.

PlayStation.Community

2017.01.10. 17:29 Játékteszt
1 hozzászólás
Szerző: B_Renato97
Értékeld a cikket!
Egyedül, sötétben, minden ijesztőbbé válik…

Jelen teszt alanya, a Yomawari: Night Alone, egy kifejezetten érdekes és egyedi túlélő-horror produktum, mely Japánban a 2015-ös megjelenés óta nagy sikernek örvend - legalábbis azok körében, akik rendelkeznek a Sony handheld konzoljával. A Nippon Ichi által fejlesztett és a NISA által kiadott, kézzel rajzolt, "megtévesztően" bájos grafikájú, felülnézetes játékban, Poro nevű kutyusunk, majd testvérünk megkeresése és megmentése lesz a fő cél.

Első körben, a játék megmutatja nekünk az alapkoncepciót, ahol egy ártatlan kislányt alakítunk, akinek eltűnt a kutyája - és később a nagy keresgélésben testvérének is nyoma veszett. Mint említettem, a játék először nem tűnik ijesztőnek, sőt egészen kellemes grafikával és élménnyel operál. Ez mindaddig tart, amíg a drága háziállatunkkal meg nem történik "a tragédia", ezt követően egyre sötétebb és ijesztőbb lesz minden.
A kaland teljes ideje alatt este van, tehát a napfelkelte megvárására esélyünk sincsen, ellenben akad néhány fényforrás, ami hasznunkra lesz: ilyen az utcai lámpa fénye, vagy a zseblámpánk. A ránk különös veszélyt jelentő szörnyek csak fény esetén válnak válhatóvá ,és így adott esetben kikerülhetővé. A ránk vadászó gusztustalanságok legyőzésére jóformán semmilyen lehetőség nem nyílik, az esetek nagy részében a kikerülés és a futás lesz a legnagyobb fegyver, amit eszközölni tudunk.
A tény, hogy ellenségeink leverésére nincs lehetőségünk, kissé nyomasztóvá képes válni, viszont ez jelen esetben nem az a tipikus nyomasztó érzés, hanem inkább a horror-tartalmakra jellemző kellemetlen nyomás. Ha ehhez még azt is hozzákalkulálom, hogy a különböző rémségek közelében gyorsabban fogy a futásra szolgáló energiánk, akkor rendkívül izgalmas lesz néhány menekülés.
A történet pontos megismerése érdekében fel kell vennünk az olvasó szemüveget, mivel a játék nem operál semmilyen szinkronnal, sőt, a minket körülvevő környezeti zajokon kívül igazából semmilyen más hang nincs. Eleinte ezt jópofának tartottam, mert ez is amolyan egyedi játékelem, mint a felettébb említett ijesztő-idegesítő jumpscare, és ez is a horrorisztikus elemek sorát bővíti, viszont több óra mászkálás után már inkább unalmasak lettek az önismétlődő hangeffektek - ezen az érzésen a zene teljes hiánya sem javít.
Ezeket leszámítva viszont az egész körítés nagyon rendben van, nagyon jól el lett találva a grafikai megvalósítás. Ami azt illeti, egy egyszerűbb rajzolt RPG-kalandra emlékeztet a produktum, és ezzel párosult a mindent körbevevő dark színstílus. (Érdekességképpen megemlíteném, amikor már egy órája sétálgattam a városban, mindenféle ereklyéket keresgélve, majd visszatértem a családi házba, meglepve tapasztaltam, hogy a játék képes élénk színek megjelenítésére is.)
Öröm az ürömben, hogy az audio rész kivételével én tényleg mindent csak dicsérni tudok! Az irányítás egyszerű, de nagyszerű. Nem kell sokat bíbelődni a dolgokkal, legtöbb esetben csak sodródtam az árral; mentem, csináltam, keresgéltem, élveztem, és csak akkor sikerült kiesnem a játék okozta transzból, amikor megfeledkezve magamról és a PS Vita korlátairól, több percig a fekete képernyőt bámultam és agyaltam, vajon hogyan merülhetett le pár perc alatt a készülék, amikor az előbb még maximumon volt a töltöttség? A megoldás persze adja magát: a pár perc inkább pár óra volt, vagy egy fél nap, ki tudja…
Ha netán olyan típusú player vagy, aki végigrohan a sztorin, majd csak azt követően gyűjtöget, keresgél, akkor se kell különösebben aggódnod, mert ha végeztél az egészen érzelmesre sikeredett történeti résszel, még nem ér véget a kaland. A készítők felvonultatását követően ismét megkapjuk az irányítást, majd újra belevethetjük magunkat az éjjeli kincskeresésbe, és a maradék trófeák levadászásába. Különösebb nehézségbe nem fogunk belefutni, pár gondolkodtatóbb rész akad, de azok se fognak megizzasztani szerintem sok játékost. Ezt persze lehet némi negatívumként is felfogni, de az összesített élményből nem von le sokat, maximum tovább tartott volna a történeti szál pár órával.

A játék ára dobozos és digitális formában is kedvező, ennek tudatában mindenkinek tudom ajánlani, aki olykor szívesen elővenné a Vitát egy kalandra - nem fogja megbánni! A game aranyos, a rajzos és a horror címekhez is kellően rémisztő tud lenni a grafika, és ha nem vagy rest keresgélni, akkor tartalom is lesz benne elegendő. A zenei részt pedig gyorsan felejtsük is el, hisz a történet és az egész hangulat amúgy is kompenzál.
Ennek köszönhetően a Yomawarit simán be lehet sorolni azon tartalmak közé, amik miatt érdemes a fiók mélyére nyúlni és leporolni a Sony kis konzolját, egy könnyed, de annál érdekesebb kaland reményében!

(A játékot a fejlesztőktől kaptuk tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-on!)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
1. Itachi  PlayStation.Community tag
2017.01.10. 18:47:02
LV1
Elolvadok....
Yahari kuzu wa kuzu da
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
YOMAWARI: NIGHT ALONE
NiS America
Látványosság:
Játszhatóság:
Kiemelkedő
Szavatosság:
Zene / Hang:
Gyenge
Hangulat:
Kiemelkedő
8/10
Pozitívum
Kedves, rajzos, de ugyanakkor ijesztő horror történet
Negatívum
A zenével és a hanggal valami nagyon nem okés

MARTIN BELESZÓL
Ez a grafikai stílus a jó értelemben vett mumusom. Elgyengülök tőle