.

PlayStation.Community

2016.09.19. 17:18 Cool-Túra
12 hozzászólás
Szerző: Sanada
Értékeld a cikket!
A felkelő nap országának legismertebb alakjai.

Üdv újra mindenkinek! Nemrégiben, egy újabb japán játék nyüstölése közben jutott eszembe ama érdekes felismerés, hogy egyes japán történelmi alakok nevei milyen gyakran fordulnak elő a különböző játékokban (illetve filmekben és mangákban/animékben, ha már itt tartunk). Mivel nálunk sajnos Kelet-Ázsia történelme nem képezi az alaptanterv részét az általános és középiskolákban, ezért ezek a nevek nem sokat mondanak a földgolyó nyugati féltekén élő játékosoknak. Ami kár, ugyanis néha ezeknek a neveknek az ismerete érdekes Easter Eggekkel és utalásokkal gazdagítják a játékélményt. Gondolva hát egy nagyot, most megpróbálom a felkelő nap országának legismertebb alakjait egy cikksorozaton belül röviden bemutatni. Lássunk is hozzá!

Masamune (kb. 1264-1343) és Muramasa (???-???, XVI. század környéke)

Masamune Japán leghíresebb és legnagyobb nevű kardkovácsa. Pont. Egy olyan országban, ahol a kardkészítést művészi szintre emelték, és ahol a történelem egyik legélesebb és legtökéletesebb pengéit hozták létre, az ő neve még ott is ragyogó üstökösként emelkedik ki a számtalan másik nagynevű fegyverkészítő közül. Mint sok más, mára már legendássá vált alak esetében, az ő életéről és tevékenységéről is kevés biztos információ maradt fenn. Amit viszont minden kétségen kívül tudhatunk róla az az, hogy a késő XIII. és a korai XIV. században készült munkái számítanak a szigetország legjobb és leghíresebb pengéinek. A filozófusként is elismert Masamune ugyanis egyedül megreformálta a japán kardkészítés eljárását. Ő hozta létre a kardkészítés ún. szosu módját, amelynek titkát csak a kiválasztott 10 tanítványának adta tovább. Ma már tudjuk, hogy ez a titok abból állt, hogy négy rúd edzett acélt használt a penge elkészítéséhez, amelyeket ötször hajtott ketté, így nem kevesebb, mint 2.097.152 fémréteget hozott létre! A pengéi így annyira eltértek minden más akkori kardtól, hogy még alá sem kellett írnia őket (ami ugyanis szokás volt akkoriban a kardkészítőknél). Sajnos ezek közül a kardok közül rengeteg elveszett mára, de egy-kettő még ma is megtekinthető múzeumokban. Nekem volt szerencsém látni egyet személyesen is a Tokiói Nemzeti Múzeumban, és mondhatom, valóban már ránézésre is egy páratlan darab volt.
(Masamune pengéje a Tókiói Nemzeti Múzeumban)

Muramasa szintén egy kardkészítő volt, akit a legendák Masamune gonosz ellenpárjaként mutatnak be. Egyesek, mint Masamune rossz útra tért tanítványát tartják számon. Az ő kardjairól azt tartották, hogy szerencsétlenséget hoznak a tulajdonosukra. Mivel képtelenek voltak felhagyni az öléssel, a kardokat végül gazdáik saját maguk ellen fordították. A két kardkészítő közötti különbséget és ellentétet az alábbi, Japánban igen ismert legenda is jól példázza:

„Muramasa egy nap versenyre hívta ki mesterét, Masamunét, hogy eldöntsék ki a jobb kardkészítő. Mindketten fáradhatatlanul dolgoztak egy-egy kardon, és amikor azok elkészültek, úgy döntöttek, hogy összehasonlítják azokat. A megmérettetés abból állt, hogy a kardokat pengével lefelé egy patak sodrásába tették, oly módon, hogy azok éle az árammal szembe nézett. Muramasa kardja, a Juuchi Yosamu (szó szerint: „10.000 hideg éjszaka”) mindent kettévágott, ami csak az útjába került. Halakat, a víz felszínén úszó leveleket, még a levegőt is. Látszólag minden szembejövő dolgot a pengéjéhez vonzott, hogy széthasítsa azokat. Ezzel szemben Masamune kardja, a Yawarakai-Te („Gyöngéd kezek”) nem vágott szét semmit. Minden, ami szembe jött vele mintha kikerülte volna a kard pengéjét, még azok a dolgok is, ami pedig látszólag nyílegyenesen nekimentek volna. Mintha a penge eltaszított volna mindent magától. Muramasa kárörvendve vette mindezt tudomásul, számára ez azt jelentette, hogy Masamune kardja teljesen haszontalan, és hogy ő a jobb kardkészítő. Igen ám, de a közelben volt egy szerzetes is, aki végig szemtanúja volt a vetélkedésnek. Ő lebbentette fel az igazságot a kardokról. Ezt mondta a kovácsoknak: „Muramasa kardja kétségtelenül egy kiváló penge minden szempontból, ám ugyanakkor egy gonosz, vérszomjas fegyver, ami válogatás nélkül mindent elpusztítana. Masamune kardja mégis messze jobb, mert nem vágja le szükségtelenül azt, ami ártatlan, és ami nem szolgált rá.”

Ennek a történetnek rengeteg különböző verziója létezik egyébként apróbb eltérésekkel, ám ez mind közül a legismertebb. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy minden fennköltsége ellenére ez a sztori valószínűleg nem igaz. Muramasa Masamunéval ellentétben szignózta a saját kardjait, innen tudjuk, hogy a XVI. században tevékenykedett, jó pár száz évvel tehát Masamune után. Mindezek ellenére, a japán folklórban ők testesítik meg a jó és a gonosz fegyverkészítőket, akiknek rivalizálása még a haláluk után is tovább folytatódik az általuk készített fegyverek által.

Masamune és Muramasa a játékokban: szinte minden valamirevaló japán RPG-ben, amikben a fegyverek el vannak nevezve, találunk Masamune vagy Muramasa nevezetű japán stílusú kardokat. Általában a legerősebb fegyverek közé tartoznak, és a névadójukhoz hasonlóan különleges pozitív vagy negatív tulajdonsággal bírnak. A Masamune nevezetű fegyverek általában valami életerővel kapcsolatos bónuszt adnak, míg Muramasa kardjai nagyon erősek, de sok esetben pld. ezzel együtt a viselőjük életerejét szívják el. Csak egy pár a játékbeli cameok közül, felsorolásszerűen, a teljesség igénye nélkül:
- A League of Legendsben ’Manamune’ és ’Muramana’ nevezetű legendás tárgyakat vehetünk fel (a mana ugye a varázslatos szükséges esszenciára utal, innen a szójáték).
- A Realm of the Mad God nevezetű PC-s játékban a fegyverkészítőkről elnevezett fegyverek a legerősebb kardok a ninja osztály számára.
- A Golden Sun: The Lost Age JRPG-ben a Masamune az egyik legerősebb fegyver. Speciális támadása két, sárkány formájú vízoszlopot idéz meg, utalásképpen a két legendás kardkészítő patakban lezajlott versenyére.
- A SNES-es Chrono Triggerben Frog kardját Masamune-nak nevezik.
- Na, és persze ne feledkezzünk meg Sephiroth hatalmas gyíklesőjéről sem a Final Fantasy VII-ből, ami szintén a jóságos kovács nevét viseli…
- Végül pedig egy ismert filmes vendégszerep: A Hegylakóban a Ramirez nevű szereplő azt állítja Connor MacLeodnak, hogy a kardját egyenesen Masamune készítette.
(Muramasa egy általa készített kardot adományoz Rozsomáknak a Marvel képregényekben)

„A szamurájok aranykora”

Mielőtt továbbhaladnánk virtuális történelmi arcképcsarnokunkban, muszáj leszek egy pár mondat erejéig kitérni a japán történelem egy nagyon fontos szakaszára, a ’Sengoku Jidai’-ra. Ahhoz ugyanis, hogy a most bemutatásra kerülő harcosokat jól el tudjuk helyezni a fejünkben, és meg tudjuk érteni a történelemben betöltött szerepüket, nem árt egy pár dolgot tudni arról a korról, amelyben éltek. A ’Hadakozó Fejedelemségek’ koraként is ismert időszak kb. 1467-től 1603-ig tartott, és Japán talán legmozgalmasabb és legvéresebb időszakát fedi le. Hosszú és nagyon bonyolult lenne elmagyarázni mi vezetett a kialakulásához, ugyanígy akár csak egy kicsit is részletesebben elemezni. Így tényleg csak dióhéjban legyen annyi elég, hogy a XIV. század végén a központi hatalom meggyengült, az ország erőskezű vezető nélkül maradt, mire a Japánban található több száz klán felismerve a felemelkedés lehetőségét, szépen egymásnak esett, több mint 100 évre polgárháborúba taszítva ezzel a felkelő nap országát. Videojátékos párhuzammal élve, egy hatalmas deathmatch alakult ki tehát a japán szigeteken, amely annyira kaotikus, brutális és megosztó volt, hogy sokan egyszerűn csak, mint a ’nagy káosz’ időszakaként hivatkoznak rá mind a mai napig. Ennek ellenére, vagy pont ezért, számomra ez a legérdekesebb és legizgalmasabb történelmi periódus Japán összes korszaka közül. Többek között azért, mert tényleg ezt volt a szamurájok aranykora. Egy olyan időszak volt ez, ahol valóban csak a legtehetségesebb emberek tudtak érvényesülni és felemelkedni, tele van történetekkel az önfeláldozásról, harci hőstettekről, lenyűgöző harcművészeti teljesítményekről, a háború miatt széthullott szerelmi- családi- és baráti sorsokról, és még sok minden egyébről. Nem meglepő módon a szamurájokról szóló filmek, mangák, animék és játékok legnagyobb része ebbe a korszakba helyezi a cselekményét. Lássunk most hát egy párat ezen időszak legkiemelkedőbb alakjai közül, akik kirívó teljesítményükkel nem csak, hogy a történelem lapjaira iratkoztak fel, hanem posztumusz még videojátékokban is főszerepet kaptak. Kezdésként az ország sorsát leginkább befolyásoló három kivételes férfi történetét ismerjük meg, akik leküzdve a nehézségeket végül egyesítették a háború gyötörte országot.
(Festmény a kawanakajimai csatáról, a sengoku jidai egyik leghíresebb ütközetéről)

Oda Nobunaga (1534-1582)
(Oda Nobunaga portréja. A kép néhány évvel halála után készült egy itáliai festő keze nyomán, így nem tekinthető akkurátusnak, mindazonáltal jó benyomást adhat arról, miként festett egy hódító daimyo a feudális Japánban

Oda Nobunaga a japán történelem egyik legkiemelkedőbb figurája, és talán azt lehet mondani, hogy a másik két ország egyesítővel együtt a leghíresebb is. Kb. olyan alak ő a japánok számára, mint nekünk Mátyás király vagy I. (Szent) István. Pedig hiszitek vagy sem, fiatalkorában az égvilágon semmi sem utalt rá, hogy valaha is nagy ember lesz belőle. Apja, Nobuhide egy picike tartománynak, Owarinak volt az ura, és mint ilyen, látszólag esélye sem volt arra, hogy kiemelkedjen a többi daimyo (a feudális japán nagybirtokosai, hadurai, akik egymással csatáztak történetünk idején az ország feletti hatalomért) közül, akiknek többsége sokkal nagyobb katonai hatalommal rendelkezett. Egyik fia sem mutatott potenciált, hogy ezen változtatni tudjon, különösen Nobunaga nem: a fiú olyan bizarr módon viselkedett sokszor gyerekkorában, ami miatt az Owari no Óutsuke („Owari bolondja”) gúnynevet akasztották rá. Ráadásul mikor apja meghalt 1551-ben, olyan botrányosan viselkedett annak temetésén (például a temetési füstölőt az oltárnak hajította), ami miatt még a rokonai is megorroltak rá, és helyette sokkal kifinomultabb öccsét, Nobuyukit kezdték el támogatni az öröklésben. Nobanuga így életének kezdeti szakaszában még csak nem is más klánokkal viaskodott, hanem a saját családjával. A helyzetét ugyan idővel meg tudta szilárdítani, mint a klán vezére, ám ehhez előbb még meg kellett ölnie a testvérét és pár másik családtagját is (mentségére szóljon, azok szövetkeztek ellene, és az ilyen konfliktusok a családokon belül utódlási kérdésekben egyáltalán nem voltak ritkák akkoriban). Ahogy sikerült rendeznie a családi viszályt, szinte rögtön a következő nehézséggel kellett szembenéznie. Ezúttal a kor egyik –akkori- legnagyobb daimyójával kellett konfrontálódnia, Imagawa Yoshimotóval, aki a közeli Suruga tartomány ura volt. Yoshimoto akkoriban döntötte el, hogy teljes seregével bemasírozik Kiotóba (az akkori fővárosba), hogy elfoglalja azt, ezzel magához ragadva az ország feletti hatalmat. Ahhoz pedig, hogy ezt megtegye, Owarin kellett áthaladnia, azaz Nobunaga területein. Csak összehasonlításképpen: Yoshimotónak 25.000 fős serege volt, míg ezzel szemben Nobunagának mindössze csak szerény 1800 harcossal kellett beérnie. A kor tapasztalatai, a józan ész, és minden egyéb arra mutatott, hogy Nobunagának esélye sincsen egy ilyen létszámú sereget megfékeznie, és a legjobban teszi, ha ott azonnal meg is adja magát. Nem így gondolta viszont Nobunaga, aki világ életében nagy kockázatokat vállalt, az a fajta típus volt, aki akár még egy 21-esre is képes lapot kérni. Úgy döntött, harcolni fog. De nem bolond módra, hanem taktikusan. Es a szerencse mellé is állt! Yoshimoto elbizakodott módon útja közben Owari közepén, egy Okehazama nevű kis falu közelében tábort vert, ahol este nagy mulatozásba kezdtek egy korábbi sikeres csatát megünneplendő. Teljes nyugalommal tették ezt, hiszen tudták mennyivel nagyobb sereg az övék. Eszükbe sem jutott, hogy Nobunaga rájuk merne támadni, ráadásul látszólag annak serege a látóhatáron belül, egy kis helyre összetömörülve húzta meg magát (a valóságban ez azonban csak egy ügyes álca volt Nobunaga részéről, zászlók, sisakok, szalmafigurák összessége, amik messziről emberek benyomását keltették). Aztán aznap éjszaka, 1560 június 12.-e hajnalán, nem sokkal éjfél után hatalmas vihar alakult ki, ami szintén Nobunagának kedvezett. Ezt kihasználva egy domboldalról meglepetésszerű rohamot indított Yoshimoto fáradt és másnapos (vagy éppen még mindig részeg) serege ellen, akiket teljesen váratlanul ért a támadás. Yoshimoto már a csata elején elesett, Nobunaga egyik katonája fejét vette a meglepett hadúrnak, minekután már nem kellett sok, hogy az amúgy sem a helyzet magaslatán lévő serege totálisan összeomoljon. Nobanaga így győzelmet aratott egy körülbelül tizenötszörös túlerő ellen, diadalmának híre pedig bejárta az egész országot.
(Részlet az okehazamai csatából. Yoshimoto kétségbeesett csatája a rá támadó szamurájokkal közvetlenül a halála előtt


Mindezt a csatát csupán azért merészeltem ilyen terjedelemben ismertetni, mert megkerülhetetlenül megváltoztatta Japán történelmét, s egyszersmind kitűnően példázza Nobunaga katonai zsenialitását. És ez még csak a kezdet volt: diadalmenetét –ha nem is akadályoktól és visszaesésektől mentesen ugyan de- ugyanilyen bámulatos sebességgel és hasonlóan lenyűgöző taktikákkal folytatta. Hatalmának csúcsán már Japán közel felét ő uralta, és valószínűleg egyesítette is volna az egész országot, ám 1582-ben árulás áldozata lett. Egyik legmegbízhatóbbnak vélt vazallusa, Akechi Mitsuhide máig tisztázatlan indokból ura ellen fordult, és megtámadta Nobunagát a kiotói Honnoji templomban, ahol átutazóban az éppen megpihent. Mivel Nobunaga abszolút nem számított támadásra senkitől a saját területén, így ez az árulás abszolút felkészületlenül érte, esélye sem volt ellenállni Mitsuhide jóval nagyobb létszámú serege ellen. Nobunaga a lángokban álló templomban vagy szeppukut (rituális öngyilkosságot) hajtott végre, vagy a tűz végzett vele, ezt senki nem tudja biztosan, a holttestét soha nem találták meg. Az mindenesetre egészen bizonyos, hogy akkor és ott halálát lelte. Mindössze 47 éves volt, távozásával pedig az ország visszasüllyedt a totális káosz állapotába, ami pedig már éppen jó úton volt az egyesülés felé.

Ha Nobunagának csupán egyetlen tulajdonságát szeretnénk kiemelni, amiről mindenki ismeri, az a kegyetlenség. Még az akkori kor brutalitáshoz mérten is kíméletlenül bánt el mindazokkal, akik az útjába álltak. Válogatás nélkül ölt halomra szerzeteseket, nőket, gyerekeket, ártatlan civileket, ha érdekei úgy kívánták. Ha olyan emberrel számolt le, akire különösen neheztelt, akkor néha különös kegyetlenséggel statuált példát. Egy meghiúsult gyilkossági kísérletet követően egy rá küldött balszerencsés ninjával például úgy bánt el, hogy a szerencsétlent nyakig betemették egy földbe egy gyalogút mellé, úgy, hogy csak a nyaka és a feje maradt szabadon. A feje mellé odakészítettek egy fűrészt, így mindenki, aki csak arra járt, a fűrésszel egy picit bevágott a nyakába, így egyfajta lassú és fájdalmas lefejezésre ítélve ezzel őt. Állítólag 7 nap is eltelt, mire meghalt… A saját sógorának (miután az elárulta) a koponyáját állítólag kilékeltette, és kupának használta a későbbi vacsorái során(habár ez utóbbi valószínűleg már inkább csak mese, csupán szóbeszéd volt akkoriban). Nem csoda hát, ha sokan, mint valami megelevenedett démonként tekintettek rá, akikkel az anyák ijesztgetik a gyermekeiket. Pedig Nobunaga valószínűleg nem volt szadista (a szó tényleges értelmében), a kegyetlenséget inkább csak a megfélemlítés eszközeként alkalmazta (megjegyzem, hatásosan). Nem volt különösebben művelt, vagy olvasott, ám rendkívül intelligens, katonai és taktikai kérdésekben messzemenően tehetséges embernek bizonyult. Erősen érdeklődött a külföldi dolgok iránt, támogatta és nagy vendégszeretetben részesítette az országba érkező külföldieket, nyitott volt az új dolgokra, és nagy rajongója volt a kínai teáscsészéknek és kannáknak, amiket egyébként gyűjtött is. Rengetegen olyan intézkedést vezetett be, amik jelentősen megkönnyítették a tartományában élő civilek életét, és egyes külföldi megfigyelők, mint „igazságos királyként” emlékeznek meg róla. Ahogy tehát látni lehet, igen összetett személyiség volt, akinek a megítélése mind a mai napig vegyes, és ezek az ellentmondásos tulajdonságai a róla szóló játékokban is kiütköznek.

Nobunaga a játékokban: történelmi nagyságából kifolyólag se szeri, se száma azoknak az alkotásoknak, amikben Nobunaga szerepet kap. Sok esetben ő testesíti meg vagy a főszereplőt vagy a főellenséget a róla szóló művekben. Ott van rögtön a Japánban mérhetetlenül sikeres Nobunaga’s Ambition stratégiai széria, aminek már ki tudja hány (száz) része jelent meg kint, a felemelkedését és a diadalútját meséli el újra és újra, viszonylag pozitív színben tüntetve fel őt (és aminek legújabb része nemsokára ps4-en is megjelenik, Nobunaga’s Abition:Sphere of Influence -Ascension néven! - ez itt a reklám helye volt). De ha már stratéga, itt van nekünk a legendás Shogun: Total War nevezetű játék, amiben szintén fontos szerepet kap. Kessen 3, Sengoku Basara, Samurai Warriors –csak egy pár név azok közül, amik itt is ismertek, és középpontba állítják őt. De említhetném a nagy sikerű Onimusha sorozatot is, aminek első részében ő testesíti meg a legyőzendő főgonoszt. Minden további szócséplést rövidre fogva: ameddig csak léteznek japán játékok, Nobunaga neve soha nem merül feledésbe, újra és újra fel fog bukkanni így vagy úgy a különböző programokban.
(Nobunaga az Onimusha c. játékban. A képen jól látható, hogy japán páncél helyett európai páncélt visel, ami hiteles, mivel Nobunaga rajongott a nyugati hadászat és úgy általában a nyugati dolgok iránt)
(Nobunaga arcképe a róla elnevezett játék dobozának borítóján)

Na, és hogy mi történt az áruló Akechivel valamint magával Japánnal Nobunaga halála után? A következő részben sok más legendás alak története mellett ez is kiderül. Addig is: mata ne!
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
12. Matichku  PlayStation.Community tag
2016.09.24. 02:00:41
LV12
Ezt nagyon jó volt olvasni! Kessen, Sengoku Basara imádtam őket. :)
Nobunaga's Ambition-t már nézegettem korábban, jó lehet.
Nil Satis Nisi Optimum
11. Sanada  Szerkesztő
2016.09.22. 22:07:00
LV4
+1
Válasz 9. Onimushaman üzenetére:
Igen, más témába most nem vágnék bele amíg ezzel nem végzek.
10. Sanada  Szerkesztő
2016.09.22. 22:04:16
LV4
Köszi mindenkinek.
9. Onimushaman  Szerkesztő
2016.09.22. 10:54:57
LV23
Októberben ezt folytatod?
señor
8. ColdHand  Szerkesztő
2016.09.21. 22:52:28
LV21
Ezt még szívesen olvastam volna tovább. :)
...a többit képzeld hozzá.
7. persuid  PlayStation.Community tag
2016.09.21. 12:43:36
LV3
+1
Remek írás volt,köszi!
Ha a történelemkönyvek ilyenek lennének,mint az írásod,nagyon sokaknak ez lenne a kedvenc tantárgya!
Éljenek a körökre osztott harcú JRPG-k!
6. Uzsonna  PlayStation.Community tag
2016.09.21. 12:37:16
LV1
Tetszett, jöhet a következő!
5. VictorVance  Szerkesztő
2016.09.21. 07:53:54
LV15
Jó, és tartalmas olvasmány lett, grat!
Örülünk?
4. MrZ  La Peste Noire
2016.09.20. 23:09:58
LV11
Ez jó volt. Köszi.
" Egy bolond százat csinál....ez az én hobbim. "
3. Onimushaman  Szerkesztő
2016.09.20. 11:12:41
LV23
Várom a folytatást! Nobunaga meg nagy kedvencem, az Onimusha 3-ban harcolhatsz vele igazán.
señor
2. bnorbert08  PlayStation.Community tag
2016.09.19. 20:58:25
LV5
Jó olvasmány volt így estére!
amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten
1. PSti  PlayStation.Community tag
2016.09.19. 18:03:21
LV5
Masamune pengéje egyszerűen gyönyörű!
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
Snake Pass (PS4, PSN)
2017.06.24. 15:52 PlayStation Network
1 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Kinek kellenek végtagok?
GET EVEN (PLAYSTATION 4)
2017.06.23. 22:06 Játékteszt
5 hozzászólás
Szerző: eszg_
Utazás a koponyám körül.
The Elder Scrolls Online: Morrowind DLC (PS4)
2017.06.23. 19:44 Kedvcsináló
0 hozzászólás
Szerző: Sanada
Hardcore fantasy-trip az óriásgombák földjén.
Flinthook (PS4, PSN)
2017.06.20. 19:45 PlayStation Network
1 hozzászólás
Szerző: Jesus
Nehéz a kalózok élete.
Skylar & Plux: Adventure on Clover Island (PS4)
2017.06.19. 13:27 PlayStation Network
16 hozzászólás
Szerző: Andras_01
Klónok háborúja.
Kingdom Hearts HD I.5 + II.5 ReMIX (PS4)
2017.06.17. 22:00 Kedvcsináló
4 hozzászólás
Szerző: Chester013
1.5+2.5 = mennyi is? - avagy a fura japán számmisztika rejtélyei.
Ittle Dew 2 (PS4, PSN)
2017.06.16. 17:16 PlayStation Network
8 hozzászólás
Szerző: csibiur
Kincsvadászok cukormáz edition.
Mozi - Wonder Woman (2017)
2017.06.16. 11:16 Cool-Túra
7 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Micsoda nő!
RIME (PLAYSTATION 4)
2017.06.15. 16:00 Játékteszt
5 hozzászólás
Szerző: GrayFox
Ének az ifjú hajótöröttről.
DIRT 4 (PLAYSTATION 4)
2017.06.14. 21:05 Játékteszt
33 hozzászólás
Szerző: B_Renato97
Koszos négyes a balosban.