.
 

PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

2 hozzászólás

2016.07.06. 11:10:45

Utolsó hozzászólás: VictorVance

2016.07.08. 19:12:51

Megosztás
Értékeld a blogot!
Batman #8-14
Batman #676-681 (2008)
Anno 2008-ban akkora hype volt Batman körül, ami csak kevés szuperhősnek adatik meg. Nemcsak azért mert a mozikba került A sötét lovag, hanem mert a képregényiparban is nagy esemény közeledett a bőregér életében. A marketing hadjárat álleejtő fordulatokat, idegtépő izgalmakat, az utóbbi évek legzseniálisabb cselekményét, és még ki tudja mi mást ígért. Normális esetben minden rajongó csak unalmasan legyintene egyet, és az egészet csak a szokásos, eltúlzott reklámfogásnak tudná be, de arra, hogy mindezt Grant Morrison hozta tető alá, még a legkritikusabb denevérimádó is felkapta a fejét. A nemet egyszerűséggel csak R.I.P.-nek hívott esemény valóban radikális eszközöket mutat be, és a címet látva már lehet is valami fogalma arról az olvasónak, hogy miről is fog szólni. Itthon Nyugodjék békében címen hozta el nekünk a Kingpin a hazai Batman-kiadás második évében, de hogy milyen maga a képregény, annál fontosabb kérdés talán nem is létezik ezen a téren. Az eszeveszett marketing annak idején megtette a maga hatását az eladási mutatókon, bár Batman igazából olyan masszív rajongótáborral rendelkezik, hogy majdnem mindegy ki ül az írói székben, akkor is elmegy belőle minimum 100 ezer példány. Tehát lehet akár egy mindent szétbarmoló firkász, vagy egyedi látásmóddal megáldott figura, a Batman név akkor is fényesen csillog az eladási mutatókon – persze az valamicskét segített, hogy akkor a TDK-lázban égett az egész világ. De ha még nem is lett volna így, ha csak egy sima töltelék sztoriról, vagy hasonlóról lett volna szó, a DC akkor sem panaszkodott volna. A rajongók viszont annál inkább, mikor a Nyugodjék békében napvilágot látott, majd fél év utn végigment, és az esemény során nemhogy egyre tisztábbá vált volna a kép, helyette egy még homályosabb valami született meg végtermékként, amit ízekre szedtek mind a kritikusok, mind a rajongók – már ha unalmukban nem hagytak fel vele út közben.

Enyhén fejezem ki magam, amikor azt mondom, hogy nem ezt vártuk Grant Morrison-tól. Még a legnagyobb zsenivel is előfordul néha, hogy bakot lő, nem ez lenne az első eset, de ebben a helyzetben vagy az történt, hogy a kiadó erőteljesen szorongatta Morrison mogyoróit, vagy a szerző szeretett volna valami igazán nagyot mondani (ami egy több mint 75 éve létező karakter esetében nem kis feladat), esetleg mindkettő, de tény, hogy a Nyugodjék békében olvasása közben mindegyik teória megállná a helyét. Nem titok, Batman végzetének lehetünk szemtanúi, ahogy egy Fekete Kesztyű nevű gazdag, befolyásos emberekből álló titkos szervezet megpróbálja tönkretenni mind fizikailag, mind szellemileg a denevérembert, és Bruce Wayne-t is, egy kegyetlen játék kíséretében, ahová meghívták őt. Batmant persze nem könnyű likvidálni, mégis komoly kihívásokkal néz szembe, mert saját tudatával is fel kell vennie a harcot, miközben közeli ismerősei megkérdőjelezik elmeállapotát, és a Fekete Kesztyű valódi létezését is. A társaság vezetője a bomlott agyú Dr. Hunt, aki azt állítja magáról, hogy ő Thomas Wayne, aki feleségét annak idején azért ölette meg, mert összeszűrte a levet Alfred-el, aki így Bruce igazi apja is. Hogy ez mennyire fedi a valóságot rejtély, de mindent összevetve eléggé újraértelmezné a bőregér történetét, ha belegondolunk lenne benne ráció is, azonban a DC nyilván nem lépne meg egy ilyen radikális dolgot – ezen kívül pedig őszintén szólva nem sok értelme lenne.
Morrison össze-vissza vezeti az olvasó, sajnos mindezt a legrosszabb értelemben véve, aki már-már elhiszi, hogy saját maga ennyire ostoba, hogy képtelen összerakni az apró darabkákat – pedig leginkább pont az olvasó van hülyének nézve ebben az esetben. Igazból, ha bárki értelmes történetet hozna ki egy ilyen elvont, és értelmetlen katyvaszból, az maga lenne a zsenialitás mintaképe, de még Morrison sem annyira jó író, hogy logikusan megmagyarázza a legsötétebb foltokat is ebben a történetben. Pedig egyébként érdekes ötleteket vonultatnak fel benne, miszerint Morrison Batman vészhelyzetre tartogatott „pótszemélyiségével” a főhős minden irányítani akaró megszállottságára szeretne reflektálni. Vagy az a kérdés, hogy valójában tényleg az a helyzet állt-e elő, hogy Batman maga hozta saját fejére a bajt, életmódja, és túlzott megszállottsága miatt, és ez oda vezetett, hogy önmaga legnagyobb ellenségévé vált. Semmi probléma nem lenne ezekkel a témákkal (utóbbi gyakorlatilag már a Batman képregények szerves része lett az évek során), sőt kifejezetten érdekes felvetések, de a rettenetesen zavaros, és átgondolatlan cselekmény okán egyiket sem tudják érdemben kibontani. A karakterek logika, és érvek nélkül jönnek-mennek, még maga Batman is afféle identitás-válságon megy keresztül, vagy mi, de az egyetlen kérdés ezek után az, mégis mit szedhetett Morrison, amikor ezt a történetet írta. Színtiszta LSD-trip, csakhogy a rosszabbik fajtából, melynek követésében az elkapkodott események sem segítenek.

A Nyugodjék békében gyakorlatilag egyetlen pozitív tulajdonsága a rajz. Tony Daniel gyönyörű, sötét, és realisztikus képekkel kényeztetni az olvasók látóidegeit, ahogy a színező is megérdemli a dicséretet. Joker őrült elméjébe is betekintést nyerhetünk, amit egy fekete-szürke-vörös képi világgal oldottak meg, a látvány pedig egyszerre beteg, groteszk, és lenyűgöző is. A visszaemlékezéses jelenetek szimbolikájával együtt. Kár, hogy az ilyen tökéletes rajzokhoz egy gyenge történet társult. A Nyugodjék békében , ha nem is a legrosszabb, de minden bizonnyal a legzavarosabb Batman történetek egyike, amit a magyar sorozatból simán ki lehetett volna hagyni – de persze a Kingpinnek úgy kell táncolnia, ahogy a DC fütyül. A zavart rosszabbítja, hogy itthon nem közölték le a teljes R.I.P. folyamot, így az ember csak a füzetekben található kiegészítő összefoglalásokból tájékozódhat, de kérdései így is lesznek bőven, nem feltétlen a kihagyások miatt, hanem mert már alapjában véve is egy majdnem teljesen érthetetlen mindfuck-ról van szó. Azonban a Batman rajongók ne csüggedjenek! Most, hogy a Nyugodjék békében véget ért, egy teljesen új korszakot kezd közölni a Kingpin. Kihagyják a Neil Gaiman szerezte Whatever Happened to the Caped Crusader? című sztorit, és a harmadik évadot a 2011-es DC-rebootal, a The New 52-vel kezdik. Azaz jön Scott Snyder író, és Greg Capullo rajzoló, velük együtt pedig a Court of the Owls, amit a rajongók, és a kritikusok is egyöntetűen a keblükre öleltek. Tehát a minőségi javulás garantált a magyarországi Batman-sorozatban. Ha valamikor érdemes volt előfizetni a képregényre, vagy bekapcsolódni a szériába, akkor ez az a pillanat.
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2. VictorVance  Szerkesztő
2016.07.08. 19:12:51
LV15
+1
Válasz 1. soliduss üzenetére:
Szerintem maga az író sem tudta eldönteni, hogy hova szeretne kilyukadni ezzel a sztorival.
Örülünk?
1. soliduss  A Krónikás
2016.07.08. 10:47:44
LV24
hú akkor nem csak nekem volt fúrcsa.... amikor a végén egycsapásra minden jóra fordul. na ott nagyon nagyon néztem.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV15
Szerkesztő
PSC Kredit
12476 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
4499 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
3733 db
Utolsó belépés:
2017.09.24. 09:59:30
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea