PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

0 hozzászólás

2019.12.21. 00:31:12

Nincs hozzászólás ehhez a napjóbejegyzéshez!

Megosztás
Értékeld a blogot!
Star Wars: Hűség (Star Wars: Allegiance – 2007)
Star Wars: Válaszutak (Star Wars: Choices of One – 2011)
Timothy Zahn mostanra már igencsak otthon van a Star Wars galaxisában, sőt, legnagyobbrészt talán neki köszönhető, hogy anno, a ’90-es évek elején komolyabban is beindult George Lucas híres és közkedvelt univerzumának a kibővítése. Különböző képregények és könyvek is jelentek meg a filmek sikerek után, szinte azonnal, mégis, mintha a kiadók elsőre nem éreztek volna rá teljes mértékben, hogy mekkora aranybánya rejlik a Star Wars márkanévben. Szerencsére idővel azért kezdték kapizsgálni, hogy ez a világ jóval többről szól, mint három mozifilmről, és először a képregény ipart próbálták meghódítani, a Marvel, majd a Dark Horse égisze alatt, később pedig, Zahn jóvoltából megjelent a Thrawn-trilógia, amit a rajongók, de még Lucas is az eredeti három epizód hivatalos folyatásának nevezett, hozzá kell tenni, nem csak a marketing miatt. Zahn regényei ugyanis valóban voltak olyan jók, hogy felvegyék a versenyt a filmekkel, és a kritikai, na meg az anyagi siker komoly löketet adott további könyvek megjelenéséhez. Ezzel a Star Wars világa hatalmasat lépett előre, hiszen ez után több tucat író kapta meg a megtisztelő feladatot, hogy hozzá tegye a maga tehetségét ehhez a csodálatos, sokrétű univerzumhoz, melyben rengeteg lehetőség leledzik, és rengeteg mindent el lehet benne elmesélni. Ahogy mondani szokták: a többi már történelem.

Zahn első Star Wars-os sikerei óta jó néhány regényt írt, melyek közül egyik-másik tovább öregbítette Lucas frencsájzának grandiózus hírnevét, szerencsére, bár néha nagy kihagyások után, de azért mindig vissza-visszatért ehhez a világhoz, maradéktalanul sosem tudott tőle elszakadni. Műveire jellemző, hogy szinte kivétel nélkül ugyanazokra a panelekre épül, vannak kedvenc karakterei (nagy részüket ő maga alkotta meg), akik folytonos szereplői a történeteinek, nem tud, és valószínűleg nem is nagyon akar elszakadni bizonyos motívumoktól. Kéretik itt például arra gondolni, hogy minden egyes regénye a Galaktikus Birodalom egyik nagy ékességével, egy csillagrombolóval nyit, a sztori kivétel nélkül egy bizonyos rendszerről szól, ahol két faj szembenállásának lehet szemtanúja az olvasó, és ez mellé még belekeveri a klasszikus trilógia ikonikus alakjait is. A 2007-es, Hűség című műnél sincs ez másképp, ami valójában egy két részes történet első felvonása, mely az eredeti három film idejébe röpíti el a rajongókat. Zahn természetesen most sem tudta kihagyni az olyan karakterek szerepeltetését, mint Mara Jade, aki az ő jóvoltából a Star Wars Expanded Universe-jének egyik legnépszerűbb figurája lett – még úgy is kiemelt, fontos szereplő, hogy a filmekben még csíramagja sem volt.
Több mint fél évvel járunk az Egy új remény után: a Lázadók Szövetségének sikerült elpusztítania a Birodalom szuperfegyverét, a Halálcsillagot, ugyanakkor a harc még korántsem ért véget. Mindkét oldalon belül vannak vívódó szereplők, akik folyamatosan kérdéseket tesznek fel önmaguknak, és vacillálnak azon, vajon a jó eszméket képviselik e, vajon kihez is hűségesek valójában. Mindenesetre a valódi háború csak most vette kezdetét, Luke Skywalker, Han Solo, és Leia Organa galaxis szerte körözött bűnözők, akik görcsösen próbálják fenntartani a felkelést, miközben saját helyüket is meg kell találniuk. Nincs ez másként a Birodalomnál sem, ahol egy öt tagból álló rohamosztagos csoport az Alderaan elpusztítása okán érzett komoly kétségei miatt nemsokára parancsmegtagadás, gyilkosság, és disszidálás miatt menekülni kényszerül. Hamarosan kis magánakciókba kezdenek, magukat az Igazság Kezének elnevezve. Közben az Uralkodó nagy becsben tartott, régóta dédelgetett titkos tanítványa, a fiatal Mara Jade elindul első küldetésére, hogy felkutassa a Birodalom magas rangú árulóit.

A történet több szálon fut, melynek központi témája – nem meglepő módon – az előbb említett hűség. A legtöbb karakter fejében megfordul a nagy kérdés, hogy valójában kinek is tartozik számadással: Han a felkelés és a csempészek szabadsága között hezitál, a rohamosztagosok a Birodalom és dezertálás között, Mara Jade pedig saját értékrendjét próbálja meg érvényesíteni az árulók, na meg a potenciális szövetségesekkel szemben. Az ő szála talán a könyv legizgalmasabb eleme: pályája kezdetén áll, épphogy kikerült az Uralkodó óvó kezei alól, a tökéletes kiképzése ellenére törékeny és naiv, már-már túlontúl jószívű ahhoz képest, hogy a Császárt és a Sötét Oldalt szolgálja. A karakterre mindig is jellemző volt ez a kettős mérce, amit nem minden esetben sikerült eltalálni (azért itt is kilóg néha-néha a lóláb), de Zahn összességében sikerrel egyensúlyozik Mara Birodalom iránti odaadása és könyörületes jelleme között. Az eredeti trilógia legnépszerűbb szereplőiről sajnos ez már nem mondható el. Az író néha teljesen rosszul írja le Luke, Han és Leia viselkedését bizonyos szituációkban, bár inkább a hiteltelen lenne ide a megfelelő szó. Rengetegszer hoznak irreális döntéseket, olyan szavak hagyják el a szájukat, amelyek legkevésbé sem jellemzőek a személyiségükre, és ezek néha komoly logikai bukfenceket okoznak, hiszen a filmekben nem így ismerhettük meg őket. Zahn nem vall szégyent a trilógia semmi máshoz sem hasonlítható hangulatának az érzékeltetésével, de néha hatalmas nagy a kontraszt.

A problémát tovább tetézi, hogy az író egy olyan időszakot választott, amikor szinte lehetetlen izgulni bizonyos szereplőkért, hiszen a főbb figurákról tudjuk, úgyis túlélik a sztorit, hogy aztán kalandjaiknak folytatását a filmekben láthassuk viszont. Mindig is nagy probléma volt ez azoknál a Star Wars könyveknél, amelyek két epizód közé ékelődtek be és filmes szereplőket használtak. Ráadásul a többi, Zahn által szerzett regényből azzal is tisztában vagyunk, hogy a Hűség szereplői a széria kronológiája alapján amúgy is évekkel később fognak csak szemtől szemben találkozni, így minden felhajtás teljesen felesleges, sőt, egy idő után kifejezetten idegesítő, hogy például Luke és Mara mindig csak méterekkel kerüli el egymást. A történet valóban ki van dolgozva, de ezzel együtt érzelmileg nem igazán ad hozzá érdemben semmit sem az univerzumhoz. Ráadásul, bár a sztori nem sokban különbözik Zahn előző műveitől, a stílus szinte teljesen más, nem az az átlagos koncepció, amit az olvasók már megszoktak tőle. A klasszikus figurákat egyébként nyugodtan ki lehetett volna hagyni, hiszen Mara Jade és az öt rohamosztagos könnyűszerrel ki tudott volna tölteni egy teljes regényt. Ez a Republic Commando sorozatnak is remekül ment, pedig annak kereken öt epizódja volt.
Az Igazság Keze második bevetése, a Válaszutak, bár hasonló gondokkal küzd, a végső megítélése mégis pozitívabb, mint az előzményé. Látszólag ugyanaz a történet, de ha jobban beleássuk magunkat, rájövünk, hogy szinte teljesen más. Nyolc hónappal játszódik a Yavini Csata után, a sztori gerince a Lázadókra koncentrál, kiderül, hogy mit csináltak, mielőtt áthelyezték volna a bázisukat a jeges Hoth bolygóra. Kétségbeesetten szükségük van egy helyre, ahova beáshatják magukat, így pont kapóra jön a Candoras-szektor kormányzója, egy bizonyos Ferrouz, aki menedéket kínál a felkelésnek, cserébe a védelemért egy megszálló hadúrral szemben. A szövetség Lukeot, Leiát, Hant, és Chewbaccat küldi, hogy becsüljék fel az ajánlat értékét, egyúttal segédkezzenek a tárgyalások lefolytatásában. Eközben a Birodalom figyelmét is felkeltik a szektorban történt események, az Uralkodó Mara Jadet küldi el, hogy az Igazság Keze segítségével torolja meg Ferrouz kormányzó árulását, és közben mérjen végső csapást a Lázadók Szövetségére.

A második részben már kevésbé érdektelen és jobban indokolt Luke-ék szála a sztoriban (rengeteg utalás történik A Birodalom visszavágra), miközben a stílus sokkal „Zahnosabb”. Mara itt is az igazságot próbálja szolgálni a könyörtelen, diktatórikus berendezkedésű Birodalomban, hasonlóan a rohamosztagosokhoz, akiknek ugyanez az indíttatásuk, csak más módszerekkel. Külön jár a piros pont azért, hogy miután az Expanded Universe már teljesen kimaxolta a politikus, stratéga, és egyéb más vezetőkben (Xizor herceg, Ysanne Isard, stb.) rejlő lehetőségeket, a regény érdekes módon inkább egy kisebb hallal, egy szektorkormányzóval foglalkozik és az ő kettős üzelmeivel – ezzel is kicsit visszakanyarodva az eredeti trilógia hangulatához. Nuso Esva alakja közel áll Thrawn nagyszerűségéhez (aki itt szintén megjelenik), és az sem mindig tiszta, hogy ki kinek az oldalán áll.

A Star Wars világában egyébként is kiemelt szerepet játszottak azok a karakterek, akik kormányzókként és helytartókként használták a Császár nevét arra, hogy szörnyű rémtetteket hajtsanak végre, miközben csakis a saját érdekeiket tartják szem előtt. A Válaszutak pár fokkal jobban sikerült, mint az előzménye, viszont Zahn kissé elkapkodta a cselekményt, nem derül ki tisztán, hogy kivel mi történt a sztori végére, és kissé érződik már az a bizonyos bőrlehúzás. Az író egyébként gondolkodott egy esetleges harmadik részen, de aztán a Disney biznisze bekavart. Talán jobb is. A Hűség és a Válaszutak jól sikerült művek, de semmi extrát nem nyújtanak, ami miatt kiemelkednének a Star Wars univerzum jobb regényei közül – igaz, ez voltaképp nem is akkora baj. Egydélutános olvasmányoknak viszont tökéletesek.
Blog hozzászólások
LV18
Szerkesztő
PSC Kredit
16734 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
6284 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
4889 db
Utolsó belépés:
2020.01.25. 09:59:31
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea