PlayStation.Community

2016.11.28. 10:20 Játékteszt
8 hozzászólás
Szerző: Chester013
Értékeld a cikket!
Zabálnivaló istenek.

Örök kedvenc játékkonzolom a Sony első kézi konzolja, a PlayStation Portable. Megszámlálhatatlanul sok órát töltöttem a jó öreg pufi 1000-es PSP társaságában (bár utólag visszagondolva, hasznosabb elfoglaltságot is találhattam volna, de most már mindegy). Ám, ahogy a gép szép lassan kivérzett, és az európai, valamint amerikai játékosok PSP játékutánpótlása is elapadt, kénytelenek voltunk a japánban még javában virágzó PSP-piac felé nyitni. Többé-kevésbé legális, de leginkább csak illegális módon beszerezhető, csodálatos játékok hazai megjelenéséről maradtunk le akkoriban: többek között a Valkyria Chronicles 3-nak, a Final Fantasy Type-0-nak, valamint az Akiba's Trip-nek is búcsút inthettünk. Ahogy a szép lassan Nintendóra költöző, ám valamikor a PSP bástyájának számító Monster Hunter széria szellemi örökösének, a God Eaternek is…

Emlékszem, az első Monster Hunter játékkal eléggé sokat játszottam még anno PS2-n, így a további részek, amik már PSP-n jelentek meg, szintén nem maradtak ki az életemből. Többen összeülve, beizzítva a co-op módot, gyakorlatilag végtelenné vált a cucc szavatossága. Nagyon sokáig teljesen kihívó nélkül uralta a saját maga alkotta stílus piacát (már ha a Metal Gear Solid: Peace Walker MH cameo-ként felfogható eldugott Costa Rica-i szigetét nem számoljuk). Épp, mikor az MH már kezdett volna unalomba fulladni, akkor érkezett meg a kihívó a God Eater személyében. Mivel a kiadó nem tervezte a szigetországon kívül megjelentetni a játékot, ezért élelmes európaiként alternatív megoldások után kellett nézni, amennyiben élvezni szerettük volna a kalandot. Nem picit indult be a játék importja, és ezt látva a Bandai Namco Games egy évvel később a bővített változatot, a God Eater Burstöt már Észak-Amerikában és Európában is kiadta. Viszonylag nagy sikerré vált az újonnan indult franchise, és a minőségét látva abszolút nem alaptalanul.
Én és djsiegfried cimborám még az első japán kiadás nem éppen hivatalos módon angolra patchelt verziójával játszottunk pár órát (ő többet, én kevesebbet), a PS3 néhai Ad Hoc Party alkalmazásának köszönhetően. Én kevésbé álltam rá a játékra, de a cimborám jó sok órát beletett a japán kollégákkal karöltve, majd mikor elérhetővé vált, beszerezte az immár legális angol kiadást, pár évvel később pedig a folytatást PS Vitára. Sikerült rákapnia, eléggé. Szóval a God Eater nagyon jó cucc volt; kevés game játszatja ennyire magát, mint ez.
De az én feladatom tulajdonképp most következik a God Eater gyorstalpalót követően, ugyanis hozzám került a második (Európát szintén elkerülő) God Eater bővített és javított kiadásának PS4 verziója, a God Eater 2: Rage Burst, ami nem kicsit ért váratlan jó hírként!
Már maga a doboz kibontása is meglepetést okozott, ugyanis az egy letöltő kód formájában ajándékként tartalmazza az eredeti PSP-s első felvonás jelentősen kibővített PS4 verzióját, a Resurrection alcímet viselő epizódot. A beváltás kissé körülményes (ugyanis a kódot először a Namco weblapján kell beregisztrálni, ahonnan egy emailben kapjuk meg a PSN kódunkat), de mindenképp kellemes extra; tekintve, ha a lemezes második rész előtt óhajtjuk elkezdeni, közel 40-50 órát bele tudunk tenni ebbe is a fő attrakció elkezdése előtt. Ilyen pedig manapság nem nagyon szokott lenni, hogy az ajándék is több teljes értékű játék összesített tartalmával egyenértékű legyen.
Na, de lássuk a fő fogást!
A szoftver tulajdonképp egy misszió-alapú, szerepjáték elemekkel dúsított szörnydarálda, ahol egyre nagyobb fegyverekkel kell egyre nagyobb szörnyezeteket (by Séf Bácsi szülei) levadászni. A nem igazán hangsúlyos, mondhatni alibi történet a nem túl távoli jövőben, a 2070-es évek japánjában kezdődik, egy világméretű kataklizma után, amikor is az Aragami névre hallgató lények a földdel tették egyenlővé egykor virágzó civilizációnkat. Egy szervezet, név szerint a Fenrir kifejlesztett egy módszert az Aragamik elpusztítására: a szörnyetegek sejtjeiből létrehozták az élő fegyvereket, a God Arcs-okat. Ezeket a fegyvereket csak olyanok forgathatják, akik genetikailag kompatibilisek velük. Ezek a személyek a God Eaterök.
Kezdetben két különböző formája létezett a God Arcs-oknak: a lőfegyverek és a közelharci fegyverek, ám egy fejlesztés során lehetővé vált a God Eaterök számára, hogy kedvük szerint változtathassák fegyverük formáját.
Mi egy újonc God Eatert alakítunk, aki a Fenrir titkos akciócsoportjának, a Blood Unit legfrissebb tagjaként olyan missziók végrehajtását kapja feladatául, amik meghaladják egy átlagos God Eater képességeit.

Maga a történet több szót nemigen érdemel, lévén, hogy a játékban szinte egyáltalán nem hangsúlyos elem. Persze maga a világ és annak háttere izgalmas, de sztori eseményei sajnos teljesen érdektelenek. Különösebb gond mondjuk nincs is ezzel, a játékmenet képes annyira lekötni, hogy ez az apróbb hiányosság fel sem tűnik még száz óra elteltével sem, annyira játszatja magát a cucc.
Ebből már nagyjából lehet is következtetni, hogy a játékmechanika milyen szinten egységesen össze lett rakva - ritkán kap az ember ennyire élvezetes és több rétegű rendszert! A dolog számomra leghihetetlenebb része az, hogy a míg legtöbb szerepjáték különböző statisztikákkal, részletekbe menő tulajdonságokkal jelzi a játékos számára az egyes használható tárgyak, pajzsok, fegyverek tulajdonságait, addig a God Eater mechanikája ezeket többnyire a háttérbe szorítja, és csak a különböző kiegészítőkkel előcsalható extra képességek tulajdonságmódosítóit számszerűsíti. Ezt leírva bonyolultan hangzik, de nem az: az egyre erősebb fegyverek nem attól lesznek jobbak a régieknél, hogy erősebb alaptulajdonságokkal bírnak, hanem, hogy több, és erősebb módosítókat tudsz berakni a bennük lévő helyekbe. Minél jobb egy fegyver, annál több ilyen slot érhető el benne, és minél előrébb tartasz a játékban, annál nagyobb módosítójú kiegészítőket tudsz a leölt Aragamikból kinyerni.
A fegyverek pedig két formában léteznek: közelharci és távolsági. A két mód között bármikor válthatunk, viszont a két formán belül is több lehetőség közül választhatjuk ki az általunk előnyben részesített harcstílust. Közelharcban God Arc-unk lehet rövid vagy hosszú kard, buzogány, lándzsa, rakétahajtásos pöröly, és harci kasza. Távoli célpontokat pedig sorozatlövő, mesterlövész, sörétes, valamint rakétavető módban tudjuk levadászni. Az offenzív megmozdulások
mellett fegyverünk pajzs formában a védelmünket is szolgálhatja, harmadik felvehető formaként. Minden egyes forma, minden egyes mód eltérő játékstílust igényel, szóval a játékosnak érdemes mindet végigpróbálni, hogy be tudja lőni a saját képességeivel teljesen kompatibilis harci felszerelést. Jó vagy rossz választás nincs, és mivel a játék a co-op mókára lett kihegyezve, akár egyedül, akár másokkal játszva folyamatosan lesznek mellettünk társak, akik esetleges hiányosságainkat és gyengeségeinket kompenzálhatják saját erősségeikkel.
A rendszer ezek után az alapok után mélyül el igazán, ugyanis fegyvereink az Aragami gének örököseiként még egy formát képesek felvenni: egy hatalmas démoni száj formáját, ami képes felzabálni a legyengített vagy elpusztított rémségeket, hogy ezekből státuszmódosítókat nyerjenek, amivel a fegyverforgató és társai képességei limitált ideig megerősödnek. A dolog szépsége, hogy ezek a módosítók megoszlanak egymás között, így az egész osztag bónuszokhoz jut, ha valaki jól játszik. Ha pedig mindenki, akkor ezek összegződnek, és gyakorlatilag minden istenséget miszlikbe tudunk vágni, olyan erőt fogunk birtokolni.
Egyjátékos módban a társaink képességeit és felszerelését is személyre tudjuk szabni, hogy igazán ütőképes csapatot alkosson a banda. Online természetesen erre nincs lehetőség, így hacsak nem ismerősökkel együtt játszunk, eléggé lutri tud lenni egy-egy nehezebb szörnyirtás, ha tapasztalatlanabb játékost sorsol a gép a csapatunkba.
A szörnyek pedig… nos, ők szép számmal akadnak. Minden egyes fajuk több képviselővel rendelkezik, nagyjából mint a korai JRPG-k zöld, piros, és fekete sárkányai, kinézetre szinte azonosak, de kihívást tekintve jelentős különbség van egy-egy ilyen faj tagjai között. Fontos tudni, hogy ezeknek a lényeknek egyaránt vannak kiemelkedő képességeik és gyenge pontjaik, amiknek kitapasztalása és megtanulása kulcsfontosságú a nehezebb küldetések teljesítése érdekében, ugyanis esztelen csapkodással nem sokra megyünk.
Küldetéseink ugyan nem túl változatosak, akárhogy is cifrázza a missziók leírása, végeredményében mindig az a feladat, hogy egy bizonyos fajtájú szörnyeteget eltegyünk láb alól. A helyszínek szintén nem a változatosságukról híresek, mert félpercenként ismétlődnek. Ezt kombinálva azzal hogy több száz repetitív küldetést fogunk végigjátszani ugyanazokon a helyszíneken, nem sok jóval kecseget. Szerencsére az ebből fakadó monotóniát száműzi az, hogy rettentő élvezetes levadászni ezeket az isteni lényeket…

Technikai oldalról nézve meg kell említenem, hogy rengeteget tölt a játék, ami egyértelműen a PSP-s gyökerek számlájára írható. Szerencsére az UMD lemezzel ellentétben ezek a töltések PS4-en két-három másodpercnél ritkán hosszabbak, szemben az eredeti nem ritkán félpercesre is nyúló töltőképernyőivel.
Szintén PSP örökség a látvány. Nos, a technokrata lelkűek most nyilván kígyót-békát összekiabálnak a kinézetet illetően, azonban ez a játék azon ritka esetek egyike, ahol a látványvilág abszolút másodlagos és funkcionális, csak a játékmenet kiszolgálása a célja. Az pedig remekül és élvezetesen működik ezzel a kopottas grafikával is, aminek egy előnye mindenképp van: mivel nem zabálja az erőforrásokat túlzottan, így mindig stabilan és folyamatosan fut a program. Na, meg ugye az említett extra rövid töltési idők sem éppen válnak hátrányára.
A God Eater elképesztően addiktív játék tud lenni azok számára, akik kedvelik ezt az egyedi stílust. Ráadásul Monster Hunter híján pusztán létezésével is hiánypótló alkotás szeretett PS4 konzolunkon, ami ilyesformán a negatívumai és technikai korlátai dacára is kiemelkedő szórakozást jelent a szörnyaprító japanofilok számára!

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Konzolok Szervize budapesti boltjában, vagy webshopjából meg is rendelhető, a linkre bökve.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
8. martin  Főszerkesztő
2016.11.28. 19:32:38
LV27
Válasz 7. mitsuhiko üzenetére:
Mikor milyen kódot kapunk.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
7. mitsuhiko  PlayStation.Community tag
2016.11.28. 19:07:12
LV1
Válasz 2. martin üzenetére:
Csináltatok volna egy japán psp import tesztet

https://www.youtube.com/watch?v=FuP4Fh4jTFI (igen, ugyanez a játék egy a ps2 idején kiadott kézikonzolon)
asia.playstation.com www.play-asia.com
6. Resiskull  PlayStation.Community tag
2016.11.28. 13:44:25
LV22
Az anime bejött, de ez annyira nem mozgat, pedig ekte a Monster Huntert kopírozza, azt viszont istenem mennyit nyomtam(nyomom).
5. soliduss  A Krónikás
2016.11.28. 12:36:10
LV25
Válasz 4. martin üzenetére:
jaja... annyira halott ,hogy vagy 10 címet kellene csak pótolnom az elmúlt 1 évből.... a fenti játék is 1 ebből az 10 db-ból :D
4. martin  Főszerkesztő
2016.11.28. 11:33:28
LV27
+1
Válasz 3. soliduss üzenetére:
A Vita egyébként is halott, nincs már rá játék, ezért nem is tesztelünk rá soha semmit. ;)
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
3. soliduss  A Krónikás
2016.11.28. 11:25:37
LV25
Válasz 2. martin üzenetére:
Hát igen... az örök elégedetlenkedők korát éljük.

A japók meg jót röhögnek rajtunk. Ők megveszik mind a kettőre és úgy csapatják ezt a király kis játékot...
2. martin  Főszerkesztő
2016.11.28. 11:06:07
LV27
+1
Válasz 1. soliduss üzenetére:
De ha Vitára teszteljük, az lett volna az első komment, hogy PS4-re kellett volna tesztelni, mert így átverés a látvány értékelése. :D
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
1. soliduss  A Krónikás
2016.11.28. 10:22:39
LV25
Amondó vagyok ,hogy ezt vitára kellett volna tesztelni..... ott +1 pont a látvány miatt.

sajnos a japán kiadón nagy része tolja ezt a ps4/vita crossovereket ahol a látvány nem titkoltan a vita-s verzió picit kozmetikázva. Ott zabálják ezt... mi sajnos nem.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
GOD EATER 2 - RAGE BURST
Bandai Namco
Látványosság:
Gyenge
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene / Hang:
Hangulat:
Kiemelkedő
7/10
Pozitívum
Már-már felfoghatatlanul mély lehetőségeket kínáló harcrendszer, több száz órányi tartalom, zsáneréből fakadóan hiánypótló alkotás PS4-en
Negatívum
A PSP gyökerek miatti átlagon aluli vizuális oldal, egyedül játszva hamar önismétlővé válik

MARTIN BELESZÓL
Sajnos PS4-re nincs játék. Bezzeg a PS2 idejében még minden jobb volt.