PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

3 hozzászólás

2017.09.05. 21:21:58

Utolsó hozzászólás: Drake30

2017.09.07. 11:06:35

Megosztás
Értékeld a blogot!
DC Comics Nagy Képregénygyűjtemény #12 – Lex Luthor: Az acélember
Lex Luthor: Man of Steel #1-5 (2005)
Szeretjük a gonosztevőket. Ki tudja miért, talán megkapó jellemük, „a világon bármit megtehetek bármikor, bárkivel” attitűdjük, a fékezhetetlen habitusuk miatt, vagy talán azért, mert ezek a karakterek sokszor sokkal, de sokkal kidolgozottabbak, mint pozitív megfelelőik, akik időnként a teljesen szögegyenes ábrázolás miatt kevesebb izgalmat rejtenek magukban. És nem utolsósorban, mert nemegyszer sokkal realisztikusabbak. Igen, rájuk lehet fogni, hogy mindegyiküknek ugyanaz a motivációja („elpusztítom a világot/univerzumot”, „tejhatalomra török”), és azt is, hogy csupán gyilkolni akarnak, ugyanakkor ez ebben a formában egyáltalán nem igaz, másrészt, ha árnyalásról van szó, akkor ezek a figurák valamilyen szinten pontosan a valódi, hús-vér hétköznapi ember leképződései. Cseppet sem tökéletesek, tele vannak hibákkal, megannyi frusztrációval, jellemproblémával, akár kisebbségi érzésekkel, múltbeli terhekkel, és egyéb lelki sebekkel, tehát kis túlzással élve, nem nehéz párhuzamba hozni a valós világ kisemberével, aki szintén küzdhet ugyanazokkal a gondokkal, mint sok más fiktív karakter – ezáltal talán sokkal könnyebb is velük azonosulni. És itt most nem azokra a különböző idegen világból érkező lényekre, illetve istenekre, avagy titánokra gondolok, akik csak azért vannak jelen például a képregényekben (csakhogy helyben maradjunk), hogy a történet végével a főhősök lezúzhassák őket, inkább a jóval kisebb, komplikáltabb antagonistákra, akik vagy szerényebb szuperképességekkel bírnak, vagy egyáltalán nem rendelkeznek semmiféle emberfeletti erővel.

Mint például Lex Luthor. Oké, ez mondjuk nem teljesen fedi a valóságot, hisz Superman örök ellenlábasa, a kopasz pszichopata zseni az évek alatt többször tört már borsót a legkörmönfontabb módszerekkel az Acélember orra alá, mely tervek között saját fizikai erejének a többszörösére növelése is megtalálható volt, ettől függetlenül Luthor az évek alatt számtalan formát öltött, rengetegszer mutatták be áskálódó, megalomán jellemét, mely keletkezése óta nyert más-más értelmet, és hiába próbálták meg fizikai teljesítményben felhúzni Supermanhez, a köztudatban, és a rajongókban is úgy maradt meg, mint egy becsületet még hírből sem ismerő, gátlástalan multi-milliárdos üzletember, akinek nem lehet nemet mondani, és célját valamiképp mindig eléri – kivéve pont akkor, ha magáról Supermanről van szó. És valójában ez Lex Luthor igazi lényege: szinte korlátlan hatalommal rendelkezik, mindent megtehet, mindent, és mindenkit megvehet, amit, és akit csak akar. A lába előtt hevernek az emberek, a nők minden kívánságát áhítozva lesik, gondosan felépített, és kialakított cégbirodalmával gyakorlatilag aligha vetekedhetnek a versenytársai. Övé a világ, ő pedig egyszerűen mindenkin átgázolhat. Ebből következik, hogy egyáltalán nincs ellenfele. Aztán ezt a saját isteni, és tejhatalmú képet pillanatok alatt zúzza össze egy másik bolygóról érkező szuperlény, aki sokkal több, mint csak egy ember: képes repülni, átlát a falon, jeges lehelete van, lézerszemeivel bármi kiéget, és megolvaszt, de ami még ennél is fontosabb, hogy ereje maximálisan a csúcsra van járatva, sebezhetetlen, irányíthatatlan, befolyásolhatatlan, és megvesztegethetetlen. Ezt pedig Luthor végtelen egoizmusa, és mindig, minden esetben önmagát a középpontba helyező szellemisége egyszerűen képtelen elviselni.

Brian Azzarello, és Lee Bermejo összefogásában egy nem mindennapi sztori született meg, amely lenéz egy velejéig gonosz karakter lelkének a mélyére, végül a ridegség, és a rendíthetetlenség álarca mögött megmutatja magát az embert. A férfit, aki a manipulatív üzletember máza alatt egy érzékeny, lelkileg törékeny, és erősen frusztrált jellem bújik meg – összetett, és rendkívül ellentmondásos okok vezérlik, emiatt pedig tettei erősen megkérdőjelezhetőek, ugyanakkor valamilyen szinten teljességgel érthetőek. Superman miatt megrendült hatalmát kétségbeesetten próbálja helyreállítani, hiszen saját gondolatvilága értelmezése szerint ő csak jót akar az emberiségnek, kihozni belőlük a maximumot, megmutatni ennek a fajnak a nagyszerűségét, minden felsőbbrendűségével együtt. Ami amúgy nem lenne baj, viszont Luthor útja mocskos, korrupt cselekedetekkel, és gátlástalan üzelmekkel van kikövezve. Született pszichopata, ugyanakkor meg lehet érteni ezen dolgok mögött az ok-okozati összefüggéseket. Ugyan melyik nagy elme, vagy akár átlagosabb ember tűrné el szó nélkül azt, hogy egyik pillanatról a másikra kiderülne: saját faja nemhogy nincs egyedül az univerzumban, de ezen felül még ráadásul egy olyan lény felbukkanása után kell átértékelnie szerepét, és helyét a világegyetemben, aki minden szempontból felsőbbrendű náluk. Azaz ez a mellkasán S betűt viselő szuperhős egy jól irányzott rúgással taszítja a mélybe az embert az evolúciós piramis legtetejéről. Nem is csoda, hogy Luthor (aki valószínűleg az Acélember megjelenése előtt sem volt teljesen épelméjű) totálisan beleőrül ebbe, és nyughatatlan megszállottá válik.

Legyen Luthor bármennyire is gazdag, tehetős, és hatalmas, ez a történet bizonyos szempontból mégis a kisember tragédiája. Az igazi, húsbavágó leckéje annak, hogy még egy ilyen fontos, és jelentős ember sem felülmúlhatatlan: kedvére tetszeleghet istenként, de attól még nem lesz isten. Az ellenséget azonban nem önmagában, hanem Supermanben találja meg, akit okolhat, és hibáztathat a világ minden egyes bajáért. Amit látunk, és olvasunk az gyakorlatilag nemcsak az amerikai öntudatnak, hanem az egész homo sapiens faj énképének a szertefoszlása. Ha jobban belegondolunk, ezek után voltaképp mennyiben lehet őt hibáztatni? Mert persze egy velejéig gonosz, és veszélyes nagy hal, de biztos, hogy egy kicsit sincs igaza? Azzarello nem aprózza el, tényleg mindent kihoz ebből a karakterből. Odáig viszi az egészet, hogy még Luthor számító motivációi, és komplexusai is tökéletesen érthetővé válnak. Ami az Acélembert illeti, neki különleges, igencsak sajátos szerep jutott ebben a történetben. Csak érintőlegesen van jelen, akkor is csupán egy titánszerű, vörösen izzó szemű istenként láthatjuk, aki tiszta félelmet kelt az emberekben már a megjelenésével is. Tehát pontosan úgy jelenik meg, ahogy Luthor fejében él, az ő szemein keresztül elevenedik meg, ezáltal sosem volt még ennyire fenyegető, és veszélyes, mint itt. Embernek tűnő, emberként viselkedő, azonban mégsem evilági lény, minden vonása ellenére sem tartozik közénk. És ez (legyen Superman bármennyire jólelkű, és önzetlen) összességében rémisztő. A képregényből pedig parádésan átjön ez a fajta kettősség, és ellentmondás mindkét karakter részéről.

A Lex Luthor: Az acélember című képregény súlyos darab. Azzarello nem mindennapi sztorijához Lee Bermejo nagyszerű képei remekül illenek: a hazai közönség már találkozhatott vele korábban a Karácsonyi ének című Batman különszámban, stílusára itt sincs semmi panasz, sőt, rajzai, emberalakjai sokkal kidolgozottabbak. A képregény nagy részében Luthor tekintetét mutatja meg, sokszor egészalakos panelek során. A mimikája, és arcának minden egyes apróbb-nagyobb rezdülése tökéletesen összhangban van azokkal a mondatokkal, amiket a szájába adtak, és azokkal a gondolatokkal, melyek a fejében cikáznak. Művészi, egyszerűen nincs rá jobb szó, és ezen kívül kegyetlenül sötét. Pont olyan, amilyennek lennie kell. A történet roppantul erős filozófiai, és pszichológiai töltettel rendelkezik, teljesen új megvilágításban mesél el egy népszerű, hosszú múltra visszatekintő karaktert, és ez többek közt azért sikerül neki, mert soha nem látott módon tekint bele éjsötét szívének minden egyes rejtett zugába. Kötelező olvasmány – ugyanúgy, mint ahogy a kvázi párjaként számon tartott Joker is, amit ugyanez a szerzőpáros követett el, ugyanilyen felfogásban. A két képregényt egymás mellé rakva két, nem szokványos karakterrajzot kapunk, ami akár egy komoly esettanulmányként is könnyen megállná a helyét.
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2017.09.07. 11:06:35
LV1
Imádtam minden oldalát. Ha kiadnák a Jokert magyarul, azonnal venném! Az még talán jobb is egy fokkal.
2. VictorVance  Szerkesztő
2017.09.06. 11:50:07
LV18
Válasz 1. foulier üzenetére:
Batmant simán kilehetett volna hagyni, az igaz, ráadásul nem is volt annyira egyértelmű, hogy akkor most miért teszi, amit tesz. Bár külön poén, hogy Bruce Wayne ábrázolása erősen hasonlít Christian Bale fizimiskájára. A Nolan-filmek kifejtették a hatásukat.
Örülünk?
1. foulier  PlayStation.Community tag
2017.09.06. 08:58:19
LV1
Nagyon tetszett ez a kötet, érdekes volt, hogy Superman-t hogyan ábrázolják, hogyan látja Luthor. Egyedül Batman szerepeltetése lógott ki egy kicsit, teljesen felesleges volt szerintem.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV18
Szerkesztő
PSC Kredit
15938 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
5940 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
4734 db
Utolsó belépés:
2019.08.26. 11:12:34
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea