PlayStation.Community

2015.11.15. 18:11 Kedvcsináló
8 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Értékeld a cikket!
Az Ezio dosszié.

Az Assassin’s Creed elkerülhetetlen folytatása új dimenzióba robbantotta a sorozatot, amivel elhintette a multimédiás és multimilliomos terjeszkedés magvait.
Az Assassin’s Creed II a reneszánsz Itália fénykorába röpíti a játékosokat, akik végigkísérhetik a vadonatúj Assassint, Eziot, élete útján. A (spin-offokat leszámítva) trilógiává duzzadt történetet animációs filmek, egy élőszereplős sorozat és könyvadaptációk vesézték ki, igazán sokrétűvé téve a szériát. Megjelentek már a kiegészítők, az előrendelői extrák, és az összes rész több megjelenést is megért: ezek már állandó jelzői a sorozatnak.

Assassin’s Creed II – 2009

A Keresztes Hadjáratok korához képest erős váltásnak minősülő második rész minden mértékben felülmúlta elődjét. Eziot születésétől kezdve kísérjük felnőtté válásáig, követve jellemfejlődését. Mindez alatt bebarangoljuk az óriási, játszható világot, vadászva a léha és romlott Templomosokra az európai történelem egyik legvadabb korszakában.
A jelenkori szál során Desmond elmenekül az Abstergotól és Lucy, valamint két új karakter, a tech-zseni Rebecca és a történész Shaun segítségével újra beveti magát az Animusba. Eleinte azzal a céllal, hogy az Animus adottságait kihasználva Desmond elsajátítsa az Assassinok képességét; majd azért, hogy megszerezzék az Emberiség előtt létezett fejlett civilizáció ereklyéit.
Ezio Auditore da Firenze, Desmond aktuális felmenője, 1459-ben született Firenzében, nemesi családba. Ifjú éveit a reneszánsz nőcsábász sztereotípiájaként töltötte: állandóan bajba keveredve hódítgatta a város hölgyeit. A felnőtté válás első lépéseire egy sötét fordulat kényszeríti, amikor testvéreit és – mint kiderül – Assassin édesapját egy árulás következtében nyilvánosan kivégzik. A család az apa testvéréhez menekül, aki elkezdi hősünk kiképzését. A játék innentől bontakozik ki igazán, Ezio pedig elindul a bosszú édes útján.

A játékmenet is a reneszánsz szellemiséget követte: a rengeteg újítás, innovatív ötlet és frappáns csavar az előző generáció egyik legmeghatározóbb játékai közé emelte az Assassin’s Creed II-t. Narratív szempontból az Animus 2.0-nak köszönhető a rengeteg új lehetőség. (Például az első részben az Animus hibájaként magyarázott úszás hiányának orvoslása – hősünk itt már lubickolhat.)
Ezio dupla rejtett pengéivel amellett, hogy egyszerre két ellenséggel végezhet, nyílt küzdelem során is taktikusabban küzdhet. Az amúgy is nagy fegyverválasztékhoz és kivégzési animációhoz további örömöket nyújt a szabad kezes harc, amivel akár el is vehetjük az ellenségünk fegyverét, felhasználva ellene.
Az óriási terepen bejárhatjuk a korszak és a térség legjelentősebb városait, gondolába huppanva Velencében, tetőről tetőre szökkenve Firenzében, vagy vágtázva San Gimignano környékén. A vibráló, színes világot színes karakterek töltik be, Ezio küldetése során pedig számos pozitív és negatív történelmi szereplővel találkozik, akik mind részt vesznek valamilyen formában az Assassinok és Templomosok véget nem érő küzdelmében – rájuk később térnék ki.
Segítségünkre lehetnek a várost behálózó különböző csoportok is: a megfelelő pénzért bárkiért küzdő zsoldosok csatába indulnak velünk; a politikusok számára is kedves kedvtelésnek minősülő kurtizánok lekötik ellenségeinket; míg a fürge és agilis tolvajok város körüli kergetőzésre kényszerítik a célpontokat.
Az Auditore család villája Monteriggioniban fejleszthető és alakítható, a renoválásokkal és értékes tárgyak beszerzésével új eszközök válhatnak elérhetővé, illetve kedvezmények a helyi kereskedőknél. A megszerzett fegyverek, páncélok, öltözetek, festmények és portrék mind megtekinthetők a villában, amivel mi is kiélhetjük magunkat a reneszánsz szellemiség jegyében.
Bázisunk ősi tudást rejt, melyet hat Assassin ereklye megszerzésével tárhatunk fel. Ezek felkutatásához a széria eredeteként szolgáló Prince of Persia-t idéző barlangokat és katakombákat kell bejárnunk, ahol az ügyes navigáláson és felfedezésen a hangsúly. Minden ereklye egy ősi Assassint képvisel, akik mind híres történelmi személyek haláláért voltak felelősek, mint Attila vagy Kleopátra.

Az Assassin’s Creed II a fantasztikus történelmi hangulat mellett óriásira duzzasztotta az Assassinok és Templomosok küzdelmét a történelem során, és az Animus korábbi felhasználója (16-os Alany) által hagyott jeleken keresztül betekintést nyerhetünk rengeteg dologba.
A játék korához viszonyított múlt és jövő is teljesen átértékelődik, mialatt a játék felfedi előttünk az uralkodók, feltalálok, hódítók és művészek tehetsége mögötti titkokat: esetenként nem volt másról szó, mint az említett ősi civilizáció eszközeiről. Innentől kezdve a széria védjegyévé vált az is, hogy ha csak említés szintjén is, egyre bővebbé tették az érintett személyek listáját, legyen szó akár Jézusról, Fordról, Hitlerről vagy Napóleonról, csak hogy párat említsek. Ezekhez az információkhoz kreatív kis logikai feladványokon keresztül juthatunk el.
Ezio korában óriási elmék és gondolkodók éltek, az Assassin’s Creed II pedig izgalmasan ábrázolja őket: emberinek és közelinek, akik jellemfejlődésében talán még egy kicsit Ezionak is szerepe volt. (A játék egyébként egy nagyon hasznos enciklopédia funkcióval rendelkezik, ahol inkább érdekességeket olvashatunk röviden és humoros formában a helyszínekről, eseményekről, embercsoportokról és személyekről akik keresztezik útjainkat.)
Lionardo di ser Piero da Vinci, vagy ahogy a legtöbben ismerjük Leonardo da Vinci, nem kerül cikkemben bemutatásra, de azért pár érdekességet kiemelnék. A kor és az emberi történelem egyik abszolút géniuszának tartják a mai napig, és polihisztorként az akkori művészeti és tudományos ágak közül gyakorlatilag mindent kipróbált, és mindennek a mestere volt. Feltalálóként Eziot különféle eszközökkel segíti a hősünknél alig pár évvel idősebb zseni, aki az Altaïr által hátrahagyott jegyzeteket használja fel . Az eredetileg egy ujjat követelő rejtett penge neki köszönhetően már áldozatmentesen funkcionál, ráadásul kettőt is viselhetünk egyszerre; a kínaiak által feltalált puskapor segítségével pedig kezdetleges formában a jövő fegyverét használhatjuk fel. Bár Leonardo terveinek egy része csak a folytatásban jelenik meg, pár küldetés erejéig kipróbálhatjuk „repülőgépét”. (Leonardo da Vinci nevének da Vincire való rövidítése teljesen helytelen, és a Da Vinci kód c. regény tette népszerűvé. Teljes neve a következőként fordítható: „A Vinciből származó Piero úr fia, Leonardo”. A „da Vinci” így azt jelenti, a „Vinciből származó”.)
A gazdag szereplőgárda tagja még az Assassinként működő Niccolò Machiavelli is, aki a Fejedelem c. elmélkedésében határozta meg az Assassinok és Templomosok világában oly releváns „A cél szentesíti az eszközt” elképzelést; továbbá Eziot segíti útján a gazdag, művészeket támogató mecénás Medici család. A villa fejlesztgetése során magunk is hasonló mecénássá válhatunk, a hullahalmok után pedig elgondolkodhatunk Machiavelli szavain.

A konfliktus fő konspirátora – ami áldozatok garmadája után kiderül -, nem más, mint a spanyol származású Rodrigo Borgia, akit később a morális és politikai züllöttségéről híres VI. Sándor pápaként ismerünk.
Rodrigo Borgia a reneszánsz szellem sötét oldalát képviseli a játékban, tökéletes Templomosként. A játék inkább negatív aspektusait hangsúlyozza ki a történet folyama érdekében. Rodrigo több ágyasa is gyermeket szült neki, akiket elismert – szokatlan módon egy pápához. A „Borgia” név szinonim lett a züllöttséggel, melyet számtalan egyéb formában dolgoztak fel. Ettől függetlenül a művészeteket is támogatta, egyházi reformokat kísérelt meg véghez vinni, és pápai bullán keresztül a mai napig működő egyetemet alapított.
(Kifejezetten érdekes, hogy a fent említett Fejedelemben Machiavelli kiváló pápának tartotta Rodrigo Borgiát, aki megerősítette a nemzetet – ez elég nagy kontrasztban áll a játékban betöltött szerepükkel, de egye fene, alkotói szabadság.)
Szemben az első résszel, a gyűjtögetés már nem gyötrelemként jelenik meg: a szép világ bejárásához csodás indok. Édesanyánkat katatón állapotából az öcsénk által oly kedvelten gyűjtött sastollak összegyűjtése zökkentheti csak ki, így a történet szempontjából is megéri megszerezni őket. Plusz, a játék mindig valami bónusszal ellátott ruhadarabot vagy felszerelést ad érte.
A „bleeding effect” során az emlékekben tapasztaltak átszivárognak a valóságba, és ezzel kísérelték meg fejleszteni Desmond képességeit. A jelenben így egy raktárhelyen gyakorolhatunk hősünkkel, kipróbálva az új lehetőségeket. Az emlékek ugyanúgy „átszivárogtak”, így Desmond embereket és hangokat halucinál, mely érdekes csavar a történet szempontjából.

Az Assassin’s Creed II óriási újításokat hozott a széria számára, amit a rajongók meg is jutalmaztak: kritikai és eladási siker lett, kikövezve az utat szép lassan az évente megjelenő részeknek. Bár a „trademark” bugok előmásznak, és azóta állandóan az Assassin’s Creed sorozatban bujkálnak, itt egyáltalán nem okoznak érezhető kellemetlenségeket. (Ehhez a Unity-ig kell várni.)
A történet cliffhangerrel végződött, ahol a történelmi és a jelen szál váratlan találkozásának konklúziójára még sokat kellett várni, de a játék kiegészítői közbeiktatott finomságokkal kedveskedtek a rajongóknak. Kissé galád módon a két később megvásárolható kiegészítő az eredeti játék során „hibák miatt” elérhetetlen emlékszekvenciákat foglalt magába.
Assassin’s Creed – Brotherhood – 2010

Ezio történetének második része már a várva-várt Rómába viszi hősünket, ahol a kissé háttérbe szorult VI. Sándor pápa helyett fia, Cesare Borgia ellen vív személyes háborút kedvenc reneszánsz Assassinunk.
Desmond és társai ezalatt elvándorolnak Monteriggioni romjaihoz, és tovább folytatják kutatásukat az ereklyék után, hogy megakadályozzák a közelgő világvégét.
Orvosolva hősünk magányos küzdelmét a zsarnokság ellen, a Brotherhood során megjelennek társ Assassinjaink, akiket segítségül hívhatunk baj esetén. A már Rómára korlátozott játék alatt a züllött vezetőség miatt romokban heverő várost fejleszthetjük, felszabadítva a körzeteket, és befogadva a kiábrándult polgárokat. Az újonc Assassinokat világ körüli küldetésekre utasíthatjuk, melyek által fejlődnek, erősebbek lesznek, és hatékonyabban segítenek a küzdelem során. Egy füttyszóra kiiktathatják az előttünk álló gonoszokat, vagy egy kellemetlen bunyó során beszállhatnak elterelésként. Az apró finomítások és igazítások mellett a játékmenet maradt a régi, a legfőbb újítás az Assassin Testvériség aktív megjelenése volt.

Elsőre kevésnek tűnhet Róma, mint csak egy helyszín, de ez egyáltalán nem az. A térséget kiválóan dolgozták ki, a már a II-ből ismert vibrálás újabb szintre lépett. Hihetetlen izgalmas olyan helyekre látogatni, amelyeket képeken vagy tankönyvekből ismer az ember, vagy szerencsésebb esetben turistaként meglátogat. De itt a látogatásnál sokkal többről van szó: felmászhatunk a Colosseumra, helyrehozhatjuk a vízvezetékeket, harcolhatunk a Pantheon előtt, és így tovább. Ott lehetünk, és részese lehetünk mindennek: a Brotherhood úgy mutatja be Rómát, ahogy idegenvezető még soha.
Leonardo da Vinci újabb elképzeléseit valósította meg az Ubisoft, így ejtőernyőzhetünk, tankot és gépfegyvert használhatunk – bár a mester ezeket valójában csak papírra vázolta, az utókor számára a játék történetében azért nem maradt fenn, mert Ezio úgy gondolta, túl veszélyesek az emberiségnek.
A széria tovább hozta a már jól megismert történelmi akciót, nagyon hangulatosan ábrázolva a kort, a szellemiséget, és okosan elültetve minden mögött az Assassinok és Templomosok legendás küzdelmét.

A harcrendszer látványosabb lett, de egyben sokkal könnyebb is az új „chain kill” rendszer megjelenésével: ha egy ellenséget kivégezünk, röppenhetünk is át a következőre, aki azonnal el is játszotta halál-animációját. Arra kell ügyelni, hogy a támadók csapásait a megfelelő időben hárítsuk el, az épp nem támadókat pedig a padlóra küldjük.
A Róma körüli barlangrendszerekben és katakombákban rejtőzködő szekta, Romolus követői állandó rettegésben tartják a lakókat. Romolus Róma egyik legendás alapítója volt, akit testvérével, Remusszal egy farkas nevelt fel, így a követők farkasbundát viselnek. A legyőzésük jutalma az egyik legmeghatározóbb és legősibb Assassin öltözete: Brutusé, aki Caesart gyilkolta meg.
Virtuális kiképzésekkel fejleszthetjük készségeinket is, különféle megkötések mellett harcolva vagy mászkálva. A jutalom a teljesítményért egy Raiden kinézet a Metal Gear Solid sorozatból - hódolatként a virtuális valóságban megélt küldetések miatt, mely meghatározó a legendás szériában. Szintén megszerezhető öltözet Altaïr felszerelése.

A II-ben megjelent logikai feladványok itt is folytatódtak, tovább dagasztva az Assassin-Templomos háború neves résztvevőit, és betöltött szerepeiket, betekintést nyújtva irataikba, leveleikbe, és így tovább. Sajnos az igazi fejtörők utolsó szereplése ez, ugyanis innentől kezdve maximum egyszerű logikai szösszenetek bukkannak fel itt-ott.
Desmond ki is szállhat az Animusból, bejárva a jelenkorban Monteriggionit, néhol a történet folytatásához, néhol fennmaradt mementók felkutatásáért. Ahol anno Ezio követői élték életüket, vezették üzleteiket, sétálgattak az utcákon, most nincs más, csak elhagyatott autók és élettelen házak.
Az emlékek során mellékfeladatok is megjelennek, melyeket a 100%-os szinkronizációhoz teljesíthetünk. Ez magával hozta az emlékek újrajátszásának lehetőségét, így ha valami nem sikerül úgy, ahogy szeretnénk, bármikor újra játszhatunk vele. (Ez kifejezetten kellemes a trófea vadászok számára, hisz az előző rész hírhedt volt arról a trófeájáról, mely az alapjátékban kihagyható volt: csak a DLC megvásárlásával lehet többször megkísérelni, egyébként teljesen új játékot kell kezdeni ha valakinek kimaradt.)

