PlayStation.Community Blog ›› Brundle_86

5 hozzászólás

2019.01.29. 21:59:49

Utolsó hozzászólás: LyozsFM

2019.02.02. 14:23:13

Megosztás
Értékeld a blogot!
2017 karácsonya előtt, már betöltve a 31. életévemet, sok-sok agyalás után megajándékoztam magam egy ps4 pro-val. Heteket, hónapokat filóztam, hogy akkor most vegyek, vagy ne vegyek, lesz-e időm egyáltalán játszani, megengedhetem-e magamnak anyagilag? Öreg vagyok-e én már ehhez? Mi sem szemlélteti jobban, hogy mennyire kiestem a konzolok világából az utóbbi cirka 14 évben, hogy abban a tudatban vettem meg a dögös fekete erőgépet, hogy egy friss, éppen csak elindult, épülgető playstation generáció boldog részese lettem. Az állam fogtam, mikor szembejött velem valahol, hogy már 2013-ban megjelent a gép...
Ha visszagondolok, az egész gyerekkoromat végigkísérte a videojáték, mindig más- és más típus. Volt nálunk minden a '90-es évek elejétől kezdve, persze mindig csak egy, mert annyira soha sem voltunk eleresztve anyagilag, hogy egyszerre több aktuálisan futó konzolt is bitorolhassak. A család anyagi helyzete valahol mindig félúton volt az alsó társadalmi réteg közepe és teteje között. Amíg élek nem felejtem el, mikor kábé 10 évesen Anyámmal hónap vége felé az aprót számolgatjuk, hogy a fia még ki tudjon kölcsönözni hétvégére egy SNES kazit a falunkban pár évet megélt picinyke videojátékos klubból. Kettős volt ez a történet, mert a szüleim elváltak 7 éves koromban, és a testvéremmel Anyámnál maradtunk kellően visszafogott körülmények között, Apám viszont külföldön dolgozott és annyira nem kellett szűkölködnie, és így állhatott elő, hogy otthon pihent egy SNES, amit emlékszem anno még a tehetősebb kölykök is megsüvegeltek. Maga a videojáték is annak a mágiának a része volt mindig, ami utat nyitott egy jobb és izgalmasabb világba, a filmek, zenék, könyvek és képregények rengetege mellett (ha belegondolok, ezek nélkül az egész '90-es évek egy rakás szar lett volna). Egy csoda volt, egy másik világ.
2004-re, egy évvel az érettségi előtt, mikorra már inkább a haverokkal való bandázás, gitározás, zenekarozásban találtam meg önmagam, azon kaptam magam, hogy totál hidegen hagy az aktuális konzolom meg úgy egyáltalán az hogy egy joystickot nyomkodjak a tv előtt ülve. Emlékszem, a Colin Mcrae Rally 4. része xbox-on volt az egyik első olyan game, aminél egész egyszerűen már lusta voltam arra, hogy megtanuljam, kiismerjem a fizikáját, a pályákat. De még egy olyan zseniális játékért sem tudtam rajongani, mint mondjuk a Beyond good and evil. Szóval eladtam az aktuális konzolom szerepét betöltő xbox-ot mindenestől, hozzácsapva extraként némi plusz pénzért az évek alatt gyűjtögetett, féltve őrzött, rongyosra olvasott 576 konzol gyűjteményemet is. Biztosra mentem. Ha az érdektelenség miatt nem is hagyok fel a konzolokkal, azért csak ott motoszkált valahol az is, hogy a közelgő érettségin is hoznom kell majd egy szinten, pláne utána fősulin, és csak bennem volt a félsz, hogy tanulás helyett esetleg visszacsábulok a pixelvilágba. Mert nekem csak ez az egy esélyem volt: vagy tanulok, szerzek egy diplomát és kitörök abból ami otthon volt, vagy élek majd én is egy hasonló életet.
Szedett-vedett kocajátékos lettem, az agyam egy hátsó szeglete szerint pedig komoly energiákat fektetni holmi videojátékokba harminchoz közelítve már ciki, fontosabb dolgokra kell koncentrálni, a karrier, meg család, meg satöbbi. Könnyebb volt ezt mondogatni magamnak, mint abba belegondolni, hogy egyszerűen csak nem engedhetek meg magamnak anyagilag egy új konzolt. Mikor úgy nősz fel, hogy anyádék minden hónap végén számolják a garast, na akkor bizony beléd ivódik egy fontossági sorrend, és kétszer is meggondolod, hogy mire adj ki fél (vagy egész) fizetésnyi összegeket.
A videojáték mentes évek alatt sem tudtam teljesen kizárni magamból a konzolok világát. Az a rengeteg szép emlék, ami hozzáköt ehhez a világhoz... PC-n hatalmas élmény volt a Half Life 2, a San Andreas vagy a Doom 3 is hozott kellemes pillanatokat, de ezeket leszámítva amikor nagy ritkán játszottam valamivel a gépen, az inkább amolyan sima unaloműző volt, minden extra élményfaktor nélkül. Arról nem is beszélve, hogy évekkel a megjelenés után játszani ezekkel nem éppen a gamer lét csúcsát jelentette. Oké, egyszer a Brutal Doom moddal az egyik hosszú hétvégén egy egész éjjelen át játszottam, napfelkeltéig – a régi időket juttatta eszembe. Teljesen kívülállóként csorgattam a nyálam a kétezres évek második felében a Bioshock-ra, a Dead Space-re. Pedig de jó lett volna sokszor újra elmerülni egy virtuális világban...
Lediplomáztam, elkezdtem dolgozni, pénzt gyűjteni. Nagyjából 2016-ra tudtam felépíteni magam annyira, hogy olyan „luxus” dolgokat is megengedhessek magamnak bűntudat és aggódás nélkül, mint mondjuk nyáron külföldre utazni. Év elején visszaköltöztem pestre, egyedül béreltem egy 2 szobás lakást egy imádnivaló környéken Zuglóban. Nem sokra rá vettem egy smart tv-t. „Nézd már, még youtube-ot is tudok rajta nézni a telefonnal navigálva, beszarás…”. Emlékszem, valahogy belefutottam egy Uncharted 4 game teszt videóba. Néztem az in-game jeleneteket a sok évnyi monitor bámulás után mozivászon méretűnek ható tv képernyő előtt ülve, és csak úgy jött a szikra: „de jó lenne újra játszani!”
Mikor már tucatnyi sorozatot végeztem ki, mikor már a Walking Dead is egy rakász szar lett, akkor kezdett el motoszkálni bennem, hogy minőségibb időtöltést is választhatnék magamnak - már ami az otthonülős-egyszereplős szabadidőt illeti, ugyanis közben megtaláltam életem párját is, és megnősültem. Úgyhogy elhatároztam, hogy ha már megalapoztam végre egy önálló, stabil egzisztenciát, újra visszatérek a konzolokhoz egy Playstation 4-el. Előző generációban az Xbox 360 tűnt meggyőzőbbnek, most viszont felületes tájékozódás után is simán lejött, melyik gépet érdemes beszerezni. Első megrökönyödés a masina dobozának kinyitása után, hogy nincs semmi illat. Mi az hogy nincs semmi illat? Anno a friss konzoljaimnál mindig imádtam kicsomagoláskor az új műanyag illatát vegyítve a kartondoboz szagával. Mindegyiknek volt ilyen, még a Dreamcast-nak is, pedig rühelltem azt a rohadt gépet...
Boldogabb vagyok mint előtte? Tudom, hogy a tárgyak nem boldogítják az embert, de a fenébe is, egy kicsit mégis... Mit jelent nekem ez az egész konzolosdi? Elégedettséget, tartalmat, élményeket.
Napközben ülök az irodában a gép előtt, és a fülemben cseng valamelyik játék hangja: zenék ugranak be a Gran Turismoból, a Horizon Zero Dawn géplovának nyerítése, vagy az a hangeffekt mikor meglövöd nyíllal egy robot gyenge pontját. Mind játszani hívnak. Videojátékozni akarok még, rengeteget. 2019. március elején fog megszületni az első gyerekünk. Videojátékozni szeretnék majd a gyerekeimmel, együtt végigjátszani szombat délutánokat, akkor is mikor már elmúltam 50 éves. Kipörgetni játékokat, szórakozni, megtanulni egy teljesen új irányítást, frissen tartani magam. Nem azért hogy soha ne nőjek fel, hanem hogy az a régi bennem élő gyerek soha se tűnjön el teljesen.
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
5. LyozsFM  PlayStation.Community tag
2019.02.02. 14:23:13
LV4
+2
Így gondolkodik egy felelőssègtelejes szülő! ;)
Lüvüdözös gyerek !!!
4. Brundle_86  PlayStation.Community tag
2019.02.01. 08:34:53
LV1
+1
Fejben már készülök, hogy drasztikusan lecsökken a játékos órák száma miután megszületett a baba. De ez nem panaszkodás, inkább a gyerekkel legyek, vegyem ki a részem a mindennapokból. A gépet bármikor be lehet kapcsolni, a gyerekkel meg minél többet együtt kell lenni, mert az elszalasztott közös időt semmi nem adja vissza.
3. soliduss  A Krónikás
2019.01.31. 14:42:45
LV25
+2
Válasz 2. LyozsFM üzenetére:
Ez sajnos így van. Nekem már nagyok a gyerek.. . a játék is háttérbe szorult.

Én azt vettem észre magamom ,hogy az online szegmens nem vonz már annyra.... viszont egy jó single vagy sony ex cím még mindig vissza adja azt a jól első régi feelinget.

Gamer vagyok... amig élek az is maradok...én nem sokára a 34 töltöm... de vannak itt az oldalon akik már bőven a 40 tapossák-
2. LyozsFM  PlayStation.Community tag
2019.01.31. 08:59:40
LV4
+1
Grat a gyermekhez!
Nekem is van 2 ! 2015- óta tavaly Decemberben ruháztam be a PS4-re! Nem bántam meg ,de már nem annyit nyomom mint anno!
A gyerek / gyerekek felülìrnak mindent!
Lüvüdözös gyerek !!!
1. hunlogi  PlayStation.Community tag
2019.01.30. 16:22:54
LV1
+1
Jó volt olvasni!
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV1
PlayStation.Community tag
PSC Kredit
580 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Sarvaicz Mihály
Fórumhozzászólások száma:
38 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
0 db
Utolsó belépés:
2019.03.17. 22:11:15
Regisztráció ideje:
2018.03.22. 20:24:43
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea