.

PlayStation.Community Blog ›› MrZ

2 hozzászólás

2018.08.06. 06:10:37

Utolsó hozzászólás: martin

2018.08.07. 12:33:57

Megosztás
Értékeld a blogot!
Minden gondolat kezdete az öngyújtó kattogásával indul. Immáron tíz éve. Most sincs ez másképp. Persze, sok idő eltelt, rengeteg helyen megfordultunk, s talán számok köré szorítható dolgot tanultunk. Tanulságok. Lehet belőlük építkezni, rombolni és természetesen csűrni-csavarni, megváltoztatni. Felsorolni nem tudnám ezeket a dolgokat, de minden itt van bent. Impulzusok tömkelege. Csak jön. Beng. Használatba vétel. Jókor jó helyen, legtöbbször rosszkor rossz helyen. Rosszkor rossz helyen... Lehetőségek tárháza, labirintusok amikben elveszni lehet leginkább. De nem az egyszerű embernek. Nem. Az egyszerű ember tudja mi a dolga. Előre megyek. Most hátra megyek. Van cél. Van a tudat, van a terv. Nem mindenkinek kell térkép. Én meg az az iránykereső fajta vagyok. Iránytűvel a Bermuda-háromszögben. Badarságot beszélek. Mindenki el van veszve. Csak valaki tisztában van vele, s van aki észre sem veszi a gödör mélyéig. Aztán azon veszem magam észre, hogy a nagy kutakodás közepette én vagyok a tű vége. Akaratlanul, vagy ha úgy van, szándékosan. Egy dózer tervrajzzal felszerelve. Robbantok, majd építek. Csak én mindig hajléktalan maradok. Gyönyörködöm benne? Nem. Nagyon távolról tekintve az arcom mögé nézek. Mi marad nekem. A törmelék. Az a rengeteg hátrahagyott használhatatlan tégla darab, amit utána valahol üres kiégett terepen ledobok magamról. S hogy lehet e a szarból várat emelni? Nem. Kis odút, menedéket, ahová vissza-vissza futkos az ember az eső elől. S persze örül magának. Most aztán megcsináltam, nincs semmi vész. Kezdet kezdete. Már szinte hidakat képzelek új dimenziók felé. Mert akinek van ideje, az álmodozik. Hiszen most már megpihenhetek. Néha kicsit beszalad egy két csepp, s van hogy utat tör magának a víz ha nem figyeljük eléggé a tetőt. S mi van ilyenkor? Hirtelen 100 ujja lesz mindenkinek. Bosszúság, szőnyeg alá söpört fegyverek. A harc heve mindenkiben ott ég még a béke napjai alatt is. Aztán a természet tudatunkra adja, hogy ez az állapot elmúlik. Néha lassan, néha gyorsan szívódnak fel a táj tükrei. Csak én mindig elfelejtek mélyebben gyönyörködni benne, mert tekintetem mindig a csillagos égre szegezem.

A sötét ismeretlen sok mindent ígér. Illetve hisszük azt, hogy ez így van. A bal kéz megszalad, s persze ezt tagadjuk. Vannak szemek, amik a akárhogyan is pereg a homok, nyugalmat nem lelnek. Felejtek. Hátha szellemem szilánkjait megfelelő utcákba terelik. Micsoda szövetség. Micsoda új források. Lyukas kanál. Feltétlen tenyerek megtagadása. Szakadás. Félelem. Mert én nem sétálok magam elé. Soha többé. Az árny ki néha betolakszik látómezőben, nem is több annál. A végtelent már rég intenzíven élvező régi önmagam. Felaprítva. Megzabálva. A körben pedig lassan változnak az állomások. Hosszú a kaland, nem mindenki ül egyszerre az asztalnál. Sok vendég nem is érkezik. Van aki hoz magával még egy főt. S mindenki zabál. Majd mikor jól lakott, elégedetlenül hagyja el furcsa kis társaságunk. Mert mindig az pihen a legmélyebben, akihez látogatóba érkeztek. Még jó, hogy azért hagynak itt egy kis olvasni valót. Azzal fűtünk jövőre az arra érdemesnek. S ez szinte örökké tartó. Hiszen sorsára hagyni a többit nem lehet. Vigyázni álmukat csendben, remélve, hogy az egyik majd nem ugyanazt a festményt nézi. Kötelesség. Erről szól a paktum. Erre hegyeztük ki a toll végét.

Hozz egy gyertyát. Nem kell, hogy fénye beborítsa eme ici-pici termet. Tudod a nagy világosság felébreszti a legmélyebben alvó lelket. Majd suttogunk, s a körülöttünk lévő pislákoló világban, csak a lassan úszó szürkeségégnek engedünk teret. S ha van neked is egy leveled? Nem probléma. Kiakasztjuk majd azt is a falra. A szöget én már be is vertem. Néha kicsit fáj. De nem teher. Hiszen mindig van ki vigyázzon rá. S ha úgy jön ki a lépés, hogy pont ahhoz kerül akihez nem kéne? Eresszük össze őket. Macskák ők akik csak játszanak. Az a fajta, aki egy harapás után elfárad. Csak a nagy vihar után mindig zavaró a csend. Ásításra késztet. Szinte kapkod utánam. Van is dolgom elég. Ezek az új falak még nem érettek meg a bontásra. Meg aztán jó lenne valami maradandót is alkotni. Csak nehogy a végén egy erőd legyen belőle. Ahová egy eltévedt húscafat sem térhet be.

Hazudnék ha azt mondanám egyszerű volt kiszaladni az erdőből. Kúszni a sárban, közben cipelni ezt a sok követ. Csak miközben a fákon néha találtunk egy-egy jelet, a ködben azért elég gyakran elveszek. De mint említettem, az ismeretlen sok mindent ígér. S amit az úton továbbra is magammal hurcolok, az a türelem. Tudom, hátra hagyni titeket nem szabad. S a nagy káosz között azért tanítanak egy s mást a mesterek. Fogadjuk el ezt így ahogy van. Így kellett lennie. Nevem ott barnult meg. Szavam kínkeservesen, de őszintén szólott akkor. Ha más nem gyújt pilácsot, legalább a te fáklyád lángja lobogjon hevesen. S ha az egyensúly néha megbillen? Tudhatnátok, hogy ez a kibaszott történet távol van még a befejezéstől. Maradok kicsit, hátha én is kapok egy harmadik szemet. Mert tőle eddig annyit megtanultam, hogy örökké aludni nem lehet.

(nem vagyok hajlandó visszaolvasni mit hagytam itt.)
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2. martin  Főszerkesztő
2018.08.07. 12:33:57
LV27
Szinte már művészet ennyi értelmetlen szöveget ilyen szépen egybeszőni.
Ezt most kimondtam, vagy csak gondoltam?
1. Onimushaman  Szerkesztő
2018.08.06. 14:34:00
LV24
+1
Fú de megmutatnám ezt egy kineziológusnak tesó.
señor
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV12
La Peste Noire
PSC Kredit
7872 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
ZombieWDoll
Fórumhozzászólások száma:
481 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
3335 db
Utolsó belépés:
2018.11.14. 23:06:15
Regisztráció ideje:
2008.12.14. 19:12:07
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea

PlayStation®Network Online ID