.
 

PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

10 hozzászólás

2016.12.26. 14:50:16

Utolsó hozzászólás: Onimushaman

2016.12.30. 14:08:53

Megosztás
Értékeld a blogot!
Szellemirtók (Ghostbusters – 1984)
Ó, azok a boldog nyolcvanas évek! Mikor még kevesebb gondjuk volt az embereknek, telefonozás helyett újságot olvastak a buszon, mikor még nem közösségi oldalakon lógtunk egész nap, ahol folyamatosan megosztottuk minden nyűgünket-bajunkat, mikor még mindenki Michael Jackson-t hallgatott, nem Justin Bieber-t, és mikor még nem volt minden második film folytatás, előzmény, vagy képregényadaptáció a moziban.
Nos, azok az idők már rég elmúltak, rinyálni meg felesleges, nem csak azért, mert ettől egyre jobban érzem, hogy bazi öreg vagyok már (pedig akkor még nem is éltem), hanem mert a „régen minden jobb volt” című klasszikus érvelésnek csak akkor lenne igazán értelme, ha mostanában a legtöbb szórakozási lehetőséget, és pop-kulturális jelenséget szívből utálnék. Mégpedig ez nagyon nincs így, különösen a filmek tekintetében, ahol manapság azért tapasztalható egy kis minőségcsökkenés, és talán még több profit-orientáltság, ami néha már túlmegy bizonyos határokon, de tény, hogy manapság már csak az nem találhatja meg a jelenkori termésben a kedvencét, aki begyöpösödött, robotizált módon elvből elutasít mindent, amit elé raknak – de saját tapasztalatokból ítélve szerencsére még mindig ők vannak kevesebben. Viszont azt be kell vallani, a nyolcvanas évek igazi geek-mennyország volt, amit az óta sem tudtak megközelíteni. Nem feltétlen a mennyiségre gondolok, hiszen rengeteg látványfilm, blockbuster, és egyéb szórakoztató produktum készül most is (sőt, több mint valaha), de legtöbbjük nem eredeti ötleten alapul.
Ami meg igen, az nagy többségben fel sem veszi a versenyt, még egy rétestésztára nyújtott franchise teszem azt huszonharmadik tagjával sem.

A nyolcvanas években azonban nem voltak ilyen problémák.
Rengeteg olyan film készült, mely nem alapult mondjuk valami híres bestselller-en, képregényen, videojátékon, hanem lényegében arról volt szó, hogy egy csapat kreativitástól, és gyermeki lelkesedéstől túlfűtött zseni összeült, és az elmés ötletelésből valami nagyszerű dolog született meg. Elég csak megemlíteni az évtized nagyjait, az Indiana Jones, vagy a Vissza a jövőbe trilógiákat. Amiknek nem kellett egy nagy hátszél, hogy berobbanjanak a mozikba, hanem megtették saját maguk is. Mert egyszerűen csak annyi történt, hogy remek koncepcióval rendelkeztek, ütős sztorival, még ütősebb forgatókönyvvel, és ezt az egészet olyan alkotók valósították meg, akik nem elsősorban a pénz miatt csinálták, vagy nem kellett azon morfondírozniuk, hogy vajon jó lesz e egy bizonyos ötlet, és nem fogja a gonosz stúdió megvétózni az általa kiszabott korhatár miatt.
Ami manapság már szinte kötelező egy nagyköltségvetésű nyári látványfilmnél, akkoriban ez azért kicsit máshogy nézett ki. És, ha egy produkció igazán jó volt, akkor mentek rá a népek. Nem kellett annak folytatásnak, vagy adaptációnak lennie, hogy több százmillió dollárt termeljen, de ez a nézőkön is legalább annyira múlott. Régebben bátrabbak voltak, ma meg már beérik a biztonsági játékkal, kevésbé akarnak új dolgokat. Pedig, ha akkor is így gondolkodtak volna az emberek, most jó pár klasszikussal lenne szegényebb a filmgyártás, az előbb említett két művön kívül egy harmadikat is illik megemlíteni, mely szintén a semmiből jött, de aztán mindent letarolt.
A Szellemirtók 1984 sikerfilmje lett, egy olyan alkotás, ami még saját, kevésbé szigorúbb rendszerében is kockázatosnak számított, viszont azóta is klasszikusnak számít.
A Szellemirtók rendelkezik azzal a nagyszerű képességgel, hogy nem magyaráz túl semmit, nincsen felesleges felvezetés, csak bedobja a nézőt a mélyvízbe, aztán ahogy esik, úgy puffan. A filmbeli világban minden teljesen magától értetődő módon működik, a cselekményt nem akasztják meg üresjáratok, ahol hosszú monológokon keresztül számolnak be a karakterek a miértekről, és a hogyanokról, szinte már-már tökéletes, példa nélküli módon fekteti le az alapokat a forgatókönyv. Nagyon jól ki van dolgozva az egész, és ennek köszönhetően konkrétan egy saját univerzum jött létre, melyben az emberek teljesen hétköznapian, saját világnézetüknek a legkisebb felforgatása nélkül élik meg a szellemek létezését.
A három doktort, Peter Venkman-t (Bill Murray), Raymond Stantz-et (Dan Aykroyd), és Egon Spengler-t (Harold Ramis) kirúgják egyetemi állásukból, ahol ez idáig parapszichológiával foglalkoztak, talán túlságosan is mániákusan. Ezzel több évnyi kutatásuk válik semmivé, majd támad egy ötletük: szellemirtó irodát nyitnak Manhattan szívében, átlagosnak semmiképp sem nevezhető vállalkozásuk pedig lényegében arról szól, hogy megvédik New York városát a másvilágról jött lényektől, befogják, és aztán megsemmisíthessék őket. A dolgok egy ideig elég könnyen mennek, de aztán az egyik ügyfelüket, a csinos Dana Barrett-et (Sigourney Weaver) megszállja egy Zuul nevű démoni lélek, aki Gozer, a gonosz sumér isten szolgája, akinek célja végérvényesen bekebelezni az egész világot…

A filmet igazából nem is a sztorija, hanem a karakterei miatt lehet igazán szeretni. A három főkolompos mind eltérő figura, akiket bár összeköt a közös érdeklődés, valamiféle elhivatottság is, és bizonyítási vágy, mégis más-más jellemmel rendelkeznek.
Ramis a tipikus, hivatása iránt maximálisan elkötelezett karakter, az igazi szemüveges geek mintapéldánya, aki a kutatást helyezi előtérbe, embertársai helyett.
Aykroyd egy felnőtt férfi bőrébe bújt gyerek, aki még kora ellenére is képes úgy lelkesedni, ahogy senki más, erotikus álmairól, és arról nem is beszélve, hogy ő idézi meg a filmtörténelem egyik legemlékezetesebb, egyben legikonikusabb szörnyét, a Stay Puft habcsókembert. Így lesz egy sokak gyermekkorát meghatározó, maximálisan ártatlan figurából, egész városnyi lakosra veszélyt jelentő gonosz óriás.
Murray pedig mindközül talán a legérdekesebb, és legtöbb szimpátiát kiváltó karaktere a filmnek. Kicsit szemét, kicsit bunkó, kicsit öntörvényű, de mindig kimondja, amit gondol, és az átlagemberrel ellentétben ő kevésbé részre hajlóbb, imád lubickolni a hízelgés, és a puhítás mocsarában, mindezek ellenére azonban nem lehet utálni. Murray kiválóan eljátssza a szerepet, nem csoda, hogy a film után igazi sztárrá nőtte ki magát, társaihoz hasonlóan.
Azóta szerepeltek néhány sikeres filmben, majd a csillaguk szép lassan kezdett leáldozni, ma már unalmas tévésorozatokban, vagy pár perces vendégszerepekben koptatják magukat, és tehetségüket, de abban az időben vitathatatlanul a csúcson voltak szakmailag.

A Szellemirtók eközben tökéletesen belesimul az évtizedre jellemző filmes, és közéleti trendekbe. A veszélyes fenyegetést csakis a főhősök oldhatják meg, miközben a hatóságok teljesen életképtelenek, ott a környezetvédelmi bürokrata, látszólag az összes hatalom az övé, és a klasszikus, jól bejáratott klisé is kihagyhatatlan, miszerint, ha „elég vakmerő vagy, akkor hős leszel, és a nő is a tiéd lesz”.
Sőt, a filmben még egy-két szál cigaretta elszívására is van idő – ez napjainkban elképzelhetetlen, akkor ez maga volt a nagy betűs nyolcvanas évek. A filmnek azonban van egy óriási baja, még ha az nem is a színvonalából adódik: erősen fogott rajta az idő kereke. Ma már hihetetlenebbnél hihetetlenebb látványorgiákkal kápráztatják el a nézőket, gyakorlatilag nincs már olyan dolog, ami ne lenne megvalósítható a mozivásznakon, és ehhez mérten a Szellemirtók a mai szemnek már túl idejétmúlt, és talán nem is a legizgalmasabb. Az érdemeit azonban senki sem vitathatja el tőle. Sikerrel vegyítette a különböző műfajokat, így lényegében ez a legelső speciális effektekkel dúsított vígjáték, mely bemutatása után rengeteg filmest ihletett meg, és inspirált.

A Szellemirtók szórakoztató, élvezetes, és lelkesedéssel teli alkotás, melyben megtalálhatóak a vígjáték, a fantasy, és a sci-fi műfajok elemei, és ezeknek köszönhetően áll össze egy egységes, felejthetetlen, nagyszerű egésszé.
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
10. Onimushaman  Szerkesztő
2016.12.30. 14:08:53
LV23
Válasz 9. VictorVance üzenetére:
Szörnyecskék az zorall. Ott ocsmányak a szörnyek, gyerekként még félelmetes is volt.
señor
9. VictorVance  PlayStation.Community tag
2016.12.30. 01:25:53
LV14
Válasz 8. Onimushaman üzenetére:
A Szörnyecskékkel voltam ugyanígy. Pedig még Gizmós plüssfigurám is volt, de valahogy nem tudott meggyőzni :D Aztán pár éve újranéztem, és kifejezetten bejött.
E.T.-t én se csíptem soha.
Örülünk?
8. Onimushaman  Szerkesztő
2016.12.30. 00:50:13
LV23
Válasz 7. VictorVance üzenetére:
Gyermekként nyomasztónak találtam a filmet és gagyinak a szellemeket. Zenéjét bírom, meg a rajzfilmnek elment. E.T.-t rühellem még nagyon.
señor
7. VictorVance  PlayStation.Community tag
2016.12.29. 23:51:50
LV14
Válasz 6. Onimushaman üzenetére:
Mi vele a gond? :D
Örülünk?
6. Onimushaman  Szerkesztő
2016.12.29. 23:45:31
LV23
Sosem szerettem ezt a filmet.
señor
5. VictorVance  PlayStation.Community tag
2016.12.29. 23:01:07
LV14
Az öregedés nem igazán azoknak szól, akik régen látták, hanem a mostani generációnak.
Ha nekünk meg is őrizte a varázsát, a trükkjei ma már kissé megmosolyogtatóak. Mondjuk a 2016-os változatnak jobb effektjei voltak, aztán maga a film mégis ezerszer rosszabb, mint ez.
Örülünk?
4. TCr64EU  Kanalas Optimuszprájm
2016.12.28. 12:31:47
LV21
Válasz 1. Rosszarc üzenetére:
Nézd meg nyugodtan. ;-)
"Mert a kamion a miénk és el akarunk menni vele!"
3. Johnny  PlayStation.Community tag
2016.12.28. 10:37:26
LV5
Szerintem egész jól öregedett, tavaly néztem újra és remekül szórakoztam.
Hömpörö apor ündürüxi!
2016.12.27. 23:01:48
LV1
Nem rég néztem meg ismét, nekem még mindig adja. Az új résztől viszont hányingert kapok.
1. Rosszarc  PlayStation.Community tag
2016.12.27. 17:06:45
LV1
Gyerekkorom egyik kedvenc filmje. Azota nem is mertem ujranezni. Felek csak elromlana a varazs.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV14
PlayStation.Community tag
PSC Kredit
10413 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
3496 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
3143 db
Utolsó belépés:
2017.01.23. 19:28:19
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea