PlayStation.Community Blog ›› Gulandro

4 hozzászólás

2009.02.25. 00:34:40

Utolsó hozzászólás: Sora

2009.03.03. 21:55:23

Megosztás
Értékeld a blogot!
- egzotikus dzsedik

Mi lehet a japánok számára is egzotikus?
Mit jelent odaát, ha egy celebbel játék készül?
Tud még egy DMC klón újat mutatni bármiben is?
Van, hogy egy játék a stílusosságával hódít?
Ha igaz, az ismertető választ ad ezekre a kérdésekre.
"Lau az előtte tornyosuló feladatra koncentrált. A levegőben sziklaszilárdan lebegő kőtáblák alatti pulpitusra felfutni a négy oszlop valamelyikéről szökkenve szinte gyerekjáték volt. A szél felborzolta rozsdaszín haját, belekapott hímzett sáljának szövetébe, de teste megfeszült. Hirtelen vált el a peremtől, gondolatnál is gyorsabban vált eggyé a négy elem egyikével és repült a szél síkján sebesen. Kizárta magából a közelben éledő, meghibásodott műholdak sugárzásától fialt démonok hangjait, a szerettei emlékét, az utat ami a felhők közé vezette lépteit. Megkapaszkodott a valószerűtlenül sima falban és lendületet véve onnan továbblendült. 'Van, hogy az életünk kihívásain a szemléletünk, a perspektívánk változtatásával kell túljutnunk' - idézte magába mestere szavait, ahogyan elérte a második táblát. Sebesen szaladt fel a sárkánymintás sziklán és a cserepeket elérve gondolkodás nélkül taszította el magát ismét a faltólés arra gondolt, hogy mestere meghalt. 'Meg kell szabadítanod a lelkemet a démontól' - hallotta a lány hangját, akit mindennél jobban szeretett. Alig érte el a cserepek mellett a fal sima oldalát, máris szökellt az addig elérhetetlen magasba. Kiürítette elméjét, megnyílt az elemek számára és könnyű lett a lelke. 'Együtt bármire képesek vagyunk' - emlékezett fogadott testvére, legjobb barátja szavaira. Abban a pillanatban amikor a biztonságot jelentő sziklára ért minden egyszerre rohanta meg: a halott mestere, elveszett szerelme és minden bánata okozója, a démonná lett testvérbáty jelenléte és ismét érezte a teste, a kötelesség súlyát. Elszántan tekintett a távoli lebegő kastély szörnyfrízeire és újra a magasba szökellt."
Voltak kétségeim ezzel a játékkal kapcsolatban. A rossz kritikák és a furcsa videók után azonban éreztem, hogy meg akarom ismerni a "Forsaken City", ahogy amerikában nevezik, alcímmel megáldott játékot. Szerencsémre egyik legmegbízhatóbb hazai Vaterás ismerőstől (Suhano1) bontatlan, hibátlan állapotban meg is tudtam venni, az amúgy igen ritka és nem mindennapi játékot. Ezzel együtt megvolt az ára és anélkül, hogy számszerűsíteném ezt, óhatatlanul az azonos áron beszerzett SW: Force Unleashed-el akartam összehasonlítani. Legyünk korrektek, ez még tőlem is szemétség, hogy egy 2004-es játékot vessek össze egy 2008-assal, de ilyen vagyok. Azonban, hogy semmiképp ne lehessen igazam a játék teljesen más téren teljesített kiválóan mint ahogyan azt elvártam volna tőle és így el is kerülte a mélyebb összevetést. Három olyan eleme volt közösen töltött időnknek, ami alapvetően meghatározta a kapcsolatunkat, ezekre térnék inkább ki a papírforma szerinti kritizálás előtt.

Meglepetés: mondják az első benyomás sokat számít és a Bujingai készítői is láthatóan tudták ezt. Amint behelyeztük a játékot minden különösebb felvezetés nélkül egy pályán találjuk magunkat hősünkkel, ahol zérus iránymutatás mellett ki is tanulhatjuk az irányítás alapjait. Megnézzük mit tudnak a gombok, milyen egy szép kombósorozat és két-három elénk kerülő démont le is ölünk. Azonban mikor ez megtörtént felcsendül egy J-pop(vagy rock) szám és az előbbi ügyködésünkből összerakva hirtelen egy látványos videóklippet mutat be a játék. Amellett, hogy ilyesmiről még csak nem is hallottam eddig a meglepetés és az élmény mellbevágó volt. Elég régóta játszom, de így még nem döbbentem le.

Egzotikum: egy ismerősöm kérdezte egyszer, hogy ha nekünk a "keleti" az japán akkor a japánoknak mi az egzotikus keleti? Ugyanaz mint nekünk, tényleg: a játékban szisztematikusan egzotikus keleti helyszíneket járhatuk be Kínától, Indián át Tibetig egy wushu harcosnak álcázott japán popsztárral. Itt emelném ki, hogy a srác meg sem szólal a játék alatt és a zenéit sem visítja el, egyedül az animációkban láthatjuk, hogy ténylegesen ő milyen munkát végzett (ld. melléklet). A játékot még több híresség is jegyzi: a történet elvileg a Trigun alkotójától jön, a karakterdesign a Cowboy Bebop atyjától és az egészet a Gungrave játékot jegyző Red entertainment jegyzi. Ennek ellenére sem lesz olyan ripacskodó és öncélú a játék, mint amit egy azonos műgonddal beharangozott nyugati celeb esetében leművelne egy egy játék (pl. Hannah Montana, 50cent).

Gondolkodásmód: régen mondtam már ki, hogy kaptam valamit játéktól agyvérzésen kívül. Még PS2-esen is talán egy maréknyit ha össze tudok szedni ami tényleg olyan volt. A Bujingai pedig a maga kiforratlannak tűnő, stílusparádénak álcázott játékmenetével pontosan ezt érte el. A játék utolsó pályáján, ami vizuálitás, nehézség és játékmenet tekintetében is egy nem várt ajándék a játéktól olyan részei kell, hogy megmozduljanak agyunknak(?) amelyet igen régen kellett már megmozgatnunk vagy egyáltalán tudomásunk sem volt róla. A bevezetőben kicsit érzékletesebben bemutatott ügyességi próba kb 40 perccel hosszabbította meg az egész játékidőt (így volt öt és fél óra) és olyan nehézséget állított elém a játék addigi része és az elmúlt évtized játékain ellustult fejemnek, hogy rögtön a Red Ninja mögötti második helyet szavaztam meg neki az indokolatlan nehézség listámon (így harmadik helyre taszítva a Jak and Daxter titkos befejezéséhez vezető szenvedést). Rákényszerített, hogy más síkon/dimenzióban/perspektívában lássam a feladatot, egészen addig csupaszítva a kitartásom míg formákká alakult a játék, a képernyő, a padlástér és az egész életem, majd mindent a helyére rakva egy visszafolytott lélegzet örökkévalóságáig tartó pillanatban megtaláljam a választ a megoldáshoz vezető kérdésre.

Ezek után szinte én szégyellem a játékot egy középszerű akciójátéknak bélyegezni meg, azonban objektív szemmel az. Egy kifejezetten japán ízlésre készített történettel és játékmenettel megáldott program, amit kis szerencsével nyugatabbra is tudnak értékelni. Miről is van szó: a történet szerint a világ atomenergiájának elvesztése után démonok megszállta hellyé vált (tudniillik a műholdak káros sugarakkal bombázták a föld lakosságát és mindenki sado mazo démon lett). Lau, akit Gackt, a népszerű japán zenész személyesít meg (akit korábban a Dirge of Cerberus titkos befejezésében láthattunk Genesisként), elveszíti szüleit egy támadásban és árvakánt egy wushu mester tanítványa lesz. Életre szóló barátságra és szerelemre talál a kolostor falai között, azonban a harcostársát megkörnyékezik a démoni erők és mikor elveszítik a nőt akit mindketten szerettek véglel elvész halandónak lenni. Lau egy párhuzamos dimenzióba kerül a tragédia után, ahonnan 400 év múlva érkezik csak vissza az addigra elnéptelenedett és kihalt földre, hogy bosszút álljon. Érdekesség, hogy a záró képsorok alternatív olvasata során felmerül a lehetőség, hogy Lau a főellenséggel folytatott harc során zuhan vissza 400 évet és arra lett kárhoztatva, hogy újra és újra megvívja ugyanezt a harcot emlékeivel, de ez is csak egy olvasata a történetnek.

A játékement a Devil May Cry által kikövezett látványos és stílusos harcokról szól. Itt jegyezném meg mennyire rajongok én ezért, pedig olyan egyszerű és szimpla amennyire csak lehet. Ahogyan a kifinomult és igényes animációkban gyönyörködünk szinte fel sem tűnik, hogy ugyanolyan szörnyek teljes hordáit aprítjuk már órák óta. Adott a főszereplő, egy kétkardos wushu harcos, aki képes az ellenfelek kombóit kivédeni és lendületüket kihasználni (mint a tigris és sárkányban), hogy visszatámadva egy minden eddiginél színesebb, pörgőbb és gyilkosabb témadássorozattal alázzon. Emellet a játékban minden ugrás, szökellés vagy levegőben siklás, azon kívül ,hogy fless és nagyon jó nézni (mint az iron monkey c. wuxiában) részletesen és szemet gyönyörködtetően meganimált, jó nézni na. Az igazi csúcs azonban az ha nem mezei démonokkal vagy szörnekkel küzdünk hanem más dzsedikkel, akarom mondani wushu harcosokkal, akik a mi kombónkat is meg tudják akasztani és így akár több méter magasságban is negyed órás kardpárbajt vívhatunk velük. Ezek az olyan dolgok amikért kicsi szívem még dobogni tud...

Igazán meglepő, hogy még találkozom ilyen játékkal. Leköt, szórakoztat és a játék után is kell némi idő amíg elrendezem magamban a dolgokat vele kapcsolatban. Nálam ezek egy kivételes játék ismérvei. Kekeckedhetnék, hogy az irányítás olykor frusztráló és a nehézség is igen egyenetlen, de egy olyan játékba nem kötök bele ahol egy lavinánt is képesek vagyunk feltartóztatni és megfékezni harcművészeti ügyességünk bizonyítékaként. Ez törvényellenes vagy valami ilyesmi. Aki kedveli az ilyen típusú játékokat (Devil May Cray, Sword of Etheria) és nem idegenkedik a wuxia témáktól (Crouching Tiger, hidden dragon) az feltétlen szerezze be, aki pedig eljutott idáig az olvasásban az is tegyen egy próbát vele ha módja nyílik rá, kivételes.

reklám:
"Így készült...":
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
4. Sora  Kingdom Hearts & Koei Fan
2009.03.03. 21:55:23
LV19
Ez anyira jó játék!Kijátszottam nagyon jó játék!:)
Mia San Mia
3. Light  PlayStation.Community tag
2009.02.25. 10:26:17
LV3
Valamelyik 576 konzolban volt teszt erről a játékról. Biztos vagyok benne, mert a főszereplő srác, feminin túladagolásban szenvedő arcát megjegyeztem. Ha jól emlékszem 6-6.5 pont körül lett értékelve.
Videó alapján a harc bejövős, tényleg látványos.
Ami nem logikus, az kurva jó.
2. Wasi-san  PlayStation.Community tag
2009.02.25. 10:03:01
LV2
Én játszottam vele és szerintem egy nagyon jó játék csak ajánlani tudom. Mondjuk nem sok helyen láttam, ahol belehet szerezni :S
1. soliduss  A Krónikás
2009.02.25. 09:32:43
LV25
Erről a game-ről még nem is halottam.Köszi ,hogy felkeltetted a figyelmem elég érdekes darabnak tűnik.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV2
PlayStation.Community tag
PSC Kredit
2665 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Szilágyi János
Fórumhozzászólások száma:
1 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
187 db
Utolsó belépés:
2011.10.11. 10:15:34
Regisztráció ideje:
2008.11.20. 10:13:13
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea