogy képtelenség nem imádni. Amíg más játékok vért izzadnak, hogy látványban akár csak egy hangyányi egyéniséget képesek legyenek felmutatni, addig a Persona 5-nek kisujjában van a határozott, mégsem erőltetett stílus; és csípőből képes hozni azt, amiről más, magukat művészinek gondoló produktumok csak álmodoznak. És ez a fajta odafigyelés a puszta megjelenítésen túl a részletességen is tetten érhető: az előző részekkel ellentétben, amik egy-egy fiktív helyet választottak a kalandok színhelyéül - a Persona 5 már nem csinál titkot abból, hogy a központi helyszín a valóságban létező Tokió.
De milyen Tokió ez, ajj, gyerekek...! Állítom, hogy játékban nem találkoztam még annyira pontos és élethű másával ennek a robusztus betondzsungelnek mint ahogy itt ábrázolva van! A játék első pár órájában egyszerűen nem tudtam levakarni az arcomról azt a hatalmas vigyort, ahogyan az általam az életben már jól ismert és létező helyszíneket itt virtuálisan újra felfedeztem: átélni újra az éjszakai sétákat Shinjuku neonban úszó utcáin, ahol úton-útfélen különböző kétes alakok próbálják beinvitálni az embert olcsó bárokba (ahol jellemzően egy transzvesztita van a pult mögött), beülni a tenyérnyi méretű, de éppen ezért családias hangulatú kávézókba, rácsodálkozni a hatalmas kivetítőkre a Shibuyai óriáskereszteződésnél (ahol még az állomás előtti téren található üres villamosszerelvény és Haichiko, a hűséges kutya szobra is a helyén van - bár a játék utóbbit valamiért itt Bachikonak nevezi). És még sorolhatnám. De amiért igazán üt Tokió ábrázolása, az nem maga pusztán a látvány, hanem az a rengeteg apró elem, amivel magát a város hangulatát hitelesen visszaadják - ahogy például a végtelen, és mindenütt hömpölygő tömeg személyiségtelenségét az arctalan emberformákkal ábrázolva adják vissza -, csak hogy egy példát mondjak. Az agyamat valahol ott dobtam el, amikor rájöttem, mit keresnek a képernyő jobb és bal szélén fel-felvillanó "cirip-cirip" feliratok, valahányszor valami fa vagy bokor mellett haladtam el a nyári időszakban - csak később esett le, hogy ez azoknak a kabócáknak a hangja, akiknek tücsökszerű ciripelése a jó idő beköszöntével szinte Japán egész területén hallható. Beszarás!

Annyit mondjuk az objektivitás jegyében muszáj megjegyeznem itt a margóra, hogy ha csak pusztán technikai szempontból nézzük, akkor a program grafikája nem túl toppos - különösen a dungeonökben találkozni egy-két olyan moslék PS2-es szinten elmosott textúrájú falakkal, hogy csak na -, de úgy gondolom, hogy maga a látvány egésze egy olyan BŐDÜLETESEN brutális színvonalat produkál, hogy letörne a kezem, ha csak emiatt a látványt "kiemelkedő"-ről "jó"-ra minősíteném az értékelőben.
Hasonlóképpen pozitív hangnemben tudok nyilatkozni a zenékről is: bátran válogat különböző stílusokból, ugyanakkor mégis stílusos és egyszerre egyedi, és mindig úgy szólal meg, ahogyan azt az adott helyszín vagy jelenet megköveteli, nemegyszer énekhanggal aláfestve. A szinkronhangokról viszont kicsit visszafogottabban tudok szólni: bár nem mondhatjuk ki, hogy egyértelműen rossz, de elég hullámzó teljesítményt produkál. Egyszerűen vannak színészek, akik jobban képesek hozni a tőlük elvárt szintet, míg mások kevésbé. Egy idő után szerintem mondjuk bőven megszokható, de ha valaki nagyon nem tud kibékülni az angol ajkú szinkronszínészek teljesítményével, azoknak jó hír, hogy egy ideje a japán hangsáv is letölthető a PlayStation Store-ról, ingyenesen leszedhető DLCformájában.
Szívünk és szabadidőnk elrablói végre megérkeztek!

Sokféle jelző és gondolat kavarog a fejemben, ha a Persona ötödik epizódját szeretném jellemezni:

- A sorozat csúcsa.
- A JRPG műfaj betetőzése.
- Büszke megidézése egy olyan kornak, amikor a japán játékpiac még erősen dominált, és ontották a jobbnál-jobb RPG-ket. Instant klasszikus.


Minden dicsérő szó és érdem ellenére azonban mégsem tudnám kijelenteni nyugodt szívvel, hogy a játékot mindenkinek fenntartás ajánlom, botorság is lenne a részemről, ha ilyenre vetemednék. Mert ha alapvetően herótod van a japán stílustól és ideáktól, ha idegesít, hogy a sokszor húsz-harminc perces átvezetők alatt csak annyi a kapcsolatod a játékkal, hogy párbeszédpaneleket nyomkodsz előre, vagy ha egyszerűen zsigerből távol áll tőled a körökre osztott harcrendszerek világa, akkor erősen valószínűsíthető, hogy nem itt fogod megtalálni a számításaidat. Érted, én hiába állítom neked milyen isteni király kaja a szusi, ha te rosszul vagy a tengeri herkentyűktől, és már a nyers hal puszta gondolatára is elkap a hányinger. Ez nem az a fajta különlegesség, amit arra terveztek, hogy lehetőleg mindenki ízlelőbimbóját kielégítse, inkább az a fajta ételspecialitás, ami az átlagostól egy kicsivel kifinomultabb ízlést kíván.

Az a jobbra található értékelés is ezeknek az ínyenceknek szól. Azoknak, akik felismerték és magukévá tették a játék minden olyan tulajdonságát, amiért csak egy Personát szeretni lehet: az érdekes, érzelemdús, elgondolkodtató és fordulatos történetet; a meghökkentő és stílusos látványvilágot; az ezernyi taktikázásra lehetőséget adó és élvezetes harcrendszert; a minijátékok és választások végtelen sorozatát; a több mint 100 órán át biztosított tömény szórakoztatást; és még hosszan sorolhatnám.
Nem csak, hogy kötelezően hozza azokat a tulajdonságokat amik egy kiváló JRPG ismérvei, de olyan magasan ugorja meg azt a bizonyos képzeletbeli lécet, amivel messze a konkurencia fölé helyezi magát. Igazi lázadó, nem követi a divatot, hanem diktálja azt. Amennyiben te is nagyra értékeled azokat az érdemeket egy játékban, amiket az imént felsoroltam, úgy én azt javaslom simán tegyél vele egy próbát. Mert ha bejön a cucc, jó esély van rá, hogy azzá válj ami sok más millió ember mellett én is vagyok már egy ideje: rajongóvá. Olyan emberré, aki napi akár 10 órákat is képes beleölni a programba úgy, hogy észre se veszi, mennyit seggelt egyhuzamban a képernyőt bámulva; aki folyton kialvatlan, mert addig nyüstöli a cuccot egy éjszaka, ameddig csak lehet (és még azon is túl); aki még a 100+ órás végigjátszás végén is úgy teszi le a stáblista után a kontrollert, hogy istenuccse', ő nyomta volna tovább szíve szerint, még legalább ugyanennyit!
Mert számunkra, fanoknak, a Persona 5 nem pusztán egyetlen kellemes cím a sok erős megjelenés közül, amik most 2017 első felét jellemzik, hanem annál sokkalta több: nekünk ugyanis a Persona 5 csúcskategóriás atomkirályság, a krémek krémje. Amit számunkra nyújt, az a videojátékozás magasiskolája. Az abszolút non plus ultra élmény amit egy digitális tartalom egy felhasználónak csak nyújtani képes!

Szívből kívánom, hogy te is egy olyan valaki legyél, akinek ugyanennyit képes adni!

(A teszt a PS4-es változat alapján készült, a kiváló játékot pedig a forgalmazó Magnew Kft. biztosította. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Konzolok Szervize budapesti boltjában, vagy webshopjából meg is rendelhető.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2017.06.02. 07:29:51
LV1
Király teszt!
Most kezdtem PS3-on, de eddig nagyon bejött a játék.
Ez az első Persona játékom, de innentől figyelemmel fogom kísérni a sorozatot.
38. Sanada  Szerkesztő
2017.04.26. 14:19:04
LV4
+1
Válasz 36. ogre78 üzenetére:
Az attól függ, mit szerettél az FFX-ben. Ha a körökre osztott harcot és a jó sztorit, akkor ezeket itt is megtalálod, ámbátor vannak nagyon japános vonásai a játéknak ami nem mindenkinek jön be. Ha még nem olvastad el a tesztet, legalább az utolsó bekezdést fusd át, hátha okosabb leszel.

Nem szükséges az előző részeket ismerned, hogy maximálisan élvezd a játékot, ez egy teljesen különálló sztori.
37. Avanti  PlayStation.Community tag
2017.04.26. 11:37:18
LV1
+1
Válasz 36. ogre78 üzenetére:
Én sem ismerem az előzményeket de már több mint 70 órát beletoltam és alig lehet letenni. Ez nem hasonlìt FF-re max a körökre osztott harc meg a varázs skillek fokozása. Ha szereted a középiskolás misztikus anime-okat/mangákat és nem riadsz el egy csipetnyi simstől akkor ez a te játékod. Engem ezek sosem érdekeltek de most ìgy harmincon túl kipróbáltam és ebben a formában nagyon bejött nem beszélve a játék többi eleméről.
36. ogre78  PlayStation.Community tag
2017.04.25. 20:10:54
LV1
Egy kérdés: ha anno az FFX tetszett, akkor ez a játék is el fog kapni, az előzmény részek nélkül is?
35. Lucsy  PlayStation.Community tag
2017.04.24. 16:15:39
LV12
Válasz 34. martin üzenetére:
Ennyi. Jatek eleje ota csak ra koncentralok. Elso dungeon eseteben jol be is szoptam, mert tobb idot toltottem, hogy fejlesszem azokat a statokat, amik a csajszival valo talalkozgatasokhoz kellenek, igy lekestem a dungeon teljesitesenek a hataridejet. Game over -> ido vissza lett porgetve 1 hettel, tehat jo par ora progress landolt a kukaban. Hiaba, vigyazni kell a nokkel. :D Az eset ota 8-10 kulonbozo save file-t hasznalok.

Van egy punk doktorno is. Kurva meno, kis choker-rel a nyakaban, sotetkek bobcat frizuraval. Ra is erdemes "koncentralni" egy kicsit. ;)
34. martin  Főszerkesztő
2017.04.22. 12:51:43
LV25
+1
Válasz 32. taron üzenetére:
Az egyik karakter egy nagyon baba szőke csajszi. Rá kell koncentrálni. ;)
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
33. Lucsy  PlayStation.Community tag
2017.04.22. 01:08:57
LV12
Válasz 21. taron üzenetére:
En sem szeretem ezt a stilust. Az egyik problemam ezekkel a manga/anime rajzokkal, hogy nagyon egy kaptafa (tudom, szandekosan), nem igazan jatszanak a formakkal, a vonalvezetessel, semmi. Egy sablon alapjan csinaljak az egeszet, egyedul a szinek teren vannak valtoztatasok (es az animacio teren, ha anime-krol van szo).
Nincs ezzel baj, ha valakinek ez bejon es sokadjara is beveszi a gyomra mindig (majdnem) ugyanazt a latvanyt. Nalam pontosan ezert jocskan veszitenek a mangak/animek a muveszeti ertekukbol, persze szigoruan csak vizualis szempontbol.

DE! Es ez egy hatalmas DE:
Ami jo az jo. A Death Note pl. kurva jo (1-2 mesterkelt "fordulatot" leszamitva) es ezert nem zavar a latvanyvilaga, van boven ami ellensulyozza (a zene, a hangulat, a tortenet, ahogy az egesz prezentalva van stb.).
Na, ugyanigy a Persona 5 is kurva jo. Kb. 16 oram van meg csak benne, de eddig alig birtam letenni. Ahogyan ez a jatek prezentalva van, azt tanitani kene. Remek a hangulata, mar ezalatt a 16 ora alatt is rendkivul mely temakat feszegetett, eddig egy percig sem volt unalmas, mindennek van ertelme amit csinalsz, elkepesztoen jo otletek es aprosagok vannak benne. Remek a korokre osztott harc is (Pedig sosem kedveltem. Eddig.).

A jateknak nagybetus STILUSA van. Es mondom ezt ugy, hogy nem igazan kedvelem ezt a stilust egy jo ideje (ertsd.: Keleti-vonal). Sot, inkabb ugy mondanam, hogy vegyesen allok hozza. En nagyon orulok, hogy nyitott voltam a jatekkal szemben, mert kilora megvett.
Van benne abszurd, retardalt, debil japan humor? Van. Buzis karakterek? Check. En sem birom ezeket, de megsem zavar egy percig sem, mert annyi sok minden mast ad a jatek, hogy azt nem igazan lehet leirni.

Szamomra olyan a Persona 5, mint egy Studio Ghibli alkotas az animacios filmek eseteben: hiaba nem kedvelem a Keleti-vonalat, egy Chihiro es egy Vandorlo Palota megis levesz a labamrol es nem tudom elkepzelni, hogy valaki ne imadna legalabb egy alkotast Hayao Miyazaki-tol. Lehet nem szeretni a Keleti-vonalat es kulturat, de ami jo az jo. A Persona 5 meg egyelore nekem nagyon ugy tunik, hogy egy remekmu.

--

Hamar szoba kerult az animek/mangak latvanya es annak egyoldalusaga, itt egy nagyon eros kivetel:
https://www.youtube.com/watch?v=2WkcLMapo_Y
Ordit rola, hogy stilusjegyeit tekintve ez egy anime, de megis tud a latvany valtozatos es eredeti lenni. Zsenialis, ahogy kinez. Felfogni nem birom, hogy miert nincs tobb ilyen. Nem azt mondom, hogy minden masodik anime ilyen minoseget kepviseljen, de egy kis vizualis valtozatossag igazan beleferhetne. Aztan lehet akadnak boven ilyen gyongyszemek es van valtozatossag is, csak Nyugatra nem jutnak el (vagy csak szimplan en nem tudok roluk).
32. taron  PlayStation.Community tag
2017.04.20. 23:06:24
LV4
Válasz 30. martin üzenetére:
Az.....!!!!
Ar0nka
31. taron  PlayStation.Community tag
2017.04.20. 23:05:45
LV4
Válasz 30. martin üzenetére:
Ezen eddig nem gondolkoztam de lehet ez a bajom vele.....:)))
Ar0nka
30. martin  Főszerkesztő
2017.04.20. 20:23:21
LV25
Válasz 28. taron üzenetére:
Buzis? :D
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
29. taron  PlayStation.Community tag
2017.04.19. 23:32:48
LV4
Válasz 25. martin üzenetére:
egyébként a Shadow of Mordor teljesen beszippantott most PS3-mon, az pl nagyon adja.....
Ar0nka
28. taron  PlayStation.Community tag
2017.04.19. 23:31:26
LV4
Válasz 25. martin üzenetére:
Főnök semmi fóbia csak ez nem adja, egy kis őszinteség, az ábrázolástól is kivagyok, lehet jó a játék de ha nem jön át külsőleg felőlem lehet a no.1 is..........ahogy öregszek egyre kevésbé vagyok mindenevő
Ar0nka
27. taron  PlayStation.Community tag
2017.04.19. 23:29:14
LV4
Válasz 24. jime üzenetére:
képeket sem néztem belőlük pont ezért....
Ar0nka
26. taron  PlayStation.Community tag
2017.04.19. 23:28:44
LV4
Válasz 22. CountofHell üzenetére:
Nem adom......bármelyik FF kevésbé manga ennél........van pár kimaxolt FF-em a 7 óta de azok a karakterek bejöttek, ezek meg nem...Dragon Quest meg sokkal inkább mesés jellegű mint manga...
Ar0nka
25. martin  Főszerkesztő
2017.04.19. 21:32:42
LV25
Válasz 21. taron üzenetére:
Haver, te is fóbiás lettél, mint Penge?
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
24. jime  non-alcoholic
2017.04.19. 19:28:58
LV28
Válasz 21. taron üzenetére:
ezektől ver ki a viz?
nézz rá az utóbbi 3-4 tales of játékra, kiugrassz az ablakon xDD
abra-goddamn-cadabra
23. jime  non-alcoholic
2017.04.19. 19:27:57
LV28
alig várom, hogy megvegyem.
abra-goddamn-cadabra
22. CountofHell  PlayStation.Community tag
2017.04.19. 13:55:21
LV13
Válasz 21. taron üzenetére:
Pedig minden J-RPG-ben ilyen és ehhez hasonló karakterek vannak.
Szerintem ez a game simán vállalható japánon kívül is ugyanúgy mint a Dragon Quest vagy a Final Fantasy.
PSN - CountofHell_HUN
21. taron  PlayStation.Community tag
2017.04.18. 22:15:27
LV4
+1
Az a bajom, hogy ha ránézek ezekre a manga karakterekre kiver a víz.......lehet ez akármilyen jó game sajnos már kinézetileg is bukik nálam.....van ilyen is.nem tetszhet minden.....
Ar0nka
20. prototype  PlayStation.Community tag
2017.04.18. 13:52:57
LV11
Válasz 13. Itachi üzenetére:
Nem kell aggódni a határidők miatt, a story dungeon-okat le lehet tudni 2-3 naptári napon. Ha nem figyelsz az SP felhasználásra, akkor ez max 1-2 nappal kitolódhatsz, mert egy bemenetellel nem tudsz lefedni annyi checkpoint-ot. Ha 1-2 nappal tovább is tart megcsinálnod a dungeon-t még úgy is fog maradni másfél-két hét amiben azt csinálsz amit akarsz. A management rész dilemmája kb hogy melyiket húzd fel elsőre. Pl ha hétfőn vagy kedden mész szaunába a karizmára 2 helyett 3 pontot kapsz, csak lehet közbejön egy találka, így döntened kell.
"Brave. Not particularly clever, but brave."
19. CountofHell  PlayStation.Community tag
2017.04.18. 10:47:31
LV13
Válasz 14. prototype üzenetére:
Igen, az open world játékokra jellemző, hogy a játék első 1/3-ában amíg nem tudsz teleportálni a már bejárt helyekre futni/dashelni kell a hagyományos módon és az eltart hosszú percekig.

A harcrendszere pedig a jól bevált klasszikus harcrendszer ez már megosztó lehet van akinek jobban bejönnek a klasszikus körökre osztott harcok míg mások inkább a modernebb stílust szeretik és/vagy ahol a kettő közül bármikor át lehet állni a másikba pl. Final Fantasy XII.
PSN - CountofHell_HUN
18. CountofHell  PlayStation.Community tag
2017.04.18. 10:39:17
LV13
Válasz 13. Itachi üzenetére:
A deadline nem egészen az aminek látszik. Ha randira hív valaki és elfogadod akkor a social link is aszerint fog növekedni, hogy melyik választ adod meg. Nem mindegy. Elvileg minden social linket ki lehet maxolni a játék végére ha minden egyes napon pont azzal randizol akivel kell és mindig mindenre a legjobb választ adod.
Szóval garantált, hogy első végigjátsszásra talán csak a felét fogod kimaxolni a social linkeknek akármennyire is jól akarsz játsszani.
PSN - CountofHell_HUN
17. LaXiKa_hun  PlayStation.Community tag
2017.04.18. 09:57:49
LV7
köszönjük a tesztet, enélkül is is meg szeretném venni, de így csak még biztosabb vagyok abban, hogy nekem ez a játék mindneképp kell!
PSN ID: LaXiKa_hun
16. zodiac55  PlayStation.Community tag
2017.04.18. 09:42:28
LV11
Baromira tetszik, de előbb a Golden-t kéne Vita-ra befejezni.
"Si vis pacem, para bellum."
15. Lotar  PlayStation.Community tag
2017.04.18. 09:33:12
LV16
Sztem nem az én világom , de a teszt -és a vidijók- után , szívesen elvesznék benne . :) Köszi . ;)
psn/sen id: pcpmate
14. prototype  PlayStation.Community tag
2017.04.17. 22:57:55
LV11
Annyira, de annyira sokkal jobban csinál mindent az FFXV-hez képest, hogy fasorban sincs a P5-höz képest. FFXV-ben az volt 3-4 perc mire eljutottam ahova akartam, és ebből állt ki az egész játék, itt meg 15 másodperc alatt ott vagyok, ahol akarok lenni. A harcrendszer is sokkal szórakoztatóbb az FFXV-höz képest. A harcba be és kimenet megvalósítása nagyon tetszik. Az év RPG-je.
Ez a Crazy/kaotikus stílus egyszerűen zseniális, a karakterek nagyszerűek (eddig 5 van), a határidőre történő teljesítés érdekes körítést ad a játéknak, a szabadidőt neked kell beosztani, mivel töltöd, mindent nem lehet egyszerre. Talán ebben lehetne picit nagyobb szabadságunk, hogy mely időpontokban tudok bizonyos tevékenységeket csinálni (pl. könyvet olvasni nem mindig tudok).
3 nap alatt 21 órát pakoltam a játékba, teljesen magába szippantott.
"Brave. Not particularly clever, but brave."
13. Itachi  PlayStation.Community tag
2017.04.17. 22:56:30
LV2
Dilemmában vagyok. Minden tökéletes lenne benne, de a time management es dolgok számomra elfogadhatatlanok. Szeretem lassan játszani, kiélvezni az ilyen játékokat, de a sharp deadline ok fatális következményekkel igen csak elvették a kedvem tőle. Kár érte.
Yahari kuzu wa kuzu da
12. Angyalkus  PlayStation.Community tag
2017.04.17. 22:27:52
LV2
Imádom, Atlus Personával nem csap be :D
Prinny DooD! PSN: Angyalkus96
11. Chester013  PlayStation.Community tag
2017.04.17. 22:19:51
LV3
Istenkirály cucc, már csak időt kellene rá kerítenem, de jó sokat, mert a P4, de még a kiherélt P3P is több száz órát vett el az életemből. De cserébe bőven adott élményt is ahhoz, hogy megérje...
10. ALF22  Son of Liberty
2017.04.17. 22:01:39
LV25
Válasz 9. martin üzenetére:
...ja,upsz
Nem esett le.
PAYDAY THE HEIST
9. martin  Főszerkesztő
2017.04.17. 21:18:48
LV25
Válasz 7. ALF22 üzenetére:
Csak trollkodik.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
8. sonerone  PlayStation.Community tag
2017.04.17. 21:12:55
LV10
Eszméletlen jó játék, Bem is értem miért halasztottam eddig a széria kipróbálását. Csak sajnálni tudom h Ff nem halad annyire a jó irányba.
hehe
7. ALF22  Son of Liberty
2017.04.17. 20:56:10
LV25
Válasz 2. mentoloshypo üzenetére:
Mindegy hogy melyik geprol nezem nekem tetszik....de attol még ugyanaz szinte. Kis elsimitas,elesseg ami plusz.
PAYDAY THE HEIST
6. KAMIKAZE-HUN  PlayStation.Community tag
2017.04.17. 19:50:41
LV5
Nagyon nagyon nagyon jó lett ez a rész, de aki eddig sem szerette ezt a stílust és látványvilágot, az ez után sem fogja de azért egy esélyt kaphat:)
LG 65 UF850V/ PS4 PRO 4TB/ Samsung Galaxy S8+
5. persuid  PlayStation.Community tag
2017.04.17. 18:29:22
LV3
https://www.youtube.com/watch?v=oeSyAgUvwHI

Na,ez az a dal amiről beszéltem...
Éljenek a körökre osztott harcú JRPG-k!
4. Sora  Kingdom Hearts & Koei Fan
2017.04.17. 18:26:54
LV18
Fantasztikus játék.
Mia San Mia
3. persuid  PlayStation.Community tag
2017.04.17. 18:17:59
LV3
De jó, hazajöttem melóból és mi várt...Sanada várva várt Persona 5 cikke!
Én is csak 10 pontot tudnék adni a játékra,mert többet nem lehet.Borzalmasan fájt a megjelenés négyszeri(!) halasztása,de most már azt mondom,megérte.
Művészet ez,kérem szépen...Shigenori Saejima azonnal felismerhető karakterei,Shoji Meguro zenéi (ó,az a füstös bárzene hangulatú dal...sajnos nem tudom a címét)...
Én akkor dobtam el az agyam (mert nekem is volt ilyen...:),amikor az iskolai kvízkérdéseknél olyan nevek is felbukkantak,mint Liszt Ferenc vagy Rimbaud...egy videójátékban!
Vagy ott van az az animáció a harcok végén,amikor a játék megmutatja,mit kaptunk a győztes csata után...áááá,ez leírhatatlan.
Köszi Sanada a zseniális cikket,nem csalódtam Benned!
Éljenek a körökre osztott harcú JRPG-k!
2. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2017.04.17. 18:15:58
LV27
Válasz 1. ALF22 üzenetére:
"Látványosság: Kiemelkedő"
1. ALF22  Son of Liberty
2017.04.17. 18:12:12
LV25
Muszaj lesz kiprobalnom, nagyon felcsigazott.
Off
Akinek ps3a van, mazlista mert 1az1be ugyanez latvanyba.
PAYDAY THE HEIST
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
PERSONA 5
Atlus
Látványosság:
Kiemelkedő
Játszhatóság:
Kiemelkedő
Szavatosság:
Kiemelkedő
Zene / Hang:
Kiemelkedő
Hangulat:
Kiemelkedő
10/10
Pozitívum
Minden, amit vártunk, és még annál is több; a sorozat és a zsáner csúcsa; véleményem szerint jelenleg a piacon kapható legjobb JRPG
Negatívum
Ez a csoda nem hat mindenkire: mind az ábrázolt világ, mind a játékmenet tartalmaz olyan szélsőséges sajátosságokat, ami egyeseket inkább taszít majd, mintsem vonz

MARTIN BELESZÓL
Örülök neki, hogy a játékot már megjelenése előtt egy szokatlanul pozitív miliő ölelte körül, minden eredményeképpen olyanok is megvették, akikről nem is gondoltam volna. Remélem senki sem csalódik benne...