.

PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

5 hozzászólás

2016.07.29. 13:07:20

Utolsó hozzászólás: Greg

2016.07.30. 11:27:49

Megosztás
Értékeld a blogot!
A Bourne-rejtély (The Bourne Identity – 2002)
A 2000-es évek elejére az akcióműfaj, mint olyan, komoly kreatív válságba került. Az előző évtized nagy ikonjai eltünedeztek: jobb esetben megpróbáltak más zsánerekbe átnyargalni, volt, aki politizálásba fogott, megint mások (és ez már a rosszabbik eset) eleve DVD-re készült filmekkel szórakoztatták az egyre inkább csalódott közönséget. A szegényes bevételek szegényesebb termést eredményeztek, gyakorlatilag alig lehetett minőségi akciómozival találkozni a vásznakon, és szeptember 11 után úgy tűnt, a műfajnak végleg leáldozott – legalábbis sok elemző már a zsáner halálát jósolta a tragikus terrortámadás után. A történelem a megmondhatója, hogy szerencsére ez nem következett be, és az egész válság (illetve inkább tetszhalott állapot) csak átmeneti volt. Ennek fényes bizonyítéka például A Bourne-rejtély, a már klasszikusnak számító film 2002-ben mutatkozott be a nagyközönségnek (a premiert többször is elhalasztották 9/11, és a konkurencia miatt), azonban, ha megjelenése pillanatában még nem is formálta át teljes egészében a műfajt, kijelölt egy bizonyos utat, melynek eredményeként nemsokára ismét felvirágozhattak az akciófilmek. És ezt nem csak úgy kell érteni, hogy a „futottak még” kategórián kívül volt egy-két nagy dobás a régi iskola szellemében, ehelyett inkább a „valóságos forradalom” jelzővel illethető az, ami a Bourne-filmek (egyébként, ha szigorúak akarunk lenni, akkor inkább a második rész) után történt a műfajban. Sőt, ha őszintén szólva, igazából a trilógia közül (azaz azon filmek közül, melyekben Matt Damon volt a főszereplő) ez a rész, az első a leggyengébb, persze ettől függetlenül nem rossz alkotás, csak a két folytatás remekbeszabott tálalásától marad el egy kicsit.

A film Robert Ludlum nagy sikereket elért, 1980-as keltezésű regénye alapján készült, a világ egyik legnépszerűbb írójának művét ugyan eléggé le kellett csupaszítani az adaptációban, emellett muszáj volt aktualizálni is, hiszen a két alkotás más-más korszakban, politikai helyzetben készült, és a könyv néhány eleme ma már kissé megmosolyogtató lett volna. Más szelek fújtak a ’80-as években, és más szelek fújtak az új évezred eljövetelével, így gyakorlatilag az itt-ott alkalmazott változtatásokat meg is követelte a film-adaptáció. Az alaptörténet, és a konfliktus többé-kevésbé azért emlékeztet az eredeti műre. Egy ismeretlen, amerikai férfit ment ki a Földközi-tengerből egy halászhajó legénysége: az idegen hátában golyók vannak, csípőjébe egy svájci illetőségű bankszámlát ültettek, miután magához tér, kiderül, hogy amnéziában szenved, és még a saját nevére sem emlékszik. Fogalma sincs honnan jött, hogy került a vízbe, semmit sem tud magáról, azonban hamarosan rájön, hogy kivételes tehetsége van a harcművészetekhez, az önvédelemhez, a különböző nyelvekhez, és csupán ránézésre képes személyi profilt felállítani bármelyik emberről, akire csak ránéz. Zavarodottságát csak fokozza, hogy amikor felkeresi a zürichi bankot, saját széfjében útleveleket, különböző országok bankjegyeit, hamis igazolványokat, és egy pisztolyt talál, ami igencsak veszélyes múltat sejtet. De emellett talál egy nevet is: Jason Bourne. Nemsokára azonban úton-útfélen fegyveres rendőrökbe, és bérgyilkosokba botlik, akik minden áron meg akarják őt ölni. Valaki elfogató parancsot adott ki ellene, folyamatosan megfigyelik, üldözik, minden létező eszközzel kézre szeretnék keríteni, ő pedig menekülni kényszerül egy egész falka, mindig a nyomában loholó ragadozó elől, miközben saját múltját is igyekszik felderíteni…

A produkció bemutatás idején nem bővelkedhetett a közönség kém-thrillerekben, szóval üdvözendő volt, hogy végre valaki ilyesmivel próbálkozott. A James Bond-filmek akkoriban egyre inkább átmentek B-kategóriás, tét nélküli akciómozikba, emellett érdekes tény, hogy a legtöbben Jason Bourne-t csak „amerikai 007-esként” aposztrofálják, pedig, ha a két karaktert nézzük, nem is állhatnának messzebb egymástól. Illetve, ha az akkori Bond-mozikat nézzük, ég, és föld volt kettejük jelleme, és személyisége. Nem véletlen, hogy a 2000-es évek első felére a közönség beleunt az örökké sebezhetetlen, jól kinéző, úriemberként viselkedő, és nőket megfektető angol titkos ügynökbe, és a stúdió néhány esztendő múlva inkább a széria rebootja mellett döntött – nagy részben pontosan a Bourne-filmek sikere, és hangvétele miatt. Tehát pont ezért, Jason Bourne más: vérbeli profi, valódi túlélő, pontosan tudja, hogy mikor mit tegyen, így sosem gyilkolászik indokolatlanul, agyba-főbe, minden munkájához szükséges cselekvést reflexszerűen végez, habozás nélkül, mikro-másodpercekben gondolkodva. De, ami még ennél is fontosabb: sebezhető, személyes drámája valóban megkapó, realisztikus, mint ahogy a film is. Matt Damon ehhez mérten pedig tökéletes a szerepre. Ha ránéz az ember, nem kifejezetten egy igazi szuperügynököt lát, de pontosan ezért jó. Kívülről csupán egy kölyökképű, átlagos férfi, aki azonban pontosan ennek köszönhetően képes kaméleonként elvegyülni a tömegben, a gyanú legkisebb szikrája nélkül. Damon még a bonyolult koreográfiákat is megtanulta, mely láttán még a nagyobb harcművészek is elégedetten csettinthetnek, ez pedig azt eredményezi, hogy a néző valóban képes róla elhinni, hogy egy speciálisan képzett szuperkém.

Minden bizonnyal még azoknak is ismerősek a gyors vágások, egyedi stílusú kézitusák, verekedések, hihetetlenül észveszejtő tempójú akciójelenetek, akik amúgy nem kifejezetten néznek ilyen filmeket: ez sem véletlen. Pontosan a Bourne-filmek voltak azok, amik divatba hozták ezt a technikát, amelyet azóta rengeteg más alkotás (akár műfajtól függetlenül) átvett. A cselekmény végig pörög, igazából kevés olyan pillanat van, amikor unatkozunk, megfelelő arányban adagolják az akciót, és a krimit is, ennek a kettőnek a keveréke pedig a profin megoldott kézikamerás bunyóknál, és egyéb adrenalinnal dúsított szekvenciáknál csúcsosodik ki, amit szintén jól használnak, hiszen gyakran pont ezen bukik el egy-egy ilyen film, hogy a nagy rángatózások közepette nem nagyon lehet látni mi is történik a képernyőn. De ezzel itt kivételesen nincs probléma. Sőt, némely esetben azért jótékony hatása is van, ugyanis néha olyan fejvesztett tempóban fut a cselekmény, hogy alig-alig érezzük, és látjuk a dramaturgia hiányát. A filmben terítékre kerülnek a CIA, és az amerikai kormány ténykedései, halvány bírálat figyelhető meg az ügynökök életével, és a kellemetlen dolgok elsimításával kapcsolatban, a mozi hangulata egyébként is egész végig rideg, a helyszínek nem sokat változnak, szinte végig Európában vagyunk, a kékes, szürkés, és sötét színek ezt a nyomasztó, kicsit depressziós légkört segítik elő. Nem ok nélkül, hiszen Doug Liman alapvetően a régi, ’70-es évekbeli klasszikus kém-thrillerek hangulatát szerette volna visszahozni ezzel, ami végülis sikerül neki, viszont a film drámai oldala nem elég erős. Inkább tűnik egy tökéletesen bemagolt leckének, mint igazi stílussal felvértezett kém-mozinak.

Mindezzel együtt A Bourne-rejtély jó film, de esetlen is. Nincs igazán kiforrva, sem dramaturgiailag, sem történetileg (bár ez az identitáskeresés vitathatatlanul érdekes, viszont a cselekmény több helyen is megbicsaklik), pontosan az hiányzik belőle, amely a trilógia következő két részében megvolt: egy Paul Greengrass. Az ő rendezői stílusával, módszereivel, és ötleteivel csúcsosodott ki igazán a széria, amelynek folytatásai egyúttal a 2000-es évek talán legjobb akciófilmjei lettek. De azért természetesen a bevezető epizód sem rossz. Sőt, prológusnak majdhogynem tökéletes.
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
5. Greg  PlayStation.Community tag
2016.07.30. 11:27:49
LV24
Válasz 4. VictorVance üzenetére:
A 3.-ban volt ?! Akkor keverem..... realisztikusabb mint a Tony Jaa féle bűvészmutatványok, bár az ő bunyóját is csípem de ő egy másik liga. ;)
LV426
4. VictorVance  Szerkesztő
2016.07.30. 11:12:40
LV15
Válasz 3. Greg üzenetére:
Az szerintem a 3. részben volt. De igazából minden Bourne-filmre jut legalább egy nagyon emlékezetes, és látványos bunyó. Többek közt ezért jók önmagukban is az epizódok.
Örülünk?
3. Greg  PlayStation.Community tag
2016.07.30. 07:57:44
LV24
Válasz 2. VictorVance üzenetére:
Igen ez igaz... érezni hogy ez az első a felvezetés. Nekem bunyók tetszenek nagyon benne (mármint az összes részben). Főleg az lett komoly mikor azzal másik ügynök fószerral házról házra ugrálnak és úgy bunyóznak (azt hiszem a 2. részben volt).
LV426
2. VictorVance  Szerkesztő
2016.07.29. 21:19:32
LV15
Válasz 1. Greg üzenetére:
Azt én sem írtam, hogy nem tetszett, viszont számomra az etalon a 2-3. rész (főleg utóbbi, az kb. az évtized legjobb akciófilmje), ott csúcsra járatták mindazt, amit itt felvezettek.
Örülünk?
1. Greg  PlayStation.Community tag
2016.07.29. 14:34:39
LV24
Nekem az első rész is nagyon tetszett, nem éreztem gyengébbnek.
LV426
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV15
Szerkesztő
PSC Kredit
12104 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
4336 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
3616 db
Utolsó belépés:
2017.07.21. 14:20:04
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea