PlayStation.Community

2016.06.13. 11:42 Játékteszt
2 hozzászólás
Szerző: eszg_
Értékeld a cikket!
Félelmetes fantáziajáték, a főhős te vagy!

Kardváros idegenje – a cím egy békebeli Kaland Játék Kockázat könyv címét idézi, és akármennyire is furcsán hangzik, sztori szinten körülbelül egy Jackson / Livingstone alkotás szintjét hozza tesztalanyunk, ami töménytelenül egymásra halmozott fantasy-klisék halmazát jelenti gyakorlati szinten.
Ezzel egy huszárvásással bele is vágtunk a Stranger of Sword City elemzésébe, melynek olyannyira nem sarkalatos része a történetmesélés, hogy ha nem volna egyáltalán sztori, az sem okozna különösebb változást a játék megítélésében. Tétova próbálkozások persze akadnak, de amikor a cucc faarccal és teljes természetességgel tálalja eléd, hogy repülővel lezuhansz egy másik dimenzióba, ahol körülbelül két perc alatt a katakombák harcedzett veteránjává válsz, azt viszonylag nehéz komolyan venni.
A Lost c. egykori tévészenzáció felütését megidéző történetben természetesen te vagy a kiválasztott, akire már évek óta vár a dimenzióizé rossz oldalán ragadt emberek halmaza, hogy általad hazajussanak a véget nem érő bankhitelek és Kis Grófo slágerek világába.

Persze a dolog nem ennyire egyszerű, mert további két frakció is a kegyeidért küzd, hosszú távon pedig kénytelen leszel állást foglalni, már csak azért is, mert mindegyik oldal exkluzív fejlesztésekkel bővíti a repertoárodat. Feladatod természetesen az újabb és újabb labirintusokban rejlő cuccok szedegetése lesz, melyekhez legtöbb esetben különböző mellékküldetéseket is el kell végezni. Mindez a klasszikus belső nézetet használó dungeon crawlerekből megszokott mederben zajlik, azaz kétségbeesetten bolyongasz a több szintes helyszíneken, hogy minél hamarabb megtaláld a felkutatandó tárgyat, közben átrágva magad random és a szintek bizonyos pozícióin héderelő szörnyek tucatjain. A legnagyobb különbséget a két fajta harc között az jelenti, hogy míg a véletlenszerű összecsapások nehézségi szintje területenként nagyjából egységes szinte mozog (persze itt is lehetnek meglepetések jócskán...), addig a helyszínek egyetlen kijáratát előszeretettel eltorlaszoló szabad szemmel is látható ellenfelek általában jóval nagyobb kihívást hordoznak magukban és kellő felkészültség nélkül nagy valószínűséggel kíméletlenül leabálják a teljes csapatodat.
Ha még nem említettem volna a Stranger of Sword City elég nehéz... nem, ez nem fejezi ki teljesen a lényeget, szóval a Stranger of Sword City a verejtékedből és véredből épített trónon pöffeszkedve minden egyes játékmechanikájával arra törekszik, hogy kicsináljon és egy életre elvegye a kedved attól, hogy a Candy Crush-nál bonyolultabb játékokkal múlasd az idődet. Már a legelső labirintus első métereitől kezdve folyamatosan ott a lehetősége annak, hogy az egyik küzdelmet vesztesként hagyod el, amikor pedig 10 óra tömény szívás után kezdenél belerázódni a dolgokba, jön egy olyan durva nehézségi „tüske”, ami újabb hosszú órákra a grindolás nem túlságosan fényes mezejére száműz. Amennyiben egyik karaktered fűbe harap, még nincs minden veszve, hiszen egy központi bázison fel tudják gyógyítani instant (ehhez annyi pénz kell, amennyid kb. sosem lesz egyszerre), vagy teljesen ingyen, igaz, ehhez a játékbeli időből kell eltelnie meglehetősen soknak Új csapattagokat persze bármikor tudsz toborozni, ám a zöldfülű karakterek olyan alacsony szinten kezdenek, hogy garantáltan kétszer is meg fogod gondolni, mikor cserélj le egy harcedzett veteránt. Némiképp kiegyenlíthetőek az esélyek mindenféle felszerelési tárgyak szakszerű használatával, illetve szintlépésenként tanulhatóak új képességek is, tehát elviekben előbb utóbb minden szituációból ki tudod majd magad verekedni, az már más kérdés, hogy nem mindenkinek a gyomra képes bevenni azt a mértékű grindolást, ami ehhez szükséges.

A szavatossággal a fent taglaltak folyományaként legalább garantáltan nem lesz probléma, akár egész nyáron ellehetsz ezzel az egy játékkal, ami kifejezetten jó hír a műfaj szerelmeseinek. A grafika / zenék olyanok amilyenek, azaz kb, mintha egy másodvonalas PSP játékot tartanál a kezedben, de ez a műfaj jellegzetességei miatt nem annyira zavaró, igaz részleges szinkronnal kiadni egy játékot 2016-ban azért elég ciki dolog.
Összességében véve a Stranger of Sword City a zsánerén belül kifejezetten jó választás lehet robusztus tartalma miatt, ám a műfajjal még csak most ismerkedők inkább kerüljék messzire, mert ez a játék látványosan azoknak íródott, akik már túléltek jó pár hasonlóan embert próbáló alkotást...

(A játékot a NiS America kiadótól kaptuk meg tesztelésre, köszönjük!)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2. Nova  vas Normandy
2016.06.13. 13:17:38
LV14
Ez még érdekelne is, ha lenne Vita-m. Nagyon tetszik a stílusa is, szép.
" I'm my own worst enemy "
1. PSti  PlayStation.Community tag
2016.06.13. 12:46:22
LV5
Nem is gondoltam volna, hogy EOB jellegű játékot csinál valaki vitára. A grafika amúgy állóképeken tetszik, a videó megtekintése előtt nem is értettem miért mondod, hogy a látványosság csak átlagos ;) Lehet majd egyszer benevezek rá, a leírást mindenesetre köszi!
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
STRANGER OF SWORD CITY
Nippon Ichi Software America
Látványosság:
Átlagos
Játszhatóság:
Átlagos
Szavatosság:
Kiemelkedő
Zene / Hang:
Átlagos
Hangulat:
7/10
Pozitívum
Tartalmas és remekül felépített dungeon crawler
Negatívum
Láma sztori, új belépőket elriasztó felépítés

MARTIN BELESZÓL
Gyönyörű a művészeti stílus, nagyon szépek a karakterrajzok, kár, hogy a játékmenet nem az én asztalom.