.

PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

4 hozzászólás

2016.08.22. 18:34:58

Utolsó hozzászólás: JINBOBEK

2016.08.29. 12:14:31

Megosztás
Értékeld a blogot!
A Bourne-ultimátum (The Bourne Ultimatum – 2007)
A Bourne-ultimátum a 2000-es évek legjobb akciófilmje. Pont. Aki nem ért egyet ezzel, vagy átaludta az egész korszakot, vagy nem ért eléggé a zsánerhez, de az biztos, hogy nincs képben. Ugyanis a Bourne-trilógia harmadik darabja tökélyre fejlesztette azt, amit a két előzményben már láthattunk: ha A Bourne-rejtély volt a finom, tisztességesen elkészített, ámde csak alkalmanként fogyasztható előélet, és A Bourne-csapda az ínycsiklandozó, nem mindennapi, és végtelenül stílusos fő fogás, akkor A Bourne-ultimátum a mindezt megkoronázó desszert. Összefoglalja mindazt, amiről szól a sorozat, keretbe teszi, és maximálisan a csúcsra járatja minden egyes elemét. Nemcsak saját műfajának, de korszakának is az egyik legmeghatározóbb, legfontosabb alkotása, mely ugyanúgy az akkori világ-és politikai nézet lenyomata, mint a zsáner modern megújulásának tökéletes leképzése is. Akkoriban gyakorlatilag kétfajta akciófilm létezett: egyik oldalról a régmúlt sztárjai tértek vissza sorban, old school stílusú produkciókkal, melyek minden percükben próbáltak a nézőkben nosztalgikus érzéseket előhozni ’80-as, és ’90-es évek megidézésével, ütős egysorosokkal, és nem utolsósorban faék egyszerűségű történetekkel. Másrészt ott voltak a minden ízükben modern stílusú akciófilmek, melyekre tagadhatatlanul Jason Bourne gyakorolta a legnagyobb hatást. Fékevesztett tempó, kézikamerás megvalósítás, realisztikus, test-test elleni bunyók, na meg rideg, hiteles hangulat, ami remekül bemutatta a 21. századi miliőt. Persze azt a seggberúgós iramot, amit Paul Greengrass rendező prezentált a második, és a harmadik részben, kevesen tudták megközelíteni, és a kézikamerás rángatózás is befuccsolt, követhetetlenné vált a legtöbb akciófilmben, ami átvette ezt a módszert, de nem a Bourne-sorozat esetében.

A cselekmény egyenes folytatása A Bourne-csapdában látott eseményeknek. Jason Bourne (Matt Damon) a moszkvai akciója során felforgatta az állóvizet, és miután a helyi rendőrök a fél városon végigüldözték, eltűnik, és csak 6 hét múlva jelenik meg Párizsban. Végleg le akarja zárni a múltat, kideríteni, hogyan került be a programba, és kik tették vele azt, amit, ezért pedig a világ végére is elmenne. Célja érdekében fáradhatatlanul göngyölíti fel a szálakat, amikor a The Guardian-ben megjelenik egy cikk, mely információkat tartalmaz Bourne-ról, akit a cikkíró, Simon Ross (Paddy Considine) CIA-sként említ, valamint megemlíti a Kőlépcsőt is, amivel kapcsolatban világméretű leleplezésre készül. Ezt már az ügynökség sem hagyhatja figyelmen kívül, akik vadászni kezdenek az újságíróra, egyben Bourne-ra is megint, miután a két ember kapcsolatba kerül egymással. Ismét képbe kerül Pamela Landy (Joan Allen), akit felkérnek, hogy segítsen Bourne megtalálásában, de nemsokára kiderül, a tét sokkal nagyobb, mint azt gondolták, ugyanis Noah Vosen (David Strathaim) aligazgató a legújabb, még a Kőlépcsőnél is kegyetlenebb ügynök-programot, a Feketehangát szeretné takargatni, és ezért bármire hajlandó, legyen szó Bourne megöléséről, vagy akárki máséról…

Ha nagyon őszinték akarunk lenni, akkor be kell vallanunk, a filmnek igazából alig van története, erősségei közé inkább a loholó, viszont épp annyira magával ragadó tempó tartozik, és hozzáadva a rendezést, na meg a vágást, A Bourne-ultimátum 21. század kiemelkedő hollywoodi produktumai közé sorolható. A cselekmény ezerrel pörög, az ember gyakorlatilag észre sem veszi a soványka sztorit, ami azonban még pont elég arra, hogy gondoskodjon a felhőtlen szórakoztatásról. Voltaképp az emeli a filmet a legnagyobbak közé, hogy bár ugyanazt adja elő, már harmadjára, eredeti ötleteket nem nagyon tartalmaz (már az előzményekhez képest), mégis hihetetlenül profi a megvalósítás, centire ki van számolva minden, egy unalmas perc sincs, az első két rész után pedig ez a harmadik tökéletesen keretbe zárja a trilógiát, ezzel együtt alkot a franchise egy egységes egészet, egy teljesen kerek történetet. A divatosan rángatózó agyonvágott képeket talán még soha senki nem kezelte olyan profin, mint Greengrass, főleg itt, ugyanis hozzá kell tenni, az előző részben azért valamivel követhetetlenebbek, kapkodósabbak voltak az akciók, de a harmadik epizódnak egyáltalán nincsenek ilyen problémái. Nem megy az akciók élvezhetőségének a rovására, nem zavaró, bár alaposan igénybe veszi a szemet. Az előző epizódban, ahogy haladtuk előre a történetben, minden szépen lassan kezdte kiforrni magát, a trilógia befejező része viszont a hab a tortán. Itt mindenből maximális adagot kapunk, az első percektől kezdve totális adrenalin löketet kapunk, ami egészen a stáblistáig tart. Eszeveszett akciójelenet vannak a filmben, még a sorozatban alkalmazott mérce szerint is, legyen szó sima kergetőzésekről, verekedésekről, autós üldözésről, A Bourne-ultimátum mindig a csúcson van.

És ha a történet nem is van jelen úton-útfélen a filmben, a főhős még mindig hihetetlen energiával, és karakterességgel van megáldva. A harmadik epizód egyik nagy rejtélye, hogy Bourne lesz-e annyira rátermett, és erős, hogy örökre megszabaduljon azoktól, akik az évek alatt folyamatosan az életére törtek, és hogy sikerül e nyilvánosságra hoznia a CIA minden egyes mocskos titkát, miközben saját életét is képes megmenteni. Lassan, és fokozatosan rá kell ébrednie, hogy a legnagyobb konfliktust nem a folyton nyomában loholó CIA-ügynökök, és bérgyilkosok jelentik, hanem saját maga. Ebben is különbözik a legtöbb akciósztártól, hiszen neki fogalma sincs róla, ki ő valójában. A korábbi akcióhősök nem kételkedtek önmagukban, tették, amiket tenniük kellett, Bourne azonban nem mindennapi emberi mélységeket, és dimenziókat tár fel magában. A műfajban ilyesmire nem nagyon akadt még példa, pont ettől olyan ütős, és bensőséges az egész, hiszen a főhős hibásnak érzi magát azért, amit tett, felelősséget vállal a cselekedetiért, tudja, hogy nem menekülhet el a múltja elől, mégis fel akarja tárni annak minden titkát. Voltaképp Bourne-on, egy meghurcolt, és többször eltemetett, de mindig visszatérő harcoson keresztül mutatják be azt a kizsákmányolást, melyet a bürokraták követnek el a saját hazájukban, saját népükkel, és saját ügynökeikkel. Matt Damon pedig szokás szerint zsigeri erővel hozza a karaktert, ugyan az arcmimikáját, és színészi eszköztárát nem tette próbára a szerep, mégis hitelesen alakítja a múltja rejtélyeit fáradhatatlanul kutató Bourne-t.

Tulajdonképpen, ami a Die Hard volt a ’80-as éveknek, az a Bourne-trilógia a 2000-es éveknek. Bár akkora klasszikus azért még a nagyszerűsége ellenére sem lesz, ahogy Bourne-t is badarság új John McClane-ként aposztrofálni (hiszen két teljesen más jellemről van szó), de abban megegyeznek, hogy mindketten bekerültek a halhatatlan akcióhősök nagykönyvébe. A Bourne-ultimátum minden elemében a trilógia betetőzése, egy profin elkészített akciófilm, amit tanítani kellene, és nem utolsósorban nagyszerűen zárja le Bourne történetét, egyébként a végeredményt, és az új részt látva talán itt kellett volna abbahagyni…
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
4. JINBOBEK  PlayStation.Community tag
2016.08.29. 12:14:31
LV11
Bizony, jó film!
Mindig legyen egy "B" terv!
3. Greg  PlayStation.Community tag
2016.08.23. 16:48:51
LV24
Válasz 2. VictorVance üzenetére:
Nekem a kettő egy szinten van. ;)
LV426
2. VictorVance  PlayStation.Community tag
2016.08.23. 11:31:13
LV15
Válasz 1. Greg üzenetére:
Az is jó, de nem a legjobb ;)
Örülünk?
1. Greg  PlayStation.Community tag
2016.08.23. 09:56:55
LV24
"A Bourne-ultimátum a 2000-es évek legjobb akciófilmje." Azért ott van még az Elrabolva is. ;)
LV426
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV15
PlayStation.Community tag
PSC Kredit
11711 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
4170 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
3484 db
Utolsó belépés:
2017.05.27. 12:16:48
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea