PlayStation.Community

2016.04.04. 10:22 Játékteszt
11 hozzászólás
Szerző: Onimushaman
Értékeld a cikket!
Csicskásnak lenni nehéz meló, pláne, ha száz ember munkáját várják el tőlünk.

A tavalyi és idei viszonyokat elnézve nem igazán tudom elképzelni, hogy csúszhatott át a cenzor-ellenőrzéseken a The Witch and the Hundred Knight című „rabszolga szimulátor” bővített, PS4 kiadásának - ez a Revival Edition - angol változata. Egyetlen dolgot tudok elképzelni, ami elég hihető magyarázat lenne: a stuff 2013-ban megjelent Japánban PS3-ra, amit egy 2014-es angol nyelvű változat követett. Mivel a program ott átment a rostán, így '15-ben jöhetett a PS4-es japán verzió, majd pár hete megkapta Európa is az angol példányokat. 2014-ben „szerencsére” valaki hibázott, aminek eredményeképpen talán a legbetegebb mangás akció-RPG játékot üdvözölhetjük szeretett konzolunkon!

A szoftver nagyobb részében izometrikus nézetből irányíthatjuk Hundred Knightot (HK), akit a hírhedt mocsári boszorka, Metallia (Lia) idézett meg. Egyszerű kis lovagunk tudata valahonnan a csalánozók szintjéről fejlődik tovább, egészen a minimálisan gondolkodni tudó felé. HK így minden parancsát telesíti mesterének, akinek parancsai sokszor morális szempontból megkérdőjelezhetőek. A kis katona világszemléletében még nem körvonalazódik a jó és rossz fogalma, így késedelem nélkül hajtja a környék házait Lia fennhatósága alá. Konkrétan behatol az emberek otthonába, majd elnáspángolja az ott élőket, kezdve a ház urától egészen a nyugdíjasokig (és ha van, akkor még a kutyát is megcipőzi).
HK fő tevékenységei közé tartozik a mocsári bázist körülvevő területek tisztogatása. Az úgynevezett pillarok megbabrálásával Lia élettere kitárul, imigyen fizikai valójában is ellátogathat az adott területekre. A küldetések előtt, között és a végén is előfordulnak dialógusok, melyek nem minden esetben szinkronizáltak (angol és japán hangsáv is választható, de valamiért az angolt preferáltam ennél a címnél). Ezekben a legtöbbször Lia éli ki magát nem mindennapi módon, és akkor most elérkeztünk a bevezető elején taglalt részhez.
A Witch and the Hundred Knight nyelvezete erős, a humora morbid és több esetben szexista. Az állandó káromkodás még elmegy, de már a prológusban és az első felvonásban történnek olyan dolgok, amire egyesek érzékenyek lehetnek. Az egyik jelenetben kiderül, hogy az erdő boszorkánya mesterünk édesanyja, de Metallia még így is meg szeretné ölni. Mielőtt bevinné a végső csapást, meggondolja magát, majd kisegérré változtatja szülőanyját. Ezek után három kanos egeret idéz meg, akiket rá is uszít a transzmutált muterra, hogy azok majd jól… a folytatást kitalálhatjátok. De itt egy másik esettanulmány is: egy kutyafejű hercegnő érkezik a történetbe, akinek talán megtörhetjük az átkát. Miután egy sor cselekmény rosszul sül el, az említett kékvérű lányka óriásméretűre nő, pucér testét összekötözve a mocsárba fektetik. A ház mögé érve az ingoványból jócskán kiemelkedve, az oldalán fekve láthatjuk a „kutyust” (természetesen csöcsöstől, vagy talán mellbimbóstul).
Engem ezek a dolgok egyébként nem zavartak, bár megjegyzem, elég betegnek találtam őket. A kisegeres sztorin úgy röhögtem, hogy majd leestem az ágyról, ellenben a párom nagyon csúnyán nézett rám, miután elmeséltem neki az obszcén poént. Beteges, japán mangákhoz tudnám csak hasonlítani a játékot.

Liának, a komornyiknak és a többi mellékszereplőnek megvan az erre a művekre jellemző karakterspecifikus tulajdonsága (például az inas nem úgy mondja a csaj nevét, ahogy ő szereti). Vannak jó szövegek, de több esetben olyan vontatottan vezetik fel a cselekményt, hogy teljesen más irányba terelődtek a gondolataim (értsd: untam). Főként a bejárható térképek felfedezését akaszthatja meg rendesen egy-egy ilyen jelenetsor.
Zene téren nem találtam semmi kivetnivalót. A többször is felcsendülő kislányos kántálás kicsit a „Nightmare Before Christmas” klasszikusára emlékeztetett. Mivel az első órákat fejhallgatón játszottam, nem is tűnt fel, hogy mennyire irritáló apró hősünk minden cselekedete után kiadott hangja. Tíz perc után legszívesebben szétvertem volna a DS4-emet, mert ami az irányító hangszóróján kijön, az egy kiadós kínzással egyenértékű. Ki is kapcsoltam kontrollerem eme funkcióját.

Nem szeretem, ha egy game időre megy, márpedig a Witch „sajnos” ilyen. Egy gyertya ég HK fején, ami folyamatosan csökken, és ha leég, akkor következik az életereje. Az égés sebességét többféleképpen lehet gyorsítani (öngyógyítás vagy egyéb támadások erőltetése) és ugyancsak több módszerrel növelni (különleges tárgyak használata, ellenfelek elfogyasztása vagy spéci pontok beváltása a pihenőhelyen). Egyszerre 5 fegyvert lehet csatasorba állítani, így HK egy ötös kombót hajthat végre. Nem mindegy, hogy kard, lándzsa, kalapács jön-e a másik után, mert a támadások ereje és járuléka egészen sokféle lehet. Ebben és sok más dologban segít a töltőképernyőkön megjelenő félszáz, valóban hasznos tipp (és ezek a bázison megtekinthetőek). Főként a jó időben alkalmazott gurulás, és az ebből fakadó belassult idő lehet a legjobb taktikánk.
Az ellenségek szintje adott, így jó előre láthatjuk, van-e értelme nekik menni. A nálunk magasabbakat nem sebezzük, de ugyanígy a tőlünk jóval gyengébbek is hatástalanul próbálkoznak a kiiktatásunkkal. Néhány agresszív bolha is pillanatok alatt lecsökkentheti a kezdetben karcsú életerőnket. Mágikus „Tochákat” is bevethetünk, amik szintén sokat adnak hozzá a taktikus harcokhoz.
A gyertya egész hamar leég, ezért előfordulhat, hogy egy szintet kettő vagy több nekifutásból tudunk csak befejezni. Ez azért is lehet frusztráló, mert a gyűjthető pontok és ezek beváltása (életerő, támadás, védekezés növelésére) csak ideiglenes, azaz a pálya vége után nullázódik minden. Elég szomorú lehet az is, ha egy combosabb főellenség harc közben ég le kicsiny kanócunk. Kicsit bugyuta, kissé „grindelős”, de azért élvezhetőek a harcok a játékban.
A Witch több nehézségi szinten is játszható. A kihívás valódi értéke főként a 100 szintes tornyokban lelhető fel, ahol előkerül a Revival kiadás legnagyobb bővítése: Lia bizonyos időnként megidézhető, szóval játszható karakterré válik; egyedi támadásokkal és varázslatokkal van fölszerelve. Más lényegi különbség nincs a PS3-as kiadáshoz képest. Persze itt a folyamatosság 30 helyett 60fps, és élethűbbek fények, valamint letisztultabb grafika dukál. Az irányításba is belenyúltak picit: több óra vergődés játék után jöttem rá, hogy a tapipad bal oldala hozza elő az elfogyasztható tárgyaimat. (magyarul elég spártaian toltam.)
Az időre játszódó játékmenet és a néhol leülő történetmesélés (pedig a sztorival nincs baj, hanem a rendezés a gagyi több helyen) miatt nem valószínű, hogy akár elérjem a három befejezés bármelyikét, felhúzzam HK több testét vagy teljesítsem a tornyokat — de a szoftvert tudom ajánlani minden japánbolond RPG kedvelőnek!

Számomra a The Witch and the Hundred Knight: Revival Edition ismét bebizonyította, hogy működik a szabad véleménynyilvánítás mindenféle következmények nélkül. Példát vehetne róla az álszent és prűd világ, még ha egészséges szemmel nézve kicsit betegebb is a cucc az átlagnál.

(A tesztpéldányt a NISA biztosította. Köszönjük!)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
11. Itachi  PlayStation.Community tag
2016.04.05. 20:36:16
LV2
Válasz 10. Onimushaman üzenetére:
Vagy amit ők annak hívnak, mert az a kikockázott gagyiság minden csak nem az...Uncensoredben meg csak igen kevés sorozat van mint pl. a Red Hot Fetish ami olykor tényleg már túlzottan mű sebészeten kikerekített szemű lánykákat nyomat...A jót meg nézzed pixelesen. Japók...
ヤレヤレ、ダゼ。
10. Onimushaman  Szerkesztő
2016.04.05. 10:25:21
LV24
Válasz 8. Itachi üzenetére:
Napközben megy náluk a pornó. :D
señor
9. martin  Főszerkesztő
2016.04.05. 10:13:13
LV27
Válasz 2. Rex80 üzenetére:
Az kemény.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
8. Itachi  PlayStation.Community tag
2016.04.04. 21:23:35
LV2
Álszent prűd Nyugat. Szerintem a japán kultúra az ilyesmit mindig elég szabadon korrektül kezelte. Aztán , hogy kinek mi a szabad...Legyen egyéni:) Az időre menés miatt viszont nálam felejtős. Sokan infarktust kapnának ha látnák a normál játékidőmet bizonyos cuccoknál...Kár érte.
ヤレヤレ、ダゼ。
7. mitsuhiko  PlayStation.Community tag
2016.04.04. 20:15:55
LV1
A cikkhez: egy ilyen játékot betegnek nevezni egy olyan országban ahol olyan -amerikaias- játékok vannak elfogadva, ahol realisztikusan fröcsög a vér-agyvelő-belek és még kitudja mi, eléggé képmutatás

igaz talán fordítva is képmutatás lenne, beteg egy világban élünk, annyi szent : /
asia.playstation.com www.play-asia.com
6. Rex80  PlayStation.Community tag
2016.04.04. 19:11:31
LV1
Válasz 5. Burzum üzenetére:
Nekem pont fordítva volt ;)
Nintendo Switch
5. Burzum  PlayStation.Community tag
2016.04.04. 19:04:42
LV2
Szemezek a cuccal, de ezt tökolcsón venném csak, máshogy nem merném.:)
4. Rex80  PlayStation.Community tag
2016.04.04. 12:54:31
LV1
Válasz 3. Onimushaman üzenetére:
Mèg nem kezdtem el, de meglesz, ebből kell a platina
Nintendo Switch
3. Onimushaman  Szerkesztő
2016.04.04. 12:45:36
LV24
Válasz 2. Rex80 üzenetére:
Az igen! Sikerült a legnehezebb szinten a pince?
señor
2. Rex80  PlayStation.Community tag
2016.04.04. 12:28:23
LV1
Èn most tartok 100 orànàl
Nintendo Switch
1. Rex80  PlayStation.Community tag
2016.04.04. 12:23:47
LV1
10 pontos, köszönjük a tesztet ;)
Nintendo Switch
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
The Witch and the Hundred Knight: Revival Edition
NIS America
Látványosság:
Átlagos
Játszhatóság:
Szavatosság:
Zene / Hang:
Hangulat:
7/10
Pozitívum
Bevállalós, őrült akció-RPG, a japánofil gamerek elégedettek lesznek vele
Negatívum
Néhol a történetmesélés hagy kivetnivalót maga után. Erős nyelvezete és morbid poénjai végett az arra érzékenyek és a feminácisták messziről kerüljék el!

MARTIN BELESZÓL
Fura, hogy ilyen játékokat szinte csak és kizárólag a NiS mer megjelentetni. Jó lenne valami hasonló egyszer egy másik, kicsit komolyabb világban, másfajta figurákkal - bár bajom ezekkel sincs.