PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

5 hozzászólás

2016.01.07. 20:20:30

Utolsó hozzászólás: VictorVance

2016.01.09. 14:58:07

Megosztás
Értékeld a blogot!
Holtpont (Point Break – 2015)
Hölgyeim, és Uraim, megérkezett a tavalyi év alighanem legfeleslegesebb remakeje! Fogalmam sincs, miféle indíttatásból döntött úgy Hollywood, hogy pont ezt a klasszikust mesélje el újra, modernebb formában – na jó, oké, mondjuk ki, nyilván jókora bevételre számítva, de ettől függetlenül tényleg lehetetlen kisilabizálni miért volt szükség a világ egyik legjobb akciófilmjének, a Holtpontnak a feldolgozására. A Kathryn Bigelow (vajon forog a nem létező sírjában?) által rendezett 1991-es mestermű igazi kultstátuszba emelkedett az eltelt évek alatt, már első öt percében is több stílus van, mint a mai akciófilmek nagy hányadának egészében, tele van nagyszerű karakterábrázolásokkal, laza hangulattal, szörföléssel, szabadsággal, s mindennel, ami ezzel jár. Nem utolsósorban egy vagány Patrick Swayze-vel, kinek neve gyakorlatilag összeforrt ezzel a szereppel: mi tagadás, alakításával, és karizmájával felejthetetlen pillanatokat okozott, egyszerre szerettük, és utáltuk, megértettük, és értetlenkedtünk az általa megszemélyesített figurán. Nem kevesebb, mint huszonnégy esztendő telt el, mióta meglovagolta az ötven méteres hullámot, és a sztori most új formát öltött, új stábbal. Rendezői székben Ericson Core-al,aki eddig csupán egy filmet rendezett, viszont operatőrként már nemegyszer képviseltette magát – például a Halálos iramban első részét is ő filmezte, mely láttán gyakorlatilag kijelenthetjük, hogy a Holtpont remakeje már 2001-ben elkészült, csak szörfösök helyett autóversenyzőkkel. Forgatókönyvíróként Kurt Wimmer van jelen, aki, nos, eddig munkáit tekintve inkább egy fáradt „meh”, mint egy felfelé tartott hüvelykujj felé billen a mérleg. Ezúttal sem sült el másként: a Holtpontot nem véletlenül döngölte földbe a külföldi sajtó, a legtöbb negatív kritika szerencsétlenségére nagyon is igaz, bár száz százalékban nem fedi a valóságot (erről majd később), de mindenki, akinek ott hevert az eredeti film agyonnézett VHS példánya a polcon, tegye szívére a kezét: valami ilyesmire számítottunk.

A Holtpont remake nem követi szolgaian az eredetit, nem retteg attól, hogy hozzányúljon a jó ismert alapanyaghoz, sőt, természetesen minden elemét a mai kor követelményeihez igazítja. Nem felejti el, hogy nem tegnap volt már 1991. És talán ez a legnagyobb: az eredeti annyira beleragadt a ’90-es évekbe, minden eges pontjában az jellemzi, az határozza meg, azt az évtizedet képviseli, ennél fogva nehéz azt elképzelni, hogy működhetne egy feldolgozás, bármennyire ambiciózus is legyen. Azt az életérzést lehetetlen a 21. században, 2015-ben megfogni – ez már egy letűnt kor sajátossága. Nem biztos, de talán a készítők is tudhatták ezt (bár, ha így lett volna, meg se csinálják), ezért több pontot is megváltoztattak. A kaliforniai szörfös bankrablókat leváltották Robin Hood-szerű banditákra, akik bűneiket a környezettudatosság nevében követik el, céljuk a társadalmi igazságosztás, és hogy visszaadjanak valamit a bolygónak abból, amit elvettek. Teljesíteni nyolc kihívást, így adózva a Földnek, az anyatermészetnek, és az extrém sportoknak. Tehát száz százalékon pörög a spiritualitás. Hajmeresztő trükközésekkel követik el tetteiket, ám édesmindegy milyen indokkal teszik azt, a bűn akkor is bűn, így tehát az FBI egy fiatal ügynökét, a korábbi extrém sportolót, Johnny Utah-t (Luke Bracey) küldi, hogy fülelje le a bandát. Nemsokára rá is talál a vezetőjükre, az öntörvényű Bodhi-ra (Édgar Ramirez), aki életfelfogásával, és eszméivel hamar elbűvöli a rendőrt, így hát különleges kapcsolat alakul k köztük. És miközben egyre durvább dolgok követik egymást, Utah-nak is döntenie kell, hogy melyik oldalon áll.

Attól függetlenül, hogy a feldolgozás több ízben is eltér az eredetitől, nagyjából minden úgy történik benne, ahogy ott. Csak amíg annak volt forgatókönyve, ennek az összetételén nem ártott volna még egy kicsit dolgozni, mert rengeteg olyan tulajdonságnak híján van, amiért az eredeti zseniális volt. Mint például a kitűnő karakterek, akiknek itt semmiféle mélységük nincs, csak valami közhelyes, és erőltetett dráma, ami hivatott okot adni a gondolkodásmódjukra, és a tetteikre, csakhogy ezeket rosszul teszi. Nem lehet őket megkedvelni túlzottan, mert fájdalmasan papírízűek. Mint ahogy a színészeket sem, akik ezzel a felszínes ábrázolással nem is nagyon tudtak mit kezdeni. Édgar Ramirez hiába karizmatikus, hiába illik rá egy ilyen szerep, ha egyszerűen nem bontakozhat ki kellően, hiába lenne jó, nem egy Patrick Swayze, aki, abban a szerepben olyan tökéletes volt, hogy senki sem képes helyettesíteni. Luke Bracey sem egy Keanu Reeves, aki, bár sosem volt a világ legjobb színésze, mégis érdekessé tudta tenni a vívódó FBI ügynököt, színészi tehetségnek híján lévő utódja pedig az előbb említett karakterbeli kidolgozatlanságok miatt is eleve hátránnyal indul. És Ray Winstone sem egy Gary Busey, aki olyan szenvedéllyel alakította azt a szerepet, mintha erre teremtődött volna – Winstone hiába jobb színész alapjáraton. Az ottani gárdát nem lehet felülmúlni, és nem feltétlenül azért, mert akkora színészóriások lettek volna. Egyszerűen csak piszok jól álltak nekik a rászabott karakterek, az egyik olyan ritka kivételes pillanatok egyike, amikor egy filmben minden színész maximálisan a helyén van, és legnagyobbtól a legkisebbig, egyszerűen nem lehet őket lecserélni másokra.

Ehhez képest itt semmiféle láncolata nincs az eseményeknek. Az eredetiben a hétköznapi kisember vágya elevenedett meg: a kötetlenség, az élvezetek, és a szabadság mámorító érzése iránti álom, az élet minden örömének kiélvezése a végletekig, a határok átszakítása – kisebb volt, hihetőbb, nagyszerűbb, és megkapó. A remake pedig: végtelenül, bárgyúan naiv, mondva csinált szabadságharcos eszmékkel, ahol csak úgy megtörténik minden, a Coelho-szerű életbölcsességek kínos, és erőltetett puffogtatása csak arra szolgál, hogy két akciójelenet közt legyen valami átkötés, sajnos mindenféle önirónia, és humor nélkül. A forgatókönyv borzalmas párbeszédekkel dolgozik, a környezetvédő témák, üzenetek elvesznek az éterben, mélységük semmi, ezek után pedig a karakterek közti kémia is nulla: így lesz egy bonyolult férfibarátság újrahasznosításából súlytalan macska-egér játék, így lesz egy hihető, és korrektül felépített szerelmi szálból egy érzelemmentes, rövid szexjelenet. A film végére pedig már az akciójelenetek sem képesek egyben tartani az amúgy is döcögős teljesítményű cselekményt, Core operatőrnek jó volt, rendezőként annál rosszabb. Ez a film fináléja közeledtével egyre inkább bebizonyosodik, például egy csapnivaló utcai lövöldözés ledirigálásakor. Igen, Bigelow valószínűleg forog a sírjában, pedig még meg sem halt…

Bármilyen hihetetlen, a Holtpont 2015-ös változata még így sem olyan borzalmas, mint azt az ultra-negatív híre sugallja. Igen, az akciójelenetek a játékidő végére átmennek trehány kategóriába, ám egészen addig elég ügyesen oldották meg őket. Bármennyire is gyenge rendező Core, operatőrként (ebben a filmben is ő látta el ezt a feladatot) nem vall teljesen szégyent. Hihetetlen szép, és látványos jelenetek követik egymást, megigéző, és gyönyörű tájakon járkálunk nyakig az adrenalinban, az eredetivel ellentétben itt valósággal tobzódunk az extrém sportokban. Ejtőernyős ugrás, szörf, sziklamászás, siklóernyőzés, snowboard – a remek operatőri munkának köszönhetően ott vagyunk a szereplőkkel, bennünk is feléled az adrenalin, szorongatjuk a karfát, ahogy a sportolókat mutatják akció közben, kivételesen felemelő élmény. Ahogy szelik a hatalmas, több méter magas kék hullámokat, miközben az szép lassan, hengerformában fokozatosan öleli körül őket, az valami lélegzetelállítóan gyönyörű. Ezek a jeleneteket tényleg kiválóan összevágták, a megkomponálásuk remek, főleg, hogy kevés CGI-t használtak, a mutatványokat valódi kaszkadőrök hajtották végre. Szériatartozékként pedig ott vannak a pörgős, ritmusos vad zenék, amik csak emelnek a fílingen, a score is meglepően jó, hozzásimul a különböző szegmensek szellemiségéhez, drámaiságához.

A 2015-ös Holtpontban sajnos szinte semmi sem maradt meg az eredeti hangulatból. Ugyan teljességgel felesleges, semmitmondó remake, azonban mégsem tudom lehúzni a sárga földig. Van bőven olyan jelenet benne, ami képes berántani a nézőt, rendelkezik egy kis stílussal, sőt, a bű9zők eszméivel, indíttatásával, és magával a nyolc kihívással is rejlettek magvas gondolatok a történetben, amit normálisabban ki lehetett volna dolgozni, de ezzel a megvalósítással maximum egy egydélutános mozi született meg, amire egy nappal a megtekintése után talán már emlékezni se fogunk – bármennyire is szükségtelen volt az elkészítése, azért rejlett benne egy hangyányi potenciál. A kaszkadőrmutatványok látványosak, és hajmeresztőek, de ezen kívül semmi, így inkább egy extrémsport reklámként működik, filmként már kevésbé.

60%
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
5. VictorVance  Szerkesztő
2016.01.09. 14:58:07
LV18
+1
Válasz 4. Matichku üzenetére:
Határozottan jobban. Tarantino papa megint nagyot alkotott :)
Örülünk?
4. Matichku  PlayStation.Community tag
2016.01.09. 14:55:48
LV14
Válasz 3. VictorVance üzenetére:
Én csak moziban nézek filmeket nem töltögetek, ha meg DVD, Blu-ray kiadás jön rossz filmre akkor is sajnálnám kiadni a pénzt. :)
Jövő hét elejére amúgy is az Aljas nyolcas van betervezve, biztosan jobban járok vele... :)
Nil Satis Nisi Optimum
3. VictorVance  Szerkesztő
2016.01.09. 14:45:50
LV18
Válasz 2. Matichku üzenetére:
Én készültem rá még mozi előtt, hogy a sárga földig lefogom hordani a filmet, mert eleve feleslegesnek tartom, hogy feldolgozzák az eredetit, na meg amilyen kritikai átlaga volt az intereneten (RT: 8%), sajnos nem sok jóra lehetett számítani.
Ennek ellenére azért félig-meddig kellemesen csalódtam, mert tényleg nem olyan rossz, mint a híre. De attól még nem is jó. Én azt mondom, a régi változat rajongóinak megér egy megnézést. Persze talán nem a moziterem a megfelelő mód erre (kicsit megbántam, hogy fizettem érte), viszont némely jeleneteknél a 3D kifejezetten jó volt, főleg a szörfölésnél. És tényleg látványosan vannak megoldva a kaszkadőrmutatványok.
Örülünk?
2. Matichku  PlayStation.Community tag
2016.01.09. 14:32:17
LV14
Nem titok az eredeti nálam is a kedvencek között van, ezért sem tolongtam, hogy ezt láthassam. Öcsém megnézte, persze nekem nem szólt, lehet vele mentem volna. A "milyen volt?" kérdésre egy bizonytalan "jó" érkezett... Nem gyözött meg, hogy feltétlen látnom kellene ezt a változatot. :)
Nil Satis Nisi Optimum
2016.01.08. 18:27:21
LV5
a szárnyasruhás repüléstől vártam a legtöbbet, de a jelen 3d technika kevés még az ilyen gyors mozgások bemutatásához. viszont a lassabb mozgású kameráknál a mélységek ütnek.
amúgy egyetértek, kb 6 pont.
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV18
Szerkesztő
PSC Kredit
15907 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
5933 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
4718 db
Utolsó belépés:
2019.08.18. 19:09:39
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea