Csodák márpedig vannak1987-et írunk. Megint. Az eddigi öt összefoglalómból hármat ezzel a mondattal kezdtem, és akkor még nem is volt szó, az olyan kozmikus játékokról, mint a Contra első része. Mindegy,ez a történet más lesz, mint a többi, most értem el az összefoglaló sorozatom csúcspontjához (ami nem jelenti azt, hogy a későbbiek során nem lesz hasonló), a kedvenc sorozatom leírásába minden eddiginél nagyobb erőt fektettem, remélem nem hiába. Szóval 87. Egy Hideo Kojima nevű játékdizájner, aki a Konami-nál dolgozott, elhatározza, hogy az előző két Konami játékban való ”Segédkezése”, valamint az általa vezetett fejlesztésű, ám a cég által végül törölt Lost Warld után belevág egy lopakodós játék elkészítésébe. A játék neve a következő: Metal Gear. Sokan vannak akik ezt a részt, és az első folytatást még a mai napig nem ismerik, bár ez mára már azért szerencsére (hála a későbbi PS2-es verziónak) jobban a köztudatba épült. A játék az MSX2-t célozta meg platformjaként, ám saját hazájában nem hozott akkora átütően nagy sikert, a játék abban a formájában a nyugati piacnak jobban bejött volna, ám ők sajnos ebből nem kaptak akkor, ahogy mi sem. Helyette jött, a kissé eltérő NES-es változat, amiben a legnagyobb furcsaság talán az volt, hogy NEM volt benne Metal Gear. Metal Gear, Metal Gear nélkül? Érdekes ötlet, annyi szent! A számtalan fordításbeli ökörségeket, és a néhol teljesen átírt/lecserélt/kihagyott pályadizájnt már nem is taglalnám. Lényeg a lényeg, a Metal Gear MSX-en volt a Metal Gear. A Nintendo verziója amúgy a későbbiek során kapott egy Commodore 64 és egy PC portot is, némi minimális változtatással. A játék nyugaton sem hozott olyan hatalmas sikert, így a folytatás már nem is érkezett meg a NES-re. Jött helyette azonban egy „Snake’s revenge” névre hallgató bűncselekmény, amelyben az eredeti gárda tagjai nem vettek részt, így Kojima sem… Mondanom sem kell, a játék förtelem lett. Japánban bő három évet kellett várni a folytatás eljövetelére, a Metal Gear 2: Solid Snake ugyanis 1990 július 19-én érkezett, az elődnél valamivel szebb grafikával, hosszabb és NEHEZEBB játékmenettel, valamint komplexebb sztorival. A nehezebb szó kiemelése nem véletlen, jóformán felforrt az agyvizem az MG2 MSX emulátoros verzióján, amit végigvittem, nem tudom, hogy a nehézség mennyiben változott a PS2-es verzióban. A második Metal Gearben már feltűnt Kojima filmfanatikus mivolta is, hiszen a játék rövidke „átvezető videóktól” hemzsegett, természetesen nem olyan formában, mint később, de a kor technikáját figyelembe véve mindenképpen elismerésre méltó! Az eladási eredmények ezúttal sem voltak rosszak, de annyira bombasztikus siker azért nem volt a játék, hogy a fejlesztők a folytatást tervezgessék. A Metal Gear végetért, Kojima pedig úgy látta, ideje valami másba kezdenie.A legenda még csak most kezdődik

Két játék jelent meg Kojima kezei közül, még mielőtt újra Solid Snake kalandjait vette volna kezei közé. Az első az 1992-es Snatcher, igaz az már elérhető volt MSX-re, az MG2 előtt is, csak a PC port érkezett meg ekkor. A második, az inkább interaktív videó kategóriába sorolandó 1994-es Policenauts. Ezen két játék nem volt túlzottan sikeres, de nem ez volt az oka annak, hogy Kojima visszatért a Metal Gearhez. A mester mindig is három dimenzióban képzelte el Solid Snake történetét, és mindig az éppen aktuális kor technikai tudását négyzetre emelve. Hideo san 1995-ben tervezte kiadni a Metal Gear 3-mat, a 3DO játékkonzolra, és egy Meryl-t és Snake-et ábrázoló titkos artworköt fel is tűntetett a játékról a Policenauts egyik extrájaként. Ekkor jött a képbe a Sony PlayStation, melynek technikai fölénye a 3DO-hoz képest egyszerűen elvarázsolta őt, és úgy döntött, ezen alkotja meg a harmadik részt. Az ekkor már elkezdett fejlesztéseket a konzol érkezésének hatására fogták, és elölről kezdték az egész projektet. Nem sokkal ezután a játék nevét megváltoztatták Metal Gear Solid-ra, hiszen az előző két rész nem volt elég sikeres ahhoz, hogy a játékot folytatásként dobják piacra, így próbálták ezt a tényt elrejteni. Az MGS végül 1998 végén került a boltokba, és… Hát nem is tudom, mit kéne itt nekem mondanom. Nehéz, francokat nehéz, lehetetlen leírni, hogy pontosan mi is volt az MGS. Ezt nem lehet elmesélni, elmagyarázni, ezt érezni kell. A Metal Gear Solid gyakorlatilag a világtörténelem egyik legnagyobb játéka ként van számon tartva, élő legendának számít, és csak olyan nevekkel szokás egy mondatban említeni, mint a Final Fantasy VII. A játék gyakorlatilag nem volt más, mint egy audovizuális csoda. A nagy fenéket, hiszen annál sokkal több. Igazából egy…egy… Nem, nem megy, akárhogy gondolkozom, nem lehet egy mondatban leírni, hogy mi volt a Metal Gear Solid, hogy miként érte el, hogy a játékosok beleborzongjanak az olyan fantasztikus karakterek jellemeivel azonosulva, mint Psycho Mantis, vagy Vulcan Raven. De említhetném akár a videojátéktörténelem egyik (számomra) legmeghatározóbb pillanatát, amikor Sniper Wolf távozik az élők sorából. A csodás grafika, a páratlan zene, a fantasztikus sztori, a hihetetlen precizitású átvezetők, a zseniális karakterek, a komplex és részletes pályadizájn, hihetetlen ötletek és még pozitív jelzők tucatjai illethetik a Metal Gear Solidot, anélkül, hogy az ember igazán belemelegedne. A történet az előzmények ismerete nélkül is több mint élvezhető volt, sőt tulajdonképpen itt bontakozott ki igazán a sztori, Solid Snake-et, és Roy Campbellt itt ismertük meg jobban, és itt találkoztunk először olyan szereplőkkel, mint Meryl Silverburgh, Liquid Snake, Revolver Ocelot, vagy Hal „Otacon” Emmerich. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a régebbi rajongók egy része fel vélt fedezni némi hasonlóságot a Metal Gear 2: Solid Snake-hez képest, a játék több pontja is kísértetiesen hasonlított az elődhöz (lift küzdelem katonákkal; egy titokzatos ”rajongó”; és még egy pár rész). Ezt én nem tartom túl nagy problémának, a legnagyobb újdonságok, és az MGS1 legnagyobb erénye úgysem feltétlenül ebben rejlik.
Az ekkor valamilyen szinten lezártnak tekinthető történet folytatása nem sokat váratott magára, a lélegzetelállító 2000-es E3 trailer után nem olyan sokkal, 2001-ben debütált a Metal Gear Solid 2: Sons of Liberty. A sorozat legsikeresebb, ugyanakkor legvitatottabb darabjáról beszélünk a második(/negyedik) rész személyében, ugyanis sokan nem kedvelik a MGS2-t. Kezdjük az első és egyúttal legnagyobb okkal: A főszereplő nem Solid Snake. Megszámolni nem lehet az „OMFG WTF” felkiáltásokat amelyek világszerte elhangzottak Raiden színrelépésekkor. A szőke srác a legkevésbé sem hasonlított Solid Snake-re, sem külsőre, sem személyiségre. A nagy kedvenc kígyó csak a segítő szerepét veszi fel a Sons of Liberty-ben, és inkább tanácsokkal lát el, ám engem ez nem zavart. Személy szerint én örülök, hogy kívülről is megfigyelhettük őt, és valaki másnak a bőrébe bújhattunk, bár az már egy nehezebb kérdés, hogy miért pont Raidenébe. A második felvetendő gond ugyanaz volt, mint amit a régi fanok már az első MGS-nél is felvetettek, csak ezúttal már egy sokkal nagyobb közösség mondta ezt, és sokkal nagyobb igazság volt abban, amit mondtak. A harmadik gond: A befejezés. Nem találgatás, nem teória, hanem tény, hogy a Metal Gear Solid 2: Sons of Liberty befejezését megvágták és átírták, több mint valószínű, hogy a szeptember 11-i események miatt. Mindegy, ez már lényegtelen, soha nem tudjuk meg pontosan, hogy minek kellett volna eredetileg történnie, bár egy lehetséges verziót már olvastam a befejezést illetően, de ez most mindegy. Ugyanakkor az MGS2-t sokan túlzottan alulértékelték. Sokan túlzásba vitték a szapulását, és már-már egy rossz játéknak titulálták. Pedig ez nem igaz, az MGS2 egy zseniális játék. Egyik MG sem rendelkezik olyan összetett, komplex történettel, mint ez a rész. Egyik sem. A siker így is fantasztikus volt, több mint 9 millió ment el a játékból, nem számítva a későbbi, „Substance” kiadást, ami a Sony PlayStation 2 mellett már Xbox-ra is ellátogatott, és VR missziók bődületes arzenálját kínálta. Azonban a történet itt még messze nem ért véget…Hogy megértsd a jövőt, látnod kell a múltat!

A második rész minden volt, csak egész nem. Mondjuk úgy, hogy több kérdés volt, mint válasz. Amit eddig nem értettél, nemhogy még mindig nem értetted meg, egyenesen még jobban belezavarodtál! Ekkor kiderült, hogy jön a folytatás, méghozzá egy egészen új atmoszférában, a dzsungelban. A Metal Gear Solid 3: Snake eater 2004-ben érkezett, és újabb meglepetéssel várt minket: Valójában nem folytatás, hanem előzmény. Ez elsőre furcsának tűnhetett azoknak, akik nem értették, hogy miként is fognak választ kapni az MGS2 eseményei előtt 40 évvel történő sztoriból, de Kojimát nem kell félteni: Az MGS3-nál ha nem is tisztult ki teljesen az ég, a puzzle-darabok kezdtek összeállni. A (gondolom ennyi évvel a megjelenés után már csak nem lövök le poént) Big Boss legnagyobb bevetését elénk táró epizód sokaknak mai napig kedvence, és ez nem is véletlen. A harmadik részben minden eddiginél nagyobb szerepet kaptak az érzelmek, és a főbb karakterek személyisége addig még soha nem látott módon kibontakozott. Megtudhattuk ki is az a Big Boss, milyen ember volt ő, és megismerhettük az ő fájdalmas életét is. Szívszorító történet, igaz, hozzá képest méltatlan fogadtatásban, az MGS3 valószínűleg pont az elődben való csalódás miatt ”csak” 4 millió (környéki) példányban kelt el. Persze ez a szám persze csak az előző két rész bődületes eladása miatt számít kicsinek, önmagában nagyon szép eredmény. A második rész után itt is volt Sub… kiadás, ezúttal Subsistence néven. A játék a 360 fokban forgatható kamerát kapott, online módot, valamint egy filmként megrendezett összeállítást a játék videóiból.

Lássátok a Patrióták fegyvereit!

Azt hiszem ide nem kell sok kommentárt fűznöm, hisz ez még nem nyúlik a távoli múltba. Az MGS3: Subsistence kiadása tartalmazott egy trailert is, ami az MGS negyedik részének érkezését hivatott megerősíteni (bár ezt a videót pár hónappal korábban már bemutatták). A negyedik rész végül több mint 3 éven át állt fejlesztés alatt, mire 2008. június 12-én végül napvilágot látott, és elképesztő sikereket aratott. Nem véletlenül, hiszen egy egész SAGA lezárásáról beszélünk. A mega-monumentális történet, a drámai képsorok, a fantasztikus grafika, és még tucatnyi pozitívum fűzhető az MGS4-hez. De. Itt jutott el oda a sorozat, hogy csak akkor lehet értékelni, ha már a korábbi részeket végigvitted. Anélkül tizedannyit nem ér. A negyedik MGS olyan, mint egy-egy falat a régebbiekből. Ha azokat már ízlelted, kellemes, nosztalgikus érzés fog el, mikor újra érzed az ízt, ám ha nem, csak egy ismeretlen csoda, egy kibontakozni képtelen gyönyör. Az MGS4 akkor a mindenség, ha volt előtte egy MGS1,2,3. Azok nélkül, ha nem is semmi, jóval kevesebb. Nem ez sem tökéletes, ahogy egyik rész sem az, ahogy semmi nem az a világon. Igen, Ocelottal nem kellett volna ezt tenni, és Vamp is lehetett volna ötletesebb, de aligha lehetett volna ennél szebben nyugdíjazni egy megfáradt harcost.
Remélem, hogy ez az összefoglaló jó nosztalgia volt a rajongóknak, és talán új embereket is meggyőz, hogy mekkora vétek kihagyni ezt a sorozatot.