PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

19 hozzászólás

2016.01.10. 13:21:12

Utolsó hozzászólás: VictorVance

2016.01.18. 21:03:37

Megosztás
Értékeld a blogot!
Aljas nyolcas (The Hateful Eight – 2015)
Azt hiszem, rengeteg filmrajongónak ismerős az érzés, amikor egy új Tarantino film kerül a mozikba. Az ex-videotékás, rövid idő alatt méltán hatalmas zseninek kikiáltott rendező joggal vívta ki milliók elismerését, egyúttal sikeresen vette az akadályokat az évek során is. Kevesen mondhatják el magukról a szakmában, hogy pályájuk során mindig is tartottak egy bizonyos minőségi színvonalat a filmjeik. Tarantino közéjük tartozik, még akkor is, ha saját maga színvonala néha bizony ingadozó, vagy alacsonyabban van, mint átlagban – de még ekkor sincs ok panaszra, gyengébb művei is kiemelkedőnek, vagy jónak számítanak. Ezért is badarság, mikor sokan új filmje, az Aljas nyolcas láttán azt állítják, a szenvedélyes, géppuskaszájú rendező csillaga kezd megkopni, és talán elfáradt, túl öreg már ehhez a szarhoz. Hülyeség. Egyrészt korábban is előfordult már, hogy egy-egy új filmje nem lett akkora klasszikus, mint az előzőek, másrészt pedig előző két alkotása akkora nyomot hagyott az emberekben, hogy sokan hajlamosak elfelejteni, neki sem mindig jöhetnek össze a számítások. Csak nála annyi különbséggel, hogy még ha nem is úgy alakul minden, ahogy ő számított rá, vagy, ahogy a nézők remélték, talán akkor sem jövünk ki keserű szájízzel a moziteremből. A lényeg úgyis az, hogy az a bizonyos hangulat, a nagybetűs Tarantino fíling meglegyen benne, az pedig ott van az Aljas nyolcasban is, maradéktalanul. A Django elszabadul után ismét egy westernnel állt elő, azonban mint ahogy akkor, most sem olyan egyszerű a képlet. Tarantino-val kapcsolatban amúgy is nehezen lehet beszélni műfajokról, régóta megtanulhattuk, hogy nála a gengszterfilm nem gengszterfilm, a háborús film nem háborús film, ahogy a western sem western. Ennek a műfajnak egy neve van: Tarantino film. Ilyen szempontból pedig mindegy a zsáner, bármilyen fajta mozit forgathat, gyakorlatilag mindig ugyanazt csinálja meg, a köret más, viszont ami egybefogja az egészet, és meghatározza minden percüket, az maga a rendező stílusa, az a piszkosul laza szenvtelenség, és a mértéktelen szenvedély, rajongás, amivel a történeteket, és a karaktereket alkotja. Ugyan hányan tudják ezt utána csinálni, ki képes ilyen mocskosul zseniális dialógusokat írni, amik akkor is izgalmasak, és kiváltják a nézőkből a feszült figyelmet, mikor a figurák nem beszélnek semmi lényegesről, csak pofáznak a nagyvilágba, Madonnáról, a borravalóról, vagy épp egy lábmasszázs jelentőségéről?

És az Aljas nyolcas is tökéletesen beleillik a sorba. Kőkeményen, és észrevehetően magán viseli alkotójának minden kézjegyét. Zseniálisan, és profin felépített karakterek, szintén remek, karizmatikus színészek, akik ezeket a szerepeket eljátsszák, ugrálás az idősíkok között, éles, humoros, akár a való életben is könnyen idézhető dialógusok, na meg az elmaradhatatlan erőszak, és ennek kötelező kellékeként a literszámra folyó vérmennyiség. Quentin papa egyik hitvallása eddig is az volt, hogy olyasmivel csaljon nevetést a néző arcára, amin egyébként egyáltalán nem szokott röhögni, utána pedig jön a felismerés, és az elmélkedés, hogy a fenébe tudtak ilyen beteg, obszcén, perverz, embertelen dolgok vigyort csalni az arcunkra, és kacagást kiváltani belőlünk. Ismerős érzés? Na, az Aljas nyolcas valósággal hemzseg az ilyen jelenetektől. Épp csak annyira western, mint a Django elszabadul, sőt, már annyira sem. Inkább egy kamaradrámáról beszélünk, ami teljesen jól működhetne színházban is. Nem is kellett sok ahhoz, hogy kedvenc rendezőnk az egész forgatókönyvet áthúzza, és inkább regény formájában írja meg azt. Kisebb balhé kerekedett abból, hogy a film szkriptje felkerült valahogy az internetre, ami könnyen jelenthette volna a projekt teljes elkaszálását, Tarantino eldöntötte, hogy meg sem akarja csinálni. De aztán színészbarátai unszolására, végül mégis az alapanyag leforgatása mellett döntött, miután külön neki szerveztek egy felolvasó estet, amin az Aljas nyolcas több főszereplője is jelen volt, akik élőben játszották el a különböző karaktereket, hogy így bírják rá a rendezőt arra, hogy ez a sztori valóban érdemes arra, hogy mozivászonra vigyék. És akármilyen is legyen a végeredmény megítélése (a legfontosabb kérdés úgyis az, hogy hol helyezhető el a többi Tarantino film között), az biztos, hogy kár lett volna érte, és egy vad, véres szórakozással lettünk volna szegényebbek.
Az Aljas nyolcas abban mindenképp hasonlít legutolsó rendezésére, és a Becstelen brigantykra is, hogy témája már valamennyire nagyobb komolyságot mutat. Tarantino filmjei egyébként is egyre jobban érzékenyek történelmileg, attól függetlenül, hogy még mindig képtelen magát teljesen komolyan venni (és ez így is van jól), de legújabb alkotásában a jelenkorra is élesen reflektál. Nyolcadik filmje az amerikai polgárháború utáni években játszódik, Abraham Lincoln már halott, új korszak vette kezdetét, egyesültek a különböző államok, most már egy egységes népről beszélünk, ahol elvileg mindenki egyenlő – ez azonban még koránt sincs így. Az emberek többségének lelkében még mindig jelen vannak a múltbeli események, egy részük sosem lesz képes élni az új rendszerben, nemhogy elfogadni azt, másoknak pedig van még jócskán elszámolnivalójuk. Nem ismerős ez is egy kicsit? Elég csak a világ mostani helyzetére, saját korunkra ránézni, mindjárt tisztább lesz a kép. A film legtöbb karaktere is hasonló vizekben evez. A csak Hóhérnak becézett hírhedt fejvadász John Ruth (Kurt Russell) éppen Wyoming hóval borított jéghideg hegyei között utazik Red Rock városa felé egy igencsak sokat érő fogollyal, Daisy Domergue-val (Jennifer Jason Leigh), akit többszörös gyilkosságért köröznek, fejére pedig akkora vérdíjat tűztek ki, hogy egy csapásra híres emberré vált a környéken.

Ruth sem véletlenül kapta cseppet sem hízelgő becenevét, messzi tájakra is eljutott a szóbeszéd, hogy amíg más fejvadász csak úgy simán golyót ereszt egy körözött személybe, addig, ha ő kap el valakit, holtbiztos, hogy az a szerencsétlen illető a bitófán fog lógni – Daisy-nek sem szán kegyesebb sorsot. Az idillinek halványan sem nevezhető utat két stoppos is feldobja, Marquin Warren őrnagy (Samuel L. Jackson), aki korábban fekete bőrű katonaként szolgált a polgárháborúban, most a fejvadász szakmát űzi, és Chris Mannix (Walton Goggins), aki annak idején egy lázadó sereg tagja volt, most saját bevallása szerint ő lesz Red Rock új sheriffje. Mégsem ők ketten nehezítik meg a szekér útját, hanem egy nagy hóvihar, ami arra készteti az utazókat, hogy a közeli fogadóban szálljanak meg, amíg el nem csendesednek kint a dolgok. Ott találják a mexikói Bob-ot (Demián Bichir), aki ideiglenesen vezeti a helyet, Oswaldo Mobray-t (Tim Roth), aki szintén Red Rock-ba tart, hóhéri feladatokat végezni, Joe Gage-et (Michael Madsen), a hallgatag tehénpásztort, és az öreg konföderációs tisztet, Sanford Smithers tábornokot (Bruce Dern). Ruth-ék sem most jöttek le a falvédőről, egyből leesik nekik, hogy valamelyikük nem az, aki mondja magát, és ha nem jönnek rá ki az a valaki, akkor akár mindannyian ott végezhetik. Elkezdődik tehát a feszültség, és a gyanakvás, mely során egyikük sem bízhat a másikban, csak annyit tehet, hogy használja a józan eszét, kivár, és tesz valamit, ha eljön az idő.
Az Aljas nyolcas kamaradarab-jellege miatt is inkább thrillerként fogható fel. Tarantino-ra ezúttal olyan ’60-as évekbeli western tv sorozatok hatottak, mint a Bonanza, a The Virginian, vagy a The High Chaparral, miközben a szintén zord havas tájakon játszódó A halál csöndje befolyása is letagadhatatlan – Tarantino mindig is egyik kedvenc filmjének tartotta Sergio Corbucci klasszikusát. De legyen szó akár erről, akár a Kutyaszorítóban vadnyugati változatáról, Tarantino megint remekül adagolta a különböző recepteket, szokás szerint hiába utalgat, vagy tiszteleg régi művek előtt, attól, még amit csinál, és ahogyan csinálja, az ezúttal is egyedi. Egy ponton még A dolog című kultusz horror zenéje is felcsendül, ami bogarat ültet a fülünkbe: talán nem elsősorban western-muzsikáiért szerződtette Tarantino Ennio Morricone-t? A két film rengeteg párhuzamot mutat egymással, ahogy ott, úgy itt is mély félelem, és paranoia uralkodik el a szereplőkön, hiszen nem tudják ki a fenyegető elem, nem tudják hogyan, és mikor csap le. Csak azt tudják, hogy egyszer lefog, és emiatt sosem csukhatják le még csak fél szemüket sem, állandóan mozgásban kell lenniük. Ez pedig hatalmas feszültségeket szül, de amíg John Carpenter klasszikusában ennek oka egy földönkívüli organizmus volt, az Aljas nyolcasban maga a legrosszabb lény jelenti a fenyegetést: az ember. A film lényege, hogy senki sem mond igazat, egyik karakter nagyobb blöff, nagyon átverés, mint a másik, nehéz bármelyikükben is pozitív tulajdonságokat felfedezni, néha sikerül ugyan, de utána hamar eloszlanak a nézeteink, amikor ismét valami szemétséget követnek el. Van itt minden, rasszizmus, diszkriminatív gyűlölet, társadalmi ellentétek, erőszak dögivel, a politikai korrektséget könnyen nélkülözik, a témák ismét a helyükön vannak, még ha most messze nem olyan átgondolgat, és jellegzetesek, mint kellene. Morricone pedig szokásához híven biztos kézzel vezényli a taktusokat. Senki sem ír úgy zenét, mint ő, főleg westernekhez – sőt, eleve csak neki szabadna szereznie minden olyan filmhez a zenét, amiben vadnyugati cowboyok, banditák, és fejvadászok életébe nyerhetünk bepillantást. A film muzsikája rettenetesen fenyegető, és alattomos, híján van az igazán epikus, és nagyívű taktusoknak, de ez nem is baj, mivel az a stílus egyáltalán nem illene az Aljas nyolcashoz, és szereplőihez sem. Ők nem hősök, nem pozitív karakterek, hanem égetnivaló gazemberek.

És az, hogy ennyire remekbeszabott, bitófára való, aljas csapattal találkozhatunk, az nagyfokban a színészi játéknak is köszönhető. Zseniális stábot trombitált össze Tarantino megint, a nagy veteránok, mint Russell, és Jackson hatalmasakat alakítanak, bebizonyítják, hogy még bőven nem járt le az idejük, Roth humoros manírjai, és stílusa mintha Christoph Waltz Tarantino-alakításait idézné, persze jóval többről van itt szó, mint egyszerű nyúlásról, vagy helyettesítésről. Sokuknak csupán kis, de jelentős szerepek jutottak (Dern, és Channing Tatum), jó látni végre Madsen-t is, aki egy rakás zs-kategóriás szemét után ismét formában van. Mások pedig egyenesen karrierjük legnagyszerűbb teljesítményét nyújtják, mint a minden tettében igazi gonosz ribancként megnyilvánuló Jennifer Jason Leigh (aki akár haza is vihetné az Oscar-díjat ezért), és Walton Goggins, aki a legnagyobb meglepetés is egyben, sokszor még a két nagy öreg, Jackson, és Russell elől is ellopja a filmet. A színészek valóssággal fürdenek a szerepeikben, és nagyszerű dialógusaikban, ami mellett megint nem lehet elmenni szó nélkül. Még ha most nem is lesz annyi idézhető beszólás, a vaskos párbeszédek ezúttal is garantáltak, sőt: Tarantino filmben ennyi dumálás még nem volt. A karakterek többet pofáznak, mint eddigi rendezéseiben bármikor, azonban ez olyan dolog, amit mindig élvezetes volt hallgatni. A diskurálás leköti az ember figyelmét, okosan van felépítve, és a helyszín ezt meg is indokolja, hiszen nagyjából csak a hegyi fogadóban játszódik a film. Ugyanakkor a lassabb tempó, a meg a nem kis játékidő miatt is előfordulhat, hogy sokaknak nem fog tetszeni az Aljas nyolcas, ami teljes mértékben érthető, főleg, hogy a mai generáció már nemigen tudja befogadni ezt a féle történetmesélést, ami a régi westernfilmekre is jellemző volt, Tarantino pedig ezekből táplálkozik, és meséjét maraton-hosszúságúra duzzasztja.
Viszont amíg a Django elszabadul esetében néha azt érezte az embert, hogy a cselekmény kicsit túl van tolva (attól függetlenül, hogy az határozottan jobb film volt, mint ez), itt ez a probléma egyáltalán nem áll fent. Pont remek volt ez a közel három óra, egyik jelenetnél sem lehet érezni, hogy nélküle több, jobb lenne a film. Minden egyes fejezet, szegmens, perc a helyén van, megkurtításuk csak az összkép kárára válna. A fináléban aztán szokás szerint elszabadul a pokol, az éles párbeszédeket dörgő fegyverek váltják le, szereplőink pedig térdig gázolhatnak a vérben, a hideg, és zord hóval borított tájon pedig a kis fogadó valósággal lángolni kezd a rengeteg erőszaktól, és gyilkos indulattól. Tarantino gyermeki, és egyben brutális örömmel löki egymásnak a szereplőket, hadd tegyék azt, amihez a legjobban értenek: legyenek szemetek, agresszívak, ösztönösek, tehát igazi vadállatok. A minimális CGI-vel működő vérgőzös részek természetesen megint kissé elnagyoltak, de ahogy ez lenni szokott, kifejezetten jól idomul a stílushoz. A flashback jelenetet pedig, mintha maga a nagy Sergio Leone rendezte volna. Minden erre utal: Morricone, a premier plánok, és végül a védtelen, kiszolgáltatott emberek hidegvérű lemészárlása – egyértelmű tisztelgés ez Tarantino-tól a western műfaj legnagyobb képviselője felé.

Szóval ezek után jön a kérdés: az Aljas nyolcas mégis hol helyezhető el a Tarantino-életműben? Tény, hogy nem a legjobb filmje, és ha az utolsó két rendezését nézzük, akkor ez az alkotás gyengülő tendenciát mutat velük szemben, nincs annyira egyben. Viszont egyáltalán nem baj, hogy mert más lenni, mint azok, miközben műfajában még mindig elsősorban Tarantino-film. Felesleges tehát leszálló ágról, vagy kiégésről beszélni, a Mester még mindig tudja, hogy mit, hogyan, és miként kell csinálnia, csak hát, mint mindenki, ő sem lehet mindig tökéletes. Annyi különbséggel, hogy amikor ő nem tökéletes, még akkor is ilyen filmeket hoz össze, mint az Aljas nyolcas. Nem olyan epikus, nem olyan nagyszerű, és nem lesz olyan maradandó. De megint megcsinálta a tutit!

80%
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
19. VictorVance  Szerkesztő
2016.01.18. 21:03:37
LV18
Válasz 16. Matichku üzenetére:
Jackson-nak a Django-ban is Reviczky volt a hangja :D
Úgy rémlik ezen kívül még egyszer szinkronizálta, abban a cápás filmben, a Háborgó mélységben.
Örülünk?
18. totyak  PlayStation.Community tag
2016.01.18. 20:51:32
LV1
Nemrég láttam moziban, hatalmas film. Olyan dumák vannak benne, többet nevettem, mint egy vígjátéknak nevezett valamin.
17. Lucsy  PlayStation.Community tag
2016.01.17. 23:26:45
LV12
+1
Válasz 13. kobe üzenetére:
Minden szavaddal egyetertek. Pacsi.
nagy volt a pofam, elnezest kerek
16. Matichku  PlayStation.Community tag
2016.01.17. 23:16:45
LV14
Válasz 15. VictorVance üzenetére:
Más volt igen, de jól teljesítettek a "helyettesek". Nem volt gond. Reviczky Gábor mintha lett volna már Samuel L. Jackson hangja, de lehet, hogy nem. Nekem a Michael Madsen, Tim Roth páros hangja volt kicsit zavaró, de az sem vészesen. Nem véletlen, hogy Alf itt korábban Tim Roth szerepét Chistoph Waltzra gondolta, mert a szinkronjuk ugyanaz (Csankó Zoltán).
Nil Satis Nisi Optimum
15. VictorVance  Szerkesztő
2016.01.17. 22:52:09
LV18
Válasz 14. Matichku üzenetére:
Eleinte zavart, hogy Kurt Russell, és Samuel L. Jackson állandó hangjait (Sörös Sándor, Vass Gábor) lecserélték, de idővel megszoktam, és tényleg elég pöpec magyar szinkront hoztak össze.
Örülünk?
14. Matichku  PlayStation.Community tag
2016.01.17. 22:15:53
LV14
Egy percét se untam! Imádtam ezt a sok dumát. Remek színészek, tökéletes zene. Soha rosszabb szórakozást.
Szinkronja is nagyon adta.
Nil Satis Nisi Optimum
13. kobe  PlayStation.Community tag
2016.01.17. 17:41:00
LV11
+1
"nincs annyira egyben"

De, jobban egyben van, hiszed írod is, hogy nem lehetne belőle mit kivágni vagy hozzátenni, csak ez egy sokkal rétegebb film mint a Django vagy a Becstelen brigantik volt.
Azok valódi népfilmek voltak, (számomra) széteső forgatókönyvvel, viszont humoros alakításokkal, amit jó volt nézni.
Ez egy sokkal tudatosabb, sokkal letisztultabb, sokkal jobban összerakott forgatókönyv, csak egyszerűen nem annyira változatos.
Nekem egyébként sokkal jobban bejött, mint a számomra kissé céltalan Django.
12. Tevez11  PlayStation.Community tag
2016.01.15. 13:37:07
LV23
Nekem adta, bejött, jó film.
"A fakezemmel,lekaszabolok pár Baszadékot"ArgFan75
11. Lucsy  PlayStation.Community tag
2016.01.13. 01:29:35
LV12
Válasz 8. VictorVance üzenetére:
Hala a jo egnek, hogy nem o kapta.
nagy volt a pofam, elnezest kerek
10. Lucsy  PlayStation.Community tag
2016.01.13. 01:29:12
LV12
"Viszont amíg a Django elszabadul esetében néha azt érezte az embert, hogy a cselekmény kicsit túl van tolva (attól függetlenül, hogy az határozottan jobb film volt, mint ez)"

Meg a lonak a faszat jobb film! Foleg nem hatarozottan! Persze ez csak az en maganvelemenyem. En nagyon nem birtam a filmet es ertetlenul alltam az eset elott, hogy emberek kepesek voltak hanyatt dobni magukat a filmtol egy Becstelen Brigantyk utan. Nem tetszettek az alakitasok (talan DiCaprio-t es Jackson-t leszamitva), nem tetszett a cselekmeny, nem tetszett a soundtrack. Nalam az Aljas Nyolcas koroket ver a Django-ra. Vegtelenul szorakoztato a film es mindezt ugy, hogy kozel 3 oras (Django-nal 3 perccel hosszabb), nagy resze pofazas es tulajdonkeppen 2 helyen jatszodik, ha nem szamitjuk a hofodte wyoming-i videket. Szerintem mar onmagaban ez egy oriasi eredmeny es jocskan a Django fole emeli az Aljas Nyolcast. A Django-t en speciel halara untam.

Vegezetul azert hozza kell tennem, hogy valoszinuleg azert utaltam a Django-t, mert egy Becstelen utan nagyon magas elvarasaim voltak. Az Aljas Nyolcas meg valoszinuleg azert is ert kellemes meglepeteskent, mert a Django utan semmi elvarasom nem volt.
nagy volt a pofam, elnezest kerek
9. VictorVance  Szerkesztő
2016.01.12. 13:38:56
LV18
Válasz 2. Sakamoto_14 üzenetére:
Mért nem veszed ki a tékából?
Örülünk?
8. VictorVance  Szerkesztő
2016.01.12. 01:43:42
LV18
Válasz 6. ALF22 üzenetére:
Waltz állítólag Kurt Russell szerepét játszotta volna, csak különböző okok miatt nem ért rá.
Örülünk?
7. HUN_GERGO  PlayStation.Community tag
2016.01.11. 19:36:55
LV15
Nagy tetszett! Ilyen film bármikor jöhet. :)
6. ALF22  Son of Liberty
2016.01.11. 09:51:14
LV26
A fogadós résznél ugrott be,hogy az egészolyan mint egy színdarab. Zseniális.
Arról tudni vmit,hogy Tim Roth csak beugró volt? Mert a szerep 1 az 1be Christoph Waltzra hajazott. Viszont ő meg a james Bondban játszott.
5. Penge70  Veterán PSC tag
2016.01.10. 19:20:46
LV22
nagyon tetszett nekem is, annak ellenére, hogy tényleg nem ez Tarantino legjobbja :)
4. noozi  PlayStation.Community tag
2016.01.10. 18:38:31
LV17
tegnap láttuk,.hát nem csalódtam
PSN ID; No_Ozi_
3. kobe  PlayStation.Community tag
2016.01.10. 18:20:09
LV11
"Azt hiszem, rengeteg filmrajongónak ismerős az érzés, amikor egy új Tarantino film kerül a mozikba."
Régen úgy hívtam, Karácsony.
2. Sakamoto_14  A bölcs
2016.01.10. 15:19:28
LV20
Ha tudnám, azonnal megnézném.
1. zodiac55  PlayStation.Community tag
2016.01.10. 13:55:57
LV11
+2
Nem tehetek róla, imádom ezt a filmet. Számomra minden annyira a helyén volt, hogy bármikor meg tudnám nézni újra. Lehet, hogy nem olyan jó, mint az eddigiek, de valahogy van egy olyan erős hangulata, ami nem engedi az embert elszakadni tőle. A párbeszédek pedig... Istenem, milyen régóta várok egy filmre, amiben ennyit pofáznak! :D
"Si vis pacem, para bellum."
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV18
Szerkesztő
PSC Kredit
15669 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
5841 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
4666 db
Utolsó belépés:
2019.06.20. 11:00:41
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea