PlayStation.Community Blog ›› Gulandro

4 hozzászólás

2009.03.18. 21:14:22

Utolsó hozzászólás: hjetyekus

2009.04.24. 12:56:37

Megosztás
Értékeld a blogot!
Ghost in the Shell:S.A.C. - hordozható kiborgok

Az "okok" között, ami a psp vásárlásra sarkallt már említettem korábban, illetve a "jáccunkmápéespével" felbuzdulásomban meg is vettem végre az amúgy igen ritka játékot. Semmi jóra nem számítottam: a nagyobb netes oldalak kritikái és az itthoni nyomtatott sajtó is erősen hatos átlag alatt, a minősíthetetlen 576os kritika négy pontra méltatta.
Első indításkor így meg sem döbbentem különösebben, hogy a főmenübe érve sem valami hangulatos intró, de még csak a sorozat betétdalainak egyike sem fogadott. Igazából örültem, hogy angol nyelvű a cucc, mert a doboz kitartóan fajnemesítőül volt feliratozva. De mivel a nyelve angol volt, kézikönyv híján is magamhoz vettem. Az akciómban résztvevő három tételből ez volt a legdrágább amúgy (Gradius - 2000, Popolocrois - 3000).

A játékot elkezdve azonban fokozatosan nyílt szélesebb, elégedettebb mosolyra a szám. Hosszú, CGI átvezetőkkel vezettek be egy érezhetően nagyobb lélegzetű történetet, ugyanakkor a dialógusok amellett hogy kultúráltan felratozva megjelentek, a sorozat szereplőinek angol szinkronhangján szólaltak meg, csakúgy, mint a korábbi PS2-es verzióban. Adaptációk esetén az ilyesmi fontos kérdés, de emellett a karakterek is hasonlítanak, sőt megegyeznek a rajzfilmben látottakkal mind külső, mind gesztusok terén, ami újabb jó pont volt.

Ami ugyebár az első meglepetés lehetett, hogy a játék teljes egészében FPS. Igaz, a PS1-es epizód (Wanted!) is tartalmazott ilyen funkciót, de immáron gyalogszerrel, változatos fegyverarzenállal és belső nézetből is szórhatjuk az áldást. Más kérdés, hogy ezt a perspektívát nem tartom a leghívebb megoldásnak egy GITS történet prezentálásakor, de lényegében ennél a játéknál nagyon bevált ez is.

Ami ebből azonnal kövezkezhet, hogy az irányítás milyen és a válasz nem is lesz meglepő azt hiszem: nehézkes. Egészen addig amíg rá nem jövünk az egyes fegyverek használatának hogyanjára és mikéntjére lehetnek komoly gondjaink a célzással, hiszen ellenfeleink lelkesen cikáznak a képernyőn balról jobbra miközben mi nagyjából egy gombot tudunk ezalatt megnyomni. Árnyalja a képet, hogy bizonyos típusú ellenfelekre bizonyos fegyverek képesek autómatikusan rácélozni, ekkor pedig az oldalazáson kívül már csak a tűzgomb lelkes kattingatása marad feladatunkkul. Értelemszerűen bizonyos fegyverek gyalogság, más ezsközök járművek ellen képesek erre, de vannak amik ilyen szempontból mindenre szívesen tüzelnek hatékonyságtól függetlenül, illetve vannak olyanok is amelyekhez mindenképpen nekünk kell célozni: gránátvetők, mesterlövészpuskák és nagyobb rakáték. Ezeknél más FPS-ekkel ellentétben végre volt egy beépített horizontmérő, ami ugye gránátvetésnél kifejezetten hasznos, illetve a mesterlövészkedésnél is sokat dob a hatékonyságunkon. Ugyancsak jó pont, hogy ezek a "képességek" meg is vannak magyarázva azzal, hogy az irányított szereplők ugyebár kiborgok, akiknek nem esik nehezükre kisebb seregek likvidálása csípőből.

A Gits:SAC sorozatra különösen jellemző volt az, hogy a Kilences ügyosztály bevetését a legtöbb esetben "ágyúval verébre" esetnek éreztük. Egy olyan világban, ahol a kiberterrorizmus hétköznapi esetben egy jobb-rosszabb hacker geeket jelent egy ilyen high-tech kiborgkommandót tejhatalommal bevetni túlzásnak tűnhet talán. Mégis, szerencsére újra és újra felüti a fejét valami olyan probléma, ahol a katonaság nem vethető be, illetve a diszkréció és járulákos veszteség minimalizálása prioritást élvez a harmadik világháborút túlált japán kormányának számára. Ilyen az, ha az állami irattárba fegyveres terroristák hatolnak be, hogy a hamarosan nyílvánosságra kerülő H-88as jelentést megszerezzék és megsemmísítsék, közvetlenül a jelentésben érintett Távol Észak régió jubíleumi ünnepségét megelőzően. A Kilences ügyosztály a terrorcselekmény nyomait követve jut egy feltételezett orgyilkosság nyomára, melynek megakadályozása lesz az elsődleges feladatuk az idegen terepen.

A történet a sorozat mércéjével mérve kifejezetten jó, de az Oshii alapvetésekhez tényleg nem ér fel teljes egészében. Ennek oka ehet, hogy tartalmazza a Tachikomákat, amikben képesek voltak ötvözni a világon számomra két leggyűlöltebb dolgot: a pókokat és a női picsogást. Ennek ellenére is, a játék történetében betöltött komoly szerepük révén még hozzám is közelinek éreztem őket olykor, de ami a sztori legnagyobb vívmánya, hogy először éreztem azt a psp mögött álló koncepciót, hogy apránként, pályánként játszva mikor időm van, részenként fejtem meg egy nagy egész történéseit, hogy a játékkal töltött három hét után elégedettséggel vegyes érdeklődéssel nézzem végig a stáblistát.

A küldetések igen vegyesek, megreformálni nem fogják ugyan az FPS stílust, de legalább nem egy időutazásban van részünk a DOOM vagy HEXEN korába: eszerint lesznek kísérős küldetéseink, bombahatástalanítós, bombatelepítős misszóink vagy nagyobb, többlépcsős főellenség harcok is. A pályák olyan jól vannak felépítve, hogy az eredeti félelmem, miszerint nem fogok tudni kedvenc karakteremmel, Saito-val mesterlövészkedni kényelmesen hamar elpárologtak. Külön kiemelendő, hogy minden küldetésre minden szereplőt vihetünk és eze alapján mások lesznek a megjegyzéseik, az átvezetők is. Itt külön izgalmas, hogy a Tachikomákat is külön-külön felszerelhetjük és festhetjük is, ami akkor volt döbbenetes mikor egy, a hangárban történő tachikoma beszélgetés alatt mind a négyen úgy néztek ki ahogyan éppen általam konfigurálva voltak.

A grafika terén a kép kettős: valóban elmarad valamennyire a psp-s FPS-ektől, de cserébe hű a sorozat vizuáis világához és olykor igen sok, igen nagy dolgot kezel gond/lassulás nélkül. Az pedig, hogy nem eltáriolt videokat kapunk hanem mindent realtimeban csinál meg a játék szerintem kifejezetten hangulatos képet ad a végigjátszás alatt. Az ismert szereplők kidolgozása nagyon jó, egyes ellenfelek, illetve pályák kicsit sután vannak megalkotva de láttam már sokkal rosszabbat is ilyen téren. Hangok terén fájó hiány az eredeti dallamok, de végeredményben az itt használtak is remekül teljesítenek, illetve az eredeti szinkronhangok sokat dobnak az élményen.

Az eddig általam játszott kifejezetten psp-s játékok közül (tehát nem remake és nem újrakiadás) lehetőségek széles tárháza mellett, az érdemes adaptálás okán és a kiváló játékélményért a Ghost in the Shell: Stand Alone Complex viszi a pálmát. Szinte sajnálom, hogy soha.senki nincs online a hatfős mulithoz, de még így is annyi nagyon korrekt a végigjátszás után megnyíló minijáték és a videólejátszó lehetőség. Sok játék példát vehetne róla.
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2009.04.24. 12:56:37
LV5
Nem hozta meg a lelkes teszt sem a kedvemet a játékhoz. Punktum!
Kis kacsa für Dich...
3. Kazama_Jin  PlayStation.Community tag
2009.03.18. 22:39:00
LV6
az irányítás nem nehézkes, hanem egyenesen botrányos.
a psx-es gits meg ezerszer jobb volt
2. kobe  PlayStation.Community tag
2009.03.18. 21:51:41
LV11
"Más kérdés, hogy ezt a perspektívát nem tartom a leghívebb megoldásnak egy GITS történet prezentálásakor"

nem hát! eleve a PSP mostohán bánik az FPS-ekkel, és akkor egy ilyen témához? ennek ellenére, érdekel a game, elég jókat írtál róla
1. eszg_  Szerkesztő
2009.03.18. 21:37:54
LV13
Ezt nem mertem megvenni, a pocsék kritikák miatt, de a másik két gém megvan. Popolocroisnak olyan grafikája van, h becsinálok tőle, de maga a játék vhogy nem jön be, Gradius Coll. meg úgy király, ahogy van!
Jól vagyok, nagyon köszönöm.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV2
PlayStation.Community tag
PSC Kredit
2665 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Szilágyi János
Fórumhozzászólások száma:
1 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
187 db
Utolsó belépés:
2011.10.11. 10:15:34
Regisztráció ideje:
2008.11.20. 10:13:13
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea