PlayStation.Community

2014.03.18. 23:18 PlayStation Network
54 hozzászólás
Szerző: Petunia
Értékeld a cikket!
Mese a testvéri szeretetről.

Egy új korszak nyitánya

...már részemről. Történt ugyanis a napokban, hogy végre tett követte az elmúlt egy-két hónap során született elhatározásomat a PS Plus előfizetői táborához történő csatlakozásra vonatkozóan, mely tagságomat így nagy hirtelen véglegesnek gondolom. Az előfizu eredeti oka az, hogy mostanában viszonylag gyakran vásárolok a Store-ról – igaz, eleddig az érdeklődési körömbe inkább csak a DLC-k, a témák és az avatárok tartoztak bele, a komolyabb játékvásárlásoktól azért ódzkodtam, mert az aktuálisan tárolt készletre sincs elég időm. Viszont az elmúlt két-három napban két olyan címbe is sikerült beleszaladnom a Store-on, melyek alapjaiban rengették meg az imént vázolt világ alapjait, ugyanis olyan tartalmak rejtőznek mögöttük, mely kategóriát konzolon kihaltnak gondoltam. Legalábbis két-három nappal ezelőttig. Ezek egyike a PlayStation 3-as Brothers: A Tale of Two Sons, amire egyébként akut Puppeteerezés közben bukkantam rá a friss Plus kínálatot szemlélve. Érdekes volt, mert először a két fiút ábrázoló, nem az a kifejezetten badass típusú kép keltette fel a figyelmemet, aztán továbblépve a részletekhez a rövid ismertetőt elolvasván szó szerint fennakadtak a szemeim: utazás gyönyörű helyszíneken, norvég mitológia, rejtvények, felfedezés... ez az én világom! Rögtön töltöttem is, és Kutarót félrerakva neki is estem, hogy másfél nappal később eme helyen kiírhassam magamból friss élményeimet.
Ha már norvég mitológia, nincs semmi csodálatos abban, hogy a Brothers alkotója egy stockholmi telephelyű stúdió, a Starbreeze, mely jó ideje jelen van az iparban olyan ismert címek életre hívójaként, mint a Knights of The Temple: Infernal Crusade, a The Chronicles of Riddick, a Syndicate, vagy a Payday 2. Jelen esetben egy rövidebb lélegzetű, ám annál tartalmasabb alkotással örvendeztettek meg minket, mely egyébiránt tavaly szeptember óta elérhető a Store-on (és én nem tudtam róla.)
Egy térkép és más semmi

A Brothers által elmesélt sztorit akár szokványosnak is nevezhetném akkor, ha nem abban a hihetetlenül bájos, megható, ugyanakkor a szomorú, sőt rémisztő elemeket sem nélkülöző kontextusban lenne tálalva, ami a játék egészére jellemző, és melynek fókuszában két testvér sorsa áll. A történet nyitányában arról értesülünk, hogy a kisebbik fiú, Naiee nemhogy jelen volt az édesanya fulladásos halálakor, de képtelen volt őt megmenteni. Miután az anyának egy gyönyörű, tengerre néző szikla csúcsán álló sírjánál visszakerülünk a jelenbe, arról értesülünk, hogy ez a tragédia az apát sem kímélte meg, aki a jelek szerint nagyon beteg. Miután a fiúk elviszik őt az orvoshoz, kiderül, hogy megmentése csak egy módon lehetséges: ha valaki elmegy az Élet Fájához, és hoz a csak ott található Élet Vizéből. Természetesen ki más, ha nem a testvérek vállalkoznak erre, és egyetlen térképen kívül semmi mást nem véve magukhoz útra is kelnek.

Ezen a ponton kezdődik meg a mi, játékosok csodálatos utazása is. A hangsúly a csodálatoson van. A Brothers olyan tájakat kínál olyan magas szintű művészettel kialakítva, és olyan szereplőkkel megszórva, hogy az ember az utazás minden pillanatát élvezi. Bár a szcenáriók a játék fő részeinek számító hét fejezeten keresztül gyorsan változnak, a fantasy, tündérmesei világ mindig változatlan: kies hegyek, völgyek, erdők, patakok, tenger, máskor roppant sziklák, ijesztő, sötét föld alatti helyek, ismét máskor sarkvidéki, fagyott világ bálnákkal, sőt van egy óriások egymással történő csatározása után készült tájkép is vidáman csordogáló vérpatakokkal. Ha nem kívánunk a cuccon három óra alatt végigrohanni és igyekszünk felfedezni környezetünket, megismernünk a benne élőket, akkor nemcsak állatokon segíthetünk (példa a kisteknősök anyjukhoz való visszaterelésének megható jelenete), de egyéni emberi sorsokkal is találkozunk (mondjuk a családja elvesztése miatti bánatában magát felakasztani készülő apa, akinek ugyancsak könnyebbé tehetjük fájdalma elviselését.) Van egy barátságos troll házaspár, akinek története ugyancsak a Brothers sztorijának része, de ellenséges gólemekben és egyéb rémségekben sincs hiány. Ugyan a klasszikus értelemben vett harc a Brothers-ben ismeretlen fogalom – csendes szanatóriumként hat a Hard akciószinten lezúzott Silent Hill 2 után, valaki? -, de van egy-két csatajelenet, ahol a környezetünk képezte rejtvényt megoldva kell legyőzni a rosszindulatúakat, nagyjából mint a Tomb Raider: Underworld bossai esetében.

Itt muszáj szót ejtenem a játék által prezentált, egészen egyedi, ugyanakkor zseniálisan egyszerű és bárki által gyorsan elsajátítható irányítási szisztémáról. A két fiú mozgatása a bal és jobb analóg karokkal történik, az akciógomb az L2, R2, az alapvetően rögzített kamerát pedig az L1, R1 gombokkal tudjuk nem túl nagy mértékben jobbra és balra forgatni. És ennyi. Olvastam ugyan egy-két helyen, hogy a két analóg kar egyszerre történő használata karakterek irányítására nem mindenki tetszését nyerte el; nyilván nem vagyunk egyformák, ezt a nem hagyományos metódust egyeseknek talán nehezebb elsajátítani. Ám mivel többjátékos módozat nincs, és a játékmechanika alapja kifejezetten a két karakter összehangolt működése, nem tudok kigondolni ennél ötletesebb és jobban működő szisztémát. Persze kell kis gyakorlás, de ha nem rohan az ember, akkor szerintem kiválóan boldogul a két srác terelgetésével.
Én és a kisöcsém

A Starbreeze kreatív elméi tehát bizonyára a két karakter egymástól való teljes függésére, elszakíthatatlanságára gondoltak, mikor felvázolták a Brothers alapvetését. Láttunk már erre példát nem keveset (mondjuk a Primal, ahol ugyanígy a game teljes egészében eklatánsan jelen van), és ha jól működik, rendkívül egyedivé képes varázsolni az adott játékot. Nos, a Brothers-ben is jól működik. A nagyfiú, Nyaa értelemszerűen elsősorban testi erejét képes hasznosítani mondjuk a karok meghúzásánál (amiket a kicsi maga nem tudna megrántani), kapuk kinyitásánál, ha magasabb helyre kell az öccsét feljuttatni, vagy úszni is csak ő tud a kicsivel a nyakában. A kisfiú pedig a mozgékonyabb, ő kis helyekre is be tud bújni, és ügyesen, fürgén mászik. Elég gyakori, hogy ketten visznek egy tárgyat, ezekben a jelenetekben a manőverezésben van a kihívás. Ám sok helyszín önmagában viselkedik rejtvényként, pl. amikor egy felhúzott pontonhídnál kell átjutni úgy, hogy a kicsi letekeri azt egy mókuskerékbe állva, a nagy átmegy, a híd visszacsapódik, mire a nagy átdob egy birkát, akit belerakva a mókuskerékbe a kicsit is át tud jutni a túloldalra. Nem túl nehezek ezek, de nagyon jópofák, aranyosak. Elég sok a platformozás. Egyszerűbb esetekben a srácok automatikusan átugranak a rések felett, kapaszkodnak végig peremeken, vagy a falhoz simulva araszolnak a hatalmas szakadékok szélén. Komplikáltabb részeknél a kiálló tereptárgyakba kapaszkodva kell ugrálva felfelé haladnunk, sőt egy-két helyszínen olyan szinten vannak a fiúk összekötve (szó szerint, egy kötéllel a derekukon), hogy nagyon kell figyelnünk, melyik ujjunkkal kinek az akciógombját tartjuk éppen lenyomva.
A testvérek sok tereptárgyat, embert, állatot meg tudnak vizsgálni, és azokra másképp reagálnak. A virágokat máshogy szagolják meg, az egyiknek a cica elkezd dorombolni, a másikat meg akarja karmolni, az egyik segít a sepregető néninek, a másik a seprűt egyensúlyozza a tenyerén. Tényleg bájos, érdemes mindent végigpróbálni. Járművekben is fogunk utazni; lesz egy repülő alkalmatosság, melyet a két srác súlyának jobbra és balra történő áthelyezésével tudunk irányítani, valamint egy csónak, melyet az L2, R2 gombokkal, valamint az analóg karokkal terelünk – egyszerű, élvezetes, hangulatos, ötletes.

Hagyományos értelemben vett dialógus nincs, a szereplők valamilyen ismeretlen, halandzsa nyelven beszélnek pár szót, maximum mondatot. De nincs is szükség sok dumára, az Icóhoz, a Rainhez vagy akár a klasszikusabb Lego-játékokhoz hasonlóan a történet önmagában mindent elmond. Zenei betétekben viszont nincs hiány, azok egyenesen fantasztikusak, személyes kedvencem a főmenü alatt hallható etűd, melyre még pityeregni is lehet, ha olyan a hangulatunk. Egyébként szerintem még a kőkemény pasi gamerek is el fognak morzsolni egy-két könnycseppet, míg a történet végére érnek, és ha egy játékon jókat lehet bőgni, az szerintem ugyancsak értékmérőként funkcionál.
A trófeáknak muszáj külön fejezetet szentelnem, ugyanis ezeket sem nevezném hagyományosnak. Olyan feltételeket támasztanak, melyhez a környezet teljes átkutatására van szükség. Pl. hogy éred el, hogy a nyuszik szépen játsszanak? Hogy szerelmes madarak találjanak egymásra? Hogy a feltaláló táncoljon? Hogyan fújsz meg egy óriási kürtöt? Hogy énekelnek a bálnák? Összesen 12 ilyen trófea van, én hármat hagytam el, de muszáj utánajárnom, azokat hogyan találom meg.

Úgyhogy nagyjából ennyi a Brothers: A Tale of Two Sons. A hagyományos kalandjátékokért lelkesedők ész nélkül fizessék be magukat a Plus-ba legalább erre a hónapra. Ezen felül csak annyi tanácsom van, hogy ne siessetek vele. Bár nem hosszú játék, ez pont az a zsáner, amit át kell élni, ki kell élvezni, szüttyögni benne, amennyit tudsz, és szerintem mindenkinek jólesik egy kis önkéntes száműzetés az eszement akció és szökőkutakban spriccelő vér világából, melyben általában nagy örömmel, idült vigyorral az arcomon dagonyázok én is. Jó szórakozást mindenkinek, részemről pedig irány a Hills cicakiállítás! :)

Fejlesztő: Starbreeze Studios
Kiadó: 505 Games
Megjelenés: 2013. szeptember 4.
Ár: £11.99/$14.99
Játékosok száma: 1
Demo: Nincs
Méret: 625MB
PSN feltöltőkártya: https://www.konzolokszervize.hu/
Képgaléria
Olvasói vélemények
2 / 2 oldal
‹‹    1  2  ›  ››
4. _bela  PlayStation.Community tag
2014.03.19. 08:31:41
LV1
Nekem is nagyon tetszett. Tudtok még mondani ehhez hasonló játékokat?
3. Lezlie81  PlayStation.Community tag
2014.03.19. 07:53:16
LV2
Láttam mikor toltad, meg a megjelenő sárga kis pötty is feltűnt. Mentem utánad (perpill még csak free 14 Trial). Morzsoltam könnycseppet és mázsás súlyt cipelve keltem föl a fotelből... Mestermű és külön örülök, hogy a te kezedbe került tesztelésre! :) Nagy szükség van ezen a világon ilyen lelkületű játékokra és gamerekre... ;)
2. kiralygyozo  PlayStation.Community tag
2014.03.19. 06:51:28
LV2
Kifejezetten tetszett, jó kis történet. :D
A nagyképûség: -õl, butít, és nyomorba dõnt.
1. mentoloshypo  Az indie fóbiás
2014.03.18. 23:43:30
LV28
Szép és rendkívül aranyos kis rövidke kalandot kaptam, élvezettel játszottam végig.
Külön köszönet a fejlesztőknek, hogy a logikai feladványok nehézségét illetően nem estek át a ló másik oldalára, nagyon jól eltalálták az egészet!
2 / 2 oldal
‹‹    1  2  ›  ››
Mozi - Ragadozó madarak
2020.02.18. 21:00 Cool-Túra
2 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Erős Nők, Akiknek Nincs Szükségük Férfiakra.
EarthNight (PS4, PSN)
2020.02.18. 20:48 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: Bandage_520
Sárkány ellen sárkányfű… akarom mondani Skydive?
Dark Devotion (PS4, PSN)
2020.02.16. 13:31 PlayStation Network
1 hozzászólás
Szerző: ColdHand
Pixeles kereszteslovagok Dark Souls-a.
Képregény - Dredd bíró: Minden birodalom elbukik
2020.02.16. 13:12 Cool-Túra
5 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Az előétel után itt a főfogás!
The Princess Guide (PS4, PSN)
2020.02.14. 09:18 PlayStation Network
0 hozzászólás
Szerző: DrZaius
Négy hercegnő, egy tanár.
Mozi - 1917
2020.02.12. 19:23 Cool-Túra
7 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Egy csepp a háború vérmocskos tengerében.
Gris (PS4, PSN)
2020.02.12. 13:16 PlayStation Network
3 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Interaktív animációs film.
Coffee Talk (PS4, PSN)
2020.02.08. 14:07 PlayStation Network
1 hozzászólás
Szerző: MolonLave
Visual novel latté.
ZOMBIE ARMY 4: DEAD WAR (PS4)
2020.02.07. 20:20 Játékteszt
7 hozzászólás
Szerző: HTB
Óda egy amfetaminfüggő élőhalott osztrák szobafestőhöz és rothadó társulatához.
Mozi - Jojo Nyuszi
2020.02.05. 17:00 Cool-Túra
8 hozzászólás
Szerző: VictorVance
Felnőtté válni a Harmadik Birodalom alkonyán.