PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

2 hozzászólás

2016.03.01. 10:49:27

Utolsó hozzászólás: sting

2016.03.01. 21:21:56

Megosztás
Értékeld a blogot!
Régi modell, régi alkatrészek.
Nem semmi csaj ez a Lara Croft! Idén ünnepli születésének huszadik évfordulóját, a főszereplésével készült videojátékokból több millió példányt adtak el, divatmagazinok címlapján tűnik fel, az eltelt évek alatt népszerűsége már-már az valós sztárokéval vetekedett, legalább annyira bérelt helye van a pop-kultúrában, mint a gamer-férfiak álmaiban. Persze a siker nem volt mindig töretlen: míg az 1996-ban debütált első rész forradalmasította a háromdimenziós játékok műfaját, az utána megjelent négy folytatás igazából nem sok mindent adott hozzá az egyszer már jól bevált recepthez, bár a második, és harmadik epizódot többé-kevésbé egyöntetű kritikai lelkesedés fogadta, szép lassacskán kezdett idejétmúlttá, és unalmassá válni az a játékmenet, amihez a Core Design annyira ragaszkodott. Már-már túl görcsösen, és ez idővel meg is pecsételte a sorozat sorsát, amikor már nem lehetett kibújni a változás alól. Ez az eladásokon is meglátszott, az évente érkező játékok mind-mind kisebb példányszámban keltek el, és a 2003-ban boltokba kerülő, a nagy durranásnak szánt Angel of Darkness kíméletlenül megbukott, minden szempontból. A játszhatatlan program jobb esetben csak a játékosok fiókjainak legmélyére, rosszabb esetben máglyára került, a Core Design-t feloszlatták, Larát pedig eltemették. De ő korántsem volt olyan halott, mint gondolták. A nagy visszatérés a 2006-ban megjelent Legend című epizóddal érkezett el, ami bár játékmenetében merőben más volt már (a Prince of Persia-játékok hatása levakarhatatlan róla), kihívásban pedig közelében nem volt a klasszikus epizódoknak, mégis visszaállította Lara ázsióját. Az ezután megjelenő Anniversary (ami az első rész újragondolása volt) sem mondható rossznak, sőt, itt már több ponton visszaköszönt a régi hangulat, azonban az Underworld című rész után ismét egyértelművé vált, Larának újabb ráncfelvarrásra van szüksége. Egyrészt mert a fejlesztést átvevő Crystal Dynamics is kevésbé erőltette meg magát, hogy nagyobb változtatásokat eszközöljön a folytatásokban, másrészt pedig már az akció-kaland műfajban is új szelek kezdtek fújni: megjelent a színen az Uncharted, Nathan Drake pedig csapásra átvette Larától a legjobb kalandornak járó koronát.
A fejlesztők, ahelyett, hogy a kitaposott útvonalon mentek volna tovább, inkább rebootolták az egész szériát, és merőben átszabták Larát, a játékmenettel együtt. A 2013-as Tomb Raider többé-kevésbé sikeresen vette az akadályokat, bár több ponton is visszaköszönt a rivális franchise, az Uncharted stílusa, jóllehet, a Naughty Dog sem teljesen saját kútfőből gazdálkodott, amikor Nate Drake kalandjain agyaltak. A két sorozat kölcsönösen hatott egymásra, mind a múltban, mind a jövőben, így hát döntse el az ember melyik volt előbb ugye, a tyúk, vagy a tojás. Akárhogy is, Lara Croft bebizonyította, korán van még ahhoz, hogy leírják, és másodszorra is visszatért. Kétségtelenül egy olyan márkanév született már meg eleve a Tomb Raider-el, amit gyakorlatilag a végtelenségig lehet húzni, így, kicsivel több, mint két esztendő után újra találkozhattunk kedvelt régészlányunkkal. Bár a játék cselekményében csupán egy év telt el, a Yamatai-szigeten történt borzalmak még mindig kísértik Larát, azonban nemsokára más teendők kötik le. Megszállottan keresi a bizonyítékot, hogy tisztázza halott apja, Richard Croft nevét, akit kutatásai miatt az egész világ őrültnek bélyegzett, és kudarcai miatt senki sem hitt neki. Kezdetben saját lánya sem. A kép viszont hamarosan összeáll a leányzó fejében, és egyre inkább kezd meggyőződni róla, hogy apjának talán igaza volt, mikor az örök élet forrását kereste. Ezzel együtt pedig az öngyilkosságáról szóló bizonyítékok is kezdenek hamisnak tűnni. Ugyanis Larára egy bizonyos Trinity nevű társaság kezd vadászni, akik semmiképp sem akarják, hogy célba érjen. A nyomok egy rövid szíriai kitérő után a havas oroszországi Szibériába vezetnek, Kitezh ősi városába, ahol minden bizonnyal a titok nyitja is rejlik. Lara elindul, hogy bizonyítson, nemcsak apjának, a világnak, de önmagának is. Hogy lenyomatot hagyjon maga után, és kiérdemelje a családnevét.

A Rise of the Tomb Raider ízig-vérig a franchise tagja, megtagadhatatlan tőle a Tomb Raider embléma, így hát a hosszú videojátéksorozatok legújabb tagjaival szembeni gyakori negatív köpködések sem fogják megtalálni, miszerint „ez már nem az, ami volt”, „köze sincs az előző részekhez”, és a többi. Igaz, hogy a klasszikus TR-címek nehézségét még mindig felesleges keresni benne, sőt, normál módban egy-két bossharcot leszámítva nem okoz különösebb fejfájást, viszont árad belőle a kőkemény Tomb Raider hangulat, amit már a reboot is árasztott magából. Ennek pedig legnagyobb oka összességében sokak számára sajnos negatív kicsengésű ugyanis – mindenki döntse el magában, hogy ez jó, vagy rossz, esetleg elviselhető középút – a játék majdhogynem egy az egyben ugyanolyan, mint elődje. A fejlesztőcsapat láthatóan görcsösen ragaszkodott a recepthez, és innovatív újítások helyett biztonság játszmát folytatott, aminek eredményeként a Rise of the Tomb Raider-t játszva, bizonyos pályaszakaszokon nem könnyű eldönteni, hogy akkor most melyik lemez van a gépben, Lara legújabb, dermesztően hideg kalandja, vagy a véres kiruccanás a Japán szigetvilágba. Az egész játékmenetet tulajdonképpen átemelték a 2013-as rebootból, annak minden kiválóságával, és hibáival együtt. Előbbinek köszönhetően most is impozáns a látványvilág (Xbox One-on szemkápráztató, és 360-on is megdöbbentő, mire képes az elavult hardver), változatos, és gyönyörű, egyben csapdákkal teli veszélyes helyeken fordulunk meg. Hóval borított hegyeken, vadállatokkal teli barlangokban (küzdhetünk farkasokkal, és medvékkel is), szabadon bejárható, nagy kiterjedésű falvakban (a játék sokkal inkább a sandbox felé hajlik, mint elődje), sziklákat mászhatunk meg, ezúttal duplacsákánnyal. Minden kisebb-nagyobb helyszín adott ahhoz, hogy a kincskereső kaland-sztorik rajongói megnyalják mind a tíz ujjukat.
A Rise of the Tomb Raider története ott folytatódik, ahol az elődje abbamaradt. A franchise harmadik érájának első tagja volt a kezdet, mely során esetlen, tapasztalatlan, de adrenalintól fűtött főhősnőnkből igazi túlélő született. Már megkezdődött az a folyamat, aminek a végén az a félelmet nem ismerő, duplapisztolyos, T-rexeket legyűrő bájos női Rambo lesz, akit megismertünk. Túlélő született. A folytatásban a legenda kibontakozik, a természetfeletti dolgok, és a misztikum került előtérbe, ismét megtesz a karakter egy nagy lépést, ugyan még mindig egy kissé törékeny, meggondolatlan, de sokkal jobban kitart saját meggyőződése mellett, és céljai útjába még egy alattomos, minden ellenségét elpusztító rend sem állhat. A játékmenet elég intenzív, ugyanakkor a rengeteg robbanást, és akcióorgiát remekül ellensúlyozzák a mászkálós részek, amikor például barlangokat fedezhetünk fel, gyűjtögethetünk, vagy sírokat tárhatunk fel, amelyekből elég sok van, és egyik sem összetéveszthető a másikkal. Ugyan a kampány talán most rövidebb, mint az előző részben, maga a teljes játékidő a rengeteg challenge-nek, és mellékküldetésnek, na meg a bejárható területnek hála igencsak magasra rúghat, körülbelül 40 óra körül van. Aki már előző hajmeresztő kalandjában is találkozott Larával, annak nem kell sokáig magyarázni milyen lehetőségek fogadnak minket a játékban, a fegyver, és karakterfejlesztés ezúttal is szerepet kapott (a tábortüzeknél természetesen), a részletgazdag grafika pedig a játék egyik nagy erénye. Térdig gázolva a hóban a fák között, jéghidegen fújó szélben szinte mi is érezzük a csípős levegőt, az egykori szibériai gulág romjai között surranva nyílvesszővel a kezünkben igazi vadásznak érezhetjük magunkat, amint a ránk leselkedő veszélyt igyekszünk megelőzni. Kifejezetten jópofa, ahogy az apróbb dolgokra is odafigyeltek, Lara megigazítja a copfját, miután kimászik a vízből, vagy néha kommentálja a fontosabb eseményeket.

És most jöjjön az utóbbi, azaz a játékban fellelhető negatívumok. Azon felül, hogy a játék szinte semmiben, maximum történetében (abban sem nagyon, néha konkrét jeleneteket vettek át az elődből), helyszíneiben, és még néhány hangyányi dologban változott, magával hozta azoknak a hibáit is. A harcrendszer igencsak suta, a fegyvereknek egyszerűen nincs súlyuk, se olyan hangjuk, mint azt elvárható lenne, az AK-47 például, úgy ahogy van, katasztrófa, szerencsére egy-két lövöldözős szegmensen, és a játék utolsó pályáin kívül, ahol aztán minden dől, robban, repkednek a golyók, nem kell sokszor pisztolyt, puskát, vagy gépkarabélyt ragadnunk. Inkább a mászkálós, kaland elemek dominálnak, ami hál istennek nagyon élvezetesre sikerült megint, a megszokott időnkénti gombnyomkodásokkal körítve. Sokszor nincs más választásunk, csak rohanni, miközben körülöttünk minden összeomlik, a mozgalmas, grandiózus jelenetek megmaradtak, amik vitathatatlanul egy nagyköltségvetésű nyári akciófilm benyomását keltik.

A Rise of the Tomb Raider, minden erényét, és hibáját összegezve jó játék. Ugyanazt a poént nem mindig könnyű kétszer elsütni, de a Crystal Dynamics nem okozott csalódást, és egy újabb rázós, izgalmas élménnyel ajándékozott meg minket, ami, ha nem is veszi fel a versenyt legnagyobb riválisával, a kalandra áhítozó szív képtelen nem megdobbanni a lélegzetelállítóbbnál lélegzetelállítóbb helyszínektől, és ősi sírhelyektől. Mindazonáltal legközelebb nem árt majd valami lényegesebb változtatással előjönni, mert bár a játéknak így sem kell szégyellnie magát, nem sok választja el attól, hogy egy izmosabb DLC-nek lehetne hívni. Lara Croft igazi sírrablóvá válásának történetét alapból is egy trilógiának képzelték el, és a lezáró felvonásnak mindennél nagyobbat kell szólnia. Addig is, az új Tomb Raider epizód remekül belesimul a sorozat eddigi legjobb formáiba, a brit arisztokrata lányt pedig még sosem ábrázolták ilyen szexi amazonnak, mint itt.

A játék (ha minden jól megy) év végén, a Microsoft időleges exkluzivitásának teljes körű lejárta után PlayStation 4 konzolra is megjelenik. Várunk, Lara!
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
2. sting  PlayStation.Community tag
2016.03.01. 21:21:56
LV1
Többször nekifutottam de nem sikerült elkapnia.
Érdekes, hogy Drake kalandjai meg ellenkezőleg hatnak rám..
1. MrZ  La Peste Noire
2016.03.01. 20:19:45
LV12
Várunk Soul Reaver.
" Egy bolond százat csinál....ez az én hobbim. "
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV18
Szerkesztő
PSC Kredit
15981 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
5959 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
4757 db
Utolsó belépés:
2019.09.17. 09:03:18
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea