.
 

PlayStation.Community

2016.10.24. 16:32 Játékteszt
10 hozzászólás
Szerző: martin
Értékeld a cikket!
Néha kemény, néha puha.

Az 1998-ban (a legelső) PlayStationre megjelent Tenchu: Stealth Assassins több szempontból is beírta magát a videojátékok nagykönyvébe. Magyar viszonylatban nézve mindenképpen elmondható, hogy egy egész generáció odavolt érte, de nem mellesleg igazából alapstílust is teremtett, sőt, olyan örökzöld kifejezéseket és meghatározásokat adott a hobbinak, mint például az azóta már számtalanszor tesztekben és fórumhozzászólásokban elsütött "tencsus lopakodás".
A PS4-re mostanság debütált Aragami - mely tulajdonképpen egy nagyobb indie-fejlesztésnek is mondható, hisz egy vadonatúj spanyol stúdió friss munkája - készítői között is biztosan van több Tenchu-rajongó is; ez abszolút látszik a játékból sugárzó, pozitív kicsengésű alázatból, mely a ninjás-lopakodós zsáner irányába mutat. Vajon elég az elhivatottság ahhoz, hogy egy játék igazán kiváló legyen?

Az Aragami története egy szellemlényről, egy bosszúálló ninja harcosról szól, akit egy nagyon titokzatosnak tűnő, elesett, segítségre szoruló hercegnő idéz meg a testetlenség örökkévaló dimenziójából. (Itt kicsit Slain-utánérzésem volt; érdekes, hogy két ilyen témájú játékot is kikaptam egymás után.) Aragami egy félig-meddig amnéziás - vagy, ha el akarom venni a dolog élét és kicsit trollkodni szeretnék, ma született bárány - ninja, aki, miután nagy vonalakban ismertették vele a szituációt és rácsodálkozott a világra, tulajdonképpen feltétel (és mélyebb kérdések) nélkül elfogadja az új helyzetet és bevállalja a küldetést, hogy megszabadítsa a lány törzsét a gonosz szamurájoktól. A sztori persze itt nem áll meg, és tényleg lépésről-lépésre, a missziók közötti átvezető párbeszédekből áll majd össze a teljes kép, példának okáért olyan fontos kérdéseket feszegetve - Aragami részéról -, hogy mi történik majd hősünkkel a sikeres segítségnyújtás után...
A Tenchu annak idején egy igen egyszerű szisztémával működött, tudvalevőleg kiválóan. A hősök már a játék legelejétől fogva gyakorlatilag minden kunsztot ismertek, a változatosságot a küldetések és harci helyzetek megoldásánál valójában a harcstílus megválasztása mellett a vásárolható speciális tárgyak adták. A játékmenet másik fontos eleme a meglepően szabad vertikális irányú helyezkedés lehetősége volt, amit a ninjáinknál levő csáklyával oldhattunk meg. Az Aragami ehhez képest nem igazán tárgyakkal, hanem a modern kor játékmechanikai szokásait követve megnyitható képességekkel operál, a csáklyát pedig felváltotta egy villámgyors árnyékteleport, amihez nagyon hasonlót más játékban már láthattál. (Dishonored.)

Mivel a főhős is egy árnyéklény, egy szellem, a játék legfontosabb részét az árnyékok, árnyékos zugok, felületek kihasználása adja. Alapállapotban árnyékban szinte alig, vagy csak nehezen vesznek minket észre. Éppen ezért érdemes mindig árnyékban tartózkodni, amit nem csak a természetes búvőhelyek okos megválasztásával, de saját árnyékfoltok létrehozásával, vagy árnyékösvények kivetítésével is el lehet érni. Lehetőségünk van tehát árnyékfoltot projektálni, ahová aztán oda is teleportálhatunk - ez a gyors teleportálós helyváltoztatás az Aragami legtöbbet használt alapfunkciója.
Az árnyék adta opciók kihasználása persze nem korlátlan. Amikor fényben vagyunk, a hős addig összegyűjtött árnyékereje folyamatosan csökken, így egy idő után sem foltképzésre, sem pedig teleportálásra nem lesz lehetőség. Ekkor újra árnyékot kell keresni, meglapulni, majd feltöltődni.
A fény Aragami gyilkos ellensége. Ellenfeleink is a fény harcosai, ezért szinte teljes védelmüket a fényre építik. Kardjaik és nyilaik fénnyel vannak felkenve, ezért a legtöbb esetben egyetlen találat is elég ahhoz, hogy hősünk újfent a legutolsó checkpointnál találja magát.

A harc abszolút tipikusnak mondható, lopakodós formában folyik. Pozícióból-pozícióba futunk, sétálunk, lopakodunk, vagy teleportálunk, attól függően, hogy mennyire vagyunk láthatóak a strázsáló őrök számára... vagy mennyire vagyunk bevállalósak. A kellő pillanatban aztán oldalról, felülről, vagy persze hátulról egyszerűen kivégezzük delikvensünket. Nagyon fontos, hogy a helyzeteknél - melyek között csak elvétve akad majd nyílt színi, szemtől szembeni harc, hisz ekkor rendszerint mi húzzuk a rövidebbet - ne csak horizontálisan, de vertikálisan is gondolkodjunk, és kihasználjuk a tetőket, peremeket, oszlopokat és gerendákat is. A teleportálásra ugyanez igaz: meg kell szoknunk, hogy egy zárt, rácsos kapu, vagy földön levő szellőző számunkra nem akadály, ha a teleportálási pozíciót egyszerűen mögé helyezzük.
Aragami a harchoz nem csak a lesből támadást, de speciális képességeket is bevethet, melyeket felszedett pergamenekért kapott pontokért vásárolhatunk meg. Ezek között vannak kényelmi, támadó, és védekező varázslatok is, például a láthatatlanná válás, a hullák éltüntetése, vagy az árnyéklövedék - több más mellett. Szerintem szerencsére - mások szerint talán sajnos - túl sokféle mágia nincs, és ami van, igazából a teljes segítség-palettát lefedi, úgyhogy nem kell egy kismillió lehetőséggel bíró, alternatív kunsztokkal telepakolt rendszerre gondolni. (Nem, ez még mindig nem a Dishonored.)

Szimpla feladataink általában bizonyos tárgyak felszedéséből, majd a kijárat eléréséből állnak. Ehhez jönnek még a komplexebb missziók, ahol például fénnyel védett helyeket kell elérni (megnyitni) kapcsolók szétverésével, erőterek megszüntetésével, és ezek mindenféle kombinációjával.
A simán nagy méretűnek mondható, player-habitustól függően 30-40 perc, sőt néha akár 1 óra alatt abszolválható pályákon-helyszíneken elég nagy számú őr igyekszik munkánkat nehezíteni, akik néha ügyesen, éberen, figyelmesen, néha pedig kifejezetten ostobán, vakon, süketen viselkednek. Úgy vettem észre, hogy a játék elég egyszerű algoritmusokkal dolgozik, hogy mikor is vesznek észre és mikor nem, és ezekből számolja az egyszeregyet, ami egy nem túl bonyolult, viszont nagyon látványos improvizációkra sajnos legtöbbször alkalmatlan játékmenetet eredményez. Ez egyébként valahol egy icipici monotonitást, egy csepp rutinszerű gépiességet is kölcsönöz az amúgy sem mindig túl izgalmas akciónak, hisz a legtöbbször vagy egyszerűen csak otthagyjuk az őröket a problémamentes továbbjutás reményében, vagy éppenséggel teljesen kitakarítjuk a szobákat a biztonsági játékra bazírozva, például úgy, hogy egy kis csengettyűvel egyenként becsalogatjuk ellenfeleinket a susnyásba, majd ott elegánsan elvágjuk a torkukat. Utóbbi egyébként kockázatos feladat, mert egy háromnegyed órás, percekig a sötétben lapulós, kiszámolós, kivárós, belekalkulálós, végig guggolva közlekedős, hősködéstől mentes vonalat egy rossz helyre érkezős teleportálással megszakítani annyira idegesítő, hogy arra nincs is szó. Vagyis van, de azt tényleg nem merem leírni...

Az, hogy az Aragami inkább egy nagyobb lélegzetvételű indie fejlesztés, mint egy komoly stúdió blockbustere, értelemszerűen gyakran érződik a játékon. Az valójában szuper dolog, hogy a tényleges játékélményt saját magunknak teremtjük meg azzal, hogy milyen tempóban játszunk, viszont pont ezért a véletlenszerűségből fakadó izgalmi faktor csak nyomokban van jelen az akció során. Egy idő után a dolgok talán túlságosan rutinszerűen mennek, és ez csak akkor változik meg, ha valaki a pályák végi speciális medálok megszerzéséért küzd, például, hogy egyszer se vegyék észre, minden egyes ellenfelet öljön meg, vagy éppen egyet sem. Maga az, hogy a pálya végét elérd, nem nagy was ist das. A hamar megvásárolható képességek miatt a cseppet nyögvenyelősen induló game - főleg, ha már kezdettől fogva a "tökéletes" megoldást tűzöd ki célul - egy adott szegmense gyorsan eléggé könnyűvé válik (főleg, ha a fontosabb extrákat veszed meg, pl. a hullák eltüntetése, az ellenfelek falon keresztüli megfestése, vagy az árnyéklövés), ugyanakkor a kisebb játékmechanikai problémák és hiányosságok miatt (az árnyékprojektálás anomáliái, a világos-árnyékos helyek értelmetlen megkülönböztetése és nehéz felismerhetősége, stb.) egy másik szegmense inkább igazságtalan és idegesítő, mint korrekt nehézségével kihívást hordozó.
(Érdekes látni egyébként, hogy a játékkal kapcsolatos felhasználói visszajelzéseket mennyire éberen figyelik a kifejezetten barátságos fejlesztők. Egy tegnapelőtti patch-ben ugyanis máris javították az ölés után guggolásból automatikusan kikerülés hibáját, amit, ha történetesen megjelenéskor írtam volna meg a tesztet, nehezményeztem volna - most azonban már el is felejtettem.)
A játék kezelése összességében tehát megfelelő, átlagos. Amikor jól működik minden, amikor jól jön ki a lépés, amikor a számok jókor kerülnek a helyükre az egyenletekben és logaritmusokban, amikor neked számol a program, akkor nagyon élvezetes a ninjászás. Amikor azonban behülyül a szoftver, nem oda fordul a kamera, nem úgy érkezik a hős, nincs ott árnyék, ahol lennie kéne, amikor lecsúszol, leesel, leesik, amikor indokolatlan dolgok történnek, akkor k****ra dühítő a helyzet, de szerencsére a "Restart Checkpoint" opció a menüben mindig rendelkezésre áll egy gyors újrakezdéshez.
Az Aragami egy cel-shaded látványvilággal megalkotott game, ezért túl cirádás metaforákkal nem lehet lefesteni grafikáját. Némi általánosítással szólva pontosan olyan, a legtöbb cel-shaded game: semmiben sem kiemelkedően egyedi, de egyáltalán nem csúnya, festményszerű az összhatás, ami ehhez a játékmenethez szerintem pontosan megfelelő. Kisebb technikai hibákkal, legfőképpen képfrissítés-esésekkel és döccenésekkel, akadásokkal párszor sajnos találkoztam, de ezek nem rontották a játékélményem, inkább csak a kényelmi faktorba rondítottak bele.
A zene szintén tipikusnak mondható. Kellemes, szép, nyugtató japáni pöntyögés, ami néha annyira a háttérbe szorul, hogy igazából nem is szól. Ez egyébként nekem azért tetszett, mert jobban tudtam koncentrálni a lopakodásra. A hangok "rajzfilmesek", a hangpozicionálás kiváló, lehet tájékozódni velük, ez az összetevő eléggé egyben van. A szereplők halandzsaszerű gügyögése nagyon kedves.

A játékot valami 9 ezer forintos áron láttam a minap a Konzolok Szervize polcán, amit nagyon csábító ajánlatnak tartok. Van benne tizenkét fejezet (vagy tizenhárom?), és ha mindegyikre számolok 40 percet, mindezt persze számos újrakezdéssel, akkor akár azt is állíthatom, hogy simán van benne vagy 9-10 óra játékidő, talán jóval több is. Amennyiben a trófeák nagyobb részét is ki akarod szedni, és emellett rámész a pálya végi medálok megszerzésére - és miért ne tennéd, gondolom nem véletlenül veszel meg egy lassú, kimért, lopakodós játékot, ezzel biztosan nem fogsz speedrunolni -, nem lesz gondod a szavatossággal.
A tesztelés során voltak kifejezetten jó, élvezetes, izgalmas momentumaim, de voltak egyértelműen idegesítő, sz*r, elkefélt események is a szoftver butaságának "hála", ezért, a váltakozó hangulat miatt sokat agyaltam azon, hogy 6 vagy 7 pontot adjak-e az Aragaminak. Aztán rájöttem, hogy itt vagy egy ismeretlen stúdió által megírt kis hülye game, amit már több mint hat napja nyúzok, és minden hibája ellenére újra és újra előveszek - hát ennél többet mit akarhatnék tőle, főleg ennyi pénzért? Ráadásul azt sem szabad elfelejteni, hogy a játékban van egy olyan kooperatív mód is, mely során egyszerre 2 ninja van a helyszíneken és összedolgozik, ami egyszerűen frenetikus élmény abban az esetben, ha találsz egy normális, értelmes kultúrembert magad mellé, például egy havert, akivel fülesen keresztül összebeszélve, minden lépést koordinálva bezúzzátok a szamurájokat.
Ha a tesztet olvasva megjött a kedved a ninjászkodáshoz, ne habozz. Nincs katarzis, de csalódás sem lesz.

(A szoftvert a fejlesztőktől kaptuk meg tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Konzolok Szervize budapesti boltjában, vagy webshopjából a linkre bökve meg is rendelhető.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
10. Richard  PlayStation.Community tag
2017.08.20. 13:29:11
LV5
Az előző hozzászóláson ne tántorítson el senkit. Egy ritka szopós rész után jött ki belőlem az előző hozzászólásom.
Nagyon jól szórakozom azóta az Aragamival, de mint Martin is írta, van amikor jól működik, van amikor nem. Amikor nem, az maga a pokol.
Most 2 fejezetet úgy vittem végig, hogy alig kellett újra kezdenem, előtte viszont óriásiakat szoptam.
9. Richard  PlayStation.Community tag
2017.08.16. 20:41:01
LV5
Megvettem ezt a fost, de már nagyon bánom. Ilyen idegesítő egy szarral rég játszottam.
Full köcsög checkpoint rendszer és mellé még szarul is játszható.
8. Richard  PlayStation.Community tag
2016.10.29. 09:39:01
LV5
Nekem megjött hozzá a kedvem. Már az előzetesek alapján is nagyon tetszett.

A XIII című játékot de imádtam! Távoli célszemély lelövésénél kis ablakban mutatta a találatot.
Annak a játéknak a cell shaded grafikája tetszik a mai napig a legjobban.

Kaphatna egy folytatást, vagy egy remasterelt verziót!
7. Penge70  Veterán PSC tag
2016.10.25. 08:22:23
LV22
Válasz 5. martin üzenetére:
Nem jött be a Borderlands se, viszont anno a XIII bejött
6. Penge70  Veterán PSC tag
2016.10.25. 08:14:28
LV22
Válasz 5. martin üzenetére:
Cel shaded
5. martin  Főszerkesztő
2016.10.25. 08:01:51
LV27
Válasz 3. Penge70 üzenetére:
Ez a látvány nem tetszik, vagy úgy en bloc az összes cel-shaded grafika? Borderlands sem tetszett?
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
4. JINBOBEK  PlayStation.Community tag
2016.10.25. 06:27:47
LV11
Válasz 3. Penge70 üzenetére:
Kicsit retro, ettől még lehet jó. Hisz egy jó ps2 játékot is elővesz időnként újból az ember. Nem minden a grafika.
Mindig legyen egy "B" terv!
3. Penge70  Veterán PSC tag
2016.10.25. 05:20:10
LV22
Ez a látványvilág annyira taszít és annyira hányinger, hogy messzire elkerülöm pedig a téma érdekelne. Kár érte
2. Onimushaman  Szerkesztő
2016.10.24. 17:39:20
LV24
A co-op miatt még érdekelne, biztosan megdobná az élményt. Tenchu játékokat meg sosem tudtam igazán megkedvelni.
señor
1. JINBOBEK  PlayStation.Community tag
2016.10.24. 17:00:04
LV11
Remekül leírtad a jó és rossz arányokat, ez alapján lehet már mérlegelni.
Mindig legyen egy "B" terv!
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
ARAGAMI
Lince Works / Maximum Games
Látványosság:
Átlagos
Játszhatóság:
Átlagos
Szavatosság:
Zene / Hang:
Hangulat:
7/10
Pozitívum
Látszik, hogy rajongással készült; amikor működik, akkor nagyon jól funkcionál a ninjászás; a lopakodós játékmenet remek szavatosságot eredményez; van benne kooperatív mód; csábító ár-érték arány
Negatívum
Sajnos megesik, hogy igazi kínszenvedés vele játszani, ami kalapáccsal döngöli le az élményt (és az értékelést)