PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

6 hozzászólás

2016.02.24. 23:26:34

Utolsó hozzászólás: soliduss

2016.03.11. 16:40:51

Megosztás
Értékeld a blogot!
The Walking Dead: Első évad (The Walking Dead: Season One – 2010)
Az emberi húsra éhező élőholtak már többször meghódították a mozivásznakat, viszont tévéképernyőkön nem igazán tudták magukat érvényesíteni. Igaz, itt-ott feltünedeztek, de ezek inkább egy-egy eltérő koncepciójú sorozatokon belüli megjelenések voltak, mintsem kifejezetten a sírból feltámadó, minden emberi vonásukat elvesztett zombikra épülő alkotások. Aztán valamikor a 2000-es években újra elkezdtek beindulni a minőségi tévésorozatok, egymás után jöttek az újszerű, egyedi ötletek, melyek nézők milliót vonzották a képernyők elé. A műfaj új, minden eddiginél fényesebb aranykorát kezdte élni. Ki tudja, talán ez sarkallta a kábeles adókat, hogy végre rendesen elővegyenek egy komolyabb horror témát. Minden ezzel kezdődött, a jól ismert történetet pedig mindenki ismeri: a tévésorozatok igazi feltámadásának hajnalán indult hódító útjára többek közt a The Walking Dead is, mely mára vitathatatlanul meghódította, nemcsak az Egyesült Államokat, hanem az egész világot is. Jó, és korrekt eredményű nézőszámból rövid idő alatt az egyik legnézettebb tévésorozattá nőtte ki magát. Hála a temérdek kidolgozott karakterének, izgalmas, egyben rémisztő világának, a nyomasztó világvége-hangulatnak, és nem utolsósorban a rothadó élőhalottjainak, akik mindvégig a szereplők nyakában lihegnek – vagy inkább hörögnek. Talán még maga Robert Kirkman, a sorozat alapjául szolgáló képregény megalkotója, és írója sem gondolta volna, hogy az univerzum, amit megalkotott ekkora rajongást, és pop-kulturális hatást vált ki. Az egykori világunk romjain éldegélő, és túlélni akaró Rick Grimes díszes csapatával együtt kiemelt helyet vívott ki magának az évek során a tévésorozatok panteonjában.

A 2010-ben debütáló széria kapcsán pedig elmondhatjuk, „the show must go on”, azaz messze még a vége, épp a hatodik szezonját taposó túlélőtúra nem nagyon fog leállni, ha az alkotókon múlik, Kirkman képregénye is (aki közben tevékenyen részt vesz az adaptáció munkálataiban) már a 150. részt számlálja, saját bevallása szerint pedig addig csinálja, amíg bírja – egyszóval van alapanyag bőven. A The Walking Dead első évadja mondjuk úgy, egyből megtalálta a közönségét, egyrészt, mert ilyen sorozat nem nagyon került addig képernyőközelbe, másrészt pedig amellett, hogy van benne rengeteg vér, brutalitás, és belsőség, nem elsősorban az emberevő zombikat helyezi előtérbe. Az alapanyagot nagyban inspiráló George A. Romero klasszikusai sem azért váltak maradandó alkotásokká, mert nem féltek minden egyes pillanatát megmutatni az élőholtak lakmározásának, és az élők szenvedésének, szakadó testeinek. Jóval több rejlett ezekben a filmekben, mint a naturalisztikus ábrázolás: egy riasztó, groteszk, mégis végtelenségig hiteles képet mutatott a civilizáció kihalásáról, és fajunk természetéről. Ember embernek farkasa, a régi megszokott szabályok egy röpke pillanat alatt válnak semmissé, lassan levetkőzzük minden civilizáltságunkat, amit évek hosszú során keresztül vettünk magunkra, és túlélési ösztönüknek hála, belőlünk is csak saját magunkért harcoló állat válik. A végső következtetés pedig, világvége ide, vagy oda, az emberek valójában magukra a legveszélyesebbek. A The Walking Dead alaphelyzete is ugyanez. Azonban, míg egy két órás mozifilmben viszonylag kevés idő van az ilyen elemek kibontására, egy több részes tévésorozatnak nincsenek ilyen gondjai. A The Walking Dead pedig mesteri fokon űzi a poszt-apokaliptikus hangulat, és a dráma vegyítését. Mindezek mellett nagyjából képes egész végig realista, és földhözragadt is maradni.

A tapasztalt rendező, Frank Darabont (A remény rabjai, a Halálsoron, és A köd direktora) gyerekkora óta imádja a zombifilmeket, különösen Romero mester Az élőhalottak éjszakája című kult-klasszikusát. Nem csoda, hogy ez az alapvetés igencsak nagy hatással volt mind Kirkman képregényére, mind az abból készült sorozatra. Bár a műfaj klasszikusai a kőkemény társadalomkritika mellett sokszor ütnek meg humoros hangokat is, egyfajta karikatúraként szolgálnak az emberek jelenkori berendezkedése, életmódja felé, azonban a The Walking Dead száz százalékban komolyan veszi magát, és gyakorlatilag a végletekig elmegy, hogy ezt sikerre vigye. Az egész sorozat fő-fő-fő szereplőjeként szolgáló Rick Grimes (Andrew Lincoln) egy Atlanta mellett húzódó kisváros seriffhelyetteseként tengette mindennapjait, legjobb barátjával, Shane Walsh-al (Jon Bernthal). Hétköznapi, kötelességtudatos, régimódi önzetlen értékrenddel rendelkező déli férfi volt, gondoskodó férj, és törődő családapa, szerette a munkáját, mindent megtett azért, hogy becsülettel végezze azt. Mígnem egy elfajult lövöldözésnek köszönhetően súlyos sebet kapott, amitől több hónapra kómába került. Felébredve azonban maga a pokol várta: a helyet, ahol élt, és mellette minden mást is ellepték az emberi húsra éhező élőhalottak, akik valamilyen fertőzésnek köszönhetően megszűntek emberek lenni, és a civilizáció, amit addig ismertünk, megszűnt létezni. Rick családja keresésére indul, közben többször is majdnem a zombik eledeleként végzi, mígnem szép lassan rátalál egy túlélőkből összeverődött csoportra, akikkel összeállva megpróbál keresztüljutni ezen a káoszon, és elverekedni magát egy biztonságos rejtekhelyig.

A The Walking Dead első szezonja inkább kelti egy hosszúra nyújtott mozifilm benyomását, mint egy igazi sorozatét, de ezzel végeredményben nincs semmi baj. A vérgőzös zombiölésből hamar a drámára terelik a főbb hangsúlyt az alkotók, voltaképp ezt keverik össze a klasszikus horror, és thriller elemekkel, apró szappanoperás húzások beoltásával. Egyszerre bővelkedik hátborzongató, gusztustalan, és látványos horrorjelenetekben, miközben szívszorító drámai eszközeivel kelti fel a nézők figyelmét, egyben szimpátiáját, ezek mellett pedig kőkemény western is. Rick Grimes mintha egy poros, fekete-fehér vadnyugati klasszikusból lépett volna ki, afféle Clint Eastwood, és Gary Cooper ötvözet, talpig becsületes, családjáért, barátaiért mindenre hajlandó, tisztességes értékrenddel felruházott férfi. Olyasvalaki, akiből a mai világban is fájdalmasan kevés van, hát még a zombiapokalipszis, és az emberiség nagy részének kipusztulása után. Tisztán észrevehető, hogy Rick amolyan túlságosan pozitív, ennek köszönhetően kissé hiteltelen karakter, legalábbis az első évadban, viszont a széria eddigi egészét tekintve egy alapvetően jó ember viszontagságainak lehetünk szemtanúi, aki makulátlan jellemével kénytelen szembenézni egy kemény, és tisztességtelen világgal. Ahol az ember csak annyit tehet, hogy minden áron megpróbál túlélni, még ha ehhez saját fajtája vérét is kell ontania, és egyéb erkölcstelen dolgokat tennie – az egykori letűnt világ szabályai semmissé válnak, helyét egy új berendezkedés, és morál veszi át. És ezzel mind Rick, mind csapata többi tagja is tisztában van.

Az első hat epizód igyekszik a lehető legtöbb karaktert mélyíteni, nagyrészt mindegyikük megkapja a maga játékidejét, van ugyan, akire kevesebb idő jut, és voltaképp kevésbé érdekesek (T-Dog, Amy, Lori, Jacqui). Van, akik kiemeltebb figyelmet kapnak, és az eléjük táruló lehetőségekkel képesek is élni (Glenn, Dale, Andrea), van, akinek még kell némi idő ahhoz, hogy kiforrjon (Carl, Carol). És nem utolsósorban vannak az igazi nagyágyúk, Rick-en kívül: Shane, aki majdhogynem legjobb barátja ellentéte, egyben végletekig realisztikus karakter. Jobban együtt lehet vele érezni, jobban lehet vele azonosulni, a Rick-el való csendes, de végig a levegőben lévő konfliktusa számos feszült pillanatot okoz, és fog is okozni a jövőben. Ezen a ponton természetesen háttérbe szorulnak az élőhalottak, hogy a hangsúly a drámán belül egy szerelmi háromszögre terelődjön. Miközben hőseink próbálnak emberek maradni és nem elveszíteni a jövőbe vetett reményt (ami néhányuknak egyáltalán nem megy olyan könnyen), saját társaik is hullanak a harapásoknak, és a fertőzésnek köszönhetően, számos döntéshelyzettel kerülnek szembe, amik ha rosszul sülnek el, akár súlyos következményeik is lehetnek. A karakterek esendőek, vétenek hibákat, egy jó döntésnek tűnő mentőakció sikertelensége után is teljesen átrendeződhetnek a szereplők közti erőviszonyok, ok-okozat, tettek, és következmények követik egymást. A színészek mind tisztességesen teljesítményt nyújtanak többé-kevésbé, a prímet viszont a Rick-Shane-Daryl szentháromság viszi el: Lincoln karizmatikus alakítása, és Bernthal önmagát fékezni akaró vad temperamentuma nagyban viszi előre a sorozatot, ahogy Norman Reedus déli suttyója is, aki első látásra egyszerű jellem, később egyre jobban kirajzolódik komplex személyisége, ami miatt talán a sorozat legnagyobb fejlődésén keresztülment szereplőjévé nemesedik elő.

Az erős hangulatért Greg Nicotero maszkjai is felelnek. Egyszerűen szavak nincsenek arra, milyen részletességgel, és aprólékossággal lettek megalkotva az élőhalottak, ritkán találkozni ilyen profi munkával tévésorozatokban, de még a mozivásznakon is. A hörgő, vicsorgó rothadó zombik látványa gusztustalan, félelmetes, groteszk, és még sok minden más jelzővel lehetne illetni őket, pontosan ezért zseniális az összkép, az alkotók mindent megtettek azért, hogy a néző pozitív benyomással álljon fel a fotelből. És a témához hűen igencsak naturalisztikus jelenetekkel lehet találkozni, bizony a kamera nem fordul el, mikor az emberi húsra éhes zombik valamelyik szerencsétlenül járt szereplő beleiből lakmároznak, vagy csontjait szopogatják. Ezek mellett a díszletek is impozánsak, a romos házak, a túlburjánzó, épületeket bekebelező növények, az autó roncsok, kihalt utcák csak úgy árasztják magukból a poszt-apokaliptikus feelinget. Az első szezon végig realisztikus, és földhözragadt tempót diktál, csupán a finálé hagy némi kívánnivalót maga után. Hirtelen drámai, és hiteles túlélőhorrorból átmegyünk sci-fi-be, mesterséges intelligenciával, beszélő számítógéppel, ultramodern, egyben rideg kutatólaborral, a cselekmény szempontjából valójában nincs különösebb funkciója, és kissé átgondolatlan is.

A The Walking Dead első évadja prímán vezeti fel a szériát, még ha az egész finálénak egy kissé kapkodás szaga is van, a hat epizód ugyan szokatlan a tévésorozatok világában, viszont amellett, hogy megvannak a pozitívumai (feszesebb tempó, kevés töltelék-jelenet), a lezárásra egy hangyányit negatívan is kihatott. A sietős sebesség, és a feleslegesen felpumpált drámaiság nem feltétlen tett jót az összképnek, ám ez nem sokat von le a szezon végső megítéléséből.

85%
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
6. soliduss  A Krónikás
2016.03.11. 16:40:51
LV25
Válasz 2. MrZ üzenetére:
múltkor néztem egy barátok közt részt.... hát ... küld át mit néztél. Lehet van már hardcore zombis változata is a BK-nak amit én még nem láttam.
5. VictorVance  Szerkesztő
2016.02.29. 16:12:17
LV18
Válasz 4. G-men üzenetére:
Az vele a baj, hogy nem volt valami érdekes karakter, és nem bontották ki eléggé (kivéve azt az eszmefuttatást a csónakban Andreával), szóval necces volt, hogy rövid időn belül zombieledelként végzi :D
Örülünk?
4. G-men  PlayStation.Community tag
2016.02.28. 23:12:49
LV11
Régiekből Amy-t sajnáltam. Olyan jó csaj volt :)
SicKLy SaVaGe
3. VictorVance  Szerkesztő
2016.02.26. 17:23:16
LV18
Válasz 1. Onimushaman üzenetére:
A képregényt nem olvastam, de láttam, hogy elég sok helyen jobbnak tartják, mint a sorozatot. Attól függetlenül, hogy kevesebb dolgot vállalnak be, szerintem még így is megállja a helyét, még ha a negyedik évadban tényleg elkezd ingadozni a széria. Számomra az első három szezon az etalon, a negyediket csak a második fele menti meg (de az mondjuk nagyon), az ötödik még felemásabb.
Azt viszont a gyengülő tendencia ellenére is értékelem benne, hogy nyersen, és realisztikusan mutatja be a világvége utáni állapotokat. Ez az, amiért egyszerűen nem tudok kiábrándulni ebből a sorozatból. De ezt sem lehet a végtelenségig húzni, szóval előbb utóbb be kell fejezniük. Inkább előbb, mert ha ezt még sokáig húzzák, nem biztos hogy az a minőség hasznára válik.
Örülünk?
2. MrZ  La Peste Noire
2016.02.26. 15:28:36
LV12
Tegnap végignéztem egy részt. Eskü a Barátok Közt izgalmasabb mint ez. FRANKÓN!
" Egy bolond százat csinál....ez az én hobbim. "
1. Onimushaman  Szerkesztő
2016.02.26. 12:00:37
LV24
Nagyon ingadozik a sorozat. Nem mernek bevallalni kepregenyes dolgokat, felesleges es idegesito karaktereket hordoznak magukkal. Az elso ket evad nagyon tetszett, a 6. is jol indult... en mar nem hiszek.
señor
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV18
Szerkesztő
PSC Kredit
16464 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
6172 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
4847 db
Utolsó belépés:
2019.12.14. 20:15:38
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea