PlayStation.Community

2015.06.25. 10:37 Játékteszt
14 hozzászólás
Szerző: HTB
Értékeld a cikket!
Elder Trolls.

Már most az elején bajban vagyok, igyekezvén elkerülni a felesleges szájtépést és megmagyarázást a The Elder Scrolls Online: Tamriel Unlimited bemutatása kapcsán (spoiler: nem fog sikerülni). A sorozat ismertetésétől szintén tartózkodnék, hiszen a Fus Ro Dah (fun fact, az urban dictionary szerint a szájjal való kényeztetésre is használják a Skyrim legendássá vált kiáltását, úgyhogy ha valaki mondjuk Thaiföldön jár letesztelhetné működik-e, eredmény mehet blogba, képekhez nem ragaszkodom) és az arrow to the knee mémeknek köszönhetően – egy időben legalábbis – akarva akaratlanul ezen pörgött a fél internet.
A Bethesda vigyázó szemei alatt a ZeniMax – mindenbizonnyal – ezt kihasználandó jutott arra a következtetésre, hogy fogta az Elder Scrolls kánont és online csatatérré változtatta azt, szimultán megnyitva azt több ezer játékos számára – voila, 2014-ben a fejlesztő kipréselte magából PC-re az Elder Scrolls Online-t; elkövették azonban azt a hibát, hogy a bébi után kipottyant méhlepényt megpróbálták megetetni a játékos társadalommal: a félkész, hibákkal hemzsegő játék havi előfizetési díjjal kombinálása letörte a kezdeti lelkesedést és a megváltóból hirtelen Antikrisztus lett. Mivel meg lett lebegtetve a konzolos megjelenés is, a számítógépes verzió után cca. egy évvel el is jött a pillanat – engem ért a megtiszteltetés, hogy levonogassam a konklúziókat és pálcát törjek a frappánsan The Elder Scrolls Online-ról The Elder Scrolls Online: Tamriel Unlimitedre átnevezett program felett.

Türelmetlenebbek már valószínűleg hüledeznek és ámítóznak nagy csezdmegelés közepette (tudniillik kinek van kedve elolvasni bármit is) az értékelésben szereplő, misztikus kérdőjelecske láttán, mindjárt elmondom, miért így döntöttem.
Ha nem tudnád, – az egyszerűség kedvéért innentől kezdve – a TESO egy MMORPG, s mint ilyen folyamatos internet kapcsolat valamint temérdek szabadidő szükségeltetik hozzá. Nem árt továbbá a PlayStation+ előfizetés sem (ennek hiányában bele se vágjál a kalandba) – jó hír viszont, hogy a havidíjjal ezúttal szakítottak.
Bár mind a három játékban szerepeltetett frakció kapott egy főküldetés szálat, ami számtalan földrészen, kazamatán és városon rángat minket keresztül, végigjátszani a szó klasszikus értelmében a programot nem lehet, mindig lesz egy jobb, egy még meg nem szerzett tárgy, fel nem fedezett szegmense a birodalomnak, térden nem nyilazott ellenség megígytovább.

A fentiekből természetesen az is következik, hogy a rendelkezésemre bocsátott tesztelési idő alatt nem tudtam a játék által kínált összes tartalmat és lehetőséget szemügyre venni, viszont beleöltem annyi időt a programba, hogy a mechanikájával, összefüggéseivel, lehetőségeivel tisztában legyek. Két bekezdéssel visszautalva: attól függően hogy hogyan, kivel, esetleg kikkel, illetve mennyit játszol a TESO-val, a hat pontos értékelést ugyanúgy legitimnek tartanám, mint ahogyan a kilencest is.
Emlékszem, amikor megvettem a megjelenés napján a WoW-ot és izgatottan rohantam haza sorban állni a szerverre való bejutásért, majd vidáman rohangásztam a humánok kezdő zónájában, már az első tíz perc után adta és lehengerelt a „wow-faktor” – na ilyesmit most nem éreztem, viszont minden egyes beleölt órával egyre jobban megkedveltem a látottakat, majd a katarzistól karnyújtásnyira orbitálisat koppantam egy kevésbé átgondolt játékelem, illetve annak sutácska megvalósítása miatt.
A szokásosnál hosszabb bevezető után ejtsünk egy pár szót magáról a játékról is, elvégre ezért gyűltünk össze ezen a szép nyári napon. Mint minden jó szerepjáték, itt is hősünk/hősnőnk megalkotása az első és egyik legmeghatározóbb lépés. Kilenc (plusz egy előrendelői) faj három frakcióra és négy kasztra osztva – mivel szeretek a csoport mögött lemaradva vidáman kasztolgatni, gyógyítani, ill. a csata kimenetelét az ellenségek paralizálásával tölteni, az én egyéniséggyáramból egy nemeself mágus-izé (Sorcerer) gurult ki; kismillió állítható csúszka, tetoválás, heg, fejdísz áll a kalandorok rendelkezésére, hogy ne minden sarkon saját másukkal fussanak össze – ennél a résznél örömködve ujjongtam. Lehettem volna még paladinszerű Templar, tolvaj vagy vadász (Nightblade) vagy az elmaradhatatlan tank, a Dragon Knight.
A négy kaszt elsőre kevésnek tűnhet, de ne tévesszen meg senkit: a mágusok specializálódhatnak crowd controlra (bizonyos szörnyek „kikapcsolására” a csata hevében elkábítással, lassítással, paralízissel), de lehet belőlük mindenféle rútságokat idéző boszorkánymester, illetve damage dealerként is tökéletesen szuperálnak. Én először nagyokat kamilláztam, tekintve, hogy a szívemnek oly kedves papot nem találtam, de a TESO unortodox fejlődési mechanikáját jobban megismerve fény derült a turpisságra. A fejlesztés ugyanis több szálon zajlik: egyrészt adva vannak az adott kaszthoz tartozó képességet, de van tonnányi passzív, fajhoz, főküldetéshez, páncélhoz, NPC céhhez, anyámkínjához tartozó lehetőség. Ahhoz, hogy egy adott képességfán elindulhassunk egyre lejjebb a káosz és pusztítás felé vezető úton, dolgunk egyszerű lesz: használni kell az adott képességeket. Mivel én a sokat sejtető sötét mágia útján indultam el, minél több szintjében hasonló ocsmányságot küldtem pofán valamelyik varázslatommal, annál több lehetőség nyílt meg előttem, sőt, bizonyos varázslatok fejlesztésével újabb lehetőségem nyílt azt továbbfejleszteni kétféle lehetőség közül. Ugyanez igaz a fegyverekre is, itt is a fegyverhasználat fog megnyitni újabb, erősebb csapásokat, valamint hogy a pár sorral ezelőtt felvetett dilemmát is feloldjam, a gyógyító varázsbot erőltetésével hirtelen pappá avanzsált mágusom.
Mivel egyszerre csak öt képesség lehet kiosztva a kontroller különböző gombjaira, hatalmas boldogsággal töltött el a kritikus 15. szint elérése, amikor automatikusan megnyílt a fegyverváltás képessége – az alternatív fegyveremhez újabb öt képességet rendelhettem hozzá, lehetővé téve, hogy helyzettől függően gyógyítsak, vagy a sebzést ontsam magamból és alkalmazkodhassak az adott szituációhoz.

A tonnányi aktív képesség mellett ugyanennyi passzív is szerepet kapott, ha bőrpáncélban csapkodunk, ott nyílnak meg lehetőségek, ha textil köténykében császkálunk a nagyvilágban, ehhez tartozó alternatívák könnyítik utunkat. Mivel nincsenek megkötések, tehát egy mágus is vígan oszthatja a halált nehézpáncélban (persze ilyenkor lassabban termelődik a varázserő, illetve a könnyűpáncélra szintén kapnak a mana-használók bónuszokat, úgyhogy ez nem feltétlenül a követendő példa), tucatnyi lehetőséget rejt magában a rendszer, mindenki játékstílusának és preferenciájának megfelelő avatart hozhat létre a maximális szint eléréséig.
Így telnek hát a kalandok Tamriel világában. A tízedik szint „megdingeléséig” a játék (némi ferdítéssel élve) nem sokban különbözik egy klasszikus Elder Scrolls epizódtól (talán a lineáris haladást tudnám felhozni, mint markáns eltérés), sőt, nekem ez az időszak fájt a legjobban – MMORPG sablon questek, A-ból szaladj el B-be, majd vissza A-ba, ölj meg nyolc fókabébit és hasonló kihívások vártak rám. A körítés legalább jól sikerült: egyrészt az NPC-ket megszólaltatók között szerepel Kate Beckinsale, Michael „Dumbledore” Gambon, vagy a Monty Python-os John Cleese, illetve a fókabébi-mészárlás köré felépített történet olykor morális döntésekkel (ennek fényében többféle végkifejlettel), jópofa dialógusokkal és odafigyeléssel készült, de az elején tényleg azt éreztem, hogy a fel-alá rohangálástól az agysejtjeim sorvadásnak indultak.
A mágikus tízes szinttel viszont megnyílik a PVP-nek otthont adó Cyrodiil és az első, négy főt igénylő dedikált dungeon. A dedikált szót fontosnak érzem kihangsúlyozni, hiszen vannak közösködős földalatti területek is, ahol csapattól függetlenül mindenki ott rohangál egyszerre és hiába nem vagyunk közös vezér alatt a másik tizenöt játékossal, ad hoc módon (a legmagasabb szintű játékost kiválasztva és utána loholva) társulhatunk másokkal. És itt jön a feketeleves, ugyanis valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a játékba nem szerepel írásos chat rendszer, bizonyos emote-okat rendelhetünk gombokhoz és ez alapján alapszinten kommunikálhatunk írásban, de ennyi, ezen felül marad a mikrofonba sipítozás, de ezt nem mindenki szereti – hatalmas öngól. Másfél napomba került, hogy az első négy fős kihívást teljesítsem, mert ugyan csatlakozhattam egy várólistához, ahol a többi, adott helyre várakozó játékossal kellett volna összepárosításra kerülnöm, másfél óra után sem talált a szerver nekem semmit. A legjobb, amit tehetsz, hogy az adott barlang bejárata előtt kétnapi hidegélelemmel lesátrazol és reméled a legjobbakat. Végül szerencsém volt, és azt kell mondjam, megérte várni, mert hihetetlenül jót szórakoztam, mire legyőztük a gonosz Daedra herceget a pályaszakasz végén.

Ami a PVP-t illeti, egy kontinensnyi területet képzelj el, itt erődítményekért, illetve nyersanyagokért zajlik a csata. Ugyan a térkép jelzi, hogy hol van éppen az adok-kapok, azt nem jelzi, hogy mekkora méreteket ölt a hirig és mennyien csapkodják egymást, így megeshet, hogy egyedül találjuk szembe magunkat egy kisebb hadsereggel. Mivel 10. szinttől bárki beléphet Cyrodiilba, az alacsonyabb szintű játékosok különféle buffokat kapnak, hogy legyen esélyük az ötször magasabb szintű ellenfelek ellen. Itt is azt éreztem, hogy csoportban marha jó móka, egyedül pedig nagyon végletes (illetve a közel egy óra várakozás sem volt túl izgalmas, amíg beléphettem erre a földrészre). Vannak csak PVP-re kihegyezett küldetések, itt is lehet ezerféle titulust szerezni, illetve jobbnál-jobb tárgyakra szert tenni kitartásunktól függően. Szervezettséget itt sem véltem felfedezni, de szórakoztató volt a hol Benny Hill show-ba torkolló komikus üldözés (néhol már azt vártam, hogy Mr. Cleese mikor zúdít rá a haverjaival a Robin a bátor elszaladt, bátran elfutott dicshimnuszra), vagy a masszív, minden egyes inchért élet-halál harc, ahol tömegesen hullottak a mindenkik össze meg vissza.

Magáról a harcról és az irányításról szólva, bár az utóbbi nem kalibrálható, hanem adott gombokra oszthatod ki a megnyitott képességeket, nekem semmi bajom nem volt az előre meghatározott gomb kombinációkkal, kényelmesen elértem mindent, sőt, a TESO harcrendszerét mintha kontrollerre találták volna ki. Az ellenséges szörnyek területre ható támadásai elől elvetődhetünk, vagy ha már nem tudunk kimászni a slamasztikából, tompíthatjuk a benyelt sebzést, választhatunk külső vagy belső nézetes kaszabolás között, hamar meg és kitanulható a rendszer és tökéletesen passzol a pörgősebb játékmenethez. Ami elsőre furcsa volt (a hibrid kasztok mellett), hogy amennyire én láttam, a tankok nem tudnak tömegesen tauntolni, így hát hiába nem tűnt nehéznek és kivitelezhetetlennek a tömeges fosztogatás, észnél kell lenni, főleg a már említett írásos kommunikáció hiányában. Veterán MMO játékosoknak marha nagy türelemre lesz szüksége az elején, újoncoknak pedig van mit tanulnia (a kedvenceim továbbra is azok a könnyű páncélt viselők, akik területre ható varázslattal húzzák be a szörnycsoportokat/főellenségeket). Mindez természetesen kiküszöbölhető, ha haverokkal vágunk neki a felfedezésnek, egy összeszokott csapat seperc alatt összeáll, hogy kitisztítsa a különböző katakombákat és ideális esetben a szerepével is mindenki tisztában van.
Nem maradhatott ki a craftolás, főzőcske és bűvölés sem a játékból. Az alapok elsajátításához sikerült pár jópofa tutorial jellegű questet a játékba passzírozni, de érzésem szerint túl van mikromenedzselve ez a része a játéknak. Főleg, mivel aukciós ház csak klánon belül létezik (az is igaz, hogy egyszerre akár öt klán tagja is lehetsz), ezért bizonyos ritkább alapanyagok beszerzésével vagy szerencséd lesz és találsz a nagyvilágban szükséges matériát, vagy nem.
Ami szintén nem tetszett, az a gyorsutazás a különböző területrészek közül. Minél többet vesszük ezt a funkciót igénybe a megnyitott portálok között, annál több zsetonunk bánja ezt. Ugyan bizonyos idő elteltével egész elfogadhatóra csökkennek az összegek, de pont az effajta, értelmetlenül lehúzós és játékidőt erőltetetten kitoló feature-öktől szoktam rosszbajt kapni MMO-kban. Ugyan tízezer játékbeli pénzért szerezhető egy alapgebe, illetve aki hajlandó valós pénzt invesztálni kedvenc TESO-jába hamarabb szert tehet valami pöpec hátasra, de a fukaribb kalandoroknak marad a végeláthatatlan rohangászás a paci megszerzéséig. Díjazandó (illetve pénztárca vastagságától és mentalitástól függően vérlázító) viszont, hogy más, a játék egyensúlyát megborító előnyre nem nagyon lehet szert tenni még valós pénzért sem, inkább megjelenésünket tuningolhatjuk, illetve a már említett jószágokat, valamint különféle házi állatkákat vásárolhatunk bankkártyánk terhére.

Végére hagytam még egy fájó pontot, ami sokak szemét zavarhatja és amiről illik szólni a bemutató kapcsán. A TESO alatt a négy éves hero engine dübörög (ezt láthattad például a Csillagok háborúja MMORPG-ben is); hiába a kreatívan és ügyesen összerakott helyszínek sokasága, ha a lényegi látvány az előző generáció gyengébb pillanatait idézi. A karaktermozgások Elder Scrolls hagyományokhoz híven bugyutácskák, de ha picit is érdekel a téma, ez ne vegye el a kedvedet, egy idő után hozzászoktam én is.
Ezzel szemben viszont ott van az élvezetes irányítás és harc, no meg a kontinenseket átívelő, több száz órás főküldetés frakciónként, plusz ügyes keresztezése a már megszokott Elder Scrolls játékmechanikáknak az MMORPG-k sajátosságával.

Biztos vagyok benne – visszautalva a korábban boncolgatottakra –, hogy csillió dolgot nem láttam a TESO-ból és ugyanennyinek csak a felszínét sikerült megpiszkálnom, de jelenlegi állás szerint magányosabb hősöknek nem, viszont meglévő haveri bázissal annál bátrabban ajánlom a programot. Olykor túlbonyolítottnak, máskor viszont kiforratlannak éreztem a szoftvert, de biztos vagyok benne, hogy a hiányosságok zöme előbb vagy utóbb orvosolva lesz, illetve basszus, mekkora királyság már egy sötét mágiával halált osztó, másodállásban gyógyító karakter, aki nem mellesleg vérfarkas...
(Akit érint: a meglévő PC-s karakter áthozható kedvenc konzolodra is 20 dollárért cserébe.)

(A szoftvert partnerünk, a Cenega Hungary biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Konzolok Szervize budapesti boltjában, illetve webshopjából meg is rendelhető - a megadott linkre bökve.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
14. martin  Főszerkesztő
2015.06.28. 16:59:16
LV27
+1
PUG boss taktika: találd el minél többször a képernyőn látható lényt. WIN!
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
13. Drivolis  Felséges Úrnő
2015.06.26. 12:03:47
LV23
Az idő nem engedi meg. :/
(⌐■_■)--︻╦╤─ - - - (╥﹏╥) ladyv89
12. perrel  PlayStation.Community tag
2015.06.26. 10:59:38
LV3
A Dungeon LFG epic fail volt patch előtt, azóta nem próbáltam, ha javul nem kell két napi hideg élelem. (tegnap frissültem).
Craft - részemről korrekt, egyelőre mindent össze lehet szedni, eladás, hát később érdekes lesz, az a chat majd szükséges lesz...
Utazás - egyszerűen a legközelebbi shrine-hoz kell menni és nem égeted a pénzed, lvl 20 körül sima ügy a 12-13k gold, hogy alap lovad lehessen. De javasolt várni a 47k-s lóra vagy store.

Raid: Egyelőre a kis közösségből (~10 fő) fele szint környékén mozgunk max, s ha van is megfelelő raid és sikerül összehozni, akkor már maga az lesz az élmény, ha vérhugyos, ha nem. Ez nem WoW, nem is javasolt a mérés, mert az egy unique mű, minden miliőjével, de ez konzolon, kellemes szórakozást nyújt. Ebben pedig nagyon igaz a cikk, itt inkább fontos főleg most (LFG rendszer fail ATM), hogy társaság legyen.
11. Ruzsi  PlayStation.Community tag
2015.06.26. 08:54:29
LV10
Válasz 10. Ragle üzenetére:
Ha lesarkítjuk az endgame-t az MMO-kban kb. annyi, hogy elérted a max. szinted és csinálj amit akarsz. Véleményem szerint egy MMO akkor lesz jó, endgame tartalom terén, ha a repertoár széles, amiből választhatsz és ezek tartalma nagy. A 7 millió WoW előfizető sem mind azért játszik, hogy hetekig szopjon egy raiden, mint te. Az amiről te beszélsz, az egy nagyon kis rétegnek szól. A maradék 6,99 millió játékos meg az orális örömök helyett inkább szórakozik, mert a többségnek munkája, családja van és így nincs annyi ideje, hogy ott kockuljon hetekig egy title-ért vagy itemért. Mindenki másban leli örömét, ezt el kellene már fogadnod.
Egyébként fingom sincs ennek a játéknak milyen nehézségű a vége, de ha valakinek kihívás kell, akkor nem kell a max. gearben menni és lehet centizni a dps-t. :)
10. Ragle  PlayStation.Community tag
2015.06.25. 21:12:02
LV5
Válasz 9. Ruzsi üzenetére:
Hát nézd, szerintem a WoW raideket egyértelműen az adja el, hogy van bennük kihívás. Még ma is. Sőt, egyre komplexebb harcokat alkot a Blizzard. Ha minden menne elsőre, és bárki megszerezhetné a BiS geart, akkor rohamosan elkezdene fogyni az érdeklődés a raidek iránt, és még kevesebb játékos lenne aktív.
Csak mert az szerintem nem endgame content, hogy eléd raknak egy dungeont, amin legfeljebb pár óra alatt végigmész, aztán örülsz, mert pottyant valami.
9. Ruzsi  PlayStation.Community tag
2015.06.25. 20:45:35
LV10
Válasz 6. Ragle üzenetére:
Mibol gondolod, hogy amit leírtál a wow raidekrol az értelmes? Egyébként arra leszek nagyon kivancsi, hogy addonok, macrok nelkul milyen lesz egy raid.
8. zdarovje  PlayStation.Community tag
2015.06.25. 18:50:37
LV1
Válasz 6. Ragle üzenetére:
veteran trialokrol es dungeonokrol hallottam eddig. lusta vok rakeresni dolgokra most:)
Gaming since Mega][Drive
7. zdarovje  PlayStation.Community tag
2015.06.25. 18:20:03
LV1
Válasz 1. martin üzenetére:
:DDD mivel (egyelore) broken az LFG tool, ezert en ezt csinalom:
odaallok az insta bejarata ele, majd ugralok, vagy integetek, vagy barmi.
max 2 perc es mar groupban is vagyok.
mar persze amelyik insta ele oda lehet menni, mert nem mind van sajat teruleten :) persze ez sem garantalja a tuti partit, valoban ismerosokkel fun!
Gaming since Mega][Drive
6. Ragle  PlayStation.Community tag
2015.06.25. 16:50:11
LV5
Válasz 4. Ruzsi üzenetére:
Van ebben értelmes* endgame?

(mondjuk olyan, mint a wow raidek, amiben többszáz próba kell pár boss megöléséhez, és vért pisálva kell kicentizni a dps-t, hogy meghaljon valami)
5. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2015.06.25. 15:21:04
LV28
+2
Basszus, még a Witcher 3-ra sincs elég időm, nem még erre.
Hülye munka meg egyéb kötelezettségek.
4. Ruzsi  PlayStation.Community tag
2015.06.25. 12:57:29
LV10
Válasz 3. Lotar üzenetére:
Én is azt számoltam, hogy a kevéske időmmel lesz vagy egy év mire eljutok az endgame-ig. :)
3. Lotar  PlayStation.Community tag
2015.06.25. 12:31:02
LV18
Ennyi időm nincsen...
psn/sen id: pcpmate
2. olek  PlayStation.Community tag
2015.06.25. 11:47:02
LV1
Na ezért a játékért már vennék ps4-et.
1. martin  Főszerkesztő
2015.06.25. 11:25:47
LV27
Hogy ez a PUG-ozás konzolországban sehogy sem akar összejönni.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
THE ELDER SCROLLS ONLINE: TAMRIEL UNLIMITED
Bethesda Softworks
Látványosság:
Gyenge
Játszhatóság:
Szavatosság:
Kiemelkedő
Zene / Hang:
Hangulat:
?/10
Pozitívum
Hatalmas tartalom havi előfizetői díj nélkül; játékstílusodnak megfelelő, dinamikus karakterfejlődés csillió lehetőséggel; érdekes történet, sok olvasnivaló, többféleképpen befejezhető küldetések
Negatívum
Az írásos kommunikáció hiánya az ad-hoc csoportokba vágyóknak megnehezíti az életét, meglévő haveri kör nélkül nagyon nehéz megfelelő embereket taláni egy többszemélyes kalandhoz; idejétmúlt látvány

MARTIN BELESZÓL
Amennyiben életed 48 órás napokon tengeted és az üres időszakokra még nem találtál kedvedre való, életszívó MMO-elfoglaltságot, íme egy újabb lehetőség. Kalandra fel!