.
 

PlayStation.Community

2016.06.23. 08:10 Játékteszt
3 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Értékeld a cikket!
Mi sem egyszerűbb…

A Frogwares a műfaj és a téma veteránjának minősül, hisz a világ kedvenc irodalmi detektívjének kalandjait már kilencedik alkalommal önti interaktív formába. A Sherlock Holmes: The Devil’s Daughter a legújabb próbálkozás, ami öt új ügy megoldására invitálja a rajongókat.
Sherlock karakterének legfrissebb inspirációja leginkább Robert Downey Jr. lehet, hisz a mesterdetektív reflexei ugyanannyira pengeélesek, mint esze. A fejlesztőcsapat a sokszor oly rideg, kalkuláló hősnek most emberi oldalát is be szerette volna mutatni, így felbukkan a történet során lánya, Kate is. A karakterfejlődés középpontjában így leginkább ők ketten állnak, és a „családi” konfliktusok. Sajnos a kislány inkább karikatúra, mint valódi embergyermek. Sherlock Holmesszal és a többi figurával nincs komolyabb gond, bár a színészi alakítás a legjobb esetben is csak a középszerűség felső határát súrolja. Kate azonban borzalmas, ami átszivárog az egész élmény többi részére is: nem lehet komolyan venni, így érdektelenné válik az egész konfliktussorozat.

Ami azonban egy detektíves játék fókusza kell, hogy legyen, az a nyomozás. Nehéz feladat belőni az egyensúlyt a játékos interakciója és Sherlock már-már emberfeletti készségei közé, hisz karakterhűen kell az irányítást a játékos kezébe helyezni: ezt azonban nagyon ügyesen kivitelezte a Frogwares. A Sherlock Holmes: The Devil’s Daughter egyik legnagyobb erőssége a változatosság. Amilyen gyorsan bemutatkoznak a játékmeneti elemek, ugyanolyan fürgén el is tűnnek. Az Assassin’s Creed szériát megszégyenítően unalmas lopakodós-követéstől kezdve az Uncharted-szerű akciójeleneten a már-már nevetséges tologatós feladványokig csak úgy jönnek-mennek a megvalósítások. Az egész játék valamilyen szinten egy mini-game gyűjtemény, de az embernek nincs ideje kiismerni vagy megunni, mert általában ha egyszer megold egy feladattípust, azt utoljára teszi. Sokszor erőltetett vagy indokolatlan, de van egyfajta bája. A változatosság azonban határozott pozitívum, ami érezteti, hogy milyen sokrétű és bonyolult egy géniusz detektív feladatköre.
Sherlock Holmes öt különálló ügyet oldhat meg, amelyeket lazán behálóz a címadó Ördög Lánya. Az egyik legjobb funkció az, amikor egy új személlyel találkozva alkothatunk róla egy gyors profilt, ami támaszpontként szolgálhat ha hazudni próbálna. Apró, hétköznapinak tűnő részletekből messzemenő következtetéseket von le a zseni elméje: például egy foltozott ruha a szülői törődés jele lehet.
Szintén ötletes megoldás a logikai összefüggések és kapcsolatok ábrázolása. Egy külön képernyőn összekapcsolhatjuk a megszerzett információkat, amelyek neuronokként öltenek alakot. Ha több ilyen következtetést megállapítunk, akkor azok egy logikai hálót alakítanak ki, ami fokozatosan a végkövetkeztetéshez juttat el minket. Minden ügynek több megoldása van, és egy „morális döntést” is elénk tár a játék: eldönthetjük, hogy felmentjük bűnei alól, vagy elítéljük az általunk elkövetőnek vélt gyanúsítottat. Ennek viszont semmilyen következménye nincs, ami elveszi a döntések élét: mindegy, hogy kivel mit kezdünk.
Ez egyébként az egész játékra vonatkozik, ami súlytalanná teszi az élményt. Minden logikai vagy ügyességi szegmens átugorható, ha nincs kedve vagy türelme hozzá a játékosnak. Ez elég érdekes döntés, de a nyomozást, és – ami még fontosabb – a játék élvezetét helyezi előtérbe. (Bevallom őszintén, ha nem teszteltem volna a játékot, lelkiismeret furdalás nélkül átszökkentem volna egy-két szakaszon.)

A legtöbb helyszín – beleértve Baker Streetet is – valamennyire körbejárható, így láthatunk pár londoni életképet. Túl sok mindent nem lehet kezdeni ezeken a helyeken és a barangolás önmagában sem túl vonzó. Sherlock „főhadiszállása” gyakori állomás, akár az archívumban akarunk böngészni, akár külsején változtatni bármilyen célból. Ugyan a játék grafikája és az animációk hagynak kivetni valót maguk után, de nem is ez a fő tényező. Amit azonban sehogy nem tudok megbocsátani, az a töltési idők gigantikus jelenléte.
Elég gyakran kell helyszínről helyszínre vándorolni, amit minden alkalommal töltés csúfít. Annak ellenére, hogy a játék kezdetekor tölt egy nagyot a program, képes a párbeszédek közepén is megtenni ezt. Mondatok közt fájdalmas fekete snittek mérgezik az élményt, ami a már említett animációval együtt nagyon szaggatottá és darabossá teszi az egész játékmenetet. A bő perces töltőképernyőket próbálta a csapat tompítani azzal, hogy a „Now Loading” felirat helyett a bizonyítékokat és a menüket lapozgathatjuk míg Sherlock „Hogyan legyünk jó szülők?” című könyvét bogarássza, de ez édeskevés. A cél az lenne, hogy nyomozzunk, okfejtést végezzünk és feladatokat oldjunk meg, harcolva a pontért, amikor összeáll a gyilkosságok kirakója a fejünkben. Ehelyett a csupa nagybetűs VONTATOTT töltések miatt elkalandozik a figyelmünk, és legszívesebben minden mással foglalkoznánk. Sőt, mással is fogunk foglalkozni, csak legyen kéznél egy telefon vagy egy könyv.
Azonban határozottan az egyik szépsége a játéknak, hogy az ügyeket a bizonyítékok alapján akár a végkimenetel előtt is megfejtheti a játékos – legalábbis magában –, fokozva a sikerélményt. Az ügyek egyébként nem valami bonyolultak, de egész jól tálalják őket. A karakterek, mint korábban írtam, elég laposak, és az írás is középszerű. Watson például csak úgy ki-be vándorol a forgatókönyvből, mert épp valami elhalaszthatatlan dolga akad. Pár perccel később újra a helyszínen találjuk, mintha mi sem történt volna. A csattanók sem csattannak túl nagyot: aki egy picit is szereti Arthur Conan Doyle műveit, már kilométerekről ki szagolhatja a „nagy csavart”.

Sokoldalú, vegyes, csiszolatlan kis alkotás a Sherlock Holmes: The Devil’s Daughter, telis-tele logikai bukfencekkel. Amennyire indokolatlan, bizarr vagy akár gagyi egy elem, annyira van teletűzdelve kiváló ötletekkel, amiket ha tovább fejlesztgettek volna, szilárd élménnyé állt volna össze.
Aki egy nem túl megerőltető agytréningre vágyik, vagy szereti a sorozatot és a műfajt, annak bizonyára elnyeri a tetszését. Azonban még hosszú út áll a csapat előtt, kilenc résszel később is. Nincs feltétlenül gond a gyenge sztorival, de legalább legyen koherens. Remek detektív kaland ugyan, viszont határozottabb elképzelésekkel lehetne egy új normája a kalandjátékoknak is, de ennek még nem jött el az ideje. Talán ha ők is összekapcsolnák a bizonyítékokat...

(A játékot a forgalmazó Magnew Kft. Biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Konzolok Szervize budapesti boltjában, vagy webshopjából egyszerűen meg is rendelhető a linkre bökve.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
3. jime  non-alcoholic
2016.06.24. 13:08:57
LV29
jajj, ennél kicsit jobbra számítottam :/
"wake up, you're dead!"
2. Sakamoto_14  A bölcs
2016.06.23. 14:07:40
LV20
Az előző rész nálam 7,5 pont körül volt, ettől is hasonlót várok, ha esetleg majd lesz hozzá szerencsém. A teszt is megerősített benne, hogy hasonlít elődjére.
1. VictorVance  Szerkesztő
2016.06.23. 08:20:57
LV17
+2
Volt szerencsém játszani ezzel a játékkal, és bár nem vagyok annyira nagy fanatikusa az ilyen stílusnak, nekem kifejezetten tetszett. Igaz, 7 pontnál többet nem adnék rá. A grafika az olyan, amilyen, nekem a történet viszont kifejezetten tetszett, és több pontjában is tényleg visszaköszönnek a Robert Downey Jr. féle filmek (az első pár perc pl., és Watson tiszta Jude Law), a nyomozás pedig izgalmas, számomra sosem vált monotonná, hajtottak előre az események, és kíváncsi voltam a sztorira. Jó, hogy nem rág semmit sem a szánkba a játék, nekünk kell gondolkodni, következtetni, összekapcsolni a különböző szálakat, és megoldani a rejtélyeket. Ettől függetlenül remek, és könnyed kikapcsolódás. De a hibái felett tényleg nem lehet teljesen szemet hunyni, és játék közben végig olyan érzésem volt, mintha ez nem is egy teljes értékű, dobozos játék lenne, hanem csak egy digitális PSN cím, amit pár hét alatt dobtak össze, és amit letöltesz, végigviszed, jól laksz vele, aztán jó eséllyel törlöd is.
Örülünk?
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
SHERLOCK HOLMES: THE DEVIL'S DAUGHTER
Bigben Interactive
Látványosság:
Átlagos
Játszhatóság:
Átlagos
Szavatosság:
Gyenge
Zene / Hang:
Átlagos
Hangulat:
6/10
Pozitívum
Változatosság, jópofa ügyek, műfajok és játékelemek vegyítése, szórakoztató detektívnek lenni
Negatívum
Lapos karakterek, kiszámítható történet, átlagos kivitelezés, kevés újítás, az ügyek után nincs mit csinálni

MARTIN BELESZÓL
Az ötletet / koncepciót jónak találom, de a technikai megvalósításon erősen látszik, hogy ez nem egy Naughty Dog szoftver. Sajnos túl nagy a lehetőség- és tudásbéli különbség mostanság a PS4-es játékok fejlesztői között, és ez nagyon meglátszik a produktumokon.