PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

7 hozzászólás

2015.10.15. 01:10:27

Utolsó hozzászólás: Tevez11

2016.01.21. 21:01:00

Megosztás
Értékeld a blogot!
Narcos: Első évad (Narcos: Season One – 2015)
Pablo Escobar vitathatatlanul minden idők leghíresebb, és legnagyobb drogbárója volt. Rettenetesen mélyről jött, de rátermettsége, bátorsága, és nem kis sütnivalója segítségével hihetetlenül magasra küzdötte fel magát, koszos utcagyerekből lett még a nagy halak közt is a legnagyobb. Egy egész országot tartott a zsebében, nem létezett rendőr, akit ne tudott volna megvenni, nem létezett üzlettárs, aki szembe mert volna vele szállni, ha mégis megtette valaki, az rövid időn belül feldarabolva találta magát egy szemeteszsákban, jó eséllyel az egész családjával együtt. A ’80-as évekre övé lett az abszolút hatalom Kolumbiában, senki sem mert neki nemet mondani, emberei pedig soha nem látott hűséggel követték minden szavát: akire rámutatott, azt megölték, akit meg kellett kenni, azt szó nélkül kényszerítették rá a megállapodásra – a lényeg, hogy ha kellett, véres kegyetlenséggel számoltak le mindenkivel, ha úgy hozta a szükség. Rengeteg ártatlan, férfi, gyerek, rendőr, bíró, politikus lelte halálát közvetve, vagy közvetlenül az ő közreműködése által, az országot egy idő után már brutális terrorban tartotta, ami majdhogynem polgárháborúhoz vezetett. Milliókat szoktatott rá belföldön, és külföldön is a kokainra, amely üzlet hatalma csúcsán már napi 60 millió dolláros bevételt fialt – így emelve őt a világ leggazdagabb emberei közé. Az emberek egy része kegyetlen, erkölcstelen, és szociopata őrültként látja, saját népe azonban mindmáig hősként, és a szegény emberek megváltójaként tekint rá.

Escobar ellentmondásos személyisége, és már maga az egész, hatalmas életútja üvölt a megfilmesítésért, amivel már sokan is próbálkoztak, azonban a legtöbb terv kudarcba fulladt, vagy a végeredmény nem lett olyan, amire szívesen emlékszik vissza az ember. Joe Carnahan, de még maga Oliver Stone is szerette volna mozivászonra adaptálni a drogbáró életét. Sikertelenül. A különböző koncepciók, és ötletek egy okból maradtak dobozban: Escobar életútja egyszerűen annyira nagyívű, annyira tartalmas, hogy egy két, de még egy három órás filmben is gyakorlatilag lehetetlen azt bemutatni. A több mint egy évtizedes uralmának idejében annyi minden történt, annyi különböző szálon, hogy azokat minden teljességükben, és részletükben bemutatni igencsak nehéz feladat, azonban a Netflix idén szerette volna megtörni a jeget a kétes minőségű Escobar biográfiákkal kapcsolatban, és a kolumbiai drogüzér legfontosabb éveinek történetét egy 10 részes minisorozatban bemutatni. A Narcos a ’70-es, ’80-as évek Dél-Amerikájába kalauzol el minket, egy velejéig romlott helyre, ahol a korrupció, a politikai machináció, és a bűnözés hatalmas méreteket öltött, ahol folyamatosan gátlástalan, véreskezű banditák próbálnak meg nyerészkedni a különböző piszkos illegális üzleteken. Egy közülük Pablo Escobar (Wagner Moura), aki csempészéssel keresi a kenyerét, de hamar meglátja, hogy mekkora anyagi potenciál leledzik az egyre terjedő kokainban. Unokatestvérével, Gustavo-val (Juan Pablo Raba) szép lassan elkezdik Miamiba szállítani az anyagot, ám ez nemsokára feltűnik az amerikai DEA ügynökségnek is, egy Steve Murphy (Boyd Holbrook) nevű ügynököt küldenek le Kolumbiába, hogy felgöngyölítse az ügyet társaival, akik kíméletlen, véres macska-egér játékot kezdenek el játszani Escobar-al, és bandájával, ami felforgatja az egész országot.

A sorozat dokumentarista stílusban készült, archív felvételekkel, és képekkel rakták tele, az eseményeket pedig szinte állandóan narrálják: a történéseket Murphy ügynök foglalja össze, ő a keret, ami Escobar köré épül, a drogbáró pedig maga a nagykutya, aki mindvégig a középpontban áll, irányít, vagy befolyásol mindent, ami történik, cselekedetei, és döntései pedig minden karakterre hatással vannak. A készítők látszólag nem igyekeznek konkrét állást foglalni, egyoldalúan bemutatni a figuráját, és ítélkezni felette. Sokrétű személyiségét, és jellemvonásait a valósághoz méltóan bonyolultan mutatják be, amikor kell, akkor kegyetlen gyilkosnak ábrázolják, aki semmitől sem retten vissza, hogy elérje a célját, sokszor ártatlan embereket áldoz fel céljai érdekében, miközben minden egyes rezdülésével tekintélyt parancsol, máskor pedig családját óvó szerető apaként, és férjként láthatjuk, aki még az anyjával is udvariasan, és tiszteletreméltóan beszél. Miközben megtestesíti mindazt, amit a nagyra törő, és nagyot álmodó, nyughatatlan emberek legtöbbje képvisel: egyszerűen nem tud elszakadni attól a világtól, amiben felnőtt, és amiben nevet szerezett magának, egy idő után már a túl sok is túl kevés neki, a végsőkig feszíti a húrt, mígnem pont ez lesz a veszte, és ennek köszönhetően indul el a törvényszerű bukáshoz vezető lejtőn. Amit az írók bravúrosan elvégeztek, azt Wagner Moura kiváló színészi teljesítményével csiszolja fényesre. Minden mozdulatával tiszteletet sugároz, minden egyes szava figyelmet érdemel, és a nézőben olykor valósággal szimpátiát ébreszt a megnyerő stílusa, és korrektsége, majd ugyanezért egy pillanat alatt hidegzuhanyként éri, mikor átvált kimért, hideg vadállattá. Nem volt még olyan színész, aki hitelesebben, és tökéletesebben alakította volna a kolumbiai drogbárót, mint Moura. Épp ezért is, a többi szereplő kevésbé kidolgozott, pedig vannak köztük érdekes alakok (Luis Guzmán például úgy néz ki, mint egy mexikói színész, aki kísértetiesen hasonlít Luis Guzmán-ra), akik valóban érdekesek, de az ő magánéletükbe sajnos sokkal felszínesebb belátást kapunk, velük kapcsolatban a dráma néha nyögvenyelősen működik, és néhány szál vagy kidolgozatlan, vagy eleve teljesen felesleges. A színészek azonban megpróbálják elérni, hogy kevésbé tűnjön így, a pozitív (vagy inkább pozitívabb) karakterek között Pedro Pascal (egyenesen a Trónok harcából) a legszimpatikusabb, de Carillo ezredes karaktere is nagy figyelmet érdemel – mindkettejük jellemében van annyi, hogy akár több évadon keresztül is nézhetnénk őket.

A Narcos nem is igazán sorozat, inkább egy tíz epizódra szabdalt nyolc órás filmnek felel meg. A sodrása nagyon izgalmas, a cselekmény pedig feszes, noha néhol kissé túlzsúfolt is. Ennyi történés igazából nyugodtan beleférhetett volna két szezonba is – szerencsére az Escobar utáni hajtóvadászatot már a második évadra tartogatják. A sorozat minőségéért olyan alkotók felelnek többek közt, mint az író Nick Schenk (Gran Torino, A bíró), vagy a rendező José Padilha (Elit halálosztók 1-2, a Robotzsaru remake), és a Narcos ugyan az amerikai közönségnek készült elsősorban, de nagyjából a felében spanyolul beszélnek, ami nemhogy hátrány, hanem kifejezetten előny, nincs felesleges megjátszott akcentus, vagy erőltetett angolság. Persze azt hozzá kell tenni, hogy miközben Escobar élettörténetét boncolgatja a sorozat, nem elsősorban róla van szó. A Narcos igyekszik bemutatni a több mint egy évtizedes uralmát, de nem feledkezik meg azokról a részletekről sem, melyekre mindezek a dolgok hatással voltak: szépen le van vezetve az összes politikai, társadalmi, és gazdasági szál is, ami Escobar véres uralkodása alatt zajlott. Persze minden éremnek két oldala van, a köznép Escobar-ra hősként, modern Robin Hood-ként tekintett, ehhez hozzá kell tenni, hogy azért is adományozott ennyit a szegényeknek, mert egyszerűen nem tudta már azt a rengeteg pénzt hova elkölteni, amit keresett a drogüzletek révén, így társaival ezt a megoldást választották – vagy csak simán fogták a dollárkötegeket, és elásták. Szintén remek, ahogyan elmesélik a háttérben zajló szövevényes játszmát, a politikai érdekeket, és a kolumbiai-amerikai helyzetet: az USA kormánya, aki a kommunistákat tartja első számú fenyegetésnek, és Reagan elnök, aki már-már betegesen retteg a szovjetektől, addig nem is foglalkozik különösebben a kokain elterjedésével, és az ezzel járó határtalan, véres brutalitással, amíg ki nem derül, hogy a kábítószerek miatt súlyos amerikai dollárok folynak ki az országból, egyenesesen Dél-Amerikába.

A Narcos az idei év egyik legjobb induló sorozata. Még ha hagy is egy csipetnyi kivetnivalót maga után, az mindenképp tény, hogy a jobb fajta Escobar-adaptációk közé tartozik, sőt, ami azt illeti, talán ennél még nem is volt jobb. Néhai túlzsúfoltságát feledteti a remek színészi játék, a jól megírt párbeszédek, a hangulat, maguk a jellemek, és az, hogy a több tonnányi kokain, és puskapor mögött egy egész ország vérgőzös korszaka rajzolódik ki a háttérben. Ha egyszer elkezded, nehéz abbahagyni, és pillanatok alatt beszippant. És ezzel még korántsincs vége, a java csak ezután jön…

90%
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
7. Tevez11  PlayStation.Community tag
2016.01.21. 21:01:00
LV23
Válasz 6. Tevez11 üzenetére:
Az írás is.....:)
"A fakezemmel,lekaszabolok pár Baszadékot"ArgFan75
6. Tevez11  PlayStation.Community tag
2016.01.21. 20:55:16
LV23
Szenzáziós!
"PLATA O PLOMO"
"A fakezemmel,lekaszabolok pár Baszadékot"ArgFan75
5. jime  non-alcoholic
2015.10.17. 13:55:01
LV29
fasza kis sorozat, nekem nagyon tetszett.
félelmetes egy tag volt ez az Escobar :O
"wake up, you're dead!"
4. vkrisz  PlayStation.Community tag
2015.10.17. 09:58:14
LV12
Talán tavaly volt egy egèsz jó film is Escobar-ról, Paradise lost a címe, èrdemes megnèzni.
A sorozat nekem is tetszett, bár úgy èrzem, hogy a vège felè már nem ütöttel akkorát az epizódok.
We have a city to burn.
3. LaXiKa_hun  PlayStation.Community tag
2015.10.16. 11:01:11
LV9
zseniális sorozat. Minden percét élveztem és már most nagyon várós a 2. évad!
PSN ID: LaXiKa_hun
2. Red13  PlayStation.Community tag
2015.10.15. 21:34:12
LV4
5. résznél tartok, de már hetek óta nem visz rá a lélek, hogy folytassam. Lehet elengedem...
1. atesz11  PlayStation.Community tag
2015.10.15. 16:18:32
LV22
qrva jó lehet
PSN ID : atesz11
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV18
Szerkesztő
PSC Kredit
15922 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
5936 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
4726 db
Utolsó belépés:
2019.08.22. 07:30:38
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea