PlayStation.Community Blog ›› Gulandro

3 hozzászólás

2009.03.04. 23:18:25

Utolsó hozzászólás: Siela

2009.03.05. 09:04:21

Megosztás
Értékeld a blogot!
- egyszer és mindenkorra odavágtunk a hack'and'slash műfajnak

Vajon mi visz rá arra, hogy még egy Diabló klónnal terheljem az életem, amelynek ezúttal kétjátékos mód híján minden titkát és csavarát magamban kell megismernem? Egyáltalán mi is ez az elfeledett játék? Olvass tovább. :D
Egykor Commodore 64-en voltak fiatalabb és idősebb játékosok és akkor mint fiatal nem tudtam játszani angol tudás híján a Bard's Tale trilógiával, ami akkor a crpg-k csúcsát jelentette. Egy bárd meséje nyomán megelevenedő kalandozócsapat három alkalommal kelt útra a világ megmentésére és tátott szájjal hallgattuk a nagyok történeteit arról, hogy a pixelhegyek és angol narráción keresztül milyen csodás kalandokat éltek meg.

Az évek elrepültek felettünk és a commodore ideje lejárt, közben mi is megtanultuk makogni angolul. A játékipar sokat fejlődött, sajnos rossz irányba, így a 20+ játékosok csak elvétve kaphattak olyan kalandok megéléséhez segítséget amelyekben elődeinknek részünk volt, mikor az Ultima vagy Might and Magic sorozatok még egy számjeggyel bírtak. :D

A konzolok terén sohasem voltak divatok a régi vágású kalandok, mégha a személyi számítógépek nagyjai olykor tiszteletüket is tették az aktuális masinákon (pl.Eye of the Beholder - SNES), így most PS2-n sem igen találkozni az öreg játksítlus képviselőivel. Egyedül a Wizardrynak létezik egy PS2-es remakeje ami igen jó kritikákat kapott a mag idején és úgy tetszik tudott újat mutatni az önnön tökéletességének fényében megfagyott JRPG uralta konzolvilágnak. ;)

ÉS imhol elérkeztünk a Barf's Talehez ami címében az egykori C64-es ős hangulatának ígéretével bír, játéktechnikájában a Dark Alliance és a Champions örökségét hordozza magában és én mégis pozitív felhanggal ültem le játszani vele ami sokszor sokat ér, de jelen esetben csak emelte azt ami amúgyis a képernyő elé szögezi a hétvégi gamert...

Történetünk kezdetén egy önérdekű bárd/dalnok/skald/igric mindennapjait láthatjuk, a rezignált és kötekedő narrátor tolmácsoéásában amint egy illúzió egér idézésével próbál meleg ételhez és szálláshoz jutni, de végül csak a pincében köt ki és patkányokra vadászik... vagy mégsem. :D Nagy ormatlanság lenne a történet csavarjait és poénjait lelőnöm mert amivel szemben állunk az egy vérkomoly fantasy paródia tornyokba zárt hercegnővel, démonurakkal, impekkel és Kiválasztottakkal egy olyan bárd szemszögéből aki már mindent láttott amit videójátékföldön látni lehetett és legalább olyan rezignáltan tekint a világra mint egy olyan ember aki már végigszenvedte az eddigi PS-es hack'and'slasheket...tehát egy rokonszenves fazonról van szó. :)

A játék engineje félemetes hasonlít a Championsra vagy a DA-re, azonban azoknak az elemeknek végre sikerült olyan textúrákat adni amikről nem rohanok sikoltva a falnak. Hősünkkel előretörünk az ismeretlen, skót felföldre hajazó vidékeken, nemtelen alakoktól fogadunk el kisebb feladatokat arany.ezüst vagy mágikus dallamokért cserébe. ezen dallamokkal leszünk képesek társakat idézni magunk mellé amelyek számát az aktuálisan forgatott hangszer határozza majd meg. Igen, ez alapján kitalálható, hogy bár egyedül vágunk neki a kiírtandó "dándzsönöknek" hamarosan kisebb kompánia élén fogunk masírozni akiknek személyeit kiválasztva később komolyabb taktikák, stratégiák kidolgozására is lehetőségünk nyílik és ezzel már egy gigantikus lépést tettünk az unalmas játékmenetből az érdekfeszítő és szórakoztató felé.

Idézett lényeink között éppúgy lesznek acélkardú lovagok mint gyógyító banyák, szentjánosbogarak akik bevílágítják a sötétebb pályarészeket (vagy harcab elvakítják az ellent), de akár idős csapdakereső, aki előttünk loholva tartja fel a csapdákat amíg el nem haladunk bántatlanul. 4X4, összesen 16 lény közül választhatunk majd és nem mindegyik megszerzéséhez vezet egyenes út :D de ezt nem kell mondanom egy olyan játéknál ahol a főhő minden békénél és jó végső győzelménél többre becsüli a női combokat, csengő aranyakat és a jó borokat.

A játéknak háromféle befejezése van, mindegyik szórakoztató, bár nem mondanám, hogy ezzel sokkal megnövelik a játékidőt. Így is egy kellemes hetet tölthetünk el az antihős bárd és kutyája társaságában mire eljutunk a végső ellenfelünk tornyáig és imádott hölgyünk elé járulhatunk. Utunkat más Kiválasztottak, halott viking hadurak és szarkasztikus poénok fogják kísérni egy olyan játék emlékét hagyva bennünk amire visszagondolva nyugdíjas korunkban is elmosolyodunk...hiszen akkor már senki sem fogja érteni milyen kalandokat éltünk át mi ebben a játékos korban. :D

Melléklet:
előzetes és hangulatkeltő a játékról:
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2009.03.05. 09:04:21
LV1
The Lord bless Charlie Mops, hey! :)

A dalok brutálisak, kedvencem a sörös nóta.
Az mindíg rajta van az MP3 lejátszómon :P
2009.03.05. 00:26:08
LV2
Válasz 1. pdw üzenetére:
bocsika :S
1. pdw  ist krieg!
2009.03.05. 00:09:11
LV11
Na mar asszittem az egyetlen es eredetirol van szo. Kar...
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV2
PlayStation.Community tag
PSC Kredit
2665 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Szilágyi János
Fórumhozzászólások száma:
1 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
187 db
Utolsó belépés:
2011.10.11. 10:15:34
Regisztráció ideje:
2008.11.20. 10:13:13
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea