PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

10 hozzászólás

2017.04.02. 00:39:10

Utolsó hozzászólás: Matichku

2017.04.04. 19:42:22

Megosztás
Értékeld a blogot!
Páncélba zárt szellem (Kőkaku kidőtai – 1995)
Minden idők egyik legnagyobb ostobasága, hogy a rajzfilmek, és az anime-k kizárólag csak a gyerekeknek valók. Amíg a világ nagyobb részén eljutott a közönség addig a felismerésig, hogy ezek az alkotások sokszor kifejezetten a felnőttebb, érettebb korosztályt célozzák meg, addig itt nálunk Magyarországon néha úgy tűnik, mintha leragadtunk volna a kőkorszakban. Legyen szó animációs filmekről, képregényekről, mangákról, az-az általános megállapítás, hogy „csocsodás, mer’ rajzolva van”, és bizonyos emberek nemhogy képtelenek elfogadni, vagy egyáltalán meghallgatni az ellenérveket, automatikusan lenézik azokat, akik esetleg nagy rajongással viseltetnek ezen műfajok iránt. Hiába, sajnos még így, a 21. század közepe felé haladva – mikor az internetnek köszönhetően aranykorát éli a populáris kultúra – sem tudnak túllépni a sztereotípiákon, vagy a kellő intelligencia hiányában, vagy a jó öreg kelet-európai beidegződések miatt. Egy ilyen kezdés után biztosan azt várja a Kedves Olvasó, hogy az ilyenkor divatos, és értelemszerű megállapítással folytassam, miszerint „Aki nem hiszi el, hogy egy anime is lehet komoly, és felnőttes, az nézze meg a Páncélba zárt szellem (vagy Ghost in the Shell, ki hogy szereti szólítani) című művet”, de nem bocsátkozom ilyen fejtegetésekbe, ugyanis valószínűleg kevés olyan ember lenne, aki meg is tenné (a nagy részük általában csak fröcsögni szeret, megvizsgálni a másik oldalt már nem), másrészt aki valamilyen formában hallott már róla, és felkeltette az érdeklődését, az biztosan tudja, mire is akarok kilyukadni. De hogy megerősítsem a szavaimat: ez az 1995-ös keltezésű produkció örök, és kitörölhetetlen nyomot hagyott nemcsak saját műfajában, hanem úgy en bloc az egész filmgyártásban is.

A Ghost in the Shell (Masamune Shirow elismert mangája volt egyébként az alap) története 2029-ben játszódik, és egy technikailag igencsak fejlett, félig-meddig gépesített világot tár elénk. A Harmadik Világháború után a digitális forradalom soha nem látott magasságokba tört, az emberek akár az egész testüket képesek robotizálni, az agyukhoz mindenféle hálózatot, és programot kötni, ami által az egész világon, de főleg Japánban a cyberbűnözésé lett a főszerep. A hackerek megtalálták a módját, hogy hamis emlékeket, és vírusokat ültessenek az agyba, így megszerezve fontos katonai, és politikai információkat. Az ilyen veszélyek megfékezésére alakult a kilences ügyosztály, melynek csapatvezetője Motoko Kusanagi őrnagy, egy kiborg, akinek fel kell vennie a harcot a Bábjátékos nevű titokzatos entitással, egy nagy fenyegetést jelentő erővel, ami akár egy nemzetközi konfliktust is kiválthat.

Az alkotás egy olyan erősen disztopikusnak ható jövőt mutat be, melyben a világot egy egész rendszert uraló virtuális tér hálóz be, azonban a 21. századi jelen, és a múlt ellentmondásai még erősen megtalálhatóak benne. Elektronikus művégtagok, testek, cyber agyak, részleges, vagy akár szinte már majdhogynem teljes formában, és ez tökéletesen tapintható a hatalmas japán város égbe magasodó toronyházai, vagy lepusztult nyomornegyedeinek utcái közt. Emberi, és kevésbé emberi példányok töltik meg ezt a furcsa, hidegrázó világot, ahol a nemzeteket városállamok, és mamutvállalatok váltották fel, befolyásuk pedig majdnem mindenre, és mindenkire kiterjed. Mindez bonyolult kérdésekhez, megváltozott viszonyrendszerekhez vezet, azonban enélkül a rendszer nélkül a létezés elképzelhetetlen lenne. Ismerős? Bár a robotika még közel sem olyan fejlett, mint az a filmben látható, ennek ellenére a mai világunk egy Ghost in the Shell-hez hasonló jövőt vetít előre – ebben a formában az alkotás meghaladta a korát, és tökéletesen bemutatta azt, amire majd a 2000-es években számítani lehet. A virtuális tér, és az elektronikai hálózat már most nagyban meghatározza a világunkat, az internet, az okostelefonok, és egyéb mechanikai eszközök szép lassan átformálják a társadalmat, azok berendezkedésével, identitásával együtt. Az emberiség egyre jobban automatizálódik, bizonyos szempontból a kemény munka, a döntéshozatalt, és a felelősség nagy részét a számítógépekre bízza, ezzel együtt pedig elkényelmesedik – talán nem a legjobb megoldás ez, tekintve, hogy milyen gyors iramban fejlődik a technika, és ha belegondolunk, lehetséges, hogy nem is vagyunk messze egy komolyabb mesterséges intelligencia megalkotásától.

A Ghost in the Shell világában azonban rég túl vagyunk ezen. Az organikus, és a mechanikus életforma kifejezetten bonyolultan mosódik össze, ami több érdekes felvetést is magával hoz. Az anime központi témája az identitás: Kusanagi őrnagy végig kérdéseket tesz fel a saját létezésével, és helyével kapcsolatban. Rácsodálkozik erre a mindent, és mindenkit behálózó hatalmas rendszerre, miközben önnön létére is választ keres. Már nem egy hagyományos értelemben vett „gép”, de még nem is teljes értékű ember. Esetleg valami a kettő közt, vagy egy teljesen új, eddig nem meghatározott létforma? A Ghost in the Shell roppant összetett produkció, melynek szellemisége a cyberpunk műfaj nagy klasszikusaihoz, például a Szárnyas fejvadászhoz, vagy Isaac Asimov műveihez mérhető. Látványbeli kidolgozottsága bőven szebb, és több élményt ad, mint a – tegyük fel nyugati – rajzfilmek többsége, korát pedig nemcsak témájában, de vizualitásában is megelőzte. Remekül keverik a klasszikus, ’80-as évekbeli anime stílust a ’90-es évek jóval aprólékosabb ábrázolásmódjával, mikor több teret nyert a számítógépes grafika, azonban még ismerték a határt, és képesek voltak olyan mértékben használni, hogy az nem ment a történetmesélés, vagy a realisztikusabb kinézet rovására. Szó szerint gyönyörű, és időtálló is, amit 22 éve a képernyőre varázsoltak. Egymást követik a látványos akciójelenetek, animációk, tele van szórva sokatmondó, és emlékezetes jelenettel, amik örökre a néző agyába égnek – tudom, ezek hatalmas klisék, de mégis összefoglalja milyen is valójában ez a kultikus mű. És még valami: a zene. Ahogy a stílus, a karakteralkotás, és a sztori, úgy a muzsikák is tipikus japán szerzemények, melyeknek komoly szerepük van, ugyanis tökéletesen hozzásimulnak a cselekményhez, példátlan módon megénekelték/megzenésítették azt, amit a képi világ közvetít.

A Ghost in the Shell már bemutatásakor is a cyberpunk műfaj egyik alapvetésévé lépett elő, az évek alatt viszont csak tovább emelkedett a státusza. Japán származása egyáltalán nem akadályozta meg abban, hogy meghódítsa a világot, és jelentősen hozzájáruljon ahhoz, hogy az anime, mint zsáner, a Föld többi részén is híres, és elfogadott irányzattá váljon. Híre hamar elterjedt, és nemsokára már Amerikában, majd Európában is adták/nézték/vették, aztán – nem meglepő módon – ahogy az ilyen alkotásoknál lenni szokott, nagy inspirációs forrásként szolgált egy sor kultikus műnek, köztük a Mátrix trilógiának is. Innen pedig egyenes út vezetett ahhoz, hogy a név egy média frencsájzá lépjen elő, folytatásokkal, sorozattal, videojátékokkal, meg miegymással, de az eredeti, ’95-ös mű nagyszerűségét egyiknek sem sikerült megközelítenie. Mostanság Hollywood is újra felfedezte magának – roppant nehéz téma, majd kiderül mihez kezdtek vele. Az 1995-ben készült Ghost in the Shell érdemeit azonban semmi sem vitathatja el: elgondolkodtató, és filozofikus, miközben nem felejt el szórakoztatni, és lenyűgözni. Egyszerűen beleborzongsz a gyönyörűségébe.
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
10. Matichku  PlayStation.Community tag
2017.04.04. 19:42:22
LV14
Erős kezdés és ez az igazság. Animeconok-on nem volt ritka, fáradt apuka örült amikor meglátta mese megy, hozta 10 évet alulról súroló csemetéit: "gyertek mese", ő meg addig kicsit pihen. Közben persze a "mese" a Hellsing volt... :D

Közelebb voltam a 30-hoz amikor először láttam az Akirával párban. Szóval ez a gyerekfej-felnőttfej dolog nem állja meg a helyét nálam. Mátrix trilógia előbb volt meg... Ez a két anime nekem rendesen zárójelbe tette Neo kalandjait, mondhatni beárazta.
A GiTS szerelem volt első látásra, elindított azon az úton, hogy minden Japánból érkező dolog érdekeljen. Ha egy játékban lehet női karakterrel menni és nevet is kaphat akkor az nálam mindig Motoko. Csak az elismerés hangján tudok beszélni róla. Aztán jött az Innocence. A Titanic fesztiválon a Kossuth moziban láttam a magyar bemutatóját. Még a földön is ültek... Új dimenzióba került a telt ház fogalma. Az már keményebb dió volt, de korántsem rossz. Az első sorozat a SAC is a legjobbak között van. A megboldogult Animax-en volt látható annak idején. Zsigmond Tamara csodálatos Motoko szinkronjával.

A filmet tegnap este láttam. Boldog vagyok, nem okozott csalódást. Scarlett Johansson remek volt, még ha nem is Japán ezért csak óvatosan hívták Motokonak. Kitano Takeshi meg rutinból hozta a zsenit. Egy ilyen filmnél a látvány mellett a zenének is kulcs szerep jut. Az meg nagyon adja.
Nil Satis Nisi Optimum
9. Red13  PlayStation.Community tag
2017.04.04. 14:47:01
LV4
+1
2000-es évek elején láttam, teljesen magával ragadott, soha azelőtt még csak hasonlót sem láttam. Nyilván van benne egy hatalmas nosztalgia faktor, de máig ha meg kéne említenem a kedvenc filmjeimet, akkor ez biztosan köztük lenne, mondjuk egy Aliennel egyetemben. Stand Alone Compex is kifejezetten tetszett, viszont az azt követő sorozat már nem tudott berántani és pár rész után kaszáltam. Nemrég találkoztam ezzel az Arise nevezetű "új" sorozattal, mindenképpen teszek vele egy próbát.

A 2017-es reboot azt kell mondjam baromira tetszett, és ezidáig talán a legjobb, vagy egyetlen amerikai feldolgozás videojáték, anime, ázsiai témából. Kár hogy csúnyán elhasalt a kasszáknál, pedig én tipikus az a ember vagyok aki nem szereti a blockbuster látvány filmeket, de ez még nekem is baromira bejött. Nem értem az embereket, mikor egy gagyi Lucy meg simán jól teljesített.
8. ColdHand  Szerkesztő
2017.04.03. 17:01:28
LV22
Válasz 7. soliduss üzenetére:
Gondoltam. Meg nem is várom semmitől, hogy egy az egyben kövesse az eredetit.
...a többit képzeld hozzá.
7. soliduss  A Krónikás
2017.04.03. 11:31:13
LV25
Válasz 6. ColdHand üzenetére:
Az élőszereplős rész nem 1:1-ben követi az anime-t. Kvázi egy 2017 reboot....
6. ColdHand  Szerkesztő
2017.04.02. 19:19:10
LV22
Közben lement harmadszor is, ezúttal párommal együtt néztem meg. Nos, neki sem jött be, ugyanazt az ürességet érezte, mint én. Valószínűleg tényleg az játszik be, hogy így 22 év, és megannyi hasonló témájú film után képtelen a "szűz" fejeken hatást elérni. Ettől függetlenül elismerem, hogy anno ez ütött, mint a házipáleszből készült fény. Az élőszereplős verzióra továbbra is kíváncsi vagyok. Lehet előtte meg is nézem a rajzfilmes folytatást.
...a többit képzeld hozzá.
5. ColdHand  Szerkesztő
2017.04.02. 10:09:01
LV22
Válasz 4. jime üzenetére:
Ezzel egyet is értek, meg némileg le is írtam. Ugyanakkor úgy vagyok vele, hogy az igazán jó filmek (könyvek, játékok) úgymond kortalanok. Mostanában is pótolgatok kimaradt "klasszikusokat" és nagy részük úgy leköt és szórakoztat, mintha 20-30 évvel ezelőtt néztem volna mai fejjel. Az akkori gyerekfejjel nem biztos, hogy bejöttek volna és lehet itt a GitS-nél is ez áll fenn, illetve a fordítottja. Most, felnőttként a cucc nem ütött nálam. Ha 15-16 éves koromról hoztam volna át az emlékét, akkor lehet hasonlóképpen látnám mint ti. Arról meg, hogy ki látja jó kár vitatkozni.
...a többit képzeld hozzá.
4. jime  non-alcoholic
2017.04.02. 09:59:31
LV29
Válasz 3. ColdHand üzenetére:
....

biztos vagyok benne ha akkor megnézed, te is máshogy látnád. ma már máshogy veszi be az ember gyomra, de aki akkor szerette és istenitette, az most is.
"wake up, you're dead!"
3. ColdHand  Szerkesztő
2017.04.02. 09:53:00
LV22
Válasz 2. jime üzenetére:
Nem most néztem meg, hanem múlt héten.
...a többit képzeld hozzá.
2. jime  non-alcoholic
2017.04.02. 09:45:56
LV29
Válasz 1. ColdHand üzenetére:
nem most kellett volna megnézni :D
"wake up, you're dead!"
1. ColdHand  Szerkesztő
2017.04.02. 08:31:46
LV22
Múlt héten néztem végig először, mert eddig valahogy kimaradt, pedig mindig is érdekelt. Nos, a felét se tapasztaltam, annak a csodálatos gyönyörűségnek, elgondolkodtatásnak, vagy szórakozásnak, amikről az elmúlt 22 éve hallottam, olvastam, vagy írtál. Külsőleg szépen meg van csinálva, kivéve Kusanagi arcát, mert arra alig lehetett nézni, a PS1-es verzióban messze jobban néz ki. A mondanivaló meg...lehet, sőt biztos, hogy ez anno nagyon falhoz vágta az ember agyát, ma már semmi eget rengetőt nem tartalmaz, a témáról már jó pár film értekezett azóta. Hogy azok a filmek meg pont a GitS hatására születtek-e, az már más kérdés. Az "Egymást követik a látványos akciójelenetek..." résztől úgy éreztem, hogy rossz filmet néztem meg, mert az onnantól írtak egyáltalán nem jöttek át. Akcióból van kb. három jelenet, amikből az utolsót lehetne kiemelni, de azt se mondanám egy epikus bossfightnak. Bár ott a zene tényleg jó, de közel sem simulnak hozzá a cselekményhez, inkább a hangulathoz. Visszatérve a központi témához, azt kb. 5-6 alkalommal veszi elő a film pár perc erejéig és az akciórészekhez hasonlóan azokból is az utolsót lehetne kiemelni. Ott gondolkodtatott el a legjobban (másolat kontra változatosság, mindez a természetben és a kibervilágban, stb.). Röviden: nem nyűgözött le a film annyira, mint azt a 22-éve olvasottak és hallottak előrevetítették.

És itt az a probléma, hogy ha az ember fejében ezzel a kb. 20 éves, piedesztálra emelt emlékkel ül be a moziba, nagy az esélye, hogy csalódottan fog távozni, mint ahogy azt olvasom is itt-ott. Nálam az elégedettségre jóval nagyobb az esély, mert az alapművet nem tartom olyan nagyra, mint ahogy azt sokan (köztük Te is:). Félreértés ne essék, nem tartom rossz animének, a maga korában biztos maga volt a digitális Isten, de mai fejjel megnézve közel sem üt már akkorát. Legalábbis nálam nem sikerült.

Ja, és kétszer néztem meg egymás után, mert a feliratos verzióban a feliratokat kvázi lehetetlen volt végigolvasni és így a történetet se vágtam teljesen. A szinkronos verziónál kitisztult a kép.
...a többit képzeld hozzá.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV18
Szerkesztő
PSC Kredit
15663 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
5838 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
4666 db
Utolsó belépés:
2019.06.19. 16:09:36
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea