PlayStation.Community Blog ›› martin

15 hozzászólás

2019.03.25. 11:25:09

Utolsó hozzászólás: KAMIKAZE-HUN

2019.04.21. 00:26:21

Megosztás
Értékeld a blogot!
Március elején vagyunk, nagyjából 3 héttel ezelőtt, délelőtt 11 óra körül.
Ez az első olyan nap, amikor Budapesten végre tavaszi napsütést kapunk. Még kabátos idő van ugyan, de a napnak már van annyi ereje, hogy érezhetően és tartósan megcirógatja az arcot.
Ez meg is látszik az embereken. Egy csapásra beindul a zsezsgő életösztön és (szinte) mindenkiben realizálódik, hogy itt a vége a télnek, a természet periodikus megújulása menetrendszerű állomásához érkezett.
Az Ikeából ballagok ki az Örs vezér terén. Kicsit el vagyok szontyolodva, mert nem kaptam azt, amit szerettem volna. Már nem forgalmazzák. Pontosabban van nekik, de nem olyan kiszerelésben, ami nekem kéne, és színválasztékuk sincs úgy, mint régebben. De legalább süt a nap, olyannyira, hogy feldobok egy napszemüveget. Rég volt már, hogy szükség volt rá.

A villamosmegállóhoz érve látom, hogy elég sokan várják a sárga kígyót. Sasszézok el a szinte kizárólag nők alkotta akadálypályán, amikor meglátok egy 40-50 közötti roma nőt, aki egy babakocsival áll a peronon.
(Ha most azt kérdezed, mégis miért fontos részlet az, hogy a nő cigány, azt mondom, olvasd végig a blogot és megérted. Ha viszont még úgy sem érted, akkor meg tök mindegy ez a kis információ.)
A normálisan öltözött, jó külsejű hölgy egy 18 év körüli csajszival egyezkedik valamiről. Körülnézve nagyjából egy paraszekundum alatt levágom, segítséget keres ahhoz, hogy a magas padlós villamosra felpakolja majd a gyerekkocsit. Nem kell navahó nyomkeresőnek lenni ahhoz, hogy egyértelmű legyen: azért kérte meg a kiscsajt, mert nem, életkor, és külső alapján ő volt az, aki a legnagyobb valószínűséggel szívesen segít egy ilyen dologban - vagy legalábbis ő az, aki biztosan nem fogja visszautasítani.

Körülbelül két nanoszekundummal azután, hogy én levágom a szitut, a roma nő is észlel engem és azonnal reagál az új helyzetre. Rögtön lefordul a kiscsajról és rám néz, pont abban a pillanatban, amikor egyébként én is ránézek és már kérdezem is: szívem segíthetek?
Egyszerre vicces és szívmelengető látni, hogy a természet törvényei milyen jól tudnak még mindig működni, ha hagyják őket. Én, az egyetlen felnőtt férfi 10 méteres körzetben, elsőként szúrom ki a helyzetet, melynek megoldása az adott szituációban - a klasszikus illemtan szempontjából - rám vár. Ő, a segítségre szoruló felnőtt nő másodikként reagál a történésekre és rögtön alkalmazkodik hozzájuk. Végül ott a tinilány, aki értelemszerűen csak harmadikként fogja fel, mi is történik, de mégis megérti, hogy hogyan is alakulnak normális esetben az erőviszonyok.

Hol fogjam meg a kocsit? kérdezem a nőtől, de ahogy kimondom, már rá is jövök, hogy ez felesleges volt. Ezt nekem kell megoldani. Meg sem várom a választ, megmarkolom a kocsit a lábtámasznál és egy lendülettel felhúzom a villamosra, abban a tudatban, hogy ha a legrosszabb történik és összecsuklik az egész, még akkor is lazán meg tudom tartani, ez már azért ne okozzon gondot.
Mivel a vilin is sokan vannak, a hölgy kissé kétségbeesett arccal keres helyet a kocsinak, én meg inkább tovább lépek egy olyan távolabbi helyre, ahol kényelmesen elférek és senki sem hőmérőzi a picsámat.
Hosszú az út Zuglóig, el is felejtem az egészet és inkább szívom magamba a napocskát a villamos üvegén keresztül.

Kábé' húsz-huszonöt perc múlva, valahonnan egy másik dimenzióból visszatérve hasít belém, hogy megérkeztünk Zuglóba, ahol úgy 10 másodperc múlva le kell szállnom. Abban a pillanatban, ahogy felállok a székből, de tényleg abban az ezredmásodpercben tudatosul bennem, hogy a nő még mindig a villamoson van, ráadásul valahogy pont mögém keveredett, leszálláshoz készülődik. Egy - megint csak - 18 körüli kiscsávóval egyezkedik a teendőkről.
Ahogy egymásra nézünk, azonnal egyszerre elröhögjük magunkat. Segítek, szívem mondom neki vigyorogva, ő meg nevetve mondja a kölyöknek, hogy a helyzet meg van oldva, tárgytalan a kérése.
Hát maga még itt van? kérdi a nő.
Csak magára vártam! vágom rá zsigerből.
Közben leemeljük a gyerekkocsit a villamosról.
Jöjjön, kísérjen haza mondja a hölgy harsányan, de most már van valami olyan extra a hangjában, amitől nem tudom megállni, hogy ne röhögjek.
Köszönöm drágám, de sietek mondom és intek egyet felé nevetve.

Hát, pedig lenne mit csinálni nálam... mondja olyan hangsúllyal, hangerővel, hanglejtéssel és arckifejezéssel, hogy egyszerre érzem magam megtisztelve... és egy kicsit feszélyezve is.
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
15. KAMIKAZE-HUN  Az utolsó cserkész
2019.04.21. 00:26:21
LV7
Válasz 12. martin üzenetére:
26 éve boldog házasságban élek,nem hiszem,hogy van a földön olyan hölgy aki miatt a drágámról lemondanék,rengeteg lehetőség lett volna ez idő alatt, és nem is akár milyen hőlgyekkel,de soha nem éltem a lehetőséggel!
"Örökké nem eshet"
14. Lotar  PlayStation.Community tag
2019.04.20. 10:06:04
LV18
:)
psn/sen id: pcpmate
13. Lotar  PlayStation.Community tag
2019.04.20. 10:05:54
LV18
Válasz 9. Ruzsi üzenetére:
Így valahogy. ( nem szemmel! ;)
psn/sen id: pcpmate
12. martin  Főszerkesztő
2019.04.09. 10:32:10
LV27
Válasz 11. KAMIKAZE-HUN üzenetére:
Odaugrottál volna egy gyors fúrásra?
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
11. KAMIKAZE-HUN  Az utolsó cserkész
2019.04.05. 23:27:00
LV7
Ez tetszett nagyon, aranyos sztori... főleg a vége:)
"Örökké nem eshet"
10. Alien  PlayStation.Community tag
2019.03.27. 16:18:21
LV10
+3
:)) Aztán ki tudja ez a gyerek is milyen előző udvariasságnak köszönhető...:D
9. Ruzsi  PlayStation.Community tag
2019.03.26. 10:13:58
LV10
+1
Egymás segítése nálam már egy sci-fi történettel ér fel. Napi élményem a vonaton ettől egy sokkal egyszerűbb történet lenne. Ami nem más, mint az átlagember képességeit sem túlságosan megterhelő figyelmesség. Hihetetlen számomra, hogy a parasztjától meg kell kérdezni, hogy a redvás táskája helyére leülhet-e az ember. A táskás utazóközönség kb. 80%-a rakja maga mellé a cuccát. Akkora tároló van erre a célra, hogy egy féldisznó is simán ráférne. Ok, érték van benne, vagy nem tudom, nem akarja oda rakni, de ha látja a majom, hogy emberek szállnak fel a vonatra és közelednek felé, akkor hogy a francba nem veszi az ölébe vagy rakja a lábához, hogy a másik leülhessen. Szörnyű látni, hogy mekkora már a közöny. Mostanában nyugodt vagyok, tudom türtőztetni magam és a beszólás helyett csak szörnyülködöm ezeken az embereken és a szememmel verem őket, pedig mással kéne.
2019.03.25. 17:03:16
LV1
Nincs mese, a csaj hajt a szja adó-mentességre! Az ilyen mentalitás segíti kis hazánkat a fejlődésre!
7. zodiac55  PlayStation.Community tag
2019.03.25. 16:27:37
LV12
Válasz 6. martin üzenetére:
Módosítom: nem akarta, hogy pár hónap múlva üres legyen a babakocsi.
"Si vis pacem, para bellum."
6. martin  Főszerkesztő
2019.03.25. 16:17:08
LV27
Válasz 5. zodiac55 üzenetére:
Nem volt üres a kocsi, gyerek is volt benne.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
5. zodiac55  PlayStation.Community tag
2019.03.25. 15:40:04
LV12
Na, nem akarta, hogy üres legyen a babakocsi.
"Si vis pacem, para bellum."
4. martin  Főszerkesztő
2019.03.25. 14:38:00
LV27
Válasz 2. Onimushaman üzenetére:
Kis fúrás meg kéménykormolás. :D
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
3. gugello  PlayStation.Community tag
2019.03.25. 14:00:44
LV14
Aranyos sztori, kár, hogy nem mentél fel hozzá, akkor lett volna folytatása a blognak.... kb. 9 hónap múlva! ;D
- lazíts ha bírsz -
2. Onimushaman  Szerkesztő
2019.03.25. 12:44:58
LV24
Balfaszok nem tudnak/akarnak segiteni.

Sztori vegen nevettem, felfurhattad volna a polcot neki.
señor
1. VictorVance  Szerkesztő
2019.03.25. 11:32:00
LV18
Kifejezetten gyakran blogolsz mostanában, Tony.
Örülünk?
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV27
Főszerkesztő
PSC Kredit
46834 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
martin
Fórumhozzászólások száma:
8328 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
17167 db
Utolsó belépés:
2019.11.20. 15:47:35
Regisztráció ideje:
2008.10.03. 14:10:30
Barátaim:

PlayStation®Network Online ID

PlayStation.Community Trófea