.

PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

4 hozzászólás

2016.05.30. 08:49:01

Utolsó hozzászólás: Dragonken

2016.06.05. 15:36:19

Megosztás
Értékeld a blogot!
A Hihetetlen Pókember #18-20
The Amazing Spider-Man #544-545 (2007)
Friendly Neighborhood Spider-Man #24 (2007)
The Sensational Spider-Man #41 (2007)
A szuperhősképregények műfajában egyáltalán nem újkeletű az a módszer, amely során néha karakterek múltját írják át, különböző eseményeket változtatnak meg, vagy a modern korhoz igazítanak egy adott figurát, esetleg az egész komplett univerzumot újraindítják. Mindezzel együtt kell élnie a rajongóknak, hiszen lássuk be: ezek a hősök több évtizede velünk vannak, sokuk már több mint fél évszázada üldözi a bűnt, és amellett, hogy a képregények világában eleve lassabban telik az idő (ami nálunk négy esztendő, az a Marvel-nél egy évet jelent), néha nem árt egy-egy hőst aktualizálni, persze úgy, hogy közben legfontosabb jellemvonásai megmaradjanak. Aki képregényeket olvas, annak valamilyen szinten meg kell szoknia, be kell ezt nyelnie, ahogy azt is, hogy ezekben a végtelenített cselekményű, szappanopera szerű történetekben nehezen lépnek meg egyes döntéseket: a megölt karaktereknek csak nagyon kis százaléka marad örökre halott, az írók igyekeznek a múló évek ellenére is ugyanabban az állandóságban tartani a figura életét, ezzel elodázva a jól megérdemelt nyugdíjat. Előfordul, hogy néha-néha születik egy minisorozat, ami bátrabban használja a karaktereket, ám a fő-sodorra ez már kevésbé jellemző. Az még mindig ragaszkodik, már-már görcsösen a megszokott recepthez, ki tudja már hány éve – a műfaj jellemzőire való tisztánlátástól függetlenül néha dühítő ez a bátortalanság, és az egyhelyben toporgás. Az sem ritka, hogy egy író utólag módosít egy múltbeli eseményt - szép szakmai kifejezéssel retconál, ami néha jól is el tud sülni, de legtöbbször inkább negatív a végeredmény. Mikor a Marvel Comics-nál úgy döntöttek, hogy Pókemberre is ráfér egy ilyen vérfrissítés, és kiderült, hogy ezt konkrétan hogy képzelik el, a rajongók hada legszívesebben fáklyával, és vasvillával rohamozta volna meg a kiadó székházát; az internetes fórumok pedig tömeges értetlenkedéssel, és mocskolódással voltak tele. A kész művet, ha lehet még jobban lehúzta mindenki, és valójában tényleg ott egy hatalmas kérdőjel, a Még egy nap című sztori mellett: ezt mégis hogy gondolhatta komolyan a Marvel?

Joe Quesada, a Marvel akkori főszerkesztője saját bevallása szerint régóta keresett már valami lehetőséget arra, hogy Pókember, és Mary Jane házasságát semmissé tegye, merthogy szerinte egy ilyen hosszú életű sorozattól rengeteg lehetőséget vesz el az, hogy a főhősnek egy olyan nő van az életében, aki állandó, szerető szívű, jó támasz, mindig megértő, megvarrja a hős jelmezét, ha az elszakadt, és egy kiadós bűnüldözéssel teli nap után otthon várja őt a meleg vacsorával. Egyrészt, talán van benne igazság, de másrészt meg nem ez az élet rendje? Mármint a valós világban is, leszámítva a szuperhőképességeket, meg miegymást. A hősök, jelen esetben Pókember felnőtt, értettebb lett, befejezte az egyetemet, lett rendes munkája, megházasodott, saját lakása van, és stb. Nem az az ember, mint régen, nem is lehet az, és nem is kell annak lennie. Mert bár legyen akármilyen is ez a végtelenített módszer, amellyel már évek óta dolgoznak a nagy képregénykiadók, néha nem árt megtenni egy nagyobb ugrást, két apró lépés között. A Marvel azonban határozottan nem így gondolta. Quesada rajzolói (aki miután fejes lett nagyon válogatja, hogy mihez veszi elő a ceruzát), és J. Michael Straczinsky írói jelenlétével, meg még néhány nagy név bevonásával (Mark Millar, Brian Michael Bendis, Ed Brubaker – érthetetlen hogy asszisztálhattak ehhez) sikeresen meggyőztek minket arról, hogy a Marvel szép lassan kezdi elveszíteni a józan eszét. Lényegében annyi történt, hogy Peter, és Mary Jane esküvőjét, úgy ahogy van, semmissé tették, és ezt megpróbálták úgy lenyomni az olvasó torkán (akit teljesen hülyének néznek amúgyis), hogy a végén még ízleljen neki, és jól be is lakjon vele. Ehelyett az egész valami olyan gyomorrontást okozott, amiből a rajongók nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudtak kilábalni azóta se. Lehet mondani, hogy túl van dramatizálva, de a kiadó ötlete nemcsak a Pókember-mítosz utóbbi két évtizedét, de az egész 50 éves történetét köpte szemen.
A Polgárháború után Pókember még mindig menekülni kényszerül, és bujkálni, mivel az egész világ tudja, hogy az álarc alatt Peter Parker rejtőzik, aki nem hajtott fejet a regisztrációs törvénynek. A nyomában szuperbűnözők hada, pénze nincs, ahogy normális élete sem, és még a nagynénjét is meglőtték, aki most kómában fekszik, egyre rosszabb esélyekkel. Peter elkeseredetten próbál valamit tenni a dolgok ellen, de sikertelenül: úgy tűnik, nemsokára véglet el kell búcsúznia a szeretett May nénitől. Azonban ezt nem akarja elfogadni, és a mágiához fordul, mely tervnek sikertelensége után alkut köt a váratlanul felbukkanó Mephistóval. May néni életben maradhat, a világ pedig elfelejti, hogy Peter a Pókember, ám mindennek ára van, jelen esetben az, hogy a házassága Mary Jane-el meg nem történtté válik, annak minden egyes következményével együtt. Leszámítva még azt, hogy Harry Osborn mégis életben maradt (azaz mostmár nem egy, hanem két hülye döntést is hoztak), nem változott semmit sem a kontinuitás, ugyanúgy volt Klónsztori, Polgárháború, minden. Vagyis az elmúlt 20 év történései továbbra is érvényesek. Nehéz megemészteni elsőre? Nem csoda. Azt, hogy ez a tett mennyi logikai bakit, és összeegyeztethetetlenséget szült mind Pókember saját sorozatán belül, mind más képregényekre, és hősökre nézve, felsorolni is hosszú lenne (az írók utalgatnak a fontosabb múltbeli események új formájára egyébként, erőltetett módon), és mindent összegezve, alapjában véve, és úgy en bloc az egész képregényiparra nézve sosem az volt a baj, hogy retconálnak, a valódi probléma mindig a hogyannal van.

Ezek után felmerül a kérdés: valóban annyit ártott Peter, és Mary Jane házassága a Pókember képregényeknek, mint ahogy azt Quesada gondolta? Mármint az egy dolog, hogy a szuperhősöknél ritka a tartós szerelmi kapcsolat, párjuk vagy eltűnik, vagy meghal, esetleg elhidegül, viszont ebből a szempontból Peter, és Mary Jane 1987-es házassága (ami nem ma volt, és még ez is tetézi az amúgy is nagy blamát) igazi unikumnak számított a műfajban. A kezdeti konfliktusok, és veszekedések ellenére mégis bevallották egymásnak az érzelmeiket, egy pár lettek, összeházasodtak, és viszonyuk egyetlen más szuperhősre sem volt jellemző. Hosszú évekig kitartottak egymás mellett, megingathatatlan szerelemmel, egyszóval ez maga volt a tökéletes párkapcsolat. Pókember egyébként is egyfajta ideaként, példaképként kezdte a fiatalok számára: pancser, szemüveges, önmagának való tiniként, akit osztálytársai, a helyi vagányok állandóan piszkálnak, de újonnan szerzett képességeinek köszönhetően tehetett valami jót, kiteljesedhetett a személyisége, nagybátya elvesztése után igazi hős lett, olyan ember, aki a legtöbb hasonlók korú fiatal lenni szeretne. Erős képességek birtokában volt, ráadásul még a nőt is megkapta – nem is akármilyet. És ez a kapcsolat kiemelt fontosságú volt az életében, túlságosan is ahhoz, hogy holmi írói machinációkkal eltöröljék az egészet. Ráadásul ez a forma, amiben megvalósul, teljesen ellentmond Pókember személyiségének. Ez az egy döntés kapásból szembemegy mindazzal, ami Peter Parker-t Peter Parker-ré tette. Egyszerűen nem ilyennek ismertük meg. Nem egy olyan embernek, aki nem tud felelősséget vállalni, hanem gyáva, önző döntést hoz. Ez már nem az ártatlanok megóvásáról szól (ami a karakter több mint 50 év folyamán kialakult személyisének legerősebb része), csupán saját lelkiismeretét akarja könnyíteni. A különböző szuperhősök közül pontosan Pókembernél a legkevésbé hiteles ez a dilemma. Rohadt olcsó egy húzás. Ráadásul úgy, hogy pont Stracziynski sztorijai mutatták meg azt többek közt, hogy szuperhős-sztori is működhet úgy, hogy közben a főszereplőt egy életében állandó nő várja otthon. A folytatás pedig fényes bizonyítéka annak, hogy végképp nem volt semmi értelme ennek a koncepciónak, mert az írók képtelenek érdemben kezdeni valamit a megújult viszonyokkal.
És hogy mi még ennek az egész katyvasznak az eredménye? Egy szarrákoptatott 20-25 évvel ezelőtti Pókember, aki még mindig a nagynénjénél lakik, még mindig nem tud zöldágra vergődni a lányokkal, még mindig a saját magával eladott képekből próbál megélni, és aki még mindig a hétköznapi élet nagy dolgain problémázik. Jó kis korszak volt az valamikor még régen, ahogy nagyon kellemes az is, hogy a limitált példányszámú, rajongóknak szóló képregény, a Peter Parker Pókember is ebből az időszakból szemezget, de a karakter visszabutítása a ’80-as évekbeli szintre a 21. században csupán egy erőltetett, filléres megoldás, ami elveti a karakternek az elmúlt minimum 20 esztendőnyi fejlődését. Egy dolog, hogy ezek a képregények már-már a szappanoperák szintjét súrolják, de ettől függetlenül lehet, sőt kell is haladni a korral, nem lehet folyton a dicső múltra alapozni, mert annak csak a jövő látja kárát. Egyszerűen döbbenet, hogy ezt a Marvel-nél bárki is komolyan gondolta.

A Még egy nap csont nélkül az egész karakter teljes meggyalázása. Vannak persze bőven rossz Pókember-történetek, de ez toronymagasan kiemelkedik közülük, nem azért, mert csak simán rossz (bizonyos szempontból még az is jobb lenne ennél), hanem, mert fejjel megy a falnak, ész nélkül, és bár Quesada rajzai tényleg szépek, a köré írt történet maga a gyalázat, a szép, csillogó alma belsejében tekergő kukac. Még ha az egész egy nagyobb, átgondoltabb eseménysorozat egy szelete lenne, akkor talán nem lenne annyira gyászos az összkép, de ez így, ilyen formában, mítoszgyalázás. Marad a hőbörgés, és a remény, hogy egyszer még lesz valakinek elég sütnivalója ahhoz, hogy visszacsinálja ezt az egészet.
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
4. Dragonken  Szerkesztő
2016.06.05. 15:36:19
LV16
+1
Nem kommentálok gyakran, de örülök neki hogy írsz a képregényes cuccokról.
de miért nincs DK-n nadrág?
3. VictorVance  Szerkesztő
2016.06.01. 08:26:06
LV15
+1
Válasz 2. Onimushaman üzenetére:
Szóhoz se jutok :D

Regényt tudnék írni, hogy miért volt az a csavar egy teljesen logikátlan, minden szempontból ostoba ötlet, ami nem csak a Kapitány karakterét kúrta seggbe, de emellett is csak egy hatásvadász hülyeség, hogy többen vegyék a képregényt :D Majd úgyis az lesz, hogy szépen kimagyarázzák valahogy, és 10 év múlva már senki se fog rá emlékezni, csak egy újabb strigula lesz a Marvel kiadó gyalázatai alatt.
Örülünk?
2. Onimushaman  Szerkesztő
2016.06.01. 08:17:34
LV23
És az új Kapitányhoz mit szólsz? :D
señor
1. Rosszarc  PlayStation.Community tag
2016.05.31. 18:05:37
LV1
Hatalmas blama volt ez a tortenet. Itt kezdtem el megutalni Pokembert, es kanyarodtam at mas hosokhoz. Szerencsere Dan Slott kesobb valamit javitott a szeria szinvonalan.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV15
Szerkesztő
PSC Kredit
12104 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
4336 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
3616 db
Utolsó belépés:
2017.07.21. 14:20:04
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea