.
 

PlayStation.Community

2017.02.16. 10:33 Kedvcsináló
5 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Értékeld a cikket!
Avagy a nemtörődés művészete.

Suda51 igazi videojáték-rocksztár. Magasról tesz a normákra, de egyúttal hódol a műfaji sajátosságoknak, miközben szét is tépi a kliséket. Játékait imádni és utálni lehet, de vélemény nélkül mellettük elsétálni nem. Egy biztos: alkotásai egyedi cseppek a médium történetében, feszegetve a morális és esztétikai határokat. A PS4 exkluzív Let it Die is ezt kísérli meg, kisebb-nagyobb sikerrel.
Alapvetően a képlet a következő: Soulsborne játékmenet, rogulike elemek, mocskos köntös és Free-to-Play keret. A végeredmény? Nos, lássuk!

A jövőben a Földet katasztrófa roncsolja szét, míg Japán közepén megjelenik – szabad fordításban – a Tüskevár (Tower of Barbs). Állítólag Istenhez juthatnak közelebb azok, akik megmásszák, így az emberek, természetükből fakadóan, egymás torkának esve vágnak neki.
Miután kiválasztunk és életre keltünk egy jelöltet, megkezdjük kalandos utunkat, átküzdve magunkat a hosszú oktatórészen és első ellenségeinken. Egyszer csak kiderül, hogy valójában egy megfáradt, szomorú játékteremben ücsörgünk a mexikói, gördeszkázó Halál bácsival; egy unott, telefonpötyögős pultos lánnyal és egy videojáték bajnokkal. A játék, amit nyomunk, nem más, mint a Let it Die. Ez a játékon-belüli-játék csak fokozza az alkotás szürreális mivoltát, miközben tanakodhatunk, hogy a torony melyik valóságban létezik.
Ekkor újból átvehetjük az irányítást harcosunk fölött, megkezdve valódi toronytúránkat. A Let it Die alaptézisét minél hamarabb megértik a playerek, annál kevesebbet idegeskednek majd rajta; ez pedig a következő: soha ne kötődj semmihez!
A név kötelez, a csapat pedig gyakorlatilag mindent e köré épített. Minden tönkremehet és minden tönkre is megy. Az esetek többségében figuránk fehérneműben rohangál, amely helyzetet ritkán töri meg egy-egy használható felszerelés. Alapvetően legyőzött ellenfeleinktől juthatunk hozzá különféle eszközökhöz, amelyek tiszavirágú élettartama állandó váltogatásra kötelez. Undorító, koszos göncök, házi készítésű szerkók és bizarrul összetákolt fegyverek adják ki a páncélt és arzenált.
Gőzvasalók, kalapácsok, kézi körfűrészek, esetenként normális lőfegyverek állnak rendelkezésünkre a rosszfiúk brutális, véres, cafatos, ultra-erőszakos kivégzésére. Rövid használat után azonban cuccaink széttörnek, ami miatt újabbakat kell keresnünk. Ez papíron a taktika állandó váltogatását hordozná magában, de a gyakorlatban puszta öklünk mindenhatóságát eredményezi: az egyetlen biztos pontot.

Ahogy túlélésünk szerszámai, úgy a hústömeg is, amit irányítunk, mulandó. Illetném szerencsétlent kedvesebb szavakkal, de csupán haladásom újabb eszköze ő, semmi más. Ha meghal, Hater lesz belőle, aki a torony önismétlődő és színtelen termeit járja, más játékosokra vadászva. Ingóságai odavesznek, azonban minden egyes általa kiiktatott játékosért az én javaim gyarapodnak.
Ha esetleg újból összefutok vele, legyőzhetem, hogy visszaszerezzem őt, ámbár cuccai nélkül. Vagy, fizethetek Halál bácsinak egy kisebb összeget Gyilok Érmék (Kill Coins) formájában, és akkor mindenestül újból katonámmá válik. Fejleszthetem is őt: ekkor egy robotpolip csápjait belevájva teszi erősebbé. Azonban megvannak a korlátai: újabb, erősebb szinteket csak egy bizonyos emelet megmászása után érhet el. Vagyis, ő már nem, ugyanis ahhoz egy erősebb harcost kell vásárolnunk, eddigi helytartónk a toronyban, pedig, mint minden más, a feledés homályába merül. Már a nevére sem emlékszem.

A harcrendszer gyönge utánzata csak mentora eleganciájának. Itt az óvatosság és a taktika inkább hátrány a pontatlan irányítás és a tömegesen sarokba szorító csoportok miatt. Aki mer, az nyer, a halál martalékává pedig a lassabb opponens válik. A fegyverek kezelésének módja is megegyezik a Soulsborne játékokéval, ahol mindkét kézhez hozzárendelhetünk három-három eszközt. A gurulás és a védekezés egy gombhoz való kapcsolása azonban bosszantóvá válik, és a túlbonyolított, értelmetlenül szervezett menü sem könnyíti meg az életünket, azonban ezek mind eltörpülnek a hamarosan bemutatásra kerülő funkció értelmetlenségével szemben. De előtte egy picit lépjünk hátrébb.

Életünk megőrzése érdekében gombákat szedhetünk és különböző élőlényeket fogdoshatunk össze utunk során. Ezek elfogyasztása vagy eldobása előnyöket biztosít, javítva harci képességeinket és a túlélés esélyeit. Egyedi, kellő fekete humorral megszórt funkció ez, ahol emberek által utánzott állathangokkal brekegő békákat fal harcosunk két pofára nyersen, vagy mérgező, előtte gondosan átsütött gombákat vág hozzá ellenségeihez.
A birtokunkban lévő falatok kiválasztása a touchpaddal történik, elfogyasztásuk pedig annak megnyomásával. És ezzel vissza is kanyarodtunk az előző gondolatmenethez. Jópofa kis megoldás, és elsőre még vicces is, amikor egy csata kellős közepén egy puszta kézzel grillezett patkány helyett egy robbanó gombát tömünk a szánkba, majd pár másodperccel utána felrobbanunk. Azonban fokozatosan válik fárasztóvá, és kevesebb bosszantóbb dolog van a játékok világában, mint amikor egy tervezésbeli butaság miatt kap ki a játékos, és nem saját hibájából.
A fegyverek használata egyébként növeli hatékonyságukat, ez pedig nem a harcoshoz, hanem a játékoshoz kapcsolódik. Ergo, az állandóság halovány szikrája, amely kiválasztottunktól független.
Az ellenségek, egy-két típus kivételével, sima karaktermodellek, akikre véletlenszerűen aggat önvédelmi elemeket a játék. Minden tizedik emeleten egy „don” várja a bátrakat, útközben pedig undorító minibossok nehezítik meg életünket. Ja, és a kis pecsétes füzetünkbe gyűjtögethetünk pecséteket, bár ez talán nem ide tartozik.
Míg a táj monotonitása, véletlenszerű generációja ellenére, hagy kívánni valót maga után, a világ atmoszférája nagyon érdekes. Azonban a játék jellegéből fakadóan háttérbe szorul, és inkább laza vázként jelenik meg, mintsem fő attrakcióként. Ez pedig kifejezetten kár, ugyanis a kattant brigád, a szatirikus társadalmi kommentár és a talán a fura szóval legjobban leírható összesség hatalmas potenciált rejt.

Egyébként egyre több figurát menedzselhetünk, akiket praktikus módon egy fagyasztóban, felakasztva tárol nekünk Halál bácsi. Ez a szuper hűtő pedig a váróteremben található, amely kis bázisunkként működik a felfele menetelés közötti szünetekben.
Itt található a gombafőző matricaárus rúdtáncos, vagy a Hitler-bajszú feltaláló/üzletvezető. (És nem, ezeket nem én találtam ki.) A hölgytől státuszmódosító matricákkal csinosítgathatjuk húscafatkáinkat, míg az úr boltjában hosszabb élettartamú felszereléshez juthatunk hozzá, már ha kifejlesztettük őket: ez pedig Érmét és időt igényel. (Míg kalandjaim során az idő csak percekben volt mérendő, előfordulhat, hogy később már fárasztóan hosszas lesz.)

Azonban az Érme-összeg sokszor kidobásként hathat, és hatásosabb maradni a régi taktikánál: felvenni útközben amit dobnak a holttestek, és alkalmazkodni a pillanathoz.
Az emeletek között liftek is járnak, amelyek – igen, kitaláltátok – Érmékért fuvarozgatnak fel és alá; illetve a türelmetlenek befizethetik magukat az expressz járatra, amely adott ideig költségmentessé teszi az utazgatást. Míg a Soulsborne játékokban tüzeket gyújtunk, itt a lifteket aktiváljuk az adott pontoknál.

Szintén a váróteremből veszi kezdetét a Let it Die ötletes, de kissé átgondolatlan multiplayer módja, amely keretein belül mások várótermeit ostromolhatjuk meg. Kirabolhatjuk őket és túszul ejthetjük harcosaikat, a Metal Gear Solid V: The Phantom Pain megvalósításához hasonlóan.
Ez a játék pedig állandó internetkapcsolatot igényel, így mi magunk is állandó potenciális prédát jelentünk. Ha esetleg kiképzett porhüvelyünket elrabolják, akkor Érmékből álló váltságdíjért kaphatjuk vissza, valamint az ostromok során saját kasszánk is megcsappanhat.
Ez persze fordítva is igaz, és a játék stílusához hűen, az elrabolt védőket a mosdókba bezárva csapolhatjuk nyersanyagért. (Érdekes egyébként, hogy a férfi és női mosdó közötti fal teljesen le lett bontva. Vajon mire utalhattak…?)
Ez mind szép és jó, de baromira frusztráló, amikor az ember elindítja a játékot, és arra eszmél, hogy lenyúlták legjobb harcosát, valamint eltűnt Érméinek egy jelentős része. Ez orvosolható persze saját védőink kiképzésével, de a borzalmas mesterséges intelligencia általában nem a mi oldalunkon áll.
És, ami a legfontosabb, ez egy free-to-play játék, amely valamilyen formában próbálja valódi pénzünket kivarázsolni tárcánkból. Erre pedig számos lehetősége van, és folyamatosan fel is hívja rá a figyelmünket. Például, biztosítás formájában – való világot idéző módon – jár a nyakunkra, ostromolva ajánlataival, kedvező feltételeivel.
A fenn említett, hagyományos Érme mellett (liftezés, vásárlás, stb.) létezik a sokkal ritkább és sokkal értékesebb Death Metal, amely egy aranyos, szivárványszínű koponya formáját ölti – nyilván. Ezzel a luxusliftben utazhatunk, feltámadhatunk azonnal a halált követően, és összességében felgyorsíthatjuk a folyamatot.
Az utolsó pedig a kulcsszó: a játék nem lesz könnyebb, csak gyorsabb. Kevesebbet kell várni, kevesebbet kell farmolni, kevesebbet kell idegeskedni, és kevesebbet kell szenvedni. Végig lehet hagyományosan is vinni a Let it Die-t, anélkül, hogy egy fillért költene rá az ember.
Azonban az összes felsorolt játékelem kissé a köré épül, hogy addig bosszantsa a játékost, amíg be nem adja a derekát: megmentse harcosát, akit amúgy is levált; feljusson a lifttel, ahonnan amúgy is visszakerül, és így tovább.

Ez pedig – Suda51-hez hűen – a helyzet iróniája. A játék az értéktelenségre épít, miközben értékeit bizonygatja. Mulandó dolgokra akar pénzt kicsikarni, az állandóság illúzióját keltve. Botrányos összegekért biztosít másodpercek alatt felemészthető semmiségeket. Próbálja a fogyasztói társadalom kampóit belénk vájni, miközben teljesen ingyen kínálja fel magát.

Örülök, hogy nem kell pontozni, mert a Let it Die pontozhatatlan. Pontozhatatlan, de nem értékelhetetlen: egyszerűen csak a pontozás spektrumán kívül esik, boldogan vihogva társaival. Ötletes szatíra ez, amely a videojáték médiumára rátelepedő Free-to-Play modellt szemelte ki. Nincs mihez kötődni, és ez nem is érdekli. Sz*rik bele. Egyszerre fog kezet a játékossal, és rúgja teli erőből tökön. És nem is oly meglepő, hogy mennyien állnak fel egy újabb rúgásért.

A cikk megírása érdekében egy fekete férfi, két fehér férfi, egy fehér nő, három fekete nő, hét ázsiai férfi és öt ázsiai nő vesztette életét. A neveikre már nem emlékszem.

(A játék INNEN tölthető le ingyen, míg a PS+ tulajok extra kezdőcsomaga INNEN érhető el.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
5. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2017.02.19. 11:03:14
LV27
Nagy kár, hogy free-to-play lett. Abból is az egyik legpofátlanabb fajtából, annyira meg azért nem jó, hogy annyi pénzt költsek rá amennyit a játék gondol a szemétláda húzásaival.
PSN ID: Nemesis_HUN
4. MolonLave  Főszerkesztő-helyettes
2017.02.16. 23:57:59
LV2
Válasz 3. zodiac55 üzenetére:
Hanyadik emeletig vitted?
3. zodiac55  PlayStation.Community tag
2017.02.16. 20:46:53
LV11
Én nagyon bírom ezt a játékot. Nem sűrűn, de szoktam vele menni egy-egy kört, a stílusa... hát... haláli.
"Si vis pacem, para bellum."
2. Hidari_HUN  PlayStation.Community tag
2017.02.16. 13:24:03
LV16
sokáig nem tudott lekötni, de jópofa játék :D
1. persuid  PlayStation.Community tag
2017.02.16. 12:24:38
LV3
Ez nem jön be,de a Killer is Dead-et nagyon szerettem Suda-tól.
Éljenek a körökre osztott harcú JRPG-k!
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
Elmélkedő - Mit gondolsz a videojátékos bloggerekről és YouTube-erekről?
2017.10.29. 14:04 PlayStation.Community
20 hozzászólás
Szerző: martin
Netesztelj.
MIDDLE-EARTH: SHADOW OF WAR (PLAYSTATION 4)
2017.10.22. 14:34 Játékteszt
0 hozzászólás
Szerző: MolonLave
A tartalom árnyékában.
THE EVIL WITHIN 2 (PLAYSTATION 4)
2017.10.21. 13:10 Játékteszt
30 hozzászólás
Szerző: DrZaius
Utazás a téboly középpontja felé.
Surf World Series (PS4, PSN)
2017.10.20. 09:13 PlayStation Network
5 hozzászólás
Szerző: HTB
Csak a hullámon keresztül!
Neptune Flux (PS4, PSN, PSVR)
2017.10.19. 23:29 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: Sanada
Nedves (rém)álom.
Spellspire (PS4, PSV, PSN)
2017.10.18. 10:53 PlayStation Network
3 hozzászólás
Szerző: B_Renato97
Konzolon szókirakó?
NARUTO SHIPPUDEN: ULTIMATE NINJA STORM LEGACY (PS4, PSN)
2017.10.18. 10:40 Kedvcsináló
1 hozzászólás
Szerző: Onimushaman
Hagyaték elsőáldozóknak?
TOUR DE FRANCE 2017 (PLAYSTATION 4)
2017.10.17. 10:20 Játékteszt
19 hozzászólás
Szerző: Andras_01
Erőforrás management, kicsit másképp.
A Rose in the Twilight (PSV, PSN)
2017.10.16. 12:55 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: eszg_
Nincsen rózsa tövis, szenvedés, és halál nélkül.
Elmélkedő - Te milyen videojátékot készítenél?
2017.10.15. 15:40 PlayStation.Community
76 hozzászólás
Szerző: martin
A molekulaember csodálatos kalandjai.