.
 

PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

4 hozzászólás

2019.01.10. 00:47:17

Utolsó hozzászólás: DrZaius

2019.01.12. 17:37:19

Megosztás
Értékeld a blogot!
Aliens/Predator/Prometheus/AVP: Tűz és kő
Prometheus: Fire and Stone #1-4 (2014)
Aliens: Fire and Stone #1-4 (2014)
Aliens vs. Predator: Fire and Stone #1-4 (2014-2015)
Predator: Fire and Stone #1-4 (2014-2015)
Prometheus: Fire and Stone – Omega (2015)
Miután a Marvel el (vagy inkább vissza) vette a Star Wars képregényes jogait, a Dark Horse Comicstól (akik több mint két évtizeden keresztül ontották magukból a messzi-messzi galaxis rajzolt kalandjait), a hoppon maradt kiadó nem sokáig kamillázott a veszteségén, és 2014-ben kidobott egy minimum impozánsnak ígérkező crossovert, ami azt volt hivatott, hogy egybefűzze a vegyes fogadtatású 2012-es Prometheus című film eseményeit a jól ismert Alien-Predator univerzummal.
Ugye a sztorit mindenki ismeri: Ridley Scott előzményt szeretett volna forgatni A nyolcadik utas: a Halálhoz, végül azonban ahelyett, hogy megmagyarázta volna a legendás sci-fiben látott titkokat, nagyon hamar a saját útját kezdte járni, ráadásul az 1979-es filmben feltett kérdések megválaszolása helyett újakat tett fel, melyek nagy részére nemhogy értelmes magyarázatot, de még ködös utalásokat sem adott. Ennek köszönhetően a felspannolt, majd félig-meddig átvert rajongók egész serege fejezte ki nemtetszését, és bár a Prometheus önmagában véve egyáltalán nem volt rossz film (sőt!), mégis megosztó, ellentmondásos science fictionként vonult be a mozgóképes történelemben.
A Dark Horse amellett, hogy összekapcsolja, és egy univerzumba sűríti Scott filmjét és az Alien/Predator frencsájzzal, egyúttal folytatja a Prometheust is, ebben a négy minisorozatból és egy one-shotból, azaz összesen 17 füzetből álló képregényben. Attól függetlenül, hogy sokakban ellenérzéseket váltott ki az Alien-prequelnek bélyegzett mozi, minden bizonnyal kevés olyan rajongó volt, akinek ne indult volna be erre a nyáltermelése, hiszen a crossover annak az ígéretét is magában hordozta, hogy nem csupán boncolgatja majd a filmben felvetett kérdéseket, hanem meg is válaszolja azokat – remélhetőleg frappáns módon.
A Tűz és kő ennek megfelelően főleg a Prometheusra támaszkodik, ugyanúgy teremtéstörténet, mint az volt, mégis négy felvonásra szabva (az Omega inkább csak érdekes kiegészítés, nem szerves tagja a sztorinak) mesél vallásról, filozófiáról, evolúcióról és magáról az emberről. Csak épp máshogyan, mint ahogy azt a film tette.
Nagyjából 120 év telt el a Prometheus végzetes útja óta. A Földön semmit sem tudnak az expedíció kudarcának okairól, a köznép pedig azt hiszi, hogy Peter Weyland végelgyengülésben lelte halálát az otthonában, ami persze nem is állhatna távolabb az igazságtól. A borzalmaknak helyet adó LV-223-ra egy roncsvadász csapat érkezik, némi komoly pénzmag reményében (gondolom, senkit sem lep meg, amikor rövid úton kiderül, néhány tag célja valami egészen más), azonban a bolygón, melyet egy kihalt, kopár sziklának nyilvánítottak, hihetetlen módon burjánzó növény és állatvilágot találnak, olyan fejlett ökoszisztémával, mely normális körülmények között nem alakulhatott volna ki.
Innentől pedig a megszokott recept szerint zajlik a leosztás: a kompánia a dzsungelben haladva furcsábbnál-furcsább dolgokkal szembesül, majd végül rátalál egy bányászhajóra, ami a Hadley’s Hope kolóniáról származik, amiről mindannyian tudjuk, hogy azoknak a telepeseknek adott helyet, akiket a xenomorphok lemészároltak A bolygó neve: Halálban. Persze a hajó is az LV-426-ról menekülve zuhant le a szomszédos holdra (mivel ugye az LV-426 és az LV-223 ugyanazon bolygó körül kering, de ez valószínűleg senkit sem lep meg), csak sajnos a csapatnak fogalma sincs arról, mi is történt a Hadley’s Hope-on. Arra pedig még álmukban sem számítanak, hogy a hajó ajtaját kinyitva egy rakás Alien szabadul el, akik már nagyon fenik a fogukat egy kis finomságra.

A Tűz és kő nem csak a történetében és eseményeiben fűzi össze a négy címet, de témáiban is a filmekben látható kérdéseket, elemeket, gondolatokat és filozófiát helyezi a középpontba. A Prometheus nyomvonalán haladva szól az eredetkutatásról, a csillapíthatatlan küldetéstudatról, ami szakadatlanul viszi előre az embert az ismeretlen megismerése felé, aztán idővel a nagy, egyetemes törekvések összetalálkoznak az egyéni érdekekkel (fordítva ugyanúgy), és innentől már az Alien-frencsájz tipikus témái kerülnek terítékre.
Azaz hirtelen bekavarnak a képletbe a xenomorphok, majd a Prometheus-szál melléktermékeként egy Tervező is az LV-223-on bóklászik, végül megjelennek a Ragadozók (az ő jelenlétük mondjuk kevésbé indokolt, de azért sikerül őket bepasszírozni), ehhez az össznépi mulatságból pedig az androidok sem maradhatnak ki, sőt, az egész cselekmény egy mechanikus lényre van kihegyezve. Elden, a Prometheus felkutatására kiküldött expedíció tagja, kvázi a Tűz és kő főszereplője, az ő testi és szellemi evolúciója a képregény non-plus ultrája, egyben a mű legizgalmasabb aspektusa is.
Az ő figuráján keresztül prezentálják azt, az amúgy igencsak pozitív, a semmitmondó crossoverek középszerű posványából egyenes és sikeres kiutat jelentő tulajdonságot, hogy a Tűz és kő nem csak felhasználja, hanem meg is határozza a Prometheus megmagyarázatlan elemeit, legfőképp a fekete lötty képességeit – melynek taglalása már-már a hardcore test-horror kategóriájába esik.
Mégis, a négy kötet közül pont a legutolsó viszi a prímet. Amilyen üres és töltelékszagú az AVP, épp annyira kellemes, szórakoztató és hangulatos a Predator képregény. Mintha egy western, egy sci-fi és egy buddy-film ötvözetét látnánk megelevenedni a paneleken: egy Ragadozó (becenevén Ahab) és a sztori másik emblematikus alakja, Galgo egyesíti erejét – és ez a szövetség nem feltétlenül a furcsa páros önálló döntéséből születik. Egyébként Galgonak a négy köteten keresztül valami bámulatos és precízen kidolgozott karakteríve van.
Egy önző, szexista és cinikus szemétládának indul, aki persze nem rest bárkit feláldozni csak azért, hogy ő élve keveredhessen ki a rázós helyzetekből, a fináléra pedig egy talpraesett, ha nem is becsületes és önzetlen, de mindenképp egy vagány antihősként végzi. És ez az Ahabbal folytatott bromance során domborodik ki igazán.

A Tűz és kőből ugyan nem lesz klasszikus, és nem marad majd fenn az utókornak, ellenben minimum nagyon érdekes, sőt, kifejezetten jó kiegészítése/folytatása a Prometheusnak, és frappánsan fűzi össze az eseményeket az AVP univerzummal. Mindhárom frencsájz (bár itt ugye inkább egyetlen egyről van szó, kis túlzással) motívumait felhasználja, miközben legalább annyira egy groteszk, kifordított teremtéstörténet, mint amilyen Ridley Scott 2012-es filmje, vagy az Alien: Covenant volt.
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
4. DrZaius  Szerkesztő
2019.01.12. 17:37:19
LV2
Válasz 3. Greg üzenetére:
Voltak benne logikai bukfencek, de valamiért berántott. Bár tény, h ritka megosztó lett. Én jobban is szerettem volna, ha nem is kapcsolódik az Alien univerzumhoz.
3. Greg  PlayStation.Community tag
2019.01.12. 12:23:48
LV25
+1
-1
Válasz 1. DrZaius üzenetére:
Nekem pár jó jelenetet leszámítva csalódás volt a Prometheus... sablonosnak és logikátlannak éreztem...
LV426
2. Onimushaman  Szerkesztő
2019.01.11. 12:13:43
LV24
+1
Válasz 1. DrZaius üzenetére:
Biztosan kárpotolni fognak. Mondanám, hogy elhozom, de ezt megéri díszdobozba beszerezned neked is. :)
señor
1. DrZaius  Szerkesztő
2019.01.10. 23:43:38
LV2
+1
Na ezt be kell majd szereznem. Nagyon szeretem a Prometheus mozit. Szerintem jó irányba kezdték terelni a szupermegfáradt frencsájzt. Jó nagy pofonként ért a Covenant viszont. Sajnálom, h a szokásos rajongói hiszti miatt nem úgy folytatták, ahogyan eredetileg eltervezték...
Talán ezek a füzetek majd kárpótolnak.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV17
Szerkesztő
PSC Kredit
14975 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
5570 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
4448 db
Utolsó belépés:
2019.01.20. 22:12:33
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea