PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

4 hozzászólás

2016.02.17. 21:00:51

Utolsó hozzászólás: Rosszarc

2016.02.19. 16:31:04

Megosztás
Értékeld a blogot!
Nemrég döntöttem úgy, hogy újra elkezdek képregényeket gyűjteni. Bő négy éve hagytam abba, mivel egyrészt kissé elvesztettem a lelkesedésemet a rajzolt hősök iránt, másrészt pedig a pénztárcám is szűkre volt szabva (sulis voltam, szóval zsebpénzből nem vehettem meg magamnak mindent, amit szerettem volna), tehát erről a hobbimról lemondtam. Mivel mostanában már nincsenek ilyen gondjaim, és a régi tűz is kezd visszajönni (főleg amilyen képregényeket adnak ki mostanában magyarul), arra az elhatározásra jutottam, hogy beszerzem a hiányzó számokat, és pótolom a lemaradást. Mivel mostanában eléggé sok sorozatot jelentetnek a magyar kiadók (gondolok itt főleg a Kingpin kiadványaira), ez nem annyira könnyű feladat, de igyekszem. Úgy döntöttem indítok egy képregényes blog-sorozatot, amiben az általam olvasott történetekről írok röviden. Mivel még utol kell érnem a szériákat, így elsőként inkább nagyrészt más sorozatokra koncentrálok, de a folytatásban a korábbi Marvel+, A hihetetlen Pókember, Batman, és Peter Parker Pókember számokról is írni fogok. És ha behozom a lemaradást, akkor természetesen az adott hónapban megjelenő epizódokról is lesz bejegyzés – persze ha van rá igény.

Deadpool: Nagyszájú zsoldos #1-6
(Deadpool: Merc with a Mouth #1-6, 2009-2010)
A jelenleg mozikban futó, és egy csapásra hatalmas sikert arató Deadpool-film apropóján nem árt elővenni egy-két képregényt, ami a duplakardos, favicceket, és ólmot puffogtató zsoldos őrült kalandjait meséli el. A Nagyszájú zsoldos sem lóg ki közülük: épp eléggé eszement ahhoz, hogy igazi, ízig-vérig esszenciális Deadpool-sztorinak lehessen nevezni. Már az alaptörténet is egy igen idióta, teljességgel komolyanvehetetlen ökörködést ígér, miszerint a chimichangát zabáló zsoldost felbérli egy A.I.M. nevű, világuralomra törő szervezet, hogy szerezzen meg nekik egy bizonyos tárgyat, aminek segítségével biofegyvert fejleszthetnek ki. Deadpool-t ledobják az ősemberekkel, kardfogú tigrisekkel, és veszélyes dinoszauruszokkal teli Vadföldre, ahol nemsokára kiderül, a megszerzendő fegyver nem más, mint egy alternatív univerzumból származó Deadpool levágott zombi-feje, akinek világában mindenki megfertőzött egy járvány, ami húsevő élőholtakká változtatott mindenkit. Hősünk a nagy meglepettséget leküzdve folytatja a küldetését, az őt felbérlő szervezet egy másik tagjával, a kívülről-belülről elbűvölő Dr. Betty Swanson-al, a szigeten pedig nem csak a rájuk leső ragadozók, és őrjöngő törzsek jelentenek veszélyt, hanem a Hydra emberei is, akik szintén „Headpool”-ra pályáznak. A képregény le sem tagadhatja, hogy igazi, vérgőzös marhulás, szóval egy az egyben Deadpool karakterét, és jellemét körülölelő agybeteg trip. Victor Gischler írói közreműködése, és Bong Dazo rajzai hozzák a megszokott feelinget, előbbi ütős, és nevettető párbeszédekkel, viccekkel járul hozzá a szórakoztató összképhez, és a groteszk, direkt eltúlzott humorhoz, utóbbi pedig remek képeivel, stílusával teszi zseniálissá a végeredményt. Kissé „túlrajzolt”, látszólag trehány, de ebben a szellemiségbe tökéletesen beleillő képkockákkal vezet be minket ebbe a világba, ahol egy-két ritka kivételtől eltekintve mindenki hülye, Deadpool pedig nem harci tapasztalatának, vagy lehengerlő (nem) sármjának köszönheti az életét, hanem mert egyrészt képtelen meghalni, másrészt pedig ellenségeitől csupán annyi választja el, hogy egy fokkal retardáltabbak, mint ő. Minden benne van, amitől szeretni lehet a karaktert: skizofrén párbeszédek, nevettető beszólások, helyzetkomikum, perverz humor (Dazo nemegyszer igencsak szemrevaló, és nyálcsorgató pózokban rajzolta meg Betty-t, amit zsoldos barátunk sem hagy figyelmen kívül), egy rakás pop-kulturális utalás, főleg a Star Wars-ra, de egyébként a különböző számok borítói mind klasszikus filmek plakátjait idézik, olyanokat, mint a Cápa, a Holtak hajnala, A sebhelyesarcú, a Micsoda nő!, és az Alien. Közben literszámra folyik a vér, kaszálják le egymást a karakterek karddal, golyószóróval, vagy ami épp kéznél van. Száz százalékig komolyanvehetetlen, ami a Deadpool képregények egyik legfőbb jellemzője volt mindig is. De ez így van jól, és aki egy felhőtlen, agyatlan bulira kíváncsi, annál könnyen betalálhat a mű. A zsoldos-isten rajongóinak pedig természetesen kötelező.

Peter Parker Pókember #1-6
(The Amazing Spider-Man #226-227, Peter Parker The Spectacular Spider-Man #73-79, #85-87, 1982-1984)
Miközben a hazai Kingpin kiadó A hihetetlen Pókember című sorozattal szolgálja ki a falmászó szuperhős kalandjaira éhező magyar olvasókat, a Peter Parker Pókember nevű sorozat inkább a hardcore képregényfanoknak igyekszik kedveskedni. A széria kizárólag a kiadó honlapjáról rendelhető, és limitált példányszámban kerül forgalmazásra, ezért az aukciós oldalakon egy-egy szám (főleg a legelső) kikiáltási ára az egeket verdesi, gyűjtő legyen a talpán, aki képes több ezer, sokszor több tízezer forintokat kiadni ezekért a füzetekért – azonban, aki valóban imádja a képregényeket, és tudja értékelni őket, annak tökéletesen megéri beruházni rájuk. Ugyanis, úgy en bloc az egész sorozat egy hatalmas kiszolgálása az igazi rajongóknak, azoknak, akik anno gyerekként rongyosra olvasták az első Csodálatos Pókember sorozat részeit. Annak idején sokmindent ki kellett hagyni a hazai kiadásból, részben azért, mert a magyar olvasók még nem voltak annyira tisztában Pókember életének eseményeivel, hogy megértsenek bizonyos részleteket, illetve sok számot ki sem adhattak, akkor sem, ha akarták volna. A Peter Parker Pókember ezeket a kis lyukakat hivatott betömni a régi sorozatban. Első ízben a ’80-as évek első felének kihagyott sztorijaira koncentráltak, azaz Pókember egyik bájos ellenfelére, Fekete Macskára, aki, miután bevallotta, halálosan, már-már túlságosan megszállottan szerelmes a hálószövőbe, elmegyógyintézetbe zárták. Bár érzelmei Pókember iránt nem teljesen megjátszottak, azonban egy része csak színjáték volt, hogy ne egy szigorúan őrzött börtönből kelljen meglógnia. Ezután visszatér a tolvajlás szakmájához, azonban Pókember feltűnésével útjaik ismét keresztezik egymást. Ketten rengeteg balhéba keverednek, piszkos gengsztereket buktatnak le, zsarnok bandafőnökök fülét csípik el, Dr. Octopus-t is lezúzzák, az olyan gonosztevők feltűnése, mint a Gladiátor, vagy a Vészmanó, már csak hab a tortán. A Peter Parker Pókember sorozat első hat epizódja visszarepít minket Pókember egyik nyugalmasabb időszákba, emellett pedig a képregénykiadás egyik nagy aranykorába, amikor tucatszámra érkeztek a klasszikussá váló történetek. Ugyan a sorozat „első évadjának” történetei nem nevezhetőek a legjobb Pókember-sztoriknak, viszont megvannak a maguk bájai, és sikeresen töltik ki azt az űrt, ami gyerekként keletkezett bennünk, amikor értetlenül fogtuk a fejünket egy-egy képregénynél, a „De hát a múltkor nem itt hagytuk abba!” megállapítással. Jó kis időutazás ez egy egyszerűbb, hangulatosabb, és termékenyebb korba, ami annak ellenére is remek, hogy a monológok, és a párbeszédek nem mozognak annyira komoly szinten, mint a mai modern képregényekben. Gyakran csupán hősködős, rajzfilmszerű szövegeknek marad hely, vagy a gonosztevők pózőrködős ripacskodásának, a realisztikusabb tölteteket is nagyon hamar letudják, pedig lehetett volna még mit mélyíteni rajtuk. De hát ez egy ilyen kor volt, ilyennek kell elfogadni, és a saját, naiv idejében elhelyezni. Viszont ezekkel, és még minden apró hibájával együtt is kellemes olvasmányok, és tökéletesen kiszolgálják azt, ami a feladatukat – azaz ízig-vérig rajongói kiadvány a Peter Parker Pókember.

Star Wars: Megtört Birodalom #1-4
(Star Wars: Shattered Empire #1-4, 2015)
Miután a Disney visszavette szépen az utolsó jogokat is a Star Wars névvel kapcsolatban, szépen elkezdődött (többek közt) a képregény dömping is, mégpedig a Marvel égisze alatt – emellett pedig az összes Dark Horse-nál megjelent sorozatot törölték a hivatalos kánonból. Pár hónappal ezelőtt nem az volt a rajongók egyetlen félnivalója, hogy a VII. részt vajon elcseszik e, vagy nem, hanem, hogy az újonnan indított képregénysorozatok vajon meg e ütik azt a bizonyos mércét. Ugyanis a Dark Horse kiadó nem egy minőségi Star Wars címet jegyzett, ezért is volt fájó, hogy azokat végülis egy tollvonással semmisnek tekintették a franchise történelmének szempontjából. Az egyik új sorozat (valójában egy négy részes mini) a Megtört Birodalom, mely A jedi visszatér után játszódik, egyben felvezeti a legújabb mozifilmet, Az ébredő Erőt is. A második Halálcsillag megsemmisült, az Uralkodó, és Darth Vader halott, ez azonban nem jelenti azt automatikusan, hogy a háborúnak is vége. A Birodalom továbbra is ellenáll, és az utolsó vérig harcol, a Lázadók pedig folytatják keresztes hadjáratukat a békéért a galaxisban. A híres karakterek, mint Leia, Han, Chewbacca, vagy Luke csupán mellékszereplők ebben a történetben, a középpontban egy női pilóta, Shara Bey, és férje, Kes Dameron áll. Meg is van a legfontosabb kapcsolódási pont a VII. epizóddal, tehát a képregény rászolgált a „Journey to Star Wars: The Force Awakens” alcímre, egyébként egy laza előzménynél nem is ad többet ez a minisorozat. Vannak szépen felskiccelt karakterek, lendületes dialógusok, néhány utalás a filmekre, a legérdekesebb ezek közül az előzmény-trilógiára fókuszál, úgy látszik a Disneynél nem felejtették el teljesen George Lucas félig-meddig baklövésnek hívott szüleményeit. A látványvilág, úgy ahogy van, szemrevaló, sikerült tökéletesen felismerhetőre rajzolni a híres figurákat. Nem rossz, nem rossz, azonban nagy hibája az, hogy túl gyorsan történik minden. Nincs idő kibontakozni, néhol vázlatos a cselekmény, ami persze érthető, hiszen mégiscsak egy négy részes képregényről van szó, nem egy hosszabb sorozatról, de sajnos így a formátum igencsak behatárolta a lehetőségeket, ami által még jobban kibontakozhatna a sztori. Így csak egy gyorsabb tempójú, látványos, ámde kissé „egyszerhasználatos” stílusú lett a végeredmény. Ettől függetlenül a feladatát (legalábbis a VII. rész egyik karakterének nagyon korai háttértörténetének a felvezetését) korrektül teljesíti.

Venom: Halálos védelmező #1-6
(Venom: Lethal Protector #1-6, 1993)
Pókember egyik legnagyobb ellensége, a földönkívüli szimbiótát felöltő Eddie Brock, alias Venom sem kerülhette el, hogy előbb-utóbb saját sorozatot kapjon. A Halálos védelmező azután veszi fel a fonalat, hogy Pókember, és Venom megegyeztek „ha te bántasz engem, én sem bántalak téged” felállásban, miután a Hálószövő megmentette Brock feleségét, ő pedig rájött, talán rögeszmésen akarja Pókember halálát (aki szerinte kíméletlenül tönkretette mind a karrierjét, mind az életét), de attól még ellenfele alapvetően segíteni akar az embereken. Eddig azóta San Franciscóba költözött, és saját maga is az ártatlan civilek megsegítésén fáradozik, azonban saját erkölcsi normákkal teszi azt. Ezalatt azt kell érteni, hogy bár valóban egyfajta hős-szerepben tetszeleg, a bűnösöket legtöbbször halállal jutalmazza. Egyáltalán nem idegen ez a megközelítés a karaktertől, hiszen alapjában véve nem gonosz, csakis Pókember iránt érzett bosszúvágy miatt tette, amit tett – így az elég érdekes felvetés, miszerint Venom-ot pozitívabb fényben tűntessék fel, nem áll messze a hitelességtől, sőt. David Michelinie írói segedelmével a fedélzeten garantált tehát a karakter hű ábrázolása: Venom, bár sajátos felfogással küzd a bűnözők ellen, az ártatlanok megsegítéséért, ugyanakkor legtöbbször képes hidegfejjel gondolkodni (többedmagával persze, hisz a testére simuló szimbióta miatt két lényről beszélünk), görcsösen igyekszik tenni valami pozitívat, sérelmeit is képes félretenni ezért. Sérelmei középpontjában pedig nem áll más, mint maga Pókember, aki ezúttal, mint vendégszereplőként van jelen ebben a hat részes minisorozatban. Kettősük bár nem mentes minden konfliktustól, működik. Pontosan a köztük feszülő ellentétek miatt. A Hálószövőnek ugyanúgy félre kell tennie azt az indíttatást, hogy megállítsa Venom-ot, akivel egy közös cél érdekében kénytelenek összefogni. Aki otthon van a ’90-es évek Marvel-es képregényeiben, az tisztában van vele, hogy milyen termékeny időszak volt ez, amire a legtöbb gyűjtő nosztalgikus emlékekkel tekint vissza. Ez a bizonyos feeling megtalálható a Halálos védelmezőben is, vulkánként árasztja magából a korszakra jellemző hangulatot, és stílust, Mark Bagley pedig – aki ekkoriban a The Amazing Spider-Man alkotója is volt – lenyűgöző rajzaival kápráztatja el az olvasót. Nem véletlen, hogy kevesen tudták olyan részletességgel, és zsenialitással ábrázolni mind Pókembert, mind a többi képregényes karaktert, mint Bagley. Sajnálatos módon csak az első három számat jegyzi ő, a befejezést már Ron Lim követte el, aki nem rossz, de Bagley-hez képest túl egyszerű, és ez a minőségbeli visszalépés visszaveti a képregény összképét is. A Halálos védelmező azonban ennek ellenére is remek olvasmány, ezen az eléggé sematikus gonosztevők sem tudnak nagyot rontani. Bár sablonosak, különösen a fő-szarkeverő, aki civileket pusztítana el annak érdekében, hogy lakóhelyük fölé egy parkot építsen – a lelketlen, saját érdekeit maga elé helyező üzletember figurája már ebben az időben is eléggé elvolt koptatva, ahogy a szimbióta különböző színű változatai sem segítenek a komolyabb hangvétel elérésen. Ettől függetlenül kellemes olvasmány, és ízig-vérig Venom-sztori.
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
4. Rosszarc  PlayStation.Community tag
2016.02.19. 16:31:04
LV1
A Peter Parker Pokembert en is gyujtom, bar jonehany resz nincs meg. Nemreg a Vateran lattam 10 ezer forintert.
3. Resiskull  PlayStation.Community tag
2016.02.18. 15:17:16
LV21
Válasz 2. VictorVance üzenetére:
az nem gyenge!!!
2. VictorVance  Szerkesztő
2016.02.18. 10:05:34
LV18
Válasz 1. Resiskull üzenetére:
Köszi, sajnos vidéki vagyok, de ha majd arra járok, akkor mindenképp benézek.
Szerencsére már csak két Marvel+ képregény kell, és meglesz mindegyik, ami ritka.
Örülünk?
1. Resiskull  PlayStation.Community tag
2016.02.18. 09:50:40
LV21
Holdfénybe les be, ott mindig látok elég ritka képregényeket....
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV18
Szerkesztő
PSC Kredit
15931 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
5938 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
4731 db
Utolsó belépés:
2019.08.25. 09:50:23
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea