PlayStation.Community Blog ›› VictorVance

6 hozzászólás

2015.05.27. 00:51:30

Utolsó hozzászólás: G-men

2015.05.28. 15:14:28

Megosztás
Értékeld a blogot!
Daredevil: Első évad (Daredevil: Season One – 2015)
Kezdjem egy óriási, ámde teljesen igaz közhellyel? A Daredevil az utóbbi, de talán minden idők legjobb szuperhős sorozata. Ezt így, őszintén, minden mentegetőzés nélkül ki merem jelenteni. A Marvel stúdió eddigi két szériája, A S.H.I.E.L.D. ügynökei, és a Carter ügynök nem csinált forradalmat, előbbinek első szezonja maximum korrekt iparos munkának nevezhető, utóbbi pedig egy valóban nagyon szórakoztató, és jópofa kriminek, viszont nem többnek. Ámde a Netflix segítségével megvalósult Daredevil jött, látott, győzött, és rögtön parkoló pályára állította az összes szuperhősös sorozatot, tette ezt úgy, hogy magától értetődően nem hozott semmi újat a műfajba, viszont a már jól ismert elemeket, és eszközöket olyan nagyszerűen használta fel, hogy ezután kis túlzással az összes képregényes, szuperhősös témájú széria nyugodtan elbújhat mellette, és tanulhat belőle. Dereng még a finoman szólva is gyatra 2003-as filmadaptáció, amiben Ben Affleck játszotta a címszerepet (ígérem, többet nem hozom szóba)? Nos, a Daredevil 13 epizódja után maximum csak említés szintjén fogunk emlékezni rá – az eddig is rémes alkotásból Drew Goddard, és Steven S. DeKnight által prezentált első évad után egy jelenetet sem fogunk tudni felidézni. A 2015-ös Daredevil végre olyan hangvételt, felfogást, és képi világot kapott, amit igazán megérdemel a karakter, ahol igazán otthon érezheti magát, ahogy a képregények lapjain is tette.

Matt Murdock (Charlie Cox) gyerekkorában egy tragikus baleset során elveszítette a látását, de a szemébe folyt vegyi anyagtól a többi érzéke hihetetlen módon kiéleződött. Hiperérzékeny hallása segítségével képes tájékozódni, hallani a többi ember szívverését, megállapítani, hogy igazat mondanak e, avagy hazudnak, orrával méterekről megérez mindent, reflexei akár a legjobb harcosoké, szinte már emberfeletti erőre tett szert. Miután a bokszoló apját egy szerencsétlenül elsült, megbundázott meccs után megölik, felnőve ügyvéd lesz belőle, aki a legjobb barátjával Foggy Nelson-al (Elden Henson) újonnan megalapított irodájukból harcol az igazságért, New York Hell’s Kitchen-nek nevezett, bűntől terhes negyedében, azonban éjszakánként maszkot ölt, hogy radikálisabb eszközökkel harcoljon a gonosztevők ellen. Nemsokára a szintén boldogtalan gyerekkort megélt Wilson Fisk-el (Vincent D’Onofrio) találja szembe magát, aki névtelenül, a háttérből irányítja a dolgokat, és céljai elérése érdekében semmitől sem riad vissza: gyilkosság, rendőrök, ügyvédek megvesztegetése, zsarolás, emberrablás, személye szinte érinthetetlen, és megközelíthetetlen. Közben természetesen minden lehetőséget megragad, hogy keresztbe tegyen azoknak, akik rács mögött akarják látni. Matt küzdelme egyre rizikósabb lesz így, ráadásul a civil élete, és barátai is belefolynak ebbe a könyörtelen, véres játszmába.

A cselekmény nem sokkal a Bosszúállók után játszódik: New York városát épphogy elkezdték újjáépíteni, de az emberek lassan már kezdenek felébredni abból a csodálkozásból, amit az idegen invázió okozott. Hell’s Kitchen negyedében azonban más szelek fújnak. Sötét, könyörtelen, mocskos hely, melyet bűnbandák tartanak rettegésben, olyan közeg, ahol nem tanácsos az utcán szaladgálni az éjszaka leszálltával, de még nappal sem. Mindennaposak a leszámolások, a drog, a fegyverek dörgésének hangja, a Daredevil pedig ebben a cseppet sem hízelgő, és boldog mikrovilágban játszódik. Gyakorlatilag fényévekre van a többi Marvel Univerzumban játszódó film, és tévésorozat hangvételétől, itt nincsenek hősies pózolások, egydimenziós dicső hősi tettek, a csili-vili megvalósítás egyáltalán nem, még csak nyomokban sem fedezhető fel. Ehelyett „A Pokol Konyhája” pöcegödörhöz hasonló képe tárul elénk, szemetes, piszkos sikátorok, elkorcsosult drogosok, semmitől sem visszariadó maffiózók, és két ember, akik meg akarják menteni a negyedet, ámde más-más eszközökkel.

Ez adja a sorozat egyik alaptémáját: Matt nappal ügyvédként keresi az igazságot fáradhatatlanul, éjszaka azonban álarcos igazságosztóként, önkéntes önbíráskodóként próbálja jobbá tenni a negyed lakosainak életét, saját kódexeket állít maga elé, melyeknek fényében nem gyilkol, nem lép át egy bizonyos határt, nem lesz olyan, mint azok, akik ellen harcol. Ám idővel egyre jobban megkérdőjeleződik a moralitása, egyre inkább hiszi, hogy előbb utóbb radikálisabb eszközökhöz kell fordulnia annak érdekében, hogy távol tartsa a csőcseléket a Hell’s Kitchen-ből. Ez az őrlődés, és az, hogy úgy gondolja, a legjobb lenne a barátait – Foggy-t, az ügyfélből lett titkárnőt, Karen Page-et (Deborah Ann Woll), és az ápolónő Claire-t (Rosario Dawson) – távol tartani magától, hogy ne veszélyeztesse az életüket, súlyos lelki vívódáshoz tereli őt, ami szép lassan kezdi felemészteni már a lelkét is. Átlépni, vagy nem lépni a határt, ölni, vagy nem ölni, magányosan folytatni-e a hősködést, mert a önbíráskodás abbahagyása nem szempont, és a törvényes út talán nem is járható. Számtalan kérdés merül fel Matt, és a többi szereplő nehéz útja során, Charlie Cox pedig nagyszerű színész, aki páratlanul ügyesen kelti életre a vak igazságosztót, nem csak a testén látható hegek, vágások, szúrások, lövések mutatják, hogy egy igenis sebezhető figura, hanem a lelkében lezajlott dolgok is, amiket Cox a tehetségével profin hoz elő a karakterből. A kódexei, és szabályaitól függetlenül nem egy tipikusan kétdimenziós hős, néha kénytelen piszkosabb megoldásokhoz nyúlni (ez bizonyos bűnözők megkínzásában, vagy megverésében merül ki), és bizony időnként a legnagyobb pofonokat ő kapja, legyen szó az éjszakai harcokról, vagy a bíróság tárgyalóterméről.

A Daredevil nem kimondottan eredettörténet, szépen fokozatosan tárja elénk a főhős múltját, motivációit, az életében megtörtént tragédiákat, eseményeket, melyek a törvény eszközeit, és az igazság ökleit használó ember végső személyiségének megszületéséhez vezettek. Az időnként felvillanó flashbackek sosem erőltetettek, és feleslegesek, mindig a megfelelő pillanatban kerülnek napvilágra, szerves részük van a sztoriban, csak a karaktereket lendítik még jobban előre, és mélyítik el. Matt mellett a többi szereplő sem törpül el, Karen, Claire, Foggy, vagy a szintén igazságért harcoló, főnöke által visszafogott újságíró, Ben Urich (Vondie Curtis-Hall) is szerves részét képezi a történetnek. Szimpatikus, igazi lélekkel megtöltött karakterek, saját, a cselekménytől kicsit eltérő szálaik is remekül vannak megoldva, nem csak egy időkitöltés miatt odabiggyesztett megoldás benyomását kelti, hanem egy kellemes, vagy érdekes adalékként van benne a sztoriban. Mindegyikük nagyszerű a maga módján, miközben a sorozat, és a nagyszerű színészi alakítások folyamatosan igyekeznek a szánkba rágni, hogy itt nem emberfeletti, vagy földönkívüli lényekről van szó, hanem igazi, hús-vér, sebezhető, esendő emberekről. A Daredevil kőkeményen realista hangvételt képvisel, egy szereplő sincs biztonságban, Hell’s Kitchen negyede sok rossz, és jó embert is elnyel egyaránt, néha olyanokat is, akikről el sem tudnánk képzelni, hogy a pisztoly csövének rossz végére kerülnek – de megtörténik, nincs visszaút, és ettől is igazán nagyszerű a széria.

A Marvel filmjeinek meseszerű, könnyed hangulatát sehol sem lehet lelni a Daredevil-ben, ha nem lenne az a néhány apró utalás az univerzum többi filmjére, el sem hinné az ember, hogy ez a sorozat a Bosszúállók világában játszódik. Pattognak a golyók, folyik a vér, törnek a csontok, emberek halnak borzalmas, brutális halált, sokszor ártatlan emberek kerülnek hullazsákokba, és a jók sem aratnak mindig győzelmet – sokszor tűnik úgy, hogy a rosszak állnak nyerésre. A tempó hihetetlen jó, a bunyók pörgősek, látványosak, kiválóan megkoreografáltak, ahogy a rendezés is zseniális, néha vágás nélkül láthatjuk, ahogy a szereplők gyepálják egymást, a cselekmény sötétebb noir-okat idéz, ilyen komplexitással eddig szuperhős tévés sorozatban még nem lehetett találkozni, ez moziban, ilyen formában biztos nem úszta volna meg cenzúra nélkül, a Netflix azonban ügyesen megoldotta a problémát. Nagyon magasra tették a mércét, ezután minden szuperhős vonatkozású szériának legalább így kellene kinéznie. Nem csoda, hogy többen is Christopher Nolan Batman-filmjeihez hasonlítják a Daredevil-t: legalább annyira nagy ívű, morális dolgokkal, súlyos témával teli nagyvárosi történet, mint az volt. Az i-re a pontot pedig Vincent D’Onofrio Wilson Fisk-je teszi fel. Igazi, kiszámíthatatlan, nagytermetű, fenyegető, brutális gengszter, aki Matt-hez hasonlóan szintén meg akarja menteni a szeretett negyedét, ahol felnőtt, de nála „a cél szentesíti az eszközt” mondás játszik. Önmagát jótevőként, igazi megváltóként azonosítja, számára nem számít, hogy ezt rengeteget vérrel, gyilkossággal, megvesztegetéssel éri el, ha végül sikerre tudja vinni a tervét, azonban ő is komoly kapukba ütközik, és el kell gondolkodnia arról, milyen is ő valójában. A karaktere hihetetlenül zseniálisan ellentmondásos, karizmatikus, már-már képes arra, hogy a nézőből szimpátiát, együttérzést váltson ki, hogy aztán mikor egy pillanat alatt átfordul vérengző, taszító, dühöngő állattá, ugyanolyan meggyőződéssel kezdjük el utálni, vagy szánni. Matt és Fisk az évad végére nyerik el teljes formájukat, ebből a szempontból az utóbbi évek egyik legjobb eredettörténete a Daredevil – annak ellenére, hogy nem nevezhető teljes mellszélességgel annak.

A Marvel végre elérte azt, amit eddig egyetlen egy tévésorozatával sem sikerült. Olyan magasra tette a lécet, hogy az minden eddigi szuperhősös tévéshowt letaszított a magasból. A Daredevil egy intelligens bűnthriller, piszkosul realista, és bár egy univerzumban játszódik a jól ismert filmekkel, mégis egy teljesen más világba invitál minket. Ami kevésbé fekete-fehér, kevésbé morális, és kevésbé dicső. Egy olyan helyre, ahol vak ember tesz igazságot, a tárgyalóteremben, majd az éj leple alatt, bűnözőkre vadászva. A Daredevil minden helyen betalált, a képregényadaptációs sorozatoknak új királya született. Ha a következő évad tegnap jött volna ki, akkor is késő lenne.

100%
Blog hozzászólások
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
6. G-men  PlayStation.Community tag
2015.05.28. 15:14:28
LV11
nahát már van ilyen is. örülök
SicKLy SaVaGe
5. Dragonken  Szerkesztő
2015.05.28. 12:18:46
LV16
+2
Válasz 3. Ragle üzenetére:
Hogy a saját pontozási rendszerünket idézzem:
A PlayStation.Community szerkesztősége szerint: 10 pont
Csúcskategóriás atomkirályság, a krémek krémje. Amit nyújt, az a videojátékozás magasiskolája. Vétek kihagyni!

Nincs benne az, hogy ez 10/10 vagy 100%, azaz ennél jobbat a büdös életben sem fogsz látni. A maximális pontszám azt jelenti, hogy stílusán belül jelenleg kiemelkedőnek számít.
de miért nincs DK-n nadrág?
4. LaXiKa_hun  PlayStation.Community tag
2015.05.27. 12:50:23
LV9
Válasz 3. Ragle üzenetére:
ezt sem osztom, mert nem csak egy 100-as értékelésű sorozat lehet a világon. Vagy film. Vagy játék. De ez egy szubjektív pontozás egy szubjektív megjegyezném szerintem nagyon jól megírt cikkhez.

Hallottam én már embert aki szerint a wire egy fos, de olyat is hallottam aki az esmeralda-t istneíti. Ezért szélp ez a világ mindenkinek van véleménye. Ha ez nem egyezik az nem feltétlenül baj.

Nálam pl. a non plusz ultra dráma sorozat a Rescue me (Breaking bad szorosan mellette), amit legalább rendesen be is fejeztek nem csak kapkodva lezártak.
PSN ID: LaXiKa_hun
3. Ragle  PlayStation.Community tag
2015.05.27. 11:35:33
LV5
Válasz 2. LaXiKa_hun üzenetére:
Persze, hogy más műfaj a kettő, de attól még minőségileg egyáltalán nem egyenlőek.
A 100% nálam azt jelenti, hogy nem tudja elképzelni, hogy lehetne ennél jobbat készíteni. Pedig de, nagyon is.
2. LaXiKa_hun  PlayStation.Community tag
2015.05.27. 11:32:13
LV9
Válasz 1. Ragle üzenetére:
Sztem nem összehasonlítható a kettő. Míg a wire egy legfőképpen iszonyatosan jól kivitelezett csavarokkal megáldott krimi dráma, addig ez inkább egy lélektani dráma szuperhős köntösben. Nálam sem annyira jó a Daredevil mint a Wire ez tény, de azért vitathatatlan hogy rohadt jól bekezdttek az első évaddal. Eddig számomra egy zseniális sorozat. Nálam 100/95
PSN ID: LaXiKa_hun
1. Ragle  PlayStation.Community tag
2015.05.27. 06:58:03
LV5
Ha ez 100, akkor mennyi mondjuk a The Wire? 200?
1 / 1 oldal
‹‹  ‹  1  ›  ››
LV18
Szerkesztő
PSC Kredit
15907 pt
PS4     PS3     PS2
PS Vita     PS One     PSP    


PlayStation.Community
Név:
Vlagyimir
Fórumhozzászólások száma:
5933 db
Hír/cikk hozzászólások száma:
4718 db
Utolsó belépés:
2019.08.18. 19:09:39
Regisztráció ideje:
2009.09.21. 14:17:16
Barátaim:

PlayStation.Community Trófea