A sorozat a Brotherhoodban újabb dimenzióba nyúlt a többjátékos mód bevezetésével. Az „egyszerű de nagyszerű” játékmenetben a játszható pályákat a játékos karakterekkel azonos figurák töltik meg, így bujkálva és rejtőzködve kell kiiktatni a többieket az elérhető játékmódokban.
Kifejezetten üdítő volt a multiplayer mód laza sztorival való felruházása, ami során Templomos ügynököket alakítunk, akik kiképzésen vesznek részt Desmondhoz hasonlóan: minél több szimulációt játszanak végig, annál hatékonyabbak lesznek a való életben.
A játék ismét sikeres volt, hisz a jól bevált formulát tovább fűszerezték, és izgalmasan tudták tovább vinni a jelenkori és történelmi szálat egyaránt. Az ismételt cliffhanger befejezést követően egy évvel később tudhattuk meg, mi történt Ezioval – sőt azt is, Altaïr sorsa hogyan végződött.
Assassin’s Creed – Revelations – 2011

Az Ezio trilógia záró epizódja az Ottomán Birodalom alatti Konstantinápolyba visz minket, ahol a Templomosok által pénzelt bizánci görög Palailogos dinasztia próbálja politikai intrikákkal és titokban toborzódó katonai erőkkel visszaszerezni a hatalmat.
Bár a Revelations nem örvendett akkora sikernek, több izgalmas elképzelést valósított meg. A jelenben Desmond kómába kerül, és az Animusban tartják ép elméje megőrzése érdekében. A virtuális térben folytatja Ezio életútját, miközben az adatként fogságban létező elődje, a 16-os Alany társalog vele. Elmeséli, miket ismert meg animusos kalandjai során, és mi kergette az őrületbe.

Isztambul és Cappadocia földalatti városa szolgál bejárható régióként, és gyakorlatilag a játékmenet maradt a régi: mászkálás, gyűjtögetés, terület-felszabadítás, Assassin toborzás-fejlesztés, és így tovább. A játékmenet fűszerezéséül bizarr bombagyártó kisiparossá válik Ezio, számtalan összetételű, de sajnos annál haszontalanabb bombák létrehozását téve lehetővé. (Az eredetileg kínai eredetű robbanószer gyártásának felelőse a játékban Piri reisz török térképész és felfedező, aki segíti hősünket.) Szintén félresikerült próbálkozás egy „tower defense” jellegű főhadiszállás védés, ahol a változatos fegyverekkel rohanó templomosokat kell megállítanunk stratégiailag elhelyezett katonákkal. A legnagyobb gond ezzel az, hogy Ezio fél kézzel simán hazavágja feleannyi idő alatt az összes veszélyforrást, míg így arra kényszerülünk, hogy türelmesen a halálba küldjük tanoncainkat. Az ötlet kiváló, a megvalósítás egy kicsit rossz.
A mászás megkönnyítése érdekében a Testvériség török tagjai tovább fejlesztették a rejtett pengét, egy kampószerkezettel ellátva. Ez a magasabbra való szökellés és az egyszerűbb mozgás mellett taktikai előnyt is nyújt a küzdelem során.

A Revelations egyik állandó figurája az akkor még ifjú titán, aki később az Ottomán Birodalom legnagyobb szultánjává válik: Szulejmán herceg. Őt, és Assassin fivéreinket és nővéreinket támogatva próbáljuk megtalálni Altaïr hátrahagyott lemezeit, melyek betekintést nyújthatnak a Mester utolsó éveibe. Ezio gyakorlatilag ezeket keresi, és közben belekeveredik a Bizánciak és az Ottománok konfliktusába – ami sajnos távolinak és személytelennek tűnik a Cesare és a Rodrigo elleni küzdelmek tükrében.
A valós történelmi események továbbra is a széria előnyéül szolgáltak, néhol humoros anekdotákként feldolgozva: Ezioval például megkóstoltatják a kávét, amire ő feldobja az ötletet, hogy „talán egy kis tejjel jobb lenne”. Természetesen leszavazzák, hogy „ő ehhez úgysem ért”.
Ezio akárhányszor megszerzi Altaïr egyik lemezét, egy Animus-az-Animusban típusú helyzet alakul ki: Ezio, akinek emlékeit Desmond éli meg, Altaïr emlékeit képes átélni. A Revelationsön keresztül így láthatjuk, hogy az első rész végét követően mi történt az egyik legnagyobb és legikonikusabb Assassinnal, és a már említett mongol támadás milyen irányba vitte a testvériséget.

A gyakorlatilag változatlan multiplayer szintén folytatja az előző rész történetét, ahol a szinteken felharcolva magunkat Templomos Mesterré válhatunk. Másképp játszhatunk Desmonddal is: mivel kómában van, így annak megfelelően oldották meg a vele kapcsolatos szakaszokat. Egy belső nézetes módban az Animus számítógépes hálózatában bolyongva élhetjük meg Desmond gyerekkori emlékeit addig, amíg az Abstergo el nem fogta. A csupasz, minimalista közegben különféle alakzatok létrehozásával tudunk haladni, kockáról kockára ugrálva. Bár igazán megosztotta a közönséget – volt aki imádta, volt aki utálta -, semmi sem tartotta vissza az Ubisoftot attól, hogy a Revelations kiegészítője ezen a vonalon haladjon tovább. Az igazi rajongóknak megéri, hisz a 16-os Alany emlékeiben kotorászhat, de aki egyébként is rühellte ezt a részt, annak semmi érdemlegeset nem ad.
A Revelations bár szórakoztató volt, a „ha már van két rész, legyen három” csapdájába esett. A csupa jó ötlet ellenére kissé monotonná, elhasználttá vált, mely a kritikákban is megnyilvánult.
Ettől függetlenül jó volt látni az eddigi két játszható Assassin történetének kulminálódását, annak ellenére, hogy a Desmond-saga vége a már több szempontból is újító és a normákkal szakító következő részben jött el.
Ezio a mai napig a közösség és közönség kedvence, állandóan visszautalnak rá, és még egy icipicit tovább is mesélték történetét. Az Assassin’s Creed Ezio égisze alatt vált a generáció meghatározó sorozatává, és szintén neki köszönhetően kóstolhatott bele más műfajokba is.
Ezio édesapjának Assassin kalandjait egy, az Ubisoft által készített rövid élőszereplős sorozatban mutatták be Lineage néven. Ezen kívül a Legacy nevezetű rövid animációs film egyfajta egyedi grafikájú ízelítő volt Ezio kalandjaiba, míg az egész trilógia (plusz az első rész) könyvadaptációval is bővült. A hab a tortán viszont az Embers 3D-s animációs rövidfilm volt.
Az Embers során a már koros Eziot és családját láthatjuk, amikor egy kínai Assassin, Shao Jun segítséget keresve, végigszelve a fél világot, eljön hozzá. A történet Ezio életének végső fejezetét mutatja be, miközben felkészíti az ifjú Assassin lányt. (Shao Jun később a Chronicles spin-off széria egyik részének főszereplője lesz, miután visszatér Kínába.)
Annak ellenére, hogy a Revelations már picit erőltetettnek hatott, a hű rajongók, akik végignéztek és végig játszották az összes Ezios részt, elmondhatták, hogy látták a nagy hőst születni, élni, és halni. Ez pedig kevés médiumban valósult még meg ilyen formában.
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
8. ALF22  Son of Liberty
2015.11.20. 20:05:43
LV26
Válasz 7. VictorVance üzenetére:
A 2. részt később szereztem be és totál lepadlózott. Jobban mint az uncharted2. Csak tényleg a neheézség az nulla volt.

Teeson: rémlik, hogy a bunyó változatosabb lett vmi kombó miatt
7. VictorVance  Szerkesztő
2015.11.19. 10:10:45
LV18
Válasz 5. ALF22 üzenetére:
Szerintem nevetségesen könnyű az a játék. Ettől függetlenül nekem nagyon tetszett, van egy bizonyos hangulata.
Az írás egyébként nagyon jó, gratula!
Örülünk?
6. Teeson  PlayStation.Community tag
2015.11.16. 16:29:57
LV1
Válasz 5. ALF22 üzenetére:
Nehezebbnek nem mondanám, nagy változásokat a nehézségi szintben a Unity hozott. Ennek ellenére az egyik kedvenc részem a Brotherhood, egy élmény végigjátszani. ;)
5. ALF22  Son of Liberty
2015.11.16. 12:20:23
LV26
Most vettem meg a brotherhoodot. Remelem nehezebb a 2.resznel.
4. Drivolis  Felséges Úrnő
2015.11.16. 09:54:25
LV23
ACII 4 evah!
(⌐■_■)--︻╦╤─ - - - (╥﹏╥) ladyv89
3. Resiskull  PlayStation.Community tag
2015.11.16. 08:08:35
LV22
Válasz 1. Onimushaman üzenetére:
közönség leszek rá!!!!
2. lhblhb  PlayStation.Community tag
2015.11.15. 20:06:23
LV2
Kevés olyan meghatározó játék van a játékoskarrieremben, mint az AC2.
1. Onimushaman  Szerkesztő
2015.11.15. 18:25:20
LV24
+1
AC Podcast hamarosan érkezik.
señor
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
Door Kickers: Action Squad (PS4, PSN)
2019.12.06. 12:18 PlayStation Network
1 hozzászólás
Szerző: Onimushaman
Szolgálunk és rád rúgjuk az ajtót!
Paper Dolls Original (PS4, PSN)
2019.12.04. 18:36 PlayStation Network
1 hozzászólás
Szerző: Petunia
Rettegés a Csing-dinasztia korából.
Woodle Tree Adventures Deluxe (PS4, PSN)
2019.12.04. 18:26 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: B_Renato97
Melyik a legkisebb favicc? A fűrészpor...
TERMINATOR: RESISTANCE (PLAYSTATION 4)
2019.12.02. 14:09 Játékteszt
12 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Trashminátor.
Indivisible (PS4, PSN)
2019.12.01. 14:11 PlayStation Network
4 hozzászólás
Szerző: Onimushaman
Kezdünk egy kicsit túl sokan lenni.
Ling: A Road Alone (PS4, PSN)
2019.12.01. 11:29 PlayStation Network
4 hozzászólás
Szerző: MrZ
Magányos délutáni séta.
Rebel Cops (PS4, PSN)
2019.11.30. 12:37 PlayStation Network
3 hozzászólás
Szerző: VictorVance
A szükség törvényt bont.
Aggelos (PS4, PSN)
2019.11.28. 19:56 PlayStation Network
3 hozzászólás
Szerző: ColdHand
Pixelhős a poligonkorban.
PLANTS VS. ZOMBIES: BATTLE FOR NEIGHBORVILLE (PS4)
2019.11.28. 10:37 Játékteszt
5 hozzászólás
Szerző: DaveUnchained
Kissé túlérett, de még mindig finom termés.
The Game Awards 2019 - íme az idei jelölések
2019.11.27. 10:52 Komment
12 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Te mely játékokra szavazol?