Miután a múlt héten igen nagy megelégedéssel és sem istent, sem embert nem ismerő öldöklések közepette befejeztem a játékot, gondoltam, jobban utánaások a sztorinak és megosztom azokkal, akik szintén nagy hívei Kratosnak. Bevallom, feliratok híján én nem mindig értettem mindent a játékban, amivel valószínűleg nem vagyok egyedül. A sztorit átolvasva azonban sok minden helyére került, és nyugodt szívvel kijelenthetem, remek történetet találtak ki a fejlesztők a görög mitológia ismert elemeire, legfőképpen az apját, Kronoszt megölő Zeusz alakjára támaszkodva. Lássuk tehát, mi történt a GOW2-ben - két remek "brutal kills" videó közé ágyazva! (Forrás: Wikipedia)

===================================================================================================

A God of War 2 története nem sokkal az első játék sztorija után játszódik; Kratos, miután legyőzte Árészt, a háború új istene lesz. Ám a görög panteon többi tagja nem fogadja be őt, a görög városok lakóival való kegyetlenkedése miatt. Kratost még mindig üldözik múltbéli tettei, amikor Árész híveként cselekedett. Egyetlen dologban leli örömét: spártai seregét vezetni és segíteni Görögország leigázásában. Pallasz Athéné (Athén védőszentje, a bölcsesség és az igazság istennője) könyörög Kratosnak, hogy hagyja abba, és elmondja neki, hogy már nem tudja sokáig megvédeni az istenek haragjától, és ne fordítson neki hátat, hiszen ő, Athéné tette istenné. Kratos azt feleli, hogy semmivel sem tartozik neki, majd Rodoszra megy spártai hadseregéhez.

Amint „hősünk” megérkezik a városhoz, hogy feldúlja azt seregeivel, egy keselyű - aki Kratos szerint Athéné álruhában - megfosztja majdnem minden isteni erejétől, és a Rodoszi Kolosszusba transzportálja azt, így életre keltvén a legendás szobrot, mely Kratosra támad. (A Kolosszus létére amúgy semmilyen bizonyíték sincs. Az az alak, amiben ma ábrázolják, valószínűleg a képzelet szülötte, ugyanis semmilyen ókori rajz vagy ábra nem maradt fent róla. Ha mégis létezett, akkor pedig nem ott állt, ahol a hagyomány tartja, azaz a rodoszi kikötő bejáratánál, hanem valahol a Nagymesterek Palotája környékén.)A fémóriással az egész városon keresztül vívott harc után Zeusz (az istenek és a mindenség királya, az ég és a villámok ura) felajánlja Kratosnak az Olümposz Kardját, amelyet maga Zeusz használt apja, Kronosz és a Titánok legyőzésére. Zeusz parancsára Kratos feltölti saját isteni erejével a kardot, amely miatt ő ugyan halandóvá válik, de el tudja vele pusztítani a Kolosszust belülről. Amint a híró leugrik az összeomló szoborról, azt kiabálja az isteneknek, hogy maradt-e még valami, amit bizonyítania kell, habár súlyosan megsebezte a Kolosszus lezuhanó keze. Kratos rájön, hogy vissza kell szereznie az Olümposz Kardját, ha meg akar menekülni. Amint lassan felkel és a kard felé botladozik, Zeusz felfedi magát a keselyű álcájából, aki elrabolta Kratos isteni erejét. Elmondja hősünknek, hogy a saját maga és az Olümposz megmentése érdekében árulta el őt, nehogy arra a sorsa jussanak, amire Árész. Ezután felajánl Kratosnak egy utolsó lehetőséget az istenné válásához, azzal a feltétellel, hogy mindig szolgálni fogja őt [Zeuszt]. Kratos erre persze azt feleli, hogy ő senkit nem szolgál, és Zeusz, kimondván, hogy Kratos nem hagyott neki más választási lehetőséget, ledöfi őt. Kratos még így, halálosan megsebesülve is megtagadja Zeuszt, azt kiáltva, hogy „az istenektől kapott választási lehetőség ugyanolyan haszontalan, mint maguk az istenek.” Zeusz feldühödve még mélyebbre döfi a kardot Kratos mellébe, miközben azt mormolja, hogy minden, amit Kratos eddig ismert, szenvedni fog ezen szentségtörés súlya alatt - Kratos soha nem lesz az Olümposz királya, és „itt a vége”. Ezután kihúzza a kardot Kratos testéből, majd a fegyver erejével elpusztítja Spárta és Rodosz egymással küzdő katonáit. Miközben Zeusz elsétál, Kratos haláltusájában még figyelmezteti: „Ezért megfizetsz, Zeusz… Ebben biztos lehetsz!”

Miközben Kratos a Hádészban (a görög mitológia alvilága) rá váró örök szenvedés felé sodródik, megmenti Gaia (a földanya), a titánok anyja, aki egyben a játék narrátora. Együttműködést ajánl Kratosnak; amikor a titánokat legyőzték az olümposzi istenek, lefejezték őket, és most Kratostól várják, hogy segítsen nekik a bosszúban. Hősünk megmenekül a Hádészból, és Gaia azt javasolja neki, keresse meg a Végzet Istennőit, hogy megváltoztathassa saját múltját. (Honnan ismerős ez? Prince of Persia? :) Ehhez megkapja a mágikus, szárnyas lovat, Pegazust. Miután kikeverednek annak a hegynek a fogságából, ahol hősünk Typhon titánnal és Prométeusszal (egykori titán, ellopta a tüzet az istenektől az embereknek, mire büntetésül a Kaukázus hegyén egy sziklához láncolták, ahol egy óriási sas minden nap a máját marcangolta, mely másnap újra visszanőtt) találkozik, a Teremtés Szigetére repülnek, ahol a Végzet Istennői, a Moirák (az emberi élet fonalát szövő, gombolyító majd elvágó három istennő) várnak rá. Miközben felfedezi a szigetet, Kratos megküzd Tézeusszal, hogy eldöntsék, ki a legnagyobb görög harcos (és hogy megszerezze tőle a továbbjutáshoz szükséges kulcsot), Perzeusszal (Mükéné alapítója, a Medúza legyőzője), akinek a célja szeretett Andromédája sorsának megváltoztatása, valamint a játék első részében szerepelt Barbár Királlyal, aki azért jutott ki a Hádészból, hogy megváltoztassa a végzetét. Hősünk az idősödő Ikarusszal (Daidalosz fia, Krétáról akartak szárnyakkal elmenekülni, ám a viasz megolvadt a nap fényében, és Ikarusz lezuhant) is találkozik, aki a tébolyodottság szélén egyensúlyozva le akarja taszítani Kratost egy szikláról, mondva, hogy nem mások, hanem az ő sorsa az, hogy találkozzon a Végzet Istennőivel. Miközben mindketten zuhannak, Kratos levágja Ikarusz szárnyait, és leereszkedik a földre, melyet Atlasz tart vállain, Ikarusz pedig a mélységbe zuhan.Kratos Atlaszon landol, és megpróbál beszélni vele. Atlasz először nem akar segíteni neki, sőt el akarja pusztítani azért, amit korábban tett vele. Ám Kratosnak sikerül megnyernie annak érdekében, hogy megváltoztathassa a sorsát és megölje Zeuszt. A titán elfogadja az ajánlatot, átadja varázserejét hősünknek, majd segít neki a felszínre jutni, ahol folytathatja útját. A Végzet Istennői palotájában tett látogatása után Kratos egy ismeretlen harcossal találkozik, aki szintén a Moirákhoz akar eljutni. Mivel a sötétség miatt nem ismerik fel egymást, Kratos áthajítja a fickót egy festett üvegablakon, majd rémülten veszi észre, hogy a férfi egy hűséges spártai, akinek ő parancsolta, hogy térjen vissza Spártába, és készüljön fel az Olümposz elleni harcra. A spártai erre elmondja, hogy Zeusz elpusztította Spártát, ő pedig a Végzet Istennőihez tartott, hogy ezt megváltoztathassa. Miközben haldoklik, utolsó szavaiban arra figyelmezteti Kratost, hogy ő abban hitt, hősünk befejezi, amit elkezdett. Kratos csüggedten feladni készül küldetését, ám Gaia a csata folytatására buzdítja. Megígéri Kratosnak, hogy Zeusz el fog bukni, azt mondván: „ez a csata csak a kezdődő nagy háború előszele…”

Hősünk ezután megmérkőzik a Moirákkal: Lakheszisszel, Atroposszal és Klóthóval. A sorban első Lakheszisz, aki elárulja, hogy az ő döntése volt a titánok veszte a Nagy Háborúban, és ő engedte, hogy Kratos eljusson idáig. Az összecsapásuk után Kratos legyőzi őt, de Lakheszisz ekkor megidézi Atroposzt, aki az első játék végén Árésszel lezajlott nagy csatához viszi vissza Kratost. Amint Kratos és Árész eltűnik, Atroposz megkísérli elpusztítani az Istenek Kardját - mellyel Kratos megölte Árészt -, abból az okból kifolyólag, hogy ha a kard elpusztul, Árész legyőzheti Kratost, aki így a jelenben és a múltban is meghalna. Ám Kratos megállítja Atroposzt, és visszatér a jelenbe, hogy szembenézzen vele még egyszer. A csata során Lakheszisz a szoba mindhárom tükréből egyszerre bújik elő. Hősünk összetöri az első két tükröt, majd fogságba ejti Lakhesziszt és Atroposzt a harmadik tükörben, és azt összetörvén a két párka a múltban reked az örökkévalóságig. Most következne Klóthó, aki könyörögve fordul Kratoshoz, mondván, hogy a végzettel való manipulálása mindent elpusztíthat. A Klóthó üregébe való belépés előtt három freskót nézhetünk meg, melyek a múlt, a jelen és a jövő eseményeit írják le. Az első a titánok és az olümposziak közötti, múltbeli Nagy Háborúra utal, mely újrakezdődhet, a másodikon egy magányos férfi van, aki egy nagy csata maradványait szemléli, a harmadik pedig az újszülött Jézus Krisztus látogatására induló három királyt ábrázolja. Klóthót végül Kratos egy nagy, lengő pengével pusztítja el, és most már hősünk szőheti tovább a végzet fonalát.

Első útja Rodoszra vezet, amikor Zeusz kioltotta az életét, visszakövetelni az Olümposz Kardját és nagy csatára hívni ki az istenek királyát. A harc végén Zeusz kivédhetetlen villámesőt zúdít Kratosra, mely miatt hősünk megadással emeli fel a karjait. Azt kéri Zeusztól, szabadítsa meg az életétől és a szenvedésektől, amibe Zeusz persze beleegyezik, mondván: „Megszabadítalak az életedtől, fiam, de a szenvedéseid csak most kezdődnek.” Kratos azonban elugrik a halálos csapás elől, és elkapva Zeuszt a sziklához szegezi a kardokkal. Elveszi Olümposz Kardját, és Zeusz mellébe döfi.

Ekkor megjelenik Athéné, és megvédi Zeuszt. Kratos dühösen nekiront. Athéné elmondja, hogy nem akar harcolni, de megvédi Olümposzt. A súlyosan sebesült Zeusz megpróbál elmenekülni, odavetve Kratosnak, hogy egy olyan háborút robbantott ki, amely megnyerésére nincs esélye, mivel a Végzet Istennői már őt kiáltották ki győztesnek. Amint Kratos Zeusz után veti magát, Athéné kettejük közé ugrik, mivel saját élete árán is meg akarja menteni az apját. Mikor Kratos kardja tévedésből az ő testébe szalad, haldokolva azt mondja, hogy Zeusz meg akarja törni az apját megölő fiú végzetét, mint ahogy Kronosz megölte Uránuszt, és Zeusz Kronoszt. Vagyis saját fiát, Kratost akarja megölni, nehogy az őt ölje meg. Könyörög Kratosnak, hogy mondjon le a bosszúról. Döbbent csend után Kratos sötét arccal kijelenti, hogy neki nincs apja. Athéné Kratos karjaiban hal meg, és azt jósolja, hogy az Olümposz istenei meg fogják tagadni Kratost és megvédik Zeuszt. Kratos feleletként megtorlással fenyegeti meg Zeuszt és bármelyik istent, aki kétségbe vonja bosszújának jogosságát, esküdvén: „Ha az egész Olümposz megtagadja a bosszúmat, akkor az egész Olümposz meg fog halni!”

Visszatérve az összeomló szövőszékhez Kratos még egyszer visszatér időben a Nagy Háború végéhez. Azt kiabálja Gaia-nak: „Gaia, megnyerhetjük a Nagy Háborút! Együtt el tudjuk pusztítani a pitiáner kis isteneket, és Olümposz a lábunk elé omlik! Térj vissza az én időmbe. Győzelem vár rád!” Majd visszaviszi Gaiát és a titánokat a jelenbe. Közben Zeusz fogadja Hádész, Hermész és Héliosz isteneket, és arra biztatja őket, hogy egyesítvén erejüket győzzék le Kratost. Amint győztesen kiáltja: „Olümposz győzni fog!”, az egész templom elkezd rázkódni. Az istenek az erkélyre rohannak, hogy lássák, a múltból visszatérő titánok másznak felfelé a hegyen, és Kratost is hozzák magukkal, hogy segítsen pontot tenni az istenek és a titánok között dúló háború végére, egyszer és mindenkorra. Zeusz elborzadva letekint, Kratos pedig felkiált neki: „Zeusz! A fiad visszatért! Olümposz vesztét hozom magammal!”

Az égő város képe felett baljóslatú felirat jelenik meg: „A vég elkezdődött…”