PlayStation.Community

2016.10.12. 14:40 PlayStation Network
6 hozzászólás
Szerző: Sanada
Értékeld a cikket!
A nem nintendós Zelda.

Ha van játék, amit mindig is irigyeltem a Nintendo konzoljairól, akkor az a Zelda. Na, nem mintha nem tisztelegnék minden más program előtt, amiben Miyamoto egyéb teremtményei szerepelnek - egyszerűen csak Mario, Donkey Kong és többiek kalandjai soha nem tudtak annyira megfogni a témájukkal. A Zelda viszont a többihez képest kicsit komolyabb hangvételével és könnyed fantasy világával mindig is vonzó volt számomra. Nintendo konzol híján azonban sajnos mindig kimaradtak az életemből. Eddig. Ugyanis a finn illetőségű Cornfox & Bros. egy jó pár éve egy olyan cucc fejlesztésébe vágott, ami nem titkoltan Link kalandjai ihlettek, és mint ilyen, rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Az Oceanhorn: Monster of Uncharted Seas egyszer már kijött mobilra még 2013-ban, tavaly pedig PC-re, a PS4-es adaptációra viszont ezidáig várnunk kellett. Szinte már teljesen el is feledkeztem róla, mikorra megjelent, ezért is ért kellemes meglepetésként, amikor Martin nemrég rám bízta a tesztelés lehetőségét, anélkül, hogy összebeszéltünk volna.

...és micsoda újbóli felfedezése a programnak! Már rögtön indításkor megfogott a stuff, ami nagyban volt köszönhető Nobuo Uematsu neve felbukkanásának a kezdéskor. "Hoppá!" - volt rögtön a reakcióm - "Ezek a finn srácok leszerződtették Őt is!?" Ha valaki esetleg nem ismerné (az tépkedje meg a ruháit, szórjon hamut a fejére, de egyébként olvasson tovább): az úriemberben egy olyan legendás japán zeneszerzőt tisztelhetünk, aki nem kisebb művek munkálatainál játszott közre kompózerként, mint a klasszikus Final Fantasy-k, a Chrono Trigger, vagy a Front Mission. A mester egyszerűen nem tud hibázni, a neve mindig garancia arra, hogy az egy adott programban felcsendülő dallamok hihetetlen igényességgel lesznek megkomponálva és egyfajta kellemes melegség lengi majd be a hangulatot, ami annyira jellemző az alkotásaira. Ezúttal sincs ez másként.
Szóval ilyen kellemes benyomások mellet böktem rá a New Game-re, amit a felvezető sztori követett: névtelen főhősünk édesapja egy levelet hagy fiának, amíg az alszik, amiben leírja, hogy meg kell küzdenie a legendás szörnyeteggel, Oceanhornnal. Szó esik még a megboldogult étsanya' nyakláncáról, majd angolosan távozik, hogy egyedül keljen birokra a fenyegető óriásmonsztával.
Ébredés után jobb dolgunk nem lévén tehát útra kelünk, hogy utánajárjunk atyai felmenőnk hol- és hogylétének. Nem egy bonyolult történet és később se válik azzá, de nincs ezzel semmi gond, itt a könnyedre vett cselekmény mindössze keretként szolgál a ránk váró kalandokhoz.

Maga a cucc egy izometrikus nézetből játszódó RPG-szerűség, bár ha őszinték akarunk lenni, akkor az igazi szerepjátékos elemek inkább csak nyomokban vannak jelen. Szintlépés ugyan van, de mivel az alapstatisztikáink nem növekednek egyenes arányban ezzel, ezért a fejlődés inkább csak az egyre jobb felszerelések és képességek beszerzésében érhető tetten. Játékidőnk legnagyobb része a terep fokozatos felfedezésével (Oceanhorn világa több kisebb-nagyobb szigetből áll össze, amúgy a teljes térkép egy óceánon fekszik), különböző bizbaszok gyűjtögetésével, logikai feladatok megoldásával, és harccal fog telni. Ó igen, a "harc": kár lenne annak nevezni, lévén kihívást abszolút nem nyújt, mert ha nagy ritkán be is kapunk egy találatot, a következő sarkon tuti találunk gyógyítást marokszámra, szóval inkább csak időhúzó jelleggel van jelen. Pedig amúgy akadnak bossfightok is, de körülbelül csak annyira nehezek, mint egy mondjuk a legkönnyebb ellenfél bármely Dark Souls játékból. Szóval eléggé könnyűek, valószínűleg már az első körben, elhalálozás nélkül rá fogsz jönni azokra a taktikákra ami ellenük kell. Vért nem fogsz izzadni tőlük, az tuti.
Ez az egyszerűség egyébként minden másra kivetíthető: ott vannak például az előbb említett logikai feladványok, amiknek legnagyobb része ládatologatásból áll. Na, azok sem fogják túlságosan megdolgoztatni szürkeállományunkat. Tulajdonképpen annyira nem, hogy sokszor azért akadtam el ilyeneknél, mert fejben túlkombináltam az egészet, és maga a megoldás olyan pofonegyszerű volt, hogy szinte adta magát az első pillanattól kezdve. Csak éppen feltételezni nem mertem, hogy az ENNYIRE egyszerű lesz. Persze, ha figyelembe veszem a program mobiljátékos múltját, akkor ez az alacsonyra belőtt nehézség valahol érthető.
A legnagyobb kihívást azt jelenti a játékban, hogy megtaláld, merre is kell továbbhaladnod a sztori továbbgörgetéséhez, lévén semmiféle vizuális irányjelzőt nem kapunk arra vonatkozólag, hogy merre is van a továbbjutás kulcsa. Az elejétől szabad kezet kapsz a közlekedésben, és onnantól kezdve a dialógusokban elhintett utalásokból lehet kiszűrni, hogy mit is kéne tennünk legközelebb (itt hívnám fel a figyelmet a beszélgetés fontosságára: mindig mindenhol beszéljetek mindenkivel, sokszor például az ilyen diskurzusok hatására nyílnak meg az újabb és újabb elérhető helyszínek!). Idővel egy jópofa horgászós minijáték is megnyílik majd.

Amikor azt mondom, hogy a játék egy Zelda klón, akkor azzal még nagyon-nagyon (NAGYON!) finoman fogalmazok. Szinte mindenben próbál hasonlítani a nagy elődre, kezdve az egész látvánnyal és annak minden vizuális elemével (a világ kinézete, színek, karakterdesign, stb.), folytatva a bombák hangsúlyos használatával egészen a képernyőre sarkára kipakolt gombkiosztásig bezárólag. De ott van például a hajókázás lehetősége a szigetek között, ami ránézésre egy az egyben úgy néz ki, mint a Wind Wakerben látott, de annyira, hogy ha egymás mellé tennél két screenshotot ebből meg abból, akkor elsőre talán meg sem tudnád mondani a különbséget! Viszont amilyen vízeffekt párosul hozzá ...mmm, gyönyörű, játékban rég láttam ilyen szépet, ezt mindenkinek látnia kell! Az értékéből csak kicsit von le, hogy a tenger és föld találkozása vizuálisan illúzióromboló (semmilyen effekt -hab, vagy ilyesmi - nem párosul hozzá), valamint, hogy maga a csónakázás automatikus, kötött útvonalat halad, aminek befolyásolására semmilyen lehetőségünk sincsen.

Ha már elkezdtem morogni, akkor még most utoljára jól kibosszankodom magam, hogy aztán már csak a jó dolgokra tudjunk koncentrálni: nem tetszett például, hogy ugrás ugyan van, de egy-két kivételtől eltekintve semmi hasznát nem tudjuk venni. Itt most nem a platformelemek hiányára gondolok, mert alapvetően ez egy RPG akarna lenni ugyebár, hanem arra, hogy nem tudjuk olyan helyeken használni sokszor, ahol szükség lenne rá és látszólag lehetne. Vannak pld. az olyan platformok, amik látszólag mellig vagy derékig érnek a protagpnistának, ám fölugrani nem enged rájuk a játék, minden alacsonyságuk ellenére. Jó, ez mondjuk jellemző az ilyen stílusú cuccokra, de nekem akkor is szemet szúrt.
Ennél kicsit komolyabb problémának éreztem, hogy a kamerát nem lehet forgatni. Az addig oké, hogy a nézet izometrikusra van belőve, de miért kell teljesen rögzítettnek lennie? A jobb analóg kar csak arra jó, hogy egy nagyon picit odébb lehet mozgatni a kamerát, de magát a szöget nem lehet befolyásolni. Ez pedig baj, mert sok időt és bosszúságot spóroltak volna meg a készítők, ha előre láthatnánk, hogy mi az, ami felé éppen haladunk.

Nos, ha valaki ideáig eljutott az olvasásban, most talán kérdően nézhet amikor azt mondom, hogy egy tízes skálán egy nyolcast simán kapna tőlem a cucc.. Merthogy mindennek ellenére én mégis azt mondom, hogy az Oceanhorn egy nagyon fain kis játék! Mégpedig azért, mert van ez megfoghatatlan tulajdonsága, a hangulat. Van egyfajta sajátos bája, amit szavakon keresztül lehetetlen átadni, csak játék közben jön át igazán. Engem személy szerint az egész légköre azokra a régi izometrikus nézetből játszódó RPG és gyűjtögetős-mászkálós stuffokra emlékeztet amik a PS1-es érában élték a virágkorukat. Természetesen nem csak maga a kameranézet miatt mondom ezt, hanem a zenék, a világ atmoszférája, a vidám, élénk színekkel dolgozó képi világ, tehát az egész összképe hagyott bennem egy ilyen benyomást. Nagyon rég éreztem már ilyen kellemes nosztalgiát játékkal kapcsolatban, így szívesen élveztem ki a szörnykeresősdi minden pillanatát. Mindemellett játszatja is magát a program, megvan benne az a "csak még egy sziget" érzés is. Ezt figyelembe véve azt kell mondjam, hogy a pozitív oldal serpenyője messze ellensúlyozza az apróbb bosszúságokat az értékelés mérlegén.

Végszóként: ha eltekintünk attól, hogy az Oceanhorn a zenéjét leszámítva nem ér fel semmiben az ihlető műhöz (gy.k. a Zeldához), hanem csak mint önmagában nézzük a produktumot, akkor is egy klassz cuccot kapunk a pénzünkért. A vállalkozó kedvűek egy jó 10-11 órás kalandra számíthatnak, ami egy RPG-hez mérten talán kissé csekélynek tűnhet, de a program árát figyelembe véve éppen megfelelő. Én éppen elegendőnek is éreztem különben, ha ennél jobban elnyújtják, talán idővel monotonná válna. Az apróbb hibák és a mobiljátékos eredet senkit ne ijesszen el: ez tipikusan az a program, ahol evés közben jön meg az étvágy, és fogyasztás után kellemes szájizét hagy maga után. Ha nekem nem hiszel, nézz csak meg más értékeléseket is: netszerte mind a kritikusok, mind a játékosok is imádták.
Végezetül egy jó hír azoknak akiknek hozzám hasonlóan szintén bejött a cucc: a finn srácok már ezzel hegesztik a folytatást, Oceanhorn 2: Knights of the Lost Realm címen!

Kiadó: FDG Entertainment
Fejlesztő: Cornfox & Bros.
Megjelenés: 2016.09.07.
Ár: 4590Ft
Játékosok száma: 1
Kép: 1080p
Demo: Nincs
Méret: 466MB
Web: http://oceanhorn.blogspot.hu/
PSN feltöltőkártya: https://www.konzolokszervize.hu/
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
6. Balee  Devil's Advocate
2016.10.19. 13:40:04
LV12
Huh de jónak tűnik, tuti beszerzem. :)
5. tiNk  PlayStation.Community tag
2016.10.13. 11:37:18
LV18
Portolják Vitára is: http://www.gamespot.com/articles/zelda-like-o[...]
"We don't have to do this. You know that, right?"
4. martin  Főszerkesztő
2016.10.13. 11:30:52
LV27
Válasz 2. hursi üzenetére:
Story of Thor, jujj, tényleg!
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
3. Richard  PlayStation.Community tag
2016.10.13. 10:44:28
LV5
De szántanék most azzal a kis hajóval a tengeren! Kedvet kaptam a nem Zeldához!
2016.10.12. 18:08:33
LV1
Nagyon jó kis játék. Nekem is nagyon bejött. Teljesen Zelda, Story of Thor keverék.
1. Onimushaman  Szerkesztő
2016.10.12. 15:27:53
LV24
Nagyon baba cucc lehet, köszi! Idén már nem nagyon lenne rá időm. :/
señor
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
Sorozat - Love, Death & Robots Volume 1. (2019)
2020.01.16. 16:14 Cool-Túra
7 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Az erőszak és nemi szervek dala, időnként gondolatokkal.
Lapis x Labyrinth (PS4, PSN)
2020.01.16. 15:57 PSC egyperces
0 hozzászólás
Szerző: DrZaius
Drágakő iksz labirintus.
Tools Up! (PS4, PSN)
2020.01.16. 13:51 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Ne habozzál, tatarozzál!
Retrospektív - Watchmen - Az őrzők
2020.01.14. 12:03 Cool-Túra
12 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Zack Snyder megosztó képregényfilmje, több mint tíz év távlatából.
Romancing SaGa 3 (PS4, PSV, PSN)
2020.01.13. 13:47 Kedvcsináló
3 hozzászólás
Szerző: martin
Miss. Miss. Miss. Na, találd már el te fakezű...
Simulacra (PS4, PSN)
2020.01.12. 16:23 PlayStation Network
3 hozzászólás
Szerző: Onimushaman
Hát szívem, ezt most kár volt jobbra húznod.
Borderlands 3 - a Moxxi’s Heist of the Handsome Jackpot DLC (PS4, PSN)
2020.01.11. 14:32 Kedvcsináló
1 hozzászólás
Szerző: HTB
Moxxi's Eleven.
FARMER'S DYNASTY (PS4)
2020.01.10. 14:35 Játékteszt
5 hozzászólás
Szerző: Petunia
Indul a bakterház.
Exception (PS4, PSN)
2020.01.10. 14:00 PlayStation Network
2 hozzászólás
Szerző: B_Renato97
Platformer köntösbe bújtatott vírusirtás.
TOKYO GHOUL: RE CALL TO EXIST (PS4)
2020.01.08. 15:27 Játékteszt
2 hozzászólás
Szerző: MrZ
Pay-to-Cry.