PlayStation.Community Blog ›› Gulandro

1 hozzászólás

2009.04.21. 16:06:47

Utolsó hozzászólás: hunsquall

2009.04.23. 13:50:32

Megosztás
Értékeld a blogot!
Ha van játékstílus ami szerintem jól állhat a kisgépnek akkor az a jrpg. Mégis, ezerféle irányíthatatlan akciójáték van rá és itthon igen kevés az ehhez hasonló darab. Remake-k, azok igen, és mint kiderül ez is az egy bizonyos értelemben. Ez a borító szép, sajnos nekünk egy kocsányos-démonos jutott belőle.
Popolocrois egy olyan világ ahol élni szeretnél. Ahol sárkányok szárnyalnak az égen, tündérek rejteznek az erdők mélyén és a varázslat még nem veszett ki a földből. Gyermekkori meséskönyvek világa, az ártatlanság korának fakó emlékképeiből összeálló mozaikképszerű táj: magasról zuhanó vízesések, magasan repülő mesés városok, hósapkás hegyek, túlvilági helyek és érintetlen vadon. Ez Popolocris birodalma...
De mi is a Popolocrois egyáltalán? Egy gamespotos fórum mélyéről idéznék/fordítanék le ehhez ide egy bejegyzést, hogy oszlassam a homályt:

"Több játék is van, illetve olyan részek a játékokból amiket végül meg sem kaptunk.
- 1996, PS1-es "PoPoLoCrois Monogatari" játék közel 50%-a lett kivágva és a megmaradt rész pedig erőteljesen összvágva a psp játék "Ice Demon" fejezetébe.
- 1998, PS1, "PoPoRogue" játék nem lett része a psp-s darabnak, csak néhány karakterét szerepelteti és innen emelték át az orbokkal való varázslást!idézést. A történet itt Paolo király múltjából előkerülő Id nevű démonról szól, aki megigézi Popolocrois birodalmát ahol többé sem sem az aminek látszik. Miután a király elindul, hogy leszámoljon régi ellenségével az ifjú herceg Id gonosz tervével és varázsával kell szembenézzen, amely minden ember rejtett érzelmeire és vágyaira próbál hatni.
- 1998, "PoPoLoCrois Monogatari" 25 részes anime sorozat egy teljesen új történet egy lányról aki Hyuu-nak hívnak. Ő GamiGami egy kísérlete okán került Popolocrois birodalmába és mint kiderült fajtájának utolsó tagja, de tetteivel igen maradandó hatást kelt mindenki életére.
- 2000, PS1, "PoPoLoCrois Monogatari II" közel 80-85%a lett végül átemelve, a Dark King és a Goddess Maira fejezet teljes egészében a psp-s epizódba. Bár az új verzióban nyoma sincs a PS1-es játék grafikai hibáinak és gyengeségeinek, teljes egészében hiányoznak az FMV átvezetőfilmek és a TELJES szinkronhang."


A Popolocrois egy 2006-os jrpg játék psp-re. A csak japánban megjelent PS1-es részek összeszerkesztéséből és lefordításából végső formát nyert darab az első "hivatalos" kiadvány ebből az odaát népszerű sorozatból. Mint a fenti elemzésből látható, a fordításnál igen sok dolog elveszett. Azonban a végleges produktum ismeretében így sincs okunk búslakodásra.

A játék története a kezdet kezdetén egy igen jól meghatározható hangulatot talál meg bennünk: édesanyánk nagyon beteg a jégdémonnal vívott harc óta és nekünk kell megmenteni őt a Sötét Birodalomból, hogy teste és lelke ismét egy lehessen. Utunk során egy erdei boszorkány és egy fehér lovag is csatlakozik hozzánk, majd a vidék önjelölt főgonosza is sorainkba áll, hogy édesanyánkat megmenthessük és a jégdémon feltámasztásán fáradozó gonosz varázslókat megállítsuk. Mindezt úgy, hogy a karakterünk éppen tíz éves...

A játékot ugyanaz a csapat jegyzi, akik a Gits psp-s verzióját és így elmondható, hogy ha valamivel dolgoznak akkor azzal igen: ismerik a keretrendszerét a klasszikus jrpg-knak, átlátják a harcrendszert és tudják mi kellhet ahhoz, hogy több mint egy évtizedes játék, a kétévtizedes alapjain is működhessen. A legtöbb kritika komoly negatívumának tartja a játéknak, hogy túl régimódi a rendszere és igen magas a retró, old-school faktora. Én ezt nem gondolom így: amellett, hogy a több mint húszórás játékidő alatt nem éreztem üresjáratot sehol a játék minden téren annyi újdonsággal bírt, hogy egyik ámulatból a másikba eshessem.

Kezdve a játék garfikájával: ez az izometrikus, rajzfilmszerű játéktér a régi idők hangulatát kelti, ugyanakkor ha harcra kerül a sor kétmásodperces töltés után sem máshova kerülünk, csak az ellenfelek ugrottak be a képernyőre egy kis pofozkodásra. Nem esünk ki a játékmenetből, a karakterek is ugyanott állnak csak rövid animációval felkészülnek a harcra. Emellett ha átvágunk egy idegen vidéken vagy valami mélysötét barlangon a véletlenszerű harcokat a főszereplő varázslatával hosszú percekre elfelejthetjük. Talán mondanom sem kell ez milyen könnyebbség tud lenni mikor egy főrosszhoz sietünk és senkire nem kell addig elhasználni a varázslatainkat és senki nem kaparja le rólunk az életet feleslegesen idő előtt.

Maguk a harcok is eltérnek a több(ezer)éves jrpg sablontól: egy taktikai résszel vegyítették a harcokat, ami olykor igen komoly startégiát követel meg, hogy a különböző támadásokkal milyen helyzetből tudjuk a legtöbb ellenfelet sebezni és a legtöbbet kihozni a szituációból. Ugyanakkor körökre van osztva így is, de ezzel együtt ez nekem sokkal jobban tetszik mint a "nyomjad-má-megy-az-idő-vááá" fél real-time rendszerek amikkel az elmúlt időkben kísérleteztek.

A harcban többfélee cselekvésünk is lehet: simán támadhatunk, ami nem hangzik nagy dolognak, de később a sima támadások száma megnő és olykor hatásosabb mint egy varázslat (meg ingyen van); egy kört felhasználva koncentrálhatunk a következő támadásra ami így többszörösét sebezheti, illetve különleges "együttállás" révén különleges akciókat végezhetünk. Ha erejét koncentrálva Pietro herceg Narcia mellé áll vagy fordítva akkor egy széles susgárban mindenkit sebző "légicsapást" varázsolnak, míg a főgonosz GamiGami Narci mögé állva érzelmei hatására a képernyőn álló minden ellenséget sebzi egy vicces animáció végeztével. Emellett lehet varázsolni és tárgyakar használni, ez azért szerintem ismerős lehet hasonló darabokból, kiemelném azonban, hogy a különleges támadások animációja nagyon részletes és szép, illetve hogy fejlődésekkel együtt változik. Ami még izgalmas az az idézés lehet: különböző segítőket tudunk magunk oldalára idézni, maximum kettőt, az út során lelt ékkövekből és gömbökből. Az így nyert társak igaz csak a harc alatt tartanak velünk, de értékes segítségek lehetnek egy-egy főellenséggel vívott harcban. Harci pörölyös békák, lándzsás leopárdok éppúgy lapulnak a kövekbe zárva mint gyógyító bárányok...kész pokemon.

A játék többi részén tényleg sok a "generális" jellemző: igen, ez még mindig a "mindenkinek-egy-mondata-van" jrpg, teli "táncoló-baseballozó-szöcske-ellenfelekkel", amikor "képesek-a-hősök-a-főellenség-melletti-szobában-aludni-a-végső-harc-előtt". De ezzel (ahogyan számtalanszor elmondtam) nincsen semmi baj, amíg a készítők tudatában vannak cselekedeiknek: ha menni kell valahová a továbbjutásért akkor a térképen megjelenik egy kis zászlócska, nem bóklászunk ezerfelé feleslegesen. Amikor találunk egy fegyvert akkor csak annál a karakternél jelenik meg aki használni is tudja illetve kis nyilak jelzik kinek tenne jót ha hozzá tennénk valami tárgyat éppen. A csapat menedzselése nem olyan mély mint egy FF8-ban, de ennek megfelelően nem is lehet elszúrni annyira, hogy elölről kelljen kezdeni mindent a kezdőképernyőtől. Aki emiatt gondolja úgy hogy ez egy kisebbeknek készült, könnyű játék szív joga, de szerintem ez csak korrekt hozzáállás egy játékhoz a készítői részéről.

Eltekintve hát attól, hogy bizony a későbbi főboss harcokban lesz valaki aki intavénásan tölti a HP-MP italokat a többiekbe az apróságok azok amik nagyon megfogják az embert: a figyelmesség, hogy a végigjátszás után kapunk egy mentést, ami albumként funkcionál és minden átvezetőt külön megnézhetünk külön öröm, amikor nagyobb nevek megengedik maguknak hogy ilyesmit ne csináljanak (Crisis Core, Portable Ops). Az pedig, hogy a mentésfájlok mérete egészen pontosan 576 kbyte ... az igazán csak nekünk lehet vicces.

Hogy magam sem vesszek el a részletekben elmondanám, hogy a játék nagyon jó, amiket eddig láttam psp-n jrpg-ket azok közül a legjobb. A játék egyes részeinél elinduló anime átvezető videók a legszebbek és leghangulatosabbak amiket az utóbbi időben láttam. a harcrendszer egyszerre átgondolható és pörgős, a karakterek szerethetőek (ez olyasmi amiben a mostani darabok hajlamosak durván elvérezni) és a történet minden infantilizmusával együtt is átélhető, teljes terjedelmében személyes élmény maradhat a játék alatt. Olyasmi ez amitől kár megfosztani magunkat, ha módunk van bejárni Popolocrois világát.

tévé reklám:
játékmenet:
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2009.04.23. 13:50:32
LV4
Mindig is ki akartam próbálni, de a sok lehúzó teszt elriasztott tőle.
no pain, no gain
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV2
PlayStation.Community tag
PSC Kredit
2665 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Szilágyi János
Fórumhozzászólások száma:
1 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
187 db
Utolsó belépés:
2011.10.11. 10:15:34
Regisztráció ideje:
2008.11.20. 10:13:13
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea