.

PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

10 hozzászólás

2016.07.12. 17:26:01

Utolsó hozzászólás: Onimushaman

2016.07.14. 22:42:19

Megosztás
Értékeld a blogot!
Peter Parker Pókember #1-12
The Amazing Spider-Man #226-227, #229, #242-243, #247-248, #264 (1982-1985)
Peter Parker The Spectacular Spider-Man #73-79, #85-87, #89, #100, #113, #115-116, #118-119, #134-136 (1982-1988)
Web of Spider-Man #6, #11-12, #38 (1985-1988)
Marvel Team-Up #121 (1982)
Secret Wars II #2 (1985)
Miközben a hazai Kingpin kiadó A hihetetlen Pókember című sorozattal szolgálja ki a falmászó szuperhős kalandjaira éhező magyar olvasókat, a Peter Parker Pókember nevű sorozat inkább a hardcore képregényfanoknak igyekszik kedveskedni. A széria kizárólag a kiadó honlapjáról rendelhető, és limitált példányszámban kerül forgalmazásra, ezért az aukciós oldalakon egy-egy szám (főleg a legelső) kikiáltási ára az egeket verdesi, gyűjtő legyen a talpán, aki képes több ezer, sokszor több tízezer forintokat kiadni ezekért a füzetekért – azonban, aki valóban imádja a képregényeket, és tudja értékelni őket, annak tökéletesen megéri beruházni rájuk. Ugyanis, úgy en bloc az egész sorozat egy hatalmas kiszolgálása az igazi rajongóknak, azoknak, akik anno gyerekként rongyosra olvasták az első Csodálatos Pókember sorozat részeit. Annak idején sokmindent ki kellett hagyni a hazai kiadásból, részben azért, mert a magyar olvasók még nem voltak annyira tisztában Pókember életének eseményeivel, hogy megértsenek bizonyos részleteket, illetve sok számot ki sem adhattak, akkor sem, ha akarták volna.

A Peter Parker Pókember ezeket a kis lyukakat hivatott betömni a régi sorozatban. Első ízben a ’80-as évek első felének kihagyott sztorijaira koncentráltak, azaz Pókember egyik bájos ellenfelére, Fekete Macskára, aki, miután bevallotta, halálosan, már-már túlságosan megszállottan szerelmes a hálószövőbe, elmegyógyintézetbe zárták. Bár érzelmei Pókember iránt nem teljesen megjátszottak, azonban egy része csak színjáték volt, hogy ne egy szigorúan őrzött börtönből kelljen meglógnia. Ezután visszatér a tolvajlás szakmájához, azonban Pókember feltűnésével útjaik ismét keresztezik egymást. Ketten rengeteg balhéba keverednek, piszkos gengsztereket buktatnak le, zsarnok bandafőnökök fülét csípik el, Dr. Octopus-t is lezúzzák, az olyan gonosztevők feltűnése, mint a Gladiátor, vagy a Vészmanó, már csak hab a tortán. A Peter Parker Pókember sorozat első hat epizódja visszarepít minket Pókember egyik nyugalmasabb időszákba, emellett pedig a képregénykiadás egyik nagy aranykorába, amikor tucatszámra érkeztek a klasszikussá váló történetek. Ugyan a sorozat „első évadjának” történetei nem nevezhetőek a legjobb Pókember-sztoriknak, viszont megvannak a maguk bájai, és sikeresen töltik ki azt az űrt, ami gyerekként keletkezett bennünk, amikor értetlenül fogtuk a fejünket egy-egy képregénynél, a „De hát a múltkor nem itt hagytuk abba!” megállapítással. Jó kis időutazás ez egy egyszerűbb, hangulatosabb, és termékenyebb korba, ami annak ellenére is remek, hogy a monológok, és a párbeszédek nem mozognak annyira komoly szinten, mint a mai modern képregényekben. Gyakran csupán hősködős, rajzfilmszerű szövegeknek marad hely, vagy a gonosztevők pózőrködős ripacskodásának, a realisztikusabb tölteteket is nagyon hamar letudják, pedig lehetett volna még mit mélyíteni rajtuk. De hát ez egy ilyen kor volt, ilyennek kell elfogadni, és a saját, naiv idejében elhelyezni. Viszont ezekkel, és még minden apró hibájával együtt is kellemes olvasmányok, és tökéletesen kiszolgálják azt, ami a feladatukat – azaz ízig-vérig rajongói kiadvány a Peter Parker Pókember.
A Peter Parker Pókember című sorozat visszahozta azt a Pókembert, akit a ’80-as évek végétől, egészen a ’90-es évekig bezárólag megismerhettünk. Azt a Pókembert, aki része volt a fiatalságunknak, aki nagy szerepet játszott egész gyerekkorunkban: ott volt velünk, amikor óvodába jártunk, és akkor sem hagyott el minket, mikor a suli padjait kezdtük el koptatni. És az öregebb korosztályt sem hagyta figyelmen kívül. A legtöbb generáció számára szórakoztató, és nehezen múló élményeket adott, még akkor is, ha jelen cikk írójának kamaszkorát inkább már az Ultimate Spider-Man képregények határozták meg. Azok, akik ezzel a sorozattal kapcsolatban találkoztak először a hálószövővel, azoknak bizonyára kevesebbet mond a Peter Parker Pókember, és talán nem is tudják annyira értékelni ezt a limitált szériát, legrosszabb esetben is csak egy „minek kell plusz egy Pók-sorozat a jelenleg is futó széria mellé?” kérdéssel intézik el az egészet. Öreg hiba. A képregény első szakasza, bár néhol kevésbé fontos, de mégis nagy lyukakat töltött be mind Peter, mind alteregója Pókember életében, és a folytatás is ezt volt hivatott tenni. A második gyűjtemény (természetesen ismét limitáltan, az igazi vad Pókember-fanatikusokat megcélozva) folytatja ezt a tendenciát, a különböző történetek ismét a ’80-as években születtek, kizárólag abból a korszakból szemezgetett a kiadó, nem is rosszul. Sőt, míg a korábbi számok néhol átmentek komolytalanba, vagy bárgyúba (jegyezzük meg, ezeket a sztorikat a korszaknak megfelelően kell kezelni, így hát az ilyen hibák kevésbé róhatóak fel nekik), az új írógárdának hála immár sokkal komolyabb témák kerülnek elő ebben a 6 füzetben. Amellett, hogy zsigerből hozza a boldog nyolcvanasok szellemiségét. Ismét tökéletes, nosztalgiával teli, vidám, egyben egy egyszerűbb kort megidéző időutazásban lehet része annak, aki befizet erre a sorozatra.

A képregények legtöbb részét író Peter David igencsak tevékeny művész, amellett, hogy tucatszámra vetette lapra a rajzolt hősök kalandjait, megannyi regényt is jegyez, melyeket a szakma sem győz méltatni. Így van ez a Pókemberes sztorijaival is: nem csupán egyszer olvasható, könnyen befogadható történetekről van szó, hanem valóban komolyabb, összetettebb cselekményekről, amik ma ugyan megszokottak már ebben a műfajban is, akkor, jó 30 évvel ezelőtt korántsem voltak azok. Ezért is annyira elismertek. Elég csak a Jean DeWolff halála című sztorira gondolni. Egyrészt a sorozat második évadjában az ott látható dolgoknak a következményeit látjuk. Peter David arról is ismert, hogy nem szeret elvarratlan szálakat hagyni, így egy bizonyos cselekménynek az összes szeletét befejezi, itt sincs másképp. Miközben bemutatja DeWolff halálának utóhatásait, mind Pókemberre, mind a Bűnölőre nézve, aki a rendőrnő haláláért felel, olyan kérdéseket is boncolgat, minthogy mi különbözteti meg az ártatlanokat megmentő hőst attól, hogy keményöklű önbíráskodó legyen, aki a civilek megóvása érdekében embereket nyomorít meg. Közben magának, Pókembernek a léte is többször megkérdőjelezetté válik Peter számára, és egyre inkább úgy tűnik, a kettő együtt egyszerre nem létezhet, és mindenképp az álarcos hálószövő az, akinek mennie kell. Kissé felületes, ámde izgalmas, és érdekes vívódás az, amit David bemutat a képregények lapjain, miközben azt sem felejti el, hogy attól függetlenül, hogy hősünk szupererővel rendelkezik, hétköznapi emberként, és háztetők között lengedező héroszként is esendő személyiség. Hibákat vét, néha elveszti a fejét, mert elege lesz abból a nyomásból, ami ránehezedik, viszont bármennyire is szeretne normális életet élni, képtelen rá – mert jelleméből adódóan nem tud nem hősnek lenni, nem tud elfordulni, mikor valaki bajban van, lehetetlennek tűnik számára, hogy bármelyik civilt is sorsára hagyja.
A Peter Parker Pókember második szakasza talán még az előzménynél is izgalmasabb. Mialatt egyre inkább kikristályosodik az a felnőttebb, és komorabb hangvétel, ami majd a ’90-es évek Pókember képregényeit jellemzi, a történetek különböző társadalmi problémákat is boncolgatnak, mint a zavarodott, és ebből adódóan zsarnok, idős, védtelen embereket zaklató tinédzserek, de az olyan mélyebb, képregénytől szokatlan témák is helyet kapnak, mint a gyerekhalál, családon belüli erőszak. És egy ízben még egy gazdasági válságot előidézni képes esemény, egy hatalmas, arannyá változó épület formájában, ami pár napra felforgatja New York lakosságát, és felkelti az amerikai kormány, na meg Wilson Fisk, a város bűnkirályának figyelmét is, aki képviseli mindazt a dekadenciát, kapzsiságot, mely jellemezte a ’80-as éveket, amikor a képregényben olvasható történetek is keletkeztek. A rajzok, maguktól értetődő módon teljesen nosztalgikusak, a maiaknál egyszerűbbek, színesebbek, ugyanakkor a régi rajongóknak mégis tökéletesek: különösen Sal Buscema, és Mike Zeck rajzai, aki a veterán olvasóknak sok helyről ismerősek lehetnek – utóbbit már csak azért is, mert ő jegyezte minden idők egyik legjobb Pókember-történetét, a Kraven utolsó vadászatát.

A Peter Parker Pókember második menete továbbra is jópofa, hiánypótló sorozat, aminek igenis van létjogosultsága, ha jobban belegondol az olvasó, több is, mint elsőre látszik. Igen, ez még mindig a „mi” Pókemberünk.
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
10. Onimushaman  Szerkesztő
2016.07.14. 22:42:19
LV23
Válasz 7. VictorVance üzenetére:
Bölcs döntés!
señor
9. Onimushaman  Szerkesztő
2016.07.14. 22:42:06
LV23
Válasz 8. VictorVance üzenetére:
A 2. részt gyerekként gyűlöltem, most meg már nem nézném meg.
señor
8. VictorVance  Szerkesztő
2016.07.14. 22:34:28
LV15
Válasz 5. Onimushaman üzenetére:
Az új film miatt aktuális lesz a régiek újranézése, és felelevenítése is :D
A mostanira meg azért csak elmegyünk vonakodva, szájhúzva a moziba a régi emlékek miatt :D
Örülünk?
7. VictorVance  Szerkesztő
2016.07.14. 22:32:46
LV15
Válasz 6. Onimushaman üzenetére:
Nemsokára kiadják a teljes történetet, újraszínezve, fényes papíron, kötet formájában, keményfedeles verzióban is!
Örülünk?
6. Onimushaman  Szerkesztő
2016.07.14. 22:30:14
LV23
Itt nyugszik... végzett vele a Vadász 4 része itt pihen, durva jó történet.
señor
5. Onimushaman  Szerkesztő
2016.07.14. 22:28:46
LV23
Válasz 4. VictorVance üzenetére:
Na mesélj. :D
señor
4. VictorVance  Szerkesztő
2016.07.14. 10:50:42
LV15
Válasz 3. Onimushaman üzenetére:
Ez nem kívánságműsor, kérem szépen! :D
De amúgy igen, lesznek majd Ghostbusters kritikák is :D
Örülünk?
3. Onimushaman  Szerkesztő
2016.07.13. 21:23:40
LV23
Hol van már a Ghostbuster film? :D
señor
2. VictorVance  Szerkesztő
2016.07.13. 11:59:39
LV15
Válasz 1. soliduss üzenetére:
Már nem kell rá annyira sokat várni :D
Örülünk?
1. soliduss  A Krónikás
2016.07.13. 10:32:10
LV24
már csak egy kérdésem van.... HOL VAN MÁR A TIKOS INVÁZIÓ???

rohadt jók ezek az írások... mindig elolvasom őket... csak így tovább
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV15
Szerkesztő
PSC Kredit
11992 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
4276 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
3589 db
Utolsó belépés:
2017.06.25. 08:23:16
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea