.

PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

3 hozzászólás

2016.06.15. 21:30:10

Utolsó hozzászólás: Rosszarc

2016.06.23. 08:23:09

Megosztás
Értékeld a blogot!
Fenegyerek: Alfőnök
Daredevil #26-31 (2001-2002)

Marvel+ Különszám: Fenegyerek
Daredevil #32-37 (2002)

Marvel+ Különszám: Fenegyerek – Az évszázad pere
Daredevil #38-40 (2002-2003)
Matt Murdock csak egy átlagos, hétköznapi gyerek volt. Hell’s Kitchen rosszhírű, és bűntől terhes negyedében nőtt fel, apja mellett, aki kiégett, piti bunyósként kereste a kenyérre valót, miközben próbálta arra nevelni fiát, hogy tanuljon rendesen, és legyen belőle valaki. Ám a sors kissé más utat jelölt ki Matt számára: egy utcai balesetben egy radioaktív anyagokat szállító teherautó felborult, a folyadék pedig a fiú szemébe folyt, ami megvakította. Ezután apjának még nagyobb szüksége volt a pénzre, ezért bundameccseket vállalt, de miután az egyiken méltósága, és fia tiszteletének megőrzése érdekében nem volt hajlandó padlót fogni, egy gengszter végzett vele. Matt ezután árvaházba került, viszont a radioaktív anyag nem csak a szeme világát vette el, hanem új képességeket is adott neki. Érzékei olyan fokban kiéleződtek, hogy mérföldekre képes meghallani mindent, szaglása nagymértékben kifinomult, és képes észrevenni, ha valaki hazudik – egyszóval fogyatékossága olyan előnyt kovácsolt neki, aminek köszönhetően emberfeletti tettekre képes. Nappal ügyvédként védi az elesetteket, és az ártatlanokat, a törvény színe előtt, éjjel pedig jelmezt húz, és Hell’s Kitchen ördögbőrbe bújt védőangyalaként önbíráskodva kapja el, és tanítja móresre mindazokat, akik rossz fát tesznek a tűzre. A karakter még 1964-ben pattant ki a híres Stan Lee agyából (aki azután alkotta meg a figurát, hogy hallott arról, hogy a vak embereknek felerősödnek a megmaradt érzékszerveik), ám igazából sokáig sikertelenül próbálták Fenegyereket a legsikeresebb szuperhősök közé emelni. Annyira nem tudtak mit kezdeni az írók a karakterrel, hogy a ’80-as évekre a megszűnés szélén vergődött a sorozata. Ekkor a még fiatal Frank Miller vette át a stafétabotot, aki először rajzolóként, majd íróként is hozzátetette a maga tehetségét Fenegyerekhez, és ezzel ki is rántotta a szériát a mélyből, és emelte a legelismertebb, és legjobban fogyó képregények közé.

A Miller-érát a Fenegyerek sorozat kihagyhatatlan darabjaként szokás emlegetni, de volt még néhány olyan korszak, amelyben rendesen eltudták kapni a figura igazi lényegét. A ’90-es évek végén a Kevin Smith tollából érkező Born Again új életet lehelt az ördög-maskarás szuperhősbe (ami a 2003-as, elég negatív fogadtatású mozifilmet is nagyban inspirálta), majd a Marvel egyik legnagyobb reménysége, Brian Michael Bendis művelt valóságos csodát a karakterrel. A 2000-es években kapta meg a sorozatot, és Alex Maleev rajzolóval karöltve minden egyes képregényes díjat bezsebeltek érte, amit csak lehet. Bendis hardboiled noirjaival vált ismertté, mely sztorik jellemzői a bűntől fürdő mocskos, kegyetlen, véres utcák, ami pont kapóra jött neki, hiszen már a Fenegyerek-képregények is ezeket az elemeket helyezték a középpontba. Miller értelmezésében ugyanis Fenegyerek egy jóval emberközelibb, sebezhetőbb, és realisztikusabb karakter lett, akinek képregényeiben nem valami kozmikus fenyegetés, vagy idegen invázió adja a felütést, bár a figura a crossoverek, és a Marvel eventek közül is kivette a részét, ám saját szériája jóval földhözragadtabb történeteket mutat be. Nem a világot akarja megmenteni, és nem űrből érkező lényekkel hadakozik, hanem Hell’s Kitchen mocsoktól, vértől, és bűnözéstől bűzlő kerületében folytat fáradhatatlan harcot a zsarnok gengszterek, és bérgyilkosok ellen, miközben Matt Murdock-ként szintén az ártatlanok megvédésére esküdött fel – ez a kettősség alapjában véve is vonzó, és tökéletes lehetőség, hogy egy arra érdemes író mélyebben is kezdjen vele valamit. Bendis a Milleri hagyományokat továbbvíve csak még sötétebb mélységekbe taszította Fenegyereket.
Mégsincs szó a Miller által bevezetett stílus erőltetett kizsigereléséről. Attól függetlenül, hogy tónusában ugyanaz a kegyetlen, és durva világ köszön vissza, Bendis nagyban hozzáteszi a maga ötleteit is, amik szerencsére zseniálisak. Az ő Fenegyereke ugyanúgy egyedi, és esendő, számtalan hibát elkövető, és ezen tépelődő figura, aki, mint a klasszikus detektív történetek főszereplői, cinikus, dühös, a világra, emberekre, és mivel nő ügyei is zűrösek voltak, ezért egyikkel sem tudott komolyabb, tartósabb kapcsolatot létesíteni, emiatt magányos, szomorú, és néha kétségbeesett. Élhetne ugyan normálisabb életet, de ahhoz fel kellene adnia az éjszakai bűnüldözést, amit egyszerűen képtelen megtenni. Pedig itt lenne ennek az ideje, mert egyre forróbbá válik alatta a talaj: fényt derítenek kilétére, a média meghurcolja, és számtalan fenyegetést kap, ám ő tagadja az igazságot a végsőkig. Ha valóban bebizonyosodik, hogy Matt Murdock a Fenegyerek, az nemcsak ügyvédi pályafutásának végét jelentheti, de akár hosszú börtönbüntetés is várhat rá. A magánéletének így annyi, nem hagyják békén, az élete fenekestül felfordul, meg kell tehát vívnia élete, és karrierje legnagyobb harcát. Közben az alvilágban is zajlik az élet, Wilson Fisk-et, azaz a Vezért saját emberei szúrják halálra, mivel vaksága miatt már nem érzik alkalmasnak a bűnszervezet vezetésére. Helyét Sam Silke veszi át, aki Fenegyerek titkát is kiszivárogtatja. Hell’s Kitchen eléggé mozgalmas hely lett, gyilkosságok, gengszterháborúk, lövöldözések, merényletek, robbantások, és a feje tetejére állt helyzetben mind Fenegyereknek, mind Matt Murdock-nak fel kell vennie a kesztyűt.

Bendis aprólékosan, az utolsó kis részletig megtervezett történetmeséléséhez remekül illik Fenegyerek karaktere. Az egész korszak érdemesnek tűnt arra, hogy megjelenjen magyarul, így is lett. A Kingpin kiadó jóvoltából lett kiadva, egyelőre három kötetben a Bendis-éra, kezdve az Alfőnökkel (önálló, könyvesboltban megjelent kötet), folytatása két, Marvel+ gerinces kiadványú különszámban látott napvilágot, és ha minden igaz, itt még korántsincs vége Fenegyerek hazai pályafutásának. Bár a Marvel Extrában az ő főszereplésével megjelent sztorik a legrosszabbul fogyó számok voltak, a Kingpin kiadványait falta a nép. Nem csoda. Ez a három kötet (de főleg az első kettő) hihetetlen sötét, és komor atmoszférájú, amolyan klasszikus stílusú gengsztertörténet, ami tele van a műfajra jellemző elemekkel. Shakespeare-i dráma (a Vezér, és Julius Caesar meggyilkolásának párhuzamban állítsa tökéletes), erőszak, nagyratörő ambíciók, árulások, és legvégül a kegyetlen bosszú, azaz egy király megbuktatása nem mindig marad megtorlatlanul. És ezt fantasztikusan megformált karakterekkel mutatja be Bendis, mint például a Vezérrel, aki minden bizonnyal Fenegyerek legnagyobb ellenfele, szintén Miller festette meg olyannak, amilyennek ma ismerik az olvasók – egyúttal ő általa lett behozva a képregényekbe a minden eddiginél valóságosabb, tökéletesen a sztoriba simuló maffia alvilág. Elég vészjósoló hangulatú, és komor képregény, ahol Fenegyerek, Bendis zsenijének köszönhetően újabb próbatételekkel néz szembe, amiben szép lassan összefolyik mindkét identitása, és ennek megfelelően kell helyt állnia – a két személyiséget pedig egyre nehezebb lesz különválasztani.
Ritkán lehet képregényben látni ennyire sokoldalúan árnyalt szereplőt, aki folyamatosan gyötrődik múlt, és jelen között, szélsőséges érzései miatt vívódik, és gyakran elveszti a fejét is. Bár néha már túl zavaróan keverednek a különböző idősíkok, a Fenegyerek nem nevezhető szokásos szuperhőstörténetnek. Ez főleg a harmadik kötetben, Az évszázad pere című történetben nyer jelentést. Matt-nek itt egy épp csak visszatérő szuperhőst kell megvédeni, akit gyilkossággal vádolnak, és gyakorlatilag minden bizonyíték ellene szól – mégis ártatlan. Majdnem az egész sztori egy helyszínen játszódik, egy bíróságon, Matt pedig azt teszi, amihez ért: jelmez helyett civilben van, a tárgyaláson védi ügyfelét, Fenegyerek így háttérbe szorul. Helyette van dráma, párbeszédek, eszmecserék, amely során egy ártatlan férfi sorsa dől el, miközben Matt jövője is látszólag hasonló irányba terelődik, és úgy érzi, védence csupán egy áldozat, aki azt a közutálatot, és lenézést szenvedi el, amit végső soron neki kellene. Így hát valahogyan szembe kell néznie önmagával is, ezt talán a per megnyerése is nagyban elősegítheti. Nem a klasszikus, jól ismert szuperhős felállás, mégis, Az évszázad pere minden idők egyik leghatásosabb, és legerősebb képregénye. Olyan befejezéssel, mely Matt-et csak még jobban beletereli a feneketlen sötétségbe. Ezekhez a búskomor, és rideg történetekhez Alex Maleev rajzai is remekül asszisztálnak, az ő sötét ábrázolásmódja összeolvad a sztorival, és alkot egységes egészet. Bendis Fenegyerek képregényei, hadd ne hangsúlyozzam ki, kötelező olvasmányok. Mindazok számára, akik szeretik a karaktert (nekik ez persze magától értetődik), de a nem-szuperhős képregények rajongóinak is könnyen elnyerheti a tetszését.
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
3. Rosszarc  PlayStation.Community tag
2016.06.23. 08:23:09
LV1
Orulok neki, hogy ezt a sorozatot is elkezdtek kiadni magyarul.
2. VictorVance  PlayStation.Community tag
2016.06.20. 07:48:09
LV14
Válasz 1. Drake30 üzenetére:
Én gyerekkoromban szerettem (mondjuk akkor minden szart megnéz az ember:D), de felnőtt fejjel nekem gagyi. Viszont van egy rendezői változata, ami azért kicsit javít az összképen.
Örülünk?
2016.06.18. 15:43:25
LV1
Az egyik kedvenc Marvel karakterem. Annyira tetszik, hogy még az Affleckes filmet is többször megtudtam nézni.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV14
PlayStation.Community tag
PSC Kredit
11436 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
4061 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
3382 db
Utolsó belépés:
2017.04.30. 20:27:30
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea