PlayStation.Community

2016.09.30. 09:30 Játékteszt
7 hozzászólás
Szerző: Onimushaman
Értékeld a cikket!
Üzenjük Brüsszelnek: ha titán vagy, nem veheted el az emberek életét!

Száz éve jelentek meg először, bolygónk szinte teljes népességét kiirtották. A túlélők három fallal vették körbe magukat és hosszú ideig biztonságban élhettek.
Majdan az Úr 845. esztendejében az emberiséget körülvevő legkülső, 50 méter magas fal közelében is megjelentek az óriások. Ezek a vad, pucér teremtmények nem a munkánkat akarták elvenni, s nem is háborús menekültek voltak. Ha mindez a valóságban játszódott volna le, Angela Merkel az első áldozatok között lett volna, miközben a kezében tartott forró kakaóval és meleg takaróval együtt nyelte volna le egészben egy megtermett „migráns”. Aznap a külső fal elesett, mint ahogy a populáció 20%-a is a teremtőhöz távozott. Az árván maradt gyerekek a bosszú és/vagy egy jobb világ érdekében csatlakoztak a katonasághoz, hogy egy nagyon kemény, 3 éves kiképzés alatt megtanulják a titánok irtásának minden csínját. És most elérkezett az idő, hogy az emberek visszavágjanak…

Röviden így indul a nagy sikerű Attack on Titan anime. A "musou-gyáros" Koei most ezt a sztorit ültette át többek között az összes futó PlayStation konzolra is az Attack on Titan: Wings of Freedomban.
Ebben az alkotásban nem a tömeghent kerül a középpontba, nem fogunk több ezer ellenséget legyilkolni fél óra alatt. Az esetek túlnyomó részében 2-3 tucat óriás ellen küzdünk. De még így is szerencsénk van, hiszen a manga nagy részében a politika dominál, a véres küzdelmek mellett sokszor szónoklatokkal hadakoznak. Bár tetten érhető eme szópárbajokból az átvezetőkben is egy kevés, a fókusz a röpködős kaszaboláson van.
Az "omnidirectional gear" egy gőzhajtásos szerkezet, amivel huzalokat lőhetünk ki (például falakra, fákra, titánokra), majd a célponthoz húzhatjuk magunkat. Fél óra elteltével már mesteri szinten szállhatunk, pár óra játék után pedig konstatálhatjuk, hogy az AoT a legjobb Pókember játék, amivel valaha játszottunk. Kevés gombot használ a program és a küldetések is figyelmesen, kis adagokban csöpögtetik az újabb lehetőségeket. Nem kertelek, az egész játékban folyton ugyanazt fogjuk csinálni: óriásokat ölünk.
Az ellenség 3 méretben létezik, illetve akadnak abnormális és további speciális alfajaik is. A titánokat minden esetben a nyakszirtjükre irányuló csapásokkal iktathatjuk ki. A közepes méretűeket már csonkolhatjuk is 4 ponton (karok és lábak), és ez két dolog miatt is kifizetődő: egyrészt, ha már nincsenek kezei, nem tud utánunk nyúlni (láb nélkül pedig elesik), másrészt a megjelölt végtagok kulcsfontosságú alapanyagokat rejtenek, amelyekből a felszerelésünket fejleszthetjük két misszió között. Az egész pikantériája, hogy a kardjaink folyamatosan amortizálódnak, a gázunk pedig fogy. Ezeket megadott alkalommal tölthetjük újra, a terepen lézengő kisegítő csapattól szerezhetünk még belőlük egy keveset. Tárgyaink mennyisége nagyban függ a felszerelésünktől, a kardok különböző méretben, élességben és strapabíróságban állnak rendelkezésünkre. Minden titán allergiás a fényre vagy a hangra, így egy megfelelő rakétával ideiglenesen lebéníthatjuk őket (az erősebbeket ilyenkor nem kell amputálni sem, rögtön támadható a nyakuk).

A pályákon inkább a díszlet változik, a cél nem: mindig a főkópét kell kiiktatnunk. Előtte azonban mellékfeladatokkal és kisebb ellenségekkel gyakorolhatjuk technikánkat, majd a feladatok elvégzése után rangsorolva leszünk (amiért pontokat kapunk). A pontokból pedig fejlődik a táborunk (újabb fejlesztések és nyersanyagok nyílnak meg) és a hőseink is!
A szereplőgárdát sikerült változatosra elkészíteni: az anime-sorozatból előlépett figurák hitelesek és egyediek. Vannak átfedések a képességeikben, de azért mégis más játszani velük. Levi például egy igazi mészáros: egymás után többször is tud támadni, maximális szinten pedig úgy képes kivégezni az ellenfelét, hogy végigcsonkolja azt. Armin nem egy harcos alkat, ezért inkább parancsokat osztogat: egy-egy gombnyomásra az őt kísérő osztag helyette végzi el a célponton kijelölt testrész amortizálását. Connie a kisebb termetét használja ki: nehezebben veszik észre a csúfságok, ilyenkor nagyobbat is sebez rajtuk, ráadásul minden leölt rém után növekszik a sebzése. A "megélhetési" Sasha a jobb étkek reményében csatlakozott az egységhez: jobb matériákat kap a csonkolásokból, és a testrészek levagdosásának függvényében növekszik az ereje. Az úgymond főszereplő Eren kezdetben a leggyengébb karakternek számít, majd egy incidens hatására át tud változni titán alakba, ami igazából az "AoT musou" részét képzi. Ilyenkor elhomályosul és belassul kissé a kép, és egy faék egyszerű "mini-hentelde" veszi kezdetét. Választható hősök még: Jean, Krista, Hange és Erwin.

Az AoT kizárólag az eredeti japán szinkronnal került forgalomba (természetesen tartalmaz angol feliratot), amire egy rossz szavam nem lehet. Szintúgy a zenék többségét is átemelte, így ezen a téren jelesre vizsgázik. Hozza az anime szintjét, de ez sajnos nem mondható el a grafikáról. A Koeitől megszokott háromféle megjelenítést használja: ezek az in-game grafika, a statikus beszélgetős ábrázolás, valamint a gagyi 3D-s átvezető videók. Olyan szintű kontraszt van a három között, hogy a gamer felsír játék közben. Nem tudom, mennyi lóvét kellett volna égetni az anime betétekért, de szinte minden hasonlóan működik a programjaikban. A valós időben történő dolgok sem állnak a helyzet magaslatán: "pop-up"-oló tereptárgyak, ingadozó képfrissítés a nagyobb összecsapásokban, illetve gyér környezet. De ennek ellenére a ránk támadó Jóskák jól néznek ki és "élethűen" mozognak, az összkép az átlagosnál nem sokkal rosszabb (a harcosok pedig szépen animáltak). A játék hevében pedig az anime-ben érezhetjük magunkat: ömlik a vér, röpködnek a testrészek, segítünk a bajba jutott bajtársaknak, egyszóval 100% AoT hangulat!
Maga a kampány a kampány nem túl hosszú, néhány délután alatt végigjátszható. A fejezetek sorban követik egymást, viszont az utójátékért meg kell küzdeni. Később minden szinten (visszamenőleg is) elérhetővé válik egy speciális célpont, akit bizonyos kritériumok teljesítése után csalhatunk elő.
Amikor nem a sztori pályákat nyomjuk, részt vehetünk felderítéseken vagy szóba elegyedhetünk bajtársainkkal. A megjelöltek kihívásokkal osztogatnak, mint például csonkolj 50-szer, érj el 3 "S" rangot, stb. Ezeket érdemes csinálgatni, mert 3 ilyen után egy bejátszást láthatunk, és sokszor extra ruhákhoz juthatunk. (Nem kevés időt vesz igénybe ez a 81 event.) A felderítős, egyszerűsített módban nincsenek átvezető videók, a hangsúly a 10-15 perces csatákon van. Ezekből kell teljesíteni megadott százalékot, hogy az epilógus játszhatóvá váljon. Rendesen megdobja a játékidőt, illetve a True Attack mód is ezek után oldódik fel. Egy igazi kínzásnak felel meg a kellő felszerelés hiányában, mert egy-egy testrész levágása 20-30 ütésbe is kerülhet. Ráadásul a fent taglalt eventeket és mellékeseket külön kezeli a program!

Magát a sztori kampányt nem, de expedíciókat játszhatunk osztott képernyőn ketten, vagy online 4-en is. Az utóbbit próbáltam és szerencsére jól működik. Olyan érzés, mintha klónoztak volna és egyszerre több helyen is rendet tudtam volna vágni. Aki játszott már musou alkotással, az tudja, hogy miről beszélek (magyarul pár perc alatt ledarálható a terep).
A gyengébb képi világról már volt szó, de nem mehetünk el a stuff másik nagy negatívuma mellett, ami a végtelen grindolásból áll. Egy átlagos, kíváncsi ember a történetes mód végéig jól érezheti magát vele, ha meg ismeri/szereti az alapművet, akkor egy-másfél hétig tuti nem áll fel mellőle. Aztán van az elvetemült réteg (5%-ra saccolnám), akik nekiesnek majd a nehéz fokozatnak is, kifejlesztik az összes fegyvert, felhúzzák az összes karaktert. Az Attack on Titan Wings of Freedom egy jó feldolgozás, amit bátran ajánlok az említett 3 réteg bármelyikének!

(A játék megvásárolható támogatónk, a Konzolok Szervize budapesti boltjában, vagy webshopjából meg is rendelhető.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
7. wooltur  PlayStation.Community tag
2016.09.30. 16:45:11
LV16
Az animét és a mangát (ameddig olvastam) nagyon szerettem. Az élőszereplős film borzasztó lett, csak áttekerve tudtam megnézni! Vhogy nem jött meg a kedvem ehhez a játékhoz se...
R.I.P. Brúnó :-(
6. Resiskull  PlayStation.Community tag
2016.09.30. 11:44:41
LV22
már vártam a teszted.:D
(jó lett)
5. VictorVance  Szerkesztő
2016.09.30. 09:54:44
LV18
Válasz 4. Onimushaman üzenetére:
Mindenképp.
Örülünk?
4. Onimushaman  Szerkesztő
2016.09.30. 09:50:43
LV24
Válasz 3. VictorVance üzenetére:
Kritikát írj róla, ha egyszer összejönne.
señor
3. VictorVance  Szerkesztő
2016.09.30. 09:47:06
LV18
-1
Válasz 2. Onimushaman üzenetére:
Haveri összejövetel alkalmával, bizonyos mennyiségű sör elfogyasztása után talán élvezhető lesz :D
Örülünk?
2. Onimushaman  Szerkesztő
2016.09.30. 09:37:34
LV24
Válasz 1. VictorVance üzenetére:
Az élőszereplőset nem ajánlom, az vérgagyi.
señor
1. VictorVance  Szerkesztő
2016.09.30. 09:32:33
LV18
A film talán még a játéknál is hatalmasabb agymenés lehet :D
Örülünk?
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
A. O. T. Wings of Freedom
Koei Tecmo
Látványosság:
Gyenge
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene / Hang:
Hangulat:
Kiemelkedő
7/10
Pozitívum
Az animet jól feldolgozza, a szereplők és a titánok remekül festenek. Egyszerű harcrendszer, a "pókemberes" röpködés pedig baromi élvezetes
Negatívum
Az összkép nem rossz akció közben, de a grafikán lehetett volna még dolgozni. A történet kivégzése után csak a kíméletlen farmolás marad

MARTIN BELESZÓL
Ez az egyik legbizarrabb és legzavarbaejtőbb világ, amivel valaha videojátékban találkoztam. Maga a játék is olyan, mint egy enyhébb rémálom ezzel a sok pucér, emberevő óriással.