PlayStation.Community

2016.02.07. 17:16 Játékteszt
10 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Értékeld a cikket!
"De a modern háborúban... úgy fogsz meghalni, mint egy kutya – ok nélkül."

A This War of Mine: The Little Ones azon ritka játékok közé tartozik, mely súlyos témákat vet fel és komolyan elgondolkodtat. Az eredeti szoftvert, ami 2014-ben jelent meg PC-re, Szarajevó ostroma inspirálta, mely 1992 és 1996 között zajlott; a XX. század végén Európában még javában háborúztak. A PlayStation 4-es megjelenés megkapta a "The Little Ones" alcímet és számos újítást is hozott, többek között bevonva a gyerekeket is a szörnyűségekbe. Természetesen a kaland egy fiktív világban játszódik, fiktív országban és fiktív városban - de ez semmin sem változtat. Szemben a háborús játékok nagy részével, itt a fókusz nem a katonákon van, hanem azokon a hétköznapi civil embereken, akiket mindig is érint a háború.

A játéknak kimondottan nincs „története”. Kiválaszthatunk egy csoportot, amelyiknek belecsöppenünk háborús napjaiba, majd onnantól kezdve mi alakítjuk az eseményeket. Minden szereplőnek van egy háttértörténete, mely meghatározza viselkedésmódját és képességeit valamilyen formában: vannak dohányosok, kávéfüggők, vagy absztinensek.
Maga a „képlet” viszonylag egyszerű. Nappal rendezgetjük és fejlesztgetjük azt a félig lebombázott épületet, melyet ezekben a komor időkben otthonnak nevezhetünk, míg éjjel zsákmányszerző útra indulunk, kockáztatva lelki és testi épségünket. A játék ceruzaszerű hatást keltő kétdimenziós grafikája és komor zenéje egy hihetetlenül nyomasztó élményt nyújt. Olyan hatást kelt, mintha egy kegyetlen, torz, de mégis rémisztően valós babaházat menedzselnénk.
Az életben maradás komplex, időigényes tevékenységek sorozata, melyre most felhoznék egy példát: először is ételt kell szereznünk. Ahhoz, hogy azt ehetővé tegyük, tüzelőanyagra, ivóvízre, és egy tűzhelyre is szükségünk van. Természetesen a tűzhelyet is össze kell rakni valamiből, így kacatok és fa után kell indulnunk. Az ivóvíz sem terem magától, tákolnunk kell egy esővízgyűjtőt (szintén értékes nyersanyagokból), amire szűrőt kell helyeznünk. Ha végre minden megvan, készíthetünk ételt.

A nappali szakaszok során karaktereink szerelgethetnek, összerakhatnak újabb dolgokat. Csinálhatunk kiskertet gyógynövények és dohány termesztéséhez; lehet munkaasztalunk ásók, feszítővasak vagy akár fegyverek készítéséhez, de akár kreálhatunk pálinkafőzőt is cefréhez. Természetesen a fent említettekhez alapanyagokat kell szereznünk éjszaka. Napközben meglátogathatnak bennünket a szomszédok, különféle kérésekkel fordulhatnak hozzánk jutalomért cserébe; jöhet egy kereskedő, aki az életét kockáztatja azért, hogy cserélhessünk; míg más, szerencsétlen túlélők is érkezhetnek menedékért esedezve. Kimozdulni nem lehet, hisz a távcsöves puskások leszedik a kóborlókat. Viszont. ha leszáll az éj, elmehetünk: de akkor kezdődnek igazán a bonyodalmak!
Éjszaka el kell döntenünk, hogy kik alszanak, kik őrködnek, és kik mennek zsákmányért. A zsákmányszerzés külön veszélyeket és lehetőségeket hordoz magában. Egyrészt a hely korlátozott a hátizsákunkban, így meg kell fontolnunk, milyen felszereléssel vágunk neki az útnak és mit hozunk haza. Ásó kell az akadályok eltávolításához, míg a fűrésszel láncokat vághatunk el. Másrészt, más túlélők is lehetnek rajtunk kívül, akik nem mindig barátságosak.
Mindig osonva, lopakodva kell gyűjtögetnünk, néhol lopnunk is kell. Az ajtókon bekukucskálhatunk, piros körökként jelennek meg a különféle hangok. Ha harcra kerülne sor, az épp nálunk lévő eszközöket használhatjuk. Miután végre hazaértünk, kiderülhet, hogy éjjel mások – hozzánk hasonló módon – betörtek hozzánk, és elvitték az élelmünket, de megtörténhet, hogy társaink is megsérültek. Persze megvédhetjük magunkat a megfelelő eszközökkel, de az is idő és energia.

Összességében a cél: a tűzszünetig kibírni, életben maradni, amennyire lehet ép elmével és ép testben. A gyermekek megjelenése tovább bonyolítja a dolgokat, hisz ők önállóan nem tudnak cselekedni - csak a megfelelő tanítást követően tudnak elvégezni feladatokat. Ráadásul teljesen más a lelki világuk is.
A program kezelése nagyon furcsa tud lenni, főleg a lépcsők környékén, vagy a szintek közötti le- és fel mozgáskor; mindez gyakran súlyos következményekkel is járhat harc esetén, néhol pedig az animációk furán viselkednek.
A legjobban zavaró számomra azonban az, hogy amennyire kihangsúlyozza a lelki épséget a program, ez annál kevésbé érezhető magában a játékban. Egyrészt különös – a hangulat szempontjából –, hogy egyszerre csak egy gyerek lehet jelen. Az azonban még jobban kizökkentheti az embert, hogy az egy fedél alatt (túl)élő felnőttek között gyakorlatilag semmilyen interakció nincs. Míg a gyerekekkel állandóan lehet kommunikálni, a felnőttek csak extrém esetekben beszélnek egymással. Elolvashatjuk gondolataikat a másikról, de szinte soha nem állnak szóba egymással. Kevésbé hiteles így az összetartás hangulata, ami kifejezetten jelentős lenne a méltán kényes témaválasztás miatt is.
Saját „történeteket” is kiválaszthatunk, beállítva különféle paramétereket, létrehozva saját karaktereket. Eldönthetjük, meddig tartson ez a borzalmas helyzet, vagy hogy mennyire legyen intenzív a bűnözés. Kiválaszthatjuk, hogy mely helyek legyenek látogathatók, és kik várjanak ránk ott. Gyakorlatilag személyre szabhatjuk saját kis poklunkat.
Hosszú távon néha monotonná is válhat a játék, de rövid időtartamokra „ideális”; már ha lehet ilyet mondani rá. De sokáig nem is szabad játszani vele, mert kikészíti az embert lelkileg – de ez nem baj. Indie-remek a This War of Mine, melynek bár vannak hibái, kemény őszinteséggel és meglepő érettséggel kezeli a témát. „Jó” játék, amennyire lehet egy ilyen szoftverre azt mondani, hogy jó. (Talán inkább „hatásos”.)

Elméletben csak a játékmechanikai részét tudom bemutatni. Azt, amiről valóban szól, saját élményeimen keresztül tudom érzékeltetni. Következzen hát alább az én háborúm.
Miután próbálgattam valamennyire a címet, elkövettem azt a hibát, hogy a lehetséges felállások közül egy apa-lánya páros életét választottam. Christot és lányát, Iskrát a háború kiszakította megszokott életéből. Miután a bombázások kezdetét vették, és a szomszédokat egy robbanás élve eltemette a pincéjükben, úgy döntöttek, tovább állnak. Találtak egy elhagyatott kis házat, és nekiláttak a túlélésnek. Itt kerültem én a képbe: innentől kezdve irányítottam a sorsukat. Eleinte ketten voltunk, de így roppant nehéz volt élni. Este muszáj volt apaként élelem után kutatni, de egyedül kellett hagynom a kislányt. Meg is bántam: egyik éjjel betörtek, és mivel ő sírni kezdett, megverték. Ezt követően Christot – és engem is – gyötört a bűntudat; de hát mit lehet tenni? Enni kell. Iskra egész éjjel katatón volt. Pár nappal később beköltözött Bruno, aki békeidőben TV-szakács volt. Rendes ételt is tudtunk már csinálni, valamint eszkábáltunk pár ágyat, hogy senkinek ne kelljen a földön aludnia. Csendesebb, békésebb helyekről hoztuk el a dolgokat, hisz azok már senkinek sem kellettek. Ilyen időkben a gyógyszer, az alkohol, a dohány és az élelem aranyat ért. Hogy könnyebb legyen élelemhez jutni, megtanítottam a kislányt dohányt tekerni, amit elcseréltem élelemre. Egész jól alakultak a dolgok, de beköltözésünket követően elszabadult a városban a bűnözés. Eleinte a szomszéd templom papjával kereskedtem, illetve egy garázstulajdonossal, aki beteg apja ápolásáért gyógyszert kért. A bűnözés elterjedése miatt nem mehettem el este, hisz mindkét felnőttnek otthon kellett lennie, hogy megvédjük azt, ami a miénk; és legfőképp: a kislányt. A külvilággal való minimális érintkezés miatt az étel rohamosan fogyott, így nem volt más választásom. Elmentem a garázstulajdonoshoz és apjához, mjad kiraboltam őket. Akkor eszembe se jutott, hogy mi lehet velük élelem és gyógyszer nélkül. Nekem kellett. Nekünk kellett.
Természetesen Christo napokig rágódott ezen, és ezt mind a lánya, mind Bruno megérezte. De nem volt mit tenni. Amikor azt hittem, a helyzet nem lehet rosszabb: beköszöntött a tél. Legalább Iskra építhetett hóembert. Kegyetlen volt: állandóan a fűtéssel kellett foglalkoznom és havat olvasztani, hogy ihassunk. Folyamatosan beesett a hó és a jég. Bruno pedig megbetegedett és egyre rosszabbul volt. Közben két kisfiú kért tőlünk gyógyszert, beteg anyukájuk miatt. De hát nekünk se volt, el kellett küldenem őket. Mások is be akartak költözni, de nem volt elég élelmünk. Ismét nagy döntések, súlyos következmények. Körülbelül a tél közepe táján egy szupermarketbe indultam, talán találok gyógyszert. Valami sokkal rosszabbal szembesültem. Egy „felszabadító katona” épp egy fiatal lányt akart megerőszakolni. Gondolkodás nélkül berontottam és szétvertem a baltámmal. Azon az éjjelen találtam gyógyszert. Bruno felépült. Christo sosem maradt a régi. A következő éjszaka már a katonától szerzett fegyverrel indultam élelmet és alapanyagokat szerezni. Két embert öltem meg, mert meghallották, hogy lopni akarok. Körülbelül a negyedik hét során a saját készítésű kis rádiónkból, pont a tél utolsó napján hallottuk, hogy a szomszédos ország kezébe veszi a dolgokat és véget vet a háborúnak. Az ostrom 32. napján bejelentették a tűzszünetet. Túléltük.
Harminckét nap alatt a lányom megtanult cigarettát készíteni. Én loptam, hazudtam, csaltam és gyilkoltam, néhol semmiségekért. Vajon tényleg túléltük?
Az idézet a cikk – és a játék elején – Ernest Hemingwaytől származik, és így néz ki teljes formájában:

„Megírták, hogy a régi időkben édes és illő volt meghalni valakinek az országáért. De a modern háborúban nincs semmi édes és illő a halálodban. Úgy fogsz meghalni, mint egy kutya - ok nélkül.”

(A játékot partnerünk, a Cenega Hungary biztosította tesztelésre. Köszönjük. Megvásárolható támogatónk, a Konzolok Szervize budapesti boltjában, vagy webshopjából meg is rendelhető.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
10. Richard  PlayStation.Community tag
2017.01.05. 14:02:35
LV5
Válasz 7. ColdHand üzenetére:
Ha mobilokon elmegy, akkor csak megoldható lett volna.
9. Kuresz  PlayStation.Community tag
2016.12.30. 15:34:42
LV1
Nagyon érdekesnek hangzik, most, hogy benne lesz plus-ban mindenképp teszek majd vele egy próbát. Ha nem lenne plusban valószínű kimaradt volna, mivel még nem is hallottam róla. Így viszont örülök.
twitch: Kureszlhunl
8. REDALERT99  Uncharted 2 Veterán
2016.12.30. 11:12:32
LV7
Válasz 6. ALF22 üzenetére:
Ezt egy high end pc is alig viszi. XD
PSN ID(UK): Redalert99 -==#1HUN in U2==-
7. ColdHand  Szerkesztő
2016.02.08. 19:38:28
LV22
Válasz 6. ALF22 üzenetére:
Elbírná, csak arra nehezebb lett volna átportolni.
...a többit képzeld hozzá.
6. ALF22  Son of Liberty
2016.02.08. 12:26:24
LV26
ps3 nem bírná el?
fa..om
5. LaXiKa_hun  PlayStation.Community tag
2016.02.08. 12:02:11
LV9
Válasz 4. mentoloshypo üzenetére:
ezért kell kipróbálni :D
PSN ID: LaXiKa_hun
4. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2016.02.07. 21:11:44
LV28
Tetszik is meg nem is, nem tudnám eldönteni.
3. ColdHand  Szerkesztő
2016.02.07. 19:53:21
LV22
Kicsit vérzik a szívem, hogy se ezt, se a The Witness-t nem tudtam beszerezni ebben a hónapban. :(
...a többit képzeld hozzá.
2. PSti  PlayStation.Community tag
2016.02.07. 19:14:58
LV5
Köszi a leírást, érdekesen hangzik! Egyszer majd kipróbálom.
1. Lotar  PlayStation.Community tag
2016.02.07. 19:06:06
LV17
Köszi .
psn/sen id: pcpmate
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
This War of Mine: The Little Ones
Deep Silver
Látványosság:
Játszhatóság:
Átlagos
Szavatosság:
Zene / Hang:
Hangulat:
Kiemelkedő
8/10
Pozitívum
Emberekről, embereknek, emberi módon: kemény, sötét, durva világ, ahol minden döntésünket komolyan meg kell fontolnunk - mind a játékmenet, mind a lelki következmények szempontjából.
Negatívum
Kevés interakció a felnőtt karakterek között; néhol monotonitás; esetenként a komoly téma kihasználatlanságát érezni.

MARTIN BELESZÓL
Egészen meg voltam lepve, amikor megláttam a Konzol Stúdióban, hogy ennek a játéknak van lemezes változata. Teljesen abban leledztem, hogy digital only.