PlayStation.Community

2014.08.29. 20:16 Játékteszt
5 hozzászólás
Szerző: Petunia
Értékeld a cikket!
A Déltenger kincsei.

Bár ez általában jellemző rám, most, a PS4 beszerzésével különösen igaz, hogy képtelenség választani az elérhető, jobbnál jobb játékok között, és képtelenség annyi időt tölteni mindegyikkel, amennyit szívem szerint szánnék rá. Mi sem reprezentálja ezt jobban, mint hogy akkor sújtott le rám derült égből a Risen 3: Titan Lords, amikor nagy nehezen igazságosan elosztottam az időt a PS4-es újdonságok és a GTAV között. A kalózjátékok elkötelezett híveként újabb választásra kényszerültem, mely döntés értelmében a gengszterkedésnek vetettem véget; ám változatlanul nem tudok eleget játszani a két, egymással tökéletes szimbiózisban élő konzol nyújtotta élményeknek hódolva. Főleg, ha a jelen írás tárgyát képező RPG-t nézzük, melynek elődjével is legalább ötven órát eltöltöttem annak ellenére, hogy a műfajt általában nagy ívben elkerülöm. De most is bizonyítást nyert, hogy ha valamire a „kalózkodás” vagy „déltengerek” címként ragasztják rá, vérezzen akár több sebből is, én képviselem a szoftvert az elsők között beszerző, ideális vásárlót. Így a tizenötödik óra táján úgy érzem, sikerült valamennyire bedolgozni magam a Risen 3 univerzumába, és habár a teljes játékot nézve szerintem még jelentős százalék hátravan, az előző résszel sok mindenben azonos volta révén megpróbálkozok egy értékelést prezentálni a Pyranha Bytes eme legújabb alkotásáról.

Tény és való: a Risen sorozat nem a legjobb, amit a témában fellelhetsz. Már az előző részre is azt mondtam, hogy csiszolatlan gyémánt, amivel rengeteg órát el lehet tölteni, ha az ember szemet huny gyengeségei felett; szerencsére képes annyi tartalmat nyújtani, mely miatt megbocsátunk a PS3 nyitócímeihez illő grafikának, a közepesnek is inkább jóindulattal nevezhető audiónak és a karakterek ezredfordulót idéző mozgáskultúrájának. Továbbmegyek: én ezekkel együtt is imádtam a Risen 2-t. Bár tavaly nyáron is dolgoztam a projekten – a terminológiát használva kőkeményen az implementációs fázisban voltam –, a Platina továbbra sincs meg... végül is még kábé' egy hónap hiányzott volna hozzá, a ráfordítotton felül. Úgyhogy maradtak elvarratlan szálak, mégis nagyon örültem, mikor kezem közé kaparintottam a folytatást. Izgatottan vártam, hogy meglássam, maradt-e a kalózos tematika, és miben más az új rész. Azóta kiderült, hogy igen, a kalózos tematika maradt, és az új rész – a két éves korkülönbség ellenére – nem sokban tér el a Dark Waters-től. Hogy ez mennyire jó és rossz? Lássuk.
A kapitány szava törvény a saját hajóján

A Titan Lords fejlesztésének, kiadásának munkálatait nem adta ki kezéből sem a Gothic sorozat atyjaként ismert, német illetőségű Pyranha Bytes, sem a a mostanra több, mint kétszáz játékot kereskedelmi forgalomba bocsátó Deep Silver. A Pyranha nyilván nem veheti fel a versenyt a műfajban jelenleg az abszolút csúcsot képviselő, Fekete Zászló alcímen futó anyag mamutfejlesztőjével, ám a saját kategóriájukat tekintve ismét robusztus, decens terméket raktak le az asztalra. Nem állítom, hogy a Titan Lords ott folytatja, ahol a Dark Waters abbahagyta, de szoros összefüggés van a két epizód elbeszélte történet, a helyszínek és a szereplők közt egyaránt.
A Risen 3 egy klasszikus, apokalipszis-közeli állapottal indít: az istenek által magára hagyott Déltengerek szigeteit titánok harcai szabdalják: szellemkalózok támadják meg a hajókat, démoni árnyalakok ölik a szigetek lakosait, mindenki a puszta életéért retteg. Egy fiatal harcos – akiről hamar kiderül, hogy ő a Dark Waters-ben megismert kalózkapitány, Steelbeard fia, és a hősünket kísérő Patty testvére – halála után feltámadva, a sírból frissen kimászva ébred rá a szomorú tényre, hogy lelkét elrabolta az Árnyék Lord, és hogy meg vannak számlálva az élők között tölthető napjai, mielőtt végleg az alvilágba kerülne. A Dark Waters-t ismerők bizonyára emlékeznek Bones-ra, akinek a lelkét mi, a névtelen híró mentettük ki a túlvilágról, miután találkoztunk erősen zavart elmeállapot által vezérelt testével; nos, a Titan Lords hősével ugyanez történt. Hogyan lehetséges visszaszerezni egy lelket? Mágusokkal, sámánokkal, kristályokkal, varázslással – ahogy az egy fantasy-RPG-től el is várható.

Korábban említettem a Dark Waters-ből ismert szereplőket. Nos, Patty inkább csak névben azonos korábbi önmagával. A Titan Lords-ban bemutatkozó, egy halloweeni partin és egy szado-mazo rendezvényen egyaránt viselhetőnek tűnő, köldökig kivágott kalózruhába öltözött, talpig mellbe bújtatott hölgy láttán bizonyára a legtöbb playernek – nemtől függetlenül – minden más eszébe jut egy komolyan veendő kalóztörténet egyik prominens szereplőjén kívül. Még a játékban bérnőként kikiáltott nőnemű karakterek is bátran kérhetnének tőle öltözködési tanácsokat. De hála Istennek a többiek rendben vannak. Bones kezdettől fogva velünk van. Ő a legénység egyik leghasznosabb tagja. Mivel már megjárta a túlvilágot, nemcsak hasznos tanácsokkal látja el a főszereplőt a lélek visszaszerzésének dolgában, de gyógyítani is képes a csaták során. Rajta kívül a szigetek lakosságában is sok régi ismerősünk lesz, pl. Tacariguán Di Fuego, a kormányzó, Boose, a kocsmáros, vagy Antiguán Alvarez admirális. Ezek egy része halott, mire ismét találkozunk velük, az árnyékok pusztításának eredményeképpen. Mint korábban, most is egyik feladatunk, hogy a szigetek lakosságának soraiból toborozzunk tagokat kalózhajónk legénységébe.

A helyszín ugyanaz maradt, ám a karibi térség eme szóban forgó szelete újabb lokációkkal egészült ki. Antiguán és Tacariguán kívül felfedezhetjük Crab Coastot, Taranist, Caladort és Kilát, mégpedig teljesen szabadon rögtön a játék elejétől. Ezek a szigetek a térképünkön azonnal elérhetők, és még külön térképeket sem kell találnunk hozzájuk, hogy részletesen vehessük szemügyre őket. Magát a térképet egyébként hasonló módon használjuk, mint a Dark Waters-ben: a kijelölt missziókban a feladatot számunkra kiadó személye, a célpont, továbbá a kereskedők, tanítók egyaránt fel vannak tüntetve rajta, talán csak a közelítés-távolítás opciója számít újdonságnak.
Amit könnyen szerzel, és nem ismered a lényét, az nem jó. Amit nehezen szerzel, és megismered a lényét – az talán jó

Ahogy már a Dark Waters-ben megszokhattuk, szinte megszámlálhatatlan mennyiségű küldetést abszolválhatunk a Titan Lords-ban. Egy részük a szigetekhez kötött, más részük a lelkünk visszaszerzését célozza, ismét mások a legénység toborzását, különleges, nagy erejű fegyverek vagy értékes ereklyék megtalálását. Nem kötelező mindegyiket teljesíteni a sztori végének megtekintéséhez, de az értük kapott glória pontokkal fejleszthetjük karakterünket. A hírónak körülbelül hasonló kvalitásai vannak, mint korábban: vágó- és szúrófegyverek használata, ellenálló képesség, ravaszság, befolyás, tolvajlás, mágia és szellem. Ezek fejlesztésére nemcsak tapasztalati pontokkal, de a helyszínek számos pontján megtalálható tanítókon keresztül is lehetőségünk van, bár ők nem adják ingyen szolgáltatásaikat. Mivel a sztori bizonyos pontján újfent el kell döntenünk, mely táborhoz csatlakozunk a Vudu Kalózok, a Démonvadászok vagy a Mágusok csapatait tekintve, ennek megfelelően kell majd megválasztanunk, mely képességeket akarjuk tökélyre csiszolni. A választott társaság saját missziókat kínál, meghatározza a használható varázslatokat és különleges, speciális tárgyak elérését teszi lehetővé. De a főhős külsejére is hatással van: a Vudu Kalózok arcfestéket viselnek, a Démonvadászok kopasz zsoldosok, a Mágusok pedig világító kristálykesztyűt hordanak. Ugyan a játék fősztorijára nincsenek különösebb befolyással, ha minél többet akarunk megtapasztalni a játék nyújtotta, amúgy sem szegényes tartalomból, érdemes gondosan bespájzolt mentési pontokhoz visszamenni, hogy mindhárom tábort kipróbáljuk. (Erre sejthetően a Platina trofiért harcba szállók ismét rá lesznek kényszerítve.) Fel is hívom figyelmeteket a mentések fontosságára. Bár van automata mentés, a játék bármely pontján manuálisan is menthetünk, melyre kiváltképp a nehezebb csaták során van égető szükség.

A híró által viselt fegyvereket, tárgyakat is mi határozzuk meg. Eldönthetjük, milyen kardot, lőfegyver, ruhát, fejfedőt, cipőt, gyűrűt, amulettet viseljen, melyek természetesen a képességeit erősítik vagy gyengítik. Az ezeket is tartalmazó összeszedhető, gyűjthető tárgyakból megszámlálhatatlan áll rendelkezésünkre. Meggyengült életerőnket az alváson és a Bones általi gyógyíttatáson kívül szokás szerint alkoholtartalmú italokkal (rum, likőr, bor, grog), állati áldozatainktól felszedett húsokkal, hallal, különböző gyümölcsökkel, és bármely, az emberi fogyasztásra alkalmasnak kikiáltott dologgal tudjuk feljavítani. Számos növény csak egy bizonyos képességet képes fokozni (pl. varázslás, harc, ravaszság), átmenetileg vagy véglegesen. Mint korábban, most is készíthetünk magunknak különböző főzeteket, vagy rumot, Bloody Mary-t, likőröket, ha kitanuljuk a kotyvasztásukhoz szükséges mesterségeket. Újdonság a korábbiakhoz képest a rengeteg felszedhető, szöveges dokumentum, a naplóktól kezdve a leveleken át egészen az egyes szigetek történetét elmesélő, már-már tudományos célzatú olvasmányokig. A ládák tolvajkulccsal történő felfeszítése is visszaköszön, de hála Istennek a tolvajkulcsnak nehezen fellelhető, sőt egy bug által egyenesen elérhetetlen volta már a múlté; most majdnem minden kereskedőnél megvehetjük ezt a fontos kelléket potom pénzért. Ugyancsak most először képes hősünk úszni a vízben, melyre a különálló vagy másként nem megközelíthető földrészek eléréséhez van szükség.

A harc már az anyag kevésbé sikerült jellemzői közé tartozott a Dark Waters esetében is. Sajnos a Titan Lords sem dicsekedhet minőségi változással, ami inkább az eltelt két év tekintetében tűnik kissé aggasztónak. Igaz, a rendszer nincs túlbonyolítva: R2-vel védekezel, X-szel támadsz, R1-gyel lősz. A támadásnál talán csak annyi az újdonság, hogy ha az X-et lenyomva tartod, akkor nagyobb erővel fogsz tudni odacsapni. Mindez működik úgy-ahogy, csak kissé nehézkes. A kamera sokszor kitakarja az ellenfeleket (főleg, ha több van), és bár az esetek nagyobb százalékában eltaláljuk, amit szeretnénk, nehéz összehangolni a karddal és a pisztollyal egyszerre történő hadakozást. Több fontos trükköt (pl. ellentámadás) csak a tanítóktól sajátíthatunk el, de ezekhez az adott képesség megfelelő fejlettségi állapota szükséges. Néhány harci elem nem tagadhatja le inspirációs forrását – gondolok most az AC4 Edwardjánál megcsodált, meglehetősen brutális kivégző mozdulatok halovány mására. Jó dolog viszont, hogy általában nem egy szál magunkban kell vagdalkoznunk. Ha úgy akarjuk, a legénység egyik tagja mindig velünk jön, és lelkesen bele is veti magát az események sűrűjébe. Ők nem tudnak meghalni; ha kidőlnek, a csata véget értével feltápászkodnak, mintha mi sem történt volna. Ha még valaki csatlakozik hozzánk a missziók során, többször a hőst nem is kell csatasorba állítanunk, viszont minden tapasztalati pontot megkapunk, ami a többiek által kivégzett ellenfelekért jár. Bár én soha nem bírom ki, hogy csak nézzem karba tett kézzel, míg ők serénykednek... :) Opponensből rengeteget találunk, az állati, emberi, sőt túlvilági kategóriából egyaránt, melyek közül a nagyobbakat, nehezebbeket természetesen csak megfelelő harci készség szinten tudjuk majd legyőzni. Úgyhogy láttunk ennél a szisztémánál már sokkal jobbakat is, de szerintem kezelhető, ha az ember megszokja, és szemet huny gyengeségei felett.

A grafika és a hangzásvilág sem azon dolgok közé tartozik, melyek miatt a Risent szeretjük. A képfrissítés kis túlzással alulról súrolja a 15-ös rátát, a szemünk előtt felépülő tereptárgyakkal, recés élekkel, vitatható minőségű fény-árnyék viszonyokkal. A karakterek arca (kiváltképp, mikor szemből mutatják őket) a PS2 korai életciklusát idézik, animációról pedig szinte alig beszélhetünk. A szinkron talán csak Bones esetében tűnik említésre méltónak, de én még így is tisztelettel adózom a fejlesztők számára, hiszen brutális mennyiségű dialógust kellett rögzíteniük. A zenei betétekre gondolva pedig hirtelen szinte semmi nem jut eszembe... azt hiszem, ezzel mindent elmondtam.
Úgyhogy a gyengeségek kábé ugyanazok, mint a Dark Waters-nél. Melyek révén a Titan Lords sem tarthat számot más érdeklődőkre a saját, eredeti közönségén kívül. Látjuk, mire képes a PS4, mire képes a PS4-es AC4 (illetve én azt még nem is láttam, csak legendákat hallottam róla), a laikusok nyilván nem egy közepes minőségű, PS3-as RPG-be fognak invesztálni. A Risen eme legfrissebb epizódját is csak a kalózos téma, valamint a sorozat rajongóinak ajánlom, ők viszont semmiképpen ne hagyják ki. Gyengeségei ellenére én imádom a Titan Lords-ot is, nálam legalább 9 pont.

(A játékot partnerünk, a CNG.hu küldte tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Konzolok Szervize budapesti boltjaiban, vagy webshopjából a linkre kattintva meg is rendelheted.)
Képgaléria
Olvasói vélemények
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
5. A-J-NITRO  PlayStation.Community tag
2014.09.07. 04:52:48
LV1
deep silver?..SAINT'S ROW,METRO,..stb miért rossz?
ahogy a Capcom-nak sem minden game jó,de a Dragon Dogma,Resident Evil számozott része minden melyiségben jöhet....Risen3 is jó lesz számomra!!!
senki
4. Onimushaman  Szerkesztő
2014.08.31. 17:40:50
LV24
Válasz 2. mentoloshypo üzenetére:
Capcom-tól kaptam 20 év alatt sok jót, DS-től csak agyvérzést.
señor
3. REDALERT99  Uncharted 2 Veterán
2014.08.31. 10:01:25
LV7
Tartalom van, nem rossz ez... Amúgy se vagyok grafika búza.
PSN ID(UK): Redalert99 -==#1HUN in U2==-
2. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2014.08.30. 01:54:50
LV28
Válasz 1. Onimushaman üzenetére:
A Metro meg a Dead Island széria miatt szeretem őket.
Ezerszer inkább ők mint a Capcom! Fhejj....
1. Onimushaman  Szerkesztő
2014.08.29. 21:06:06
LV24
Deep Silver, na őket nem támogatom.
señor
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
RISEN 3: TITAN LORDS
Deep Silver
Látványosság:
Gyenge
Játszhatóság:
Átlagos
Szavatosság:
Kiemelkedő
Zene / Hang:
Átlagos
Hangulat:
6/10
Pozitívum
Rengeteg küldetés, gyűjthető tárgy, gazdag tartalom, jó hangulat
Negatívum
Nem túl erős harcrendszer, grafika és zene, csak a hivőket érdekelheti

MARTIN BELESZÓL
A Risen 2-t Petúnia élvezetes tesztjének elolvasása után szereztem meg, gondolván jó lesz egy nagyot kalandozni a kalózok földjén, a nagy nyitott világban. Akármennyire is tetszett azonban a game sztorija és tartalma, gyenge technikai részét egyszerűen nem tudtam befogadni. Érthető tehát, hogy ettől a harmadiktól is fázom.