PlayStation.Community

2014.12.09. 20:11 Kedvcsináló
56 hozzászólás
Szerző: martin
Értékeld a cikket!
Kell-e egy játéknak mást is tartalmaznia, mint amit a jól megszokott recept előír?

A lecsó egy nagyon egyszerű, mondhatni szinte primitív étel, melyre sokan magyar szabadalomként tekintenek; ettől függetlenül ilyen-olyan formában jelen van a világ sok országában. Finom, laktató, egyszerű elkészíteni - akármilyen módszerrel csinálod, úgyis szépen összeáll -, és legyünk őszinték, még közepes, vagy gyengébb minőségű hozzávalókból is remek eredményt képes kihozni belőle bárki - gondoljunk csak a piacokon a standok szélein kínált, kissé cirmos, kissé fáradt, de a célnak mégis tökéletesen megfelelő, ráutaló nevű lecsópaprikára.
Ugyanakkor azzal már kevesebben foglalkoznak, hogy a lecsófőzést is lehet egy oktávval feljebb zongorázni (és itt nem arra gondolok, hogy a végén ütsz rá két tojást). Cukkinivel, padlizsánnal, tökkel, patisszonnal, vajbabbal, burgonyával dúsíthatod, négy-ötféle eltérő fajtájú paprikával dolgozhatsz a textúra- és színhatás miatt, a mixet vajjal tovább krémesítheted, húsok és húskészítmények variációit apríthatod bele, és más apróbb fogások sokaságát vetheted be a különlegesebb végeredmény érdekében - de a legfőbb kérdés az, szükség van-e egyáltalán arra, hogy egy lecsó ilyesformán "több" legyen?

A Santa Monica Internal Studio / Ready at Dawn által fejlesztett The Order: 1886 egy PlayStation 4 exkluzív játék, melyet többek között én is úgy kommunikáltam bejelentése óta a hírekben, hogy ez egy viktoriánus korban játszódó Third Person Shooter, azaz egy külső nézetes lövölde. A tegnapi napon azonban a Sony Computer Entertainment rendelkezésemre bocsátotta a szoftver egy nyúlfarknyi előzetes verzióját, mely kipróbálása után már sajnáltam, hogy nem árnyaltam jobban a szoftver definícióját. A viktoriánus kor ugyanis stimmel, a TPS részek is megvannak, azonban a játék egészét nézve jobban rá kellett volna mennem annak a "filmszerű" hatásnak az előtérbe helyezésére, amit a Ready at Dawn már kezdetek óta hangsúlyoz, de valahogy hajlamosak voltunk kihagyni a képletből.

Az Order demója gyönyörűséges, zokogó hegedűvel aláfestett nagyzenekari muzsikával, valamint egy szürke, gomolygó ködös főképernyővel és a game patinás logójával indít, mely kompozíció annak az alternatív, eléggé steampunkos, viktoriánus kornak a hangulatát vetíti előre tökéletes felütéssel, mely a történet keretét adja. A helyszín Anglia, London és "környéke", ahol a történelem és a nagy ipari forradalom folyama teljesen más arcát mutatja, mint azt a könyvekből és az iskolában megismerhettük.
A középpontban az a Rend nevű társaság áll, mely a legendák szerint évezredek óta óvja nemes lovagjai által az emberiséget az olyan, elfajzott lények ellen, mint például a félig ember, félig állat szörnyek. Ez a komplikált, ugyanakkor fantasztikusan izgalmas történelmi időszak ugyanakkor nem csak az ősi háború kiteljesedése miatt érdekes, hanem az e világi események okán is, hisz a Londonban épp egyfajta polgárháború folyik, ahol a Lázadók szövetsége az uralkodó osztály ellen küzd. A Rend lovagjai emiatt gyakorlatilag két tűz közé kerülnek: a misztikus lények hordái és a lázadók csapatai satujában próbálják uralni a helyzetet, amit tovább súlyosbítanak azok az aggasztó jelek, melyek hitük és titkos társaságuk átformálódására mutatnak. A szövevényes, korokon átívelő, az életet meghosszabbító titkokat feszegető, rengeteg "összeesküvés elméletes" kikacsintásban bővelkedő történetről egyelőre többet nem mondanék, hisz ez majd a játék tesztjének része lesz, meg aztán felfedezése is inkább rád vár. Ugyanígy nem mesélem majd el a teljes preview-pályát sem, legyen ez az öröm is a tiéd.
A demo a játék ötödik fejezetét - "Agamemnon Rising" - prezentálja, ahol a négy főszereplő épp a világ legnagyobbnak mondott léghajójába hatol be, hogy egy állítólagos merényletet hiúsítson meg.

Ha esetleg a kezdőképernyő még nem hozta meg a kedved a gépzsír- és tömjénszagú neo-viktoriánus akcióhoz, akkor a folytatás biztosan megteszi. A hatalmas, történelmi mércével mérve koridegen, fenyegető fémmonstrum hajó magasan London felett, a felhők között halad célja felé. Lovagjaink épp ekkor érkeznek meg felső részére, hogy oldalán leereszkedve bejussanak. Igazából én már a menü zenéjétől is elaléltam, de a bizsergés csak tovább fokozódott, amikor megláttam ezt a festői képet és a négy nemes embert, ahogy a szél tépi korabeli, de mégis futurisztikus ruházatukat.
Nagyon fontos tudvalevőleg, hogy egy játék milyen hőst, hősöket prezentál a playereknek. Nem véletlenül vannak a japán kalandokban óriásmellű diáklányok és babaarcú tini fiúk, az amerikai produktumokban izomagyú, marcona zsoldosok, és bizonyára nem véletlenül kerültek be az Orderbe ezek a klasszikus vágású, finom európai arcok sem. Már a nevük is felemelő: Sebastian Mallory, alias Sir Percival, a még élő lovagok legkiválóbbika; Grayson, alias Sir Galahad, a bátor harcos, kinek Mallory a mentora; Isabeau D'Argyll, alias Lady Igraine egy csinos, de kemény hölgy, a Rend egyik legfiatalabb ügynöke; valamint velük van még Marquis de Lafayette, az erős akcentusú francia katonai stratéga, aki a francia és amerikai forradalomban is harcolt már, komoly hírnévre szert téve.
Ez a négy, előkelő karakter egy tökéletesnek tűnő katonai hadművelet benyomását keltve indul bevetésre. Sir Percival osztja a parancsokat, melyeket mindenki hűen követ. Megszólalnak a szinkronhangok; mindenki feszes, tudja a dolgát; Lafayette akcentusa óriási; az arcok egyszerűen hihetetlenek: ápolt szakáll és arcszőrzetek, a hölgynek fonott haj, a hátakon becsomagolt fegyverek, tőrök.

Alapállapotban ez ugye az ötödik felvonás a játékban, viszont itt nekem még minden új. Mondhatni egyből a mély vízbe csöppenek. A kamera felülről mutatja az akciót, a feladatom az ereszkedés. Ez a játék interaktív filmes összetevőjének bemutatkozása, mely alkotóelem egyébként végigköveti a teljes pályát, időközönként megjelenve. Húzom az analóg kart, emberem tempós haladásba kezd. Az egész mechanika zökkenőmentesen folyik átvezetőből a valóban irányítható részekbe, azonban egyéni akcióra nincs opció. Az irány adott, a mozdulatok adottak, nincs lehetőség arra, hogy inkább a léghajó másik oldalán mássz át és mondjuk a légcsavaron át tarzan-lengésben juss el célodig. Még meghalni vagy rontani sem lehet. Egyet tudsz: vezérled és élvezed a filmet, bámulod a hibátlan animációt, lenyalod a látvány miatt a szád szélén megjelenő nyálcseppet, és csinálod, ami természetesen adódik a feladat jellegéből, miközben a másik karral szét- és lenézel a mélybe, Londonra, mely az itt-ott felszakadozott felhők között bukkan elő.
Lélegzetelállító látvány. A figurák tökéletesek, a mozdulatok hihetetlenül dinamikusak, a részletek fájóan szépek, az anyagok egyszerűen elképesztőek. Most így elsőre azt mondom, én videojátékban szebbet még nem láttam soha korábban, de szépségről ugyebár nem szívesen nyitnék vitát, sem ízlésről. Emberem az ereszkedés után még némi tempósabb, elrugaszkodós akciózásba kezd, majd a léghajó alsó állványzatára érkezve Percival kiadja a parancsot: irány a zsilipajtó. Kinézek London egére, a nap elvakít, ahogy végigmossa a réz felületeket.
Az irányítható és átvezető jelentetek egymást váltogatják, akadásmentesen csordogálva. A drámai hatás egyre erősebb: sem a Lovagok, sem a játékos nem tudja, mire számíthat. Az akció vezetője két párosra osztja az osztagot, újabb feladatokat kiadva. Mindenki feszült, én is az vagyok. A zene még rá is tesz egy lapáttal.

Megjelenik a klasszikus TPS külső nézet. Baljós zene, de látszólagos nyugalom. Duónk - én Galahad, társam Lafayette - feladata az irányítókabin elfoglalása. Már az ijesztő méretű gép belsejében vagyunk, de sehol egy lélek... ámulva merülök el a fémfelületek szépségében és figurám ruházatának részleteiben, miközben tudom, hogy nem sokáig lesz itt csend. Beszédet hallunk, lent őrök vannak.
Ha most azt kérdezed, a következő percekben mit kell csinálni, csak azt tudom mondani neked: ki kell élvezni azt, ami a szemed előtt történik, aminek része vagy. Nincs lövöldözés, nincsenek robbanások, nincs folyamatos duma, csak te vagy és partnered, ahogy mindenre felkészülve haladtok előre. Ismétlem magam: feszültség van, melynek mértéke attól függ, mennyire tudsz kikapcsolni és beleélni magad a szituációba. Pont, mint egy filmben. Kis "elektromos lockpick" ügyességi intermezzo következik.
Propaganda rádiót hallok, nekivetődök a falnak. Élvezem. Talán nem is kéne úgy nekifeszülnöm a fotelnek, ahogy karakterem a fémnek, de én mégis megteszem. Nevetek magamon - működik a varázslat, a játék része lettem. Nem A-ból B-be megyek. Játszom.
Rövidesen megtaláljuk a kabint. Berontunk; innen az események ismét interaktív "QTE" filmbe mennek át. Elkerülsz egy lövést, majd egy "ismerd fel gyorsan a helyzetet" mozdulattal hárítasz egy vágást... HA sikerül. Nekem nem sikerül elsőre. Másodikra sem. De aztán rájövök: újra betöltődik a közeli checkpont, én meg most már sokkal felkészültebben és jobban összpontosítva megoldom a feladatot és verem bele az angol-kalapos, lódenkabátos felkelő parasztgyerek vörös bajuszos fejét a fém falba.
Nem is mondtam: a lovagok az alternatív ipari forradalom csodálatos vívmányának köszönhetően vezeték nélküli rádióval kommunikálnak. Nikola Teslára és az őt körülvevő titokzatos történetekre gondolok. Eszembe jut a Dishonored világa. Nagyon jól érzem magam.

Átvezető és játék még mindig úgy váltja egymást, hogy nem érzel határvonalakat. Egyedül vagyok. Micsoda folyosó, micsoda fémbetétek, micsoda drapériák! Mehetnék gyorsan is, de én lassan megyek.
Beindul a lopakodás nagyüzeme falhoz lapulással és kivárással, ahol a viharlámpával járőröző őröket kell csendben likvidálni egy gombnyomásos-időzítős metódussal, hátulról.
Lopakodás sok játékban volt már. Sikerült már jól megcsinálni, nem is egyszer. Az Order lopakodása érdekes módon képes ettől függetlenül újszerű lenni, mégpedig azzal, hogy félelmetesen életszerű, hihető. Szinte a csizmák kopogását is szeretnéd tompítani, levegőt sem venni, és azon izgulsz, hogy embered nehogy rosszkor nézzen ki egy búvóhely mögül. Egyébként persze nem fog, de ha sikerül elhitetni a playerrel, hogy ez esetleg megtörténhet, és abból nagy baj lesz, szerintem a szisztéma jól működik.
Egy nyomást elnézek. Agyonlőnek, mint egy kutyát. Checkpont, most már figyelem, merre megy az őr. Az elsőt hátulról szúrom agyon, a másodikat viszont az előző halálomból tanulva nem követem le, hanem bevárom és egy pult mögül kapom el. Kis variációs lehetőség, konstatálom.
Itt az ideje némi komolyabb akciónak, amit a játék a megfelelő ponton mentetrendszerűen be is dob. A mentőakció majdnem meghiúsul, tűzharc tör ki. Egy ósdi módon szupermodern sniperrel próbálok likvidálni pár felkelőt, fedezékből. Nincsenek sokan, talán tíz, összesen talán tizenöt, de keményen harcolnak. Minden találat számít, nincs tökölés. Két-három találat után bevörösödik a világ, ez a normál fokozat. Egyszer le is lőnek - túl sokat vacakolok a célozgatással.
Fegyvert váltok: a siper mellett egy porosz pisztoly van nálam, ezzel lerontok a lépcsőn egy bálterembe. TPS a javából! Zakatoló fegyverek, csíkot húzó lövedékek, ordibálás, fröcskölő vér. A fedezékben dekkoló felkelők, akiket néha csak épp kézfejen lehet lőni, nem adják magukat könnyen. Felkapok egy gránátot, közéjük vágom. A beszédült figurák közé rontok és automata pisztolyommal kapok le párat. A sorozatok rövidek, falsot lőni nem lehet. Töltés, kivárás, tűz. Tiszta vér a köpenyem, vállon lőttek. Töltés, kivárás, és agyonlövök egy veszett legényt, akitől egy shotgunt zsákmányolok. Intenzív gunplayre készülök.
Lafayette újra mellettem. A konyhán kell átjutnunk. Ötig számolok a fedezék mögött, majd lendületből kihajolva gyomron lövök egy gyanútlan felkelőt, aki szétroncsolódott testtel vágódik egy pultnak. Riadó! Élve fogunk kijutni, de nem egykönnyen.
Nagyjából, egy pálya alapján egy ilyen, filmszerű, fantasztikusan hangulatos akciójáték az Order. A game folytonossága egy interaktív történelmi akciófilmes hatást okoz, amiben a részben és szabadon irányítható, "egybemosott" szakaszok váltják egymást az életszerű mennyiségű ellenfelet felvonultató tűzharcokkal, közéjük pedig sztorizós és minijátékos kihajlásokat iktattak.
A látvány már az ábrázolt kornak hála is csodás, de a már-már túlzásba hajló részlet-kidolgozás (az anyagok láthatóan kiemelt figyelmet kaptak) még erre is rátesz egy lapáttal, és akkor a dolog technikailag is kiemelkedő minőségéről még nem is áradoztam. Az alkalmazott szűrők nagyon szépen "avultatják" ezt a viktoriánus technokrata világot, melyet tovább árnyalnak a PlayStation 4 jellegzetes, egyre több játékban alkalmazott, így egyre jobbá váló "nextgen" fényeffektjei.
Az animációk talán egy-két "kameratekert" póztól vagy hirtelen mozdulattól eltekintve szinte tökéletesek, például az izgatott lélegzetvétel és a fedezéknek vetődés egészen elképesztő. A fegyverváltás gyors, egyszerű, az irányítás finom, bár láthatóan a fedezékből való küzdelmet favorizálja és nem a darálást. (Szerintem a nehéz fokozat lesz az optimális, mondjuk elsőre nem biztos...) Az akciót szerintem sem lassabbra, sem gyorsabbra nem kellett volna kalibrálni, ebben a környezetben ez jónak tűnik.
Mint mondottam, a zene valami egészen átütő mindvégig, ez megint csak egy olyan tipikus PlayStation-exkluzív szokás (pl. Uncharted). A szinkron tökéletes, dinamikus, teljes mértékben egy blockbuster kalandfilmével egyenértékű.
A The Order: 1886 felvonásai a hírek szerint sokféle helyszínt megmutatnak majd, a bemutatott szűk léghajótól kezdve a nagyvárosig. Villantottak több látványtervet is, a várható felhozatal gazdagnak ígérkezik. Lesznek nyitottabb és zártabb pályák. Biztos lesz romos utca, nagyobb tér, nemesi villa, szegénysor, és talán csatorna is. Meg lennék lepve, ha nem lenne. Éppen ezért így, ebből a demóból nem lehet megmondani, hogy milyen arányban áll majd össze film, QTE, interakció és gunplay a játékban. Személy szerint csak reménykedni tudok benne, hogy kb. 1/4 rész kerül bele mindenből, és egy kiváló exkluzívval leszünk gazdagabbak. Mert A REND a lelke mindennek.

Megjelenés: 2015. február 20., kizárólag PlayStation 4-re.

...és, hogy kiknek ajánlom ezt a játékot így e kis próba után? Visszautalva bevezetőmre leginkább azoknak, akik merik a lecsófőzést egy oktávval feljebb zongorázni. Én még tovább kóstolnám, forradalom ide vagy oda.

(A játékból saját képet és videót nem engedélyeztek kiszedni. Twitch-sugárzás sem volt lehetséges. A demo a leírás szerint egy korai kódot/verziót mutat be, a szoftvert tovább fejlesztik.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
2 / 2 oldal
‹‹    1  2  ›  ››
6. Foxhound  Szerkesztő
2014.12.09. 20:58:50
LV14
Amúgy day1 a progi.
"Why did i move here? I guess it was the weather."
5. Foxhound  Szerkesztő
2014.12.09. 20:58:14
LV14
Válasz 4. gugello üzenetére:
Támogatom, Ordernél legalábbis mképp. :)
"Why did i move here? I guess it was the weather."
4. gugello  PlayStation.Community tag
2014.12.09. 20:43:37
LV14
Karácsonyra azt kérem a PSC-től, hogy a Martin írja meg a PS4 exkluzív játékok tesztjét!
- lazíts ha bírsz -
3. DanielBiG  PlayStation.Community tag
2014.12.09. 20:37:29
LV5
Nagyon jó lett a bemutató martin, csak gratulálni tudok hozzá. Köszönöm szépen, jó volt olvasni. Kicsit láttam is magam előtt az akciót :) Megy az 5 csillag az irományodra.
Ghost Recon WILDLANDS Magyar Közössége
2. jime  non-alcoholic
2014.12.09. 20:35:38
LV29
kedvencem a mentolos mákos rakott lecsó!!
ez meg már előrendelve gyűjtőiben xD
"wake up, you're dead!"
1. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2014.12.09. 20:17:12
LV28
Köszi a demo tesztet, esz is a sárga irigység rendesen!
Csak tovább erősítettél meg abban, hogy a játék világbajnok lesz (nekem biztosan) és hogy kell nekem első nap. Igaz ezeket eddig is tudtam. :)
Részemről innentől kezdve videó zárlatot rendelek el, már így is többet néztem meg mint akartam, a többit már a lemezzel a gépemben szeretném tapasztalni.
2 / 2 oldal
‹‹    1  2  ›  ››
Mark of the Ninja: Remastered (PS4, PSN)
2019.03.22. 10:20 PlayStation Network
4 hozzászólás
Szerző: d80
A ninja összevissza vág.
RIOT: Civil Unrest (PS4, PSN)
2019.03.21. 16:07 PlayStation Network
4 hozzászólás
Szerző: Bandage_520
Tüntetni vs. Oszlatni.
THE LEGO MOVIE 2 VIDEOGAME (PLAYSTATION 4)
2019.03.20. 07:47 Játékteszt
3 hozzászólás
Szerző: Andras_01
Most még minden szipi-szuper.
HackyZack (PS4, PSN)
2019.03.20. 07:28 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Egyszerű, de nem nagyszerű.
Trials Rising (PS4, PSN)
2019.03.19. 08:40 PlayStation Network
16 hozzászólás
Szerző: CocytusHUN
Get the balance right.
ONE PIECE: WORLD SEEKER (PS4)
2019.03.18. 17:21 Játékteszt
10 hozzászólás
Szerző: martin
Türelem kalandot terem.
Bionik Quickshot (DualShock 4)
2019.03.18. 07:35 Techno
14 hozzászólás
Szerző: ColdHand
Ravasztuning?
Achtung! Cthulhu Tactics (PS4, PSN)
2019.03.18. 07:19 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: Sanada
Csápok és horogkeresztek.
Blacksea Odyssey (PS4, PSN)
2019.03.16. 23:06 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: Petunia
A Fekete-tenger kalózai.
A 10 legfontosabb PlayStation Vita exkluzív játék
2019.03.15. 13:15 Classic PlayStation
20 hozzászólás
Megemlékezés a kézikonzol legjobbjairól.