.

PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

3 hozzászólás

2016.12.29. 00:24:10

Utolsó hozzászólás: VictorVance

2016.12.30. 14:02:42

Megosztás
Értékeld a blogot!
Haverok fegyverben (War Dogs – 2016)
Az idei év egyik nagy durranásának, a Haverok fegyverben című filmnek már az alaptétele is nagy poén: a 2000-es években a Pentagon saját weboldalán hirdetett meg beszerzési pályázatokat az Irakban állomásozó katonák, és az afgán hadsereg felfegyverzésére, emellett, ami még fontosabb, a honlapot mindenki számára hozzáférhetővé tette. Azaz gyakorlatilag bárki, még a legkisebb piti kereskedő is beszállhatott a buliba, miközben a nagy cégek szeleteket vittek el abból a bizonyos milliárdos tortából, addig a többiek csak a morzsákat csipegették.
Hozzá kell tenni, ezek a morzsák ebben a bizniszben is milliós nagyságrendűek voltak, a múlt évtizedben két zsidó srác Miamiból meg is csinálta rajta a maga szerencséjét. Annyira összejött nekik, hogy hamar a nagy halak közt találták magukat, miután megnyertek egy 300 millió dolláros, több mint 120 millió darab AK-47-es lőszer beszerezéséről, és leszállításáról szóló pályázatot, de ehhez kénytelenek voltak kétes eszközöket alkalmazni, és néhány fontos szabályt kijátszani.
Csoda, vagy netán véletlen lenne tehát, hogy két huszonéves kisstílű fegyverkereskedő szinte majdnem átverte a világ egyik legbefolyásosabb, egyesek szerint legjobban működő kormányát, és a komplett Pentagont? Aligha. Nevetséges, sőt hiteltelennek hangzik mindez? Igen, teljes mértékben. Attól eltekintve, hogy ez egyáltalán nem fikció, amit a még több humorforrás miatt találták ki az alkotók, hanem bizony maga a nagybetűs, vitathatatlan valóság!

Todd Phillips (többek közt a Másnaposok trilógia rendezője) a film nemcsak némely pontjában mímeli Martin Scorsese stílusát, hanem szinte az egész cselekmény olyan, mintha maga a nagymester tartotta volna rajta vigyázó szemeit. És bár Phillips sosem lesz egy Scorsese kaliberű zseni, néha azért tényleg tökénél ragadja meg azt az igazi feelinget, ami nagyban jellemző az ikonikus rendező legnépszerűbb munkáira, melyekben nagyravágyó „self-made man”-ek törnek hatalmas babérokra, a moralitást félredobva gázolnak át mindenen, és mindenkin a pénz- és fényűzés reményében, hogy aztán a kokain hegyekkel teli mennyország után a csúfos bukás várja őket.
Nagy marék Fegyvernepper, egy kis Nagymenők, itt-ott csipetnyi Casino, jó nagy adag Wall Street farkasával megfűszerezve, és nem utolsósorban még egy rakás utalás A sebhelyesarcúra. A Haverok fegyverben kivétel nélkül tartalmazza a klasszikus gengszterfilmek összes kliséjét, miközben a stílus gyors vágásokkal van felpörgetve, frappáns narrációba csomagolva, jópofa kikacsintásokkal, és dögös, fülbemászó zenékkel megtámogatva.
Műfajilag nehéz eldönteni, hogy mi is valójában, a történet az amorális komédia, és a dráma között egyensúlyozik, néha valóban remekül evez át egyik zsánerből a másikba.

Persze ehhez kell egy jó sztori, és a még jobb karakterek. Szerencsére mindkettő megvan.
David Packouz (Miles Teller) masszázsterapeutaként keresi a kenyerét, és gazdag milliomosokkal foglalkozik Miamiban. Folyamatosan a jobb lehetőségekkel van elfoglalva, és jobb életről álmodozik, de gyakorlatilag nincs életcélja. Hamarosan azonban összefut gyerekkori legjobb barátjával, Efraim Diveroli-val (Jonah Hill), aki időközben egy komoly bizniszt próbál kiépíteni: fegyverekkel kereskedik, és azokon a morzsákon próbál megélni, amit a nagy nevek a torta felvágása után hagytak. Kis idő után társulnak, nemsokára elkezdenek felfelé emelkedni a ranglétrán, ami több pénzzel, egyben több problémával is jár, hiszen nem elég, hogy a külpolitikához, és a háborúskodáshoz halvány lila gőzük sincs, de néhány hirtelen esemény olyan döntéshelyzetekbe kényszeríti őket, ami még nekik is túl meredek. A filmben végig David narrál: mivel átlagember, és mint olyan, az ő szemén keresztül sokkal izgalmasabb látni a valóban hajmeresztő történeteket, könnyű vele azonosulni, és jobban beleéljük magunkat a sztoriba.
Teller is remek teljesítményt nyújt, de aki egyértelműen ellopja a show-t, az Jonah Hill. A Wall Street farkasa párhuzam sem véletlen, Hill majdhogynem ugyanolyan figurát személyesít meg, mint ott, viszont itt az egész terep az övé. Ő a Haverok fegyverben Leonardo DiCaprio-ja/Jordan Belfort-ja, igazi dumagép, egy elsőre kedves, rugalmas, barátságos figura, de valójában egy manipulatív, önző gennyláda, aki mindig annak a maszkját veszi fel, akit az egyes emberek látni akarnak.

És a film, miközben intelligensen keveri a drámát, és a komédiát, nem felejt el szatíra is lenni, tökéletesen leplezetlen társadalomkritikát tartalmaz. Rávilágít sok mindenre, többek közt a Bush-korszak kudarcba fulladt külpolitikájára, az amerikai kapzsiságra, és arra, hogy a háború micsoda globális üzlet még mindig, ahol az ebbe beleölt pénz, na meg a fegyvereken kívül minden csupán másodlagos.
Végkövetkeztetésként pedig meg kell jegyezni, amellett, hogy abban az időben az USA gyakorlatilag két háborút is vívott a Közel-Keleten, és mindenféle alvállalkozónak osztogatta a katonai hadműveleteket, mindezt igencsak zavart közegben, és enyhe szabályozással, végülis nem is annyira meglepő, hogy két senki, fiatal srác így megvezette a világ legmodernebb, legjobban felszerelt országát. A poénok azonban általában olyan témákra korlátozódnak le, mint a füvezés, drogozás, zsidózás, jópár altesti humor, azonban a viccek nagy része szerencsére működik, és betalál. Tényleg, eltérve minden eddigitől, felmerül a kérdés: a jelenkor filmjeiben már lassan cigizni sem lehet, szegény John McClane-nek is le kellett tennie anno, amiatt a rút korhatár-besorolás miatt, de ez az eset egyáltalán nem egyedi példa. A füvezést azonban orrba-szájba nyomatják mindenhol, de főleg a filmekben, pedig sokkal károsabb, mint a „nagytesója”.
Akkor most hogy is van ez? Persze nem kapcsolódik szorosan a témához, de egy gondolatot megért.

A Haverok fegyverben egy szórakoztatóan erkölcstelen gengszterkomédia.
A drámai vonal kissé erőtlen, egyben néha szükséges is. Utóbbit leginkább a finálénál érezni, ahol könnyen lehetett volna az a végső kicsengése ennek az egész történetnek, hogy voltaképp az alkotók az állam kijátszásának gondolata mellett vannak – igaz, időnként azért mégis érezni némi ellentmondást. Egyébiránt ezek a negatívumok kihatnak más elemekre is, a párkapcsolatos dolgok átmennek töketlenkedésbe, nemigazán tud vele mit kezdeni a forgatókönyv, csak a milliószor látott sablonokon át vezet az útja. Minden hibájával együtt azonban a Haverok fegyverben üdítő tagja az év pozitív fogadtatású filmjeinek, először mosolyra késztet, majd meg is nevetett, aztán inkább már csak ledöbbent, legvégül pedig felháborít.
Klasszikus sosem lesz belőle, még véletlenül sem, Phillips ha megszakad sem lesz egy Scorsese, és a témáról azért már regélt korábban egy-két film, de ettől függetlenül az év egyik legjobb vígjátéka, vagy – mondom inkább így – műfaji mixe lett a produkció, amit alighanem vétek lenne kihagyni azoknak, akik szereti a régimódi gengsztermozikat, minden kliséjükkel együtt. Mert ez is legalább annyira szól a bukásról, mint a felemelkedésről, ha nem jobban, hiszen ismerjük a mondást: legmagasabbról lehet a legnagyobbat esni.
Egy ilyen történet esetében pedig a bukás gyakorlatilag garantált.
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
3. VictorVance  PlayStation.Community tag
2016.12.30. 14:02:42
LV14
Válasz 1. Drake30 üzenetére:
A Pénzcsináló (Moneyball) című filmben szerintem zseniális volt.
Örülünk?
2. MrFox  PlayStation.Community tag
2016.12.30. 07:47:59
LV2
Egyszer meg lehet nézni, de a Fegyvernepper közelében sincs ez a film.
2016.12.29. 23:50:38
LV1
Még nyáron láttam moziban, jó volt, tetszett. Kicsit mondjuk többet vártam a humor vonalon, mert az előzetesekből nekem az jött le, hogy ez elsősorban egy vígjáték lesz. Ehhez képest több volt a dráma, ami nem zavart.
A Fegyvernepper ebben a témában tényleg sokkal jobb, de az szerintem el is mondott mindent erről az üzletágról.
Jonah Hillen viszont rendre meglepődök. Pár éve még ő volt az a tipikus dagadt srác, olcsó vígjátékokban, ahol körülbelül annyi funkciója volt, hogy dagadt, és ez adta a legnagyobb humorforrást. Most meg egy csomó híres rendezővel forgat, és gyűjti a kritikai elismeréseket.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV14
PlayStation.Community tag
PSC Kredit
11157 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
3906 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
3284 db
Utolsó belépés:
2017.03.26. 19:53:28
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